Nem vagyok illetékes a hazai LMBTQ-témájú szak/ismeretterjesztő irodalomban, de ezzel együtt is azzal az elcsépelt megállapítással élnék, hogy ez egy hiánypótló kötet. Közérthető és olvasmányos módon ismertet meg bárkit a hazai, fővárosi meleg közösségek életének egy szeletével, történelmi szemléletbe helyezve társadalmi beágyazottságukat és értékelésüket. Ráadásul így olyan megállapításokat is lehetővé tesz, melyből megérthetjük a közösség mai helyzetét.
Sokszor úgy tűnik, és a közbeszédből (főleg politikai téren) az a kép csapódhat le, hogy az LMBTQ-jelenség megjelenése mintha a liberalizmushoz, a kapitalizmushoz kötődne, amit Kurimay könyve tényszerűen cáfol. Az egyesült főváros létrejöttétől kezdve mutatja be, hogyan viszonyult az állami szervezetrendszer, különösen a rendőrség, a melegséghez, milyen orvosi, pszichológiai ismeretek használtak fel munkájuk során. A késői dualizmus kori állam meglepően modern felfogása hozzájárult ahhoz, hogy habár a melegség (és itt kizárólag a férfiak közötti szexuális kapcsolat értendő) büntetőjogi kategóriának minősült, csak a legritkább esetben történt súlyos felelősségrevonás. A homoszexuálisokról vezetett nyilvántartás már komolyabb kérdéseket vet fel, ugyanakkor látható, hogy ezt sem feltétlenül használták a benne szereplők hátrányára. Ugyanakkor a korszak elemzése megmutatja a társadalomban feszülő ellentmondásokat és konfliktusokat, hogy a kozmopolita nagyvárossá válás milyen lehetőséget és korlátot jelentett a meleg közösségeknek.
A két világháború közötti korszak elemzése további érdekességeket hordoz, különösen a korszak konzervativizmusának ismeretében. A világháború homoszociális közösségeinek hatása, a Tormay Cecilé-t érintő per ismertetése a külföldi kitekintéssel együtt különösen izgalmas adalék, de jogtudományi szempontból is valóság aranybánya a kötet. Az itt kiépülő elhallgatás kultúrája biztosan hatással volt a kommunizmus korszakára is, bár ott már más ideológiák működtek.
A szocialista embereszmény (mely már a Tanácsköztársaság rövid időszaka alatt is megjelent a melegség értékelésében) középpontba helyezése rányomta a bélyegét az addig ugyan elhallgatott, de legalább tűrt közösség életére. A komolyabb büntetőjogi felelősségrevonások, majd a zsarolási potenciálként felhasznált homoszexuális kapcsolatok, valamint a társadalom elítélő hozzáállása mind hozzájárult ahhoz, hogy a társadalom egy része elhiggye, a melegek (és tágabb értelemben az LMBTQ-közösség) nem voltak részei a társadalomnak. Sajnáltam, hogy a kiválasztott fókusz (1961-ben dekriminalizálták a homoszexuális érintkezést, ekkor került ki a Btk.-ból a természet elleni fajtalanság) miatt az államszocializmus alatti problémákat nem tárgyalta a kötet, de így is nagyon sok gondolkodnivalót adott.
Ajánlom minden téma iránt érdeklődő és kevésbé érdeklődő olvasónak, mert a magyar történelem olyan pontjaival ismertet meg, ami kevésbé tárgyalt, de ugyanúgy hatással volt arra a nagy képre, amivel a hivatalos történetírás keretében találkozunk.
