Fogódzó ​nélkül 4 csillagozás

Galgóczi Erzsébet: Fogódzó nélkül

Galgóczi ​Erzsébet (1930-1989) ménfőcsanaki születésű, nyolcgyermekes paraszti családból származott író, aki egy ideig vasesztergályosként dolgozott a győri Vagon- és Gépgyárban, majd 1950 és 1955 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakát, az ötvenes években feltűnt új elbeszélő tehetségek: a „fényes szellők” nemzedékének egyik kiemelkedő és országos olvasótáborral rendelkező egyénisége, novellák, kisregények, országos vitákat és viharokat támasztó írószociográfiák, az egyik első koholt per, a MAORT-ügyet és ezen keresztül az ötvenes évek első felében az egész magar társadalom életét rettegésben tartó terrorgépezet működését ábrázoló regény, a Vidravas, továbbá számos televíziós játék és filmforgatókönyv szerzője egész munkásságával a megélt élet: a „létezett szocializmus” magyarországi útjának megvesztegethetetlenül kritikus krónikása volt. „Valóságos képet akarok adni arról a néhány évtizedről, amelyben én mint író éltem”, mondotta egyszer legfőbb… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1994

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Századvég könyvtár - Irodalom Századvég

>!
Századvég, Budapest, 1994
340 oldal · ISBN: 9638384441

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Csabi>!
Galgóczi Erzsébet: Fogódzó nélkül

Galgóczi viszonylag fiatalon (59), a rendszerváltás előtt halt meg, és ezzel mintha az irodalmunkból is kilépett volna. Megjelent még ez a válogatás ’94-ben, meg három vékonyka kötet később, és semmi több, egyik kiadónk sem érzi felelősségének az életmű gondozását. Persze lehet, ha tovább él, akkor sem más a helyzet. GE az 50-70-es évek krónikása, ki tudja mit tudott volna kezdeni ezzel az új világgal. Sosem tudjuk meg. De itt van nekünk a hagyaték az antikváriumok polcain, jutányos áron, érdemes közülük válogatni.
Ez a kötet egy válogatás, fő szervező elve az idő, nagyjából a történések időrendjében olvashatók a novellák a háború végétől a ’60-as évek közepéig. Sajnos a kiadó nem vette a fáradtságot, hogy feltüntesse a novellák keletkezési/kiadási idejét, így nem tudni, a két sorrend egybevág-e? Annak idején ez nem feltétlenül volt így. A novelláknak két fő forrása van, egyrészt az írónő saját élete, másrészt a riportútjain összeszedett történetek. A főszereplők viszont minden esetben a rendszer vesztesei, és most nem az egykori grófokról, gyárosokról és bankárokról beszélek, hanem a munkásokról és főleg a parasztokról, hisz GE is közülük származott, az ő életüket ismerte a legjobban. Mint pl az egyik leghatásosabb novellában, a Közel a kés-ben, ami negyven oldalon keresztül arról szól, hogy a TSZ elnök, meg a haragosa, Csiszár ballagnak haza éjjel, zuhogó novemberi esőben a kocsmából, eközben az elnök a Csiszár zsebében lévő bicskát fontolgatja, Csiszár meg meséli neki az életét, és kibontakozik egy keserű paraszti sors. Hogy végül kit szúrnak le a novella végén, azt nem árulom el. De nem jár jobban az a paraszti származású egyetemista sem, aki elvileg a rendszer kegyeltje volna, mégis, éhezve, nyomorogva telik az élet (Kőnél keményebb).
Egy olyan szocializmus képe bontakozik ki, ami nem sokban különbözik a lényeget tekintve a mai világtól: akinek nincs meg a vagyoni alapja, nincsenek összeköttetései, vagy nem az elit kegyeltje, az nem számíthat sok jóra (azzal súlyosbítva, hogy itt még a tehetség és a szorgalom is kevés).
Galgóczi egyszerű mondatokban fogalmaz, mégis drámai erejűek a történetei, talán mert csak az „igazságot” írta meg. Csoda, hogy megjelenhetett a maga korában. Nem csoda, hogy ma már nem érdekli a kiadókat. Olvassatok Galgóczit, mert jó!

Szent_Habakuk IP>!
Galgóczi Erzsébet: Fogódzó nélkül

Nekem bizony kedvenc szerzőm Galgóczi, s ebben az az érdekes, hogy elméletileg nézve szinte semmiben nem egyezik az értékrendünk… HIszen ő őszintén hitt a kommunizmusban, szocializmusban például. Persze, abból a szempontból igaza is volt, hogy az 1945-ös „rendszerváltozás” nélkül a valódi tehetséggel rendelkező, de teljesen szegénysorból származó gyeremekek soha nem jutottak volna felsőbb tanulmányokhoz. (Viszont nekünk már az a szembetűnőbb, hogy a tehetségtelen, akarnok, törtető senkik milyen elképesztő magasságokba tudtak jutni a politika szárnyain…)
Ezekről is szólnak ezek a novellák, látlelet a korról úgy, ahogy Galgóczi látta, megélte, tehát kissé idealistán.
Bennem mégis a Mama öltözik lírai sorai maradtak meg emlékezetesnek…


Népszerű idézetek

Csabi>!

– Édesanyám, hol az ünneplőruhám?
Az öregasszony megállt a mosogatásban, s egy kis bűntudattal mondta:
– Abban temettem el apádat.

174. oldal, A kiskatona pénze

3 hozzászólás
Csabi>!

Apja zászlókereskedő volt egy vidéki városban, egyetlen e szakmában, s az első május elsejére rendeltek tőle ezer darab piros lobogót. A lobogók elkészültek, a lelkes brigádok április 30-án este feldíszítették vele a várost. Éjjel esett az eső, a zászlókról lemosta a friss festéket, s a város népét az első szabad május elsején zenés ébresztő és nyilaskeresztes zászlók erdeje köszöntötte. Apja hiába védekezett azzal a cáfolhatatlan igazsággal: „Kérem, egy kereskedőnek olyan árut kell szállítania, amilyet rendelnek tőle", azonnal bevonták az iparengedélyét, s megengedték, hogy bányába menjen dolgozni.

301. oldal

3 hozzászólás
venoki>!

…, micsoda élet az, ahol mindig annak van igaza, akinek nincs?

50. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

B. E. Belle: A telepi lány
Marilyn Miller: Az egyetlen
Ella Steel: Az egyezség
Ruby Saw: Leah
Ella Steel: A szeretet dallama
Anne L. Green: Csábító vallomások
Ruby Saw: Angyalom
Ella Steel: Öröm a köbön
K. M. Holmes: Mason
Ruby Saw: #dutchboy