Reputation ​– Kinek a jó híre? 72% 25 csillagozás

A történet viszonylag lassan indul be, az eleje kicsit döcögős. A középosztálybeli Georgina megérkezik a nénikéjéhez, mert a szüleit lényegében untatja a jelenléte és elköltöznek nélküle a tengerpartra. Tehát kapunk egy lélekben kicsit megtört lányt, hiszen úgy érzi, hogy a szülei nem igazán törődnek vele. Egy unalmas partiban találkozik Francessal, aki már sokkal magasabb körökben mozog. Georginát egyből lenyűgözi a lány nemtörődömsége és nagyon hamar barátságot kötnek egymással, így főhősünk bekerül egy magas szinteken mozgó, elit baráti társaságba. Érezhető egy kis hiúság Georgina részéről, de nem hibáztatom azért, mert tartozni szeretne valahova és egy teljesen új környezetben barátokat akar szerezni, szinte bármi áron. A társaságban előkerül a dohány, kábítószerek, alkohol és a testiségek egy módját sem vetik meg a szereplőink. Tetszett, hogy a kis klikkben lényegében mindenki gonosz volt, beleértve Georginát is. Frances „kevert fajú”, amit a háta mögött meg is kap, de jómódúsága miatt nincs kiközösítve a társaságból. Ennek ellenére szerintem kicsit kívülállónak érzi magát és túlságosan is be akar illeszkedni. Kemény páncélt növesztett, amit a toxicus viselkedésével folyamatosan építget. Cecily bár kedves (valamennyire) mégis megfigyelhető egy érzelmi nemtörődömség nála, ami kissé ellenszenvessé teszi. Viszont mindenkinél megfigyelhető egyfajta jellemfejlődés a regény végére, akár beismerik akár nem.

Szóval Georgina bekerül ebbe a toxicus közegbe, ahonnan nem szeretne kilógni így benne van mindenbe. Elkezd hazudozni a nénikéjének, rengeteg alkoholt fogyaszt és szörnyen viselkedik kedvenc szereplőmmel, Bettyvel, aki mindent megtesz, hogy a barátja legyen (, de csak azért a kedvencem, mert végre valakit úgy hívnak egy könyvben, mint engem :D ). Nyilván ennek hatására Georgina kicsit zülötté válik, és teljesen kifordul önmagából.
Nagyjából ez volt a felvezetés. Majd jön a fordulópont, amikor Georgina is kezdi érezni, hogy akiket egész idő alatt a barátainak hitt, valójában nem azok. Viszont már túlságosan benne van mindenben ahhoz, hogy csak úgy kiszálljon. Megjelenik a könyvben egy Darcy féle lovag is, akibe Georgina hipp-hopp belezuhan (azért a “zuhan”, mert elég instant volt a dolog). Innentől a cselekményről nem szeretnék többet elárulni, derítse ki mindenki maga, hogy mi lett hősünk sorsa.

Ami még említést érdemel az az anakronizmus, ami lényegében azt jelenti, hogy időbeli ellentmondás. Bár ez engem egyáltalán nem zavart a könyvben, de mégsem hiszem, hogy Jane Austen korában valaki ennyire nyíltan felvállalta volna a homoszexualitását, vagy egy csapat fiatal kísérő vagy felnőtt felügyelete nélkül tölt el egy hétvégét egy vidéki házban totál részegen. De ahogy fent említettem ez engem nem zavart abban, hogy élvezzem a történetet, de aki egy Jane Austen típusú regényre vágyik, az inkább a klasszikusok felé nyúljon.

Meglepett ez a kötet, mert kissé másra számítottam. Ugyan nem árul zsákbamacskát, hiszen a fülszövegben leírtakhoz tartja magát, habár az én ízlésemnek túl sok volt a Bajos csajok és kevés a Bridgertone…

A könyv feléig nagyon nyögvenyelősnek érződik a történet, legalábbis számomra.
A főszereplőnk jó ideig csak sodródik az árral és gonoszul viselkedik azokkal, akik csak jót akarnak neki. Megértem Georgianat, hiszen tartozni akar valahova, de ha nem lehetsz önmagad és valaki más kedvében kell járnod, hogy elfogadjanak, akkor lehet, hogy ez nem az a társaság, aminek szívesen tagja lenne az ember…
Engem teljesen kizökkentett ebből a régenskori hangulatból, ahogyan „buliztak” az elit tagjai, ezek a jeleneteket akár napjainkban is játszódhattak volna mindenféle korabeli körítés nélkül.

Frances és a kis „udvartartása” kiborító volt számomra. Ő az a tipikus gyerek, aki megkapott mindent csak a szülei figyelmét nem, ezért próbál minél botrányosabban és figyelemfelkeltően viselkedni. Ezenkívül csak kihasznál és manipulál másokat. Ehhez hozzátartozik, hogy a „barátai” csak bólogatnak mindenre, amit mond vagy csinál és sosem kérdőjelezik meg a döntéseit.

Szerencsére főhősnőnk is lassan, de rájön erre és elkezdi kézbe venni az életét. Azt azért hozzáteszem, hogy ebben a fordulatban elég nagy húzóerőt jelentett Thomas két szép szeme és intellektuális karaktere. Georgiana és Thomas levelezése annyira imádnivaló volt, hogy reménnyel töltött el a könyv visszalévő részére és szerencsére onnantól kezdve felgyorsultak az események és főhősnőnk személyisége is kibontakozott és fejlődött… Sőt a végére nagyon is megkedveltem, hogy végre a kezébe vette az irányítást és nem azt nézte, hogy mások mit szólnak hozzá…

Összességében, ha kicsit előbb kezdenek felpörögni az események, akkor semmi problémám nem lett volna a könyvvel, mert szuper történet kerekedett ki belőle.

Főleg azoknak ajánlom, akik szeretik a Bajos csajokat, mert azok nagyol jól fognak szórakozni rajta.

Köszönöm szépen az @Anassa_Könyvek -nek a gyönyörű kötetet

Ez tipikusan az a könyv, aminek annyira szuper a borítója, hogy rögtön felkapja rá az ember a fejét. Ráadásként a borítón a Bridgerton családhoz hasonlítják, a fülszöveg pedig a Bajos csajok és az Austen rajongóknak ajánlja! Mindennek is adottnak kellett volna lennie ahhoz, hogy ez legyen a kedvenc könyvem.

De sajnos az történt, hogy a borító vidám hangulatától eltekintve a Reputation szerintem nyomokban sem hasonlít a Bridgerton családra. Persze, ez is egy történelmi romantikus, de így kb ennyi a hasonlóság. Amivel nincs is semmi baj, de ha már a Bridgertonhoz hasonlítjuk, akkor az ember elvárja, hogy a romantikus szálon legyen a hangsúly. Itt pedig a férfi főhősünk a könyv feléig kb kétszer bukkan fel. Szóval nem, ez nem egy Bridgerton féle kis könnyű romkom.

A történet egy olyan lányról szól, aki magányos és unatkozik, ezért szeretne tartozni valahova, szeretne barátokat, szeretne egy kis kalandot az életébe. Amikor megismerkedik egy csapat dúsgazdag fiatallal, akik a köreikbe engedik, nem habozik élni a lehetőséggel. Beleveti magát abba az életbe, amire azt gondolta, hogy mindig is vágyott. De ahogy az általában lenni szokott, lassan azért kiderül, nem minden arany, ami fénylik. Szép lassan megismerkedünk Frances Campbellel és a barátaival. Mindegyikük csillogó külseje megkopik kicsit, amint közelebbről is szemügyre vesszük őket, és lassan Georgiana is ráébred arra, hogy talán mégsem olyan álomszerű ez az élet. Úgy is mondhatnám, hogy Georgiana tündöklése és bukása a sztori főváza. Sokkal inkább szól ez a könyv arról, hogy Georgiana hogyan talál magára ebben az új környezetben és hogyan alakul a kis társaság élete, barátsága, mint a romantikus szálról. Főleg azért, mert a férfi főhősünk nem tagja ennek a szűk baráti körnek, amiben George mozog. Ha már hasonlítgatni kell a könyvet valamihez, akkor engem leginkább az eredeti Gossip Girl-re emlékeztetett, főként azért, mert itt is azon volt a hangsúly, hogy bemutassa, hogy a felső tízezer fiatalainak az élete igazából csak látszatra könnyű, de a nagy gazdagságnak is ára van.

Én egyébként élveztem az olvasást, gyorsan is haladtam vele. Bár az is igaz, hogy sokszor csak amiatt, hogy végre kapjak is valamit a romantikus szálból. Nagyon szerettem a páros közös jeleneteit, főleg azért, mert Georgiana kb olyan kínosan viselkedett, mintha Bridget Jones átkerült volna a XIX. századba. :D

Végül 3,5 csillagot adtam neki. Szerettem olvasni, de határozottan nem azt kaptam, amit vártam, és ez nekem mindig lerontja az olvasási élményt. Szerintem jobban működött volna, ha kicsit jobban egyensúlyba hozta volna a szerző a romantikus szálat a fő sztorival. Mert bármennyire is izgalmas volt Francesékről olvasni, nekem sokszor hiányzott spoiler, aki tudott volna egy kicsit finomítani/könnyíteni a jelenetek hangulatán.

A csillagozástól függetlenül, én szívesen olvasnék még az írótól, mert aki elsőre ilyet tesz le az asztalra, arra szerintem érdemes odafigyelni.

https://lapszelijegyzetek.blogspot.com/2023/02/lex-crou…

"Egy dolog, amin mindennél jobban fennakadt a szemem az a végén (nyugi, nem spoiler) történt, miszerint az egyik szereplőnk törött kézzel hosszú, gyors vágtázós lovaglásokra járt a határban. Nem mondom, hogy nem lennék türelmetlen én is, és ülnék lóra, miután már nem fáj a kezem, de azért maradjunk már a realitás talaján xD Hosszú vágtázós terepekre tuti nem megy semmilyen épeszű ember (lehet itt van a kutya elásva. Az ép észnél).

Amit kiemelnék, hogy tetszett a könyvben az mindenképp az, ahogy Lex Crouchernek sikerült beleszőnie a humort a regénybe. Ugyan tényleg nem tartom „végtelenül szórakoztatónak”, de mindenképp voltak pillanatok, mikor hangosan nevettem rajta, és pár komikus jelenet is kellemesen fűszerezte az élményt.

Illetve meg kell említenem, hogy azért fejlődtek a szereplőink, és ennek köszönhető, hogy jó érzéssel csuktam be a könyvet, és nem akartam áthajítani a szoba másik oldalára.

Összességében ez egy különös, régenskori sztori, ami biztos nem mindenkinek fog tetszeni, de úgy érzem könnyen meg fogja találni a célközönségét. Ha egy humoros történelmi alapokon fekvő bulizós regényre vágysz, és magad is lázadó természetű vagy, akkor ez a könyv neked való."

Közel sem volt annyira jó, mint vártam….

A fülszöveg becsapós, a borítóval együtt. Egyáltalán nem erre számítottam. A korra jellemző öltözködés, bálok, és megszólítások megvoltak, mégsem éreztem magam úgy, hogy abba a korba csöppentem volna.
A szereplők nem nyerték el a tetszésemet, Georgiana is idegesített, habár a regény végére változott a személyisége, érettebbé vált. Az egyetlen kedvelhető karakter Thomas volt, az ő megjelenése feldobta a cselekményt.
A könyv felét szinte untam, le is raktam, mert a sok alkoholizálás, és botrányos viselkedés nekem sok volt.
A humor és a levelek kicsit javítottak a helyzeten. Több olyan téma is megjelent a könyvben, amely, ha nagyobb teret és magyarázatot kapott volna, sokkal jobb regénnyé válhatott volna. :)