A ​fehér térkép 49 csillagozás

Cecilie Enger: A fehér térkép Cecilie Enger: A fehér térkép

Cecilie ​Enger új regénye az 1800-as évek végén játszódik, történelmi kulisszák között. Főszereplője két valós történelmi alak, Norvégia első női hajótulajdonosai, akik abban az időben, amikor a nők sorsa a házasság volt, üzletet, gyárat alapítottak, végül pedig saját hajózási társaságot – és életük végéig együtt is éltek. Bertha és Hanna, a két, az érvényesülés érdekében férfikalapban és -kabátban járó nő –„a férfiak”, ahogy később nevezték őket – kitörve társadalmi közegükből a kor kemény, férfiak irányította világában állták meg a helyüket, ráadásul egy olyan korban, amikor a nők közötti szerelem elképzelhetetlen volt. Nem a mai értelemben kiállva ugyan, de bátran vállalták egymáshoz tartozásukat. A térkép fehér foltjait sokféle színnel rajzolták meg. A regény a két úttörő főhős rendkívüli életének hagyományos formában elmesélt története, és egyúttal élvezetes szembesülés is az olvasónak: miként tudunk szembenézni életünk kihívásaival és nehézségeivel, hogyan érdemes álmokat… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2021

>!
Typotex, Budapest, 2022
ISBN: 9789634932284 · Felolvasta: Ruttkay Laura
>!
Typotex, Budapest, 2022
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634931874 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Typotex, Budapest, 2022
272 oldal · ISBN: 9789634931874 · Fordította: Petrikovics Edit

1 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Bertha Torgersen · Hanna Brummenæs


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 70

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Cecilie Enger: A fehér térkép

„Vénkisasszonyok voltak. Elbeszélések, balladák és családtörténetek szomorú szereplői.”

Történelmi keretek közé álmodott északi mese két nőről, akik nem féltek kiállni az álmaikért.

Az írónő az Anyám ajándékaiból, illetve a Lélegezzből már ismerős, lassú folyású, halk szavú narratíván keresztül mutatja be Hanna és Bertha élettörténetét.
Cecilie Enger véleményem szerint igazán ért a női lélek rezdüléseinek ábrázolásához, finom ecsetvonásokkal rajzolja meg a két úttörő és bátor nő portréját, akik közel ötven évig voltak egymás társai a munkában és a szerelmi életben egyaránt.

A hagyományos női szerepektől gyökeresen eltérő életmódjuk a 20. század hajnalán még Norvégiában is megdöbbentette az embereket. Abban a korban, amikor a nő egyetlen elképzelhető életcélja a házasság és az azzal természetesen együtt járó gyerekszülés lehetett nem csoda, hogy csak hosszú évek kemény munkája árán tudtak betörni a férfiak uralta üzleti világba. A másik iránt érzett szerelmüket pedig még szinte egymásnak sem merték bevallani, hiszen a korabeli közfelfogás szerint az még bűncselekményként elítélendő kategóriába tartozott.

Az írónőnek nincs szüksége hatásvadász jelenetekre, hogy átérezzük Hanna és Bertha döntéseinek nehézségeit, a saját gyermekek utáni ösztönös sóvárgást, az üzleti élet miatt felvett férfias maszk mögötti lelki vívódásokat.

Az előítéletekkel és konvenciókkal bátran szembeszállva kitaposták az utat az elkövetkezendő nemzedékek számára, de ez bizony sok nehézséggel, fájdalommal és veszteséggel járt.

A fehér térkép giccsmentesen mutatja be a két skandináv nő megható szerelmének történetét. Az írónő Hanna és Bertha formabontó életútján keresztül arra bátorítja az olvasót, hogy merjünk a vágyaink szerint élni.

giggs85>!
Cecilie Enger: A fehér térkép

http://ekultura.hu/2023/02/02/cecilie-enger-a-feher-terkep

Az idehaza sem teljesen ismeretlen norvég Cecilie Enger már régóta rajta volt a várólistámon, így amikor megtudtam, hogy a tavalyi év végén megjelent tőle a Typotex kiadónál a legújabb kötete, A fehér térkép, úgy döntöttem, amint lehetőségem lesz, mindenképpen sort kerítek rá. Ez a döntésem semmiképpen sem volt rossz, hiszen bár ez a vékonyka kötet nem váltotta meg a világot, de így is egy jó és nyugodt szívvel ajánlható művet ismerhettem meg benne.

Enger egy idehaza totálisan ismeretlen párt, Hanna Brummenæst és Bertha Torgersent tette meg a jobbára a 19-20. század fordulóján játszódó regénye főhőseinek, akik a maguk korában arról lettek közismertek, hogy ők voltak Norvégia első hajótulajdonos-női. Érdemi feljegyzés viszont alig akadt az életükről, így alakjuk kitűnő táptalajul szolgált egy, a feminizmust és a másság elfogadását / el nem fogadását középpontba állító történelmi regényhez, melynek középpontjában a páros csöndesebb, visszahúzódóbb, ám éppen emiatt sokkal radikálisabb változáson áteső tagja, Bertha áll.

„Mintha már maga a szó is, hajótulajdonos-nő, önmagában képtelenség volna. Egy szó, ami nem is létezett.”

Bertha életét kora gyerekkorától követjük nyomon ebben a hagyományos és bármiféle posztmodern trükköt nélkülöző regényben, így szép ívet járhatunk be, míg eljutunk a teljeséggel hagyományos felnőtt életet (férj, gyerek, háztartásvezetés) elképzelő kamasztól, a sokak szemében meglehetősen férfias Hannához egyre inkább vonzódó és a szokásokat már csendben megkérdőjelező fiatal lányon át egy olyan nőig, aki előbb – a másságát gondosan titkolva – jövedelmező ruhaboltot vezet, majd „vénkisasszonytársával” mindenkit megdöbbentve belevág a tengeri szállítmányozásba is.

Az történet végig igen lassú és visszafogott, mentes minden regényszerű fordulattól, és az írónő talán éppen emiatt tudja olyan jól bemutatni a szinte pillanatok alatt meggazdagodó Norvégiát, és a lassan-lassan változni kész társadalmat (már lehet a női egyenjogúságról beszélni vagy a nőknek kisebb „nőies” profilú üzleteket vezetni, illetve már felvetődik az is, hogy nem csak heteroszexuálisok léteznek a világon), valamint a két nő évtizedeken átívelő kapcsolatát.

Cecilie Enger szűk háromszázoldalas művét, A fehér térképet elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretik a hagyományos stílusú, lassan és csendesen építkező regényeket, illetve azoknak, akik szeretnének egy szép és visszafogott szerelmes történetet olvasni két hányatott sorsú skandináv asszonyról, akik a maguk módján – oly sok sorstársukhoz hasonlóan – kitaposták az utat a női egyenjogúság felé.

DzsDzs88 IP>!
Cecilie Enger: A fehér térkép

Valóban, @da_LOL_ , ez a könyv olyan, mintha szépia fotók sorozata lenne. Mintha egy régi, féltve őrzött dobozban összegyűjtött emlékekbe nyernénk betekintést.
Pillanatképek:
Hannáról.
Bertháról.
Kettejükről.
Norvégiáról.
Szerelemről.
Családról.
Ambíciókról.
Álmokról.
Sikerekről.
Veszteségekről.
Egy életről. És kettőről. Mégiscsak egyről.
Egy megindító, lírai történet, ami a valóságból táplálkozik, és az érzelmektől fényes és sugárzó. Nyers és őszinte, abszolút realista, és épp ezért csodálatra méltó.
Az írónő a történetüket törődő odaadással és tisztelettel gondozta, megőrizve a sűrű, erőssé fonódó érzelmeket egy sírig tartó szerelemről.

1 hozzászólás
Morpheus>!
Cecilie Enger: A fehér térkép

Ez a harmadik könyvem az írónőtől, és a második, amelyiket be is fejeztem. Az elején olyan semmilyennek éreztem a történetet, de azért olvastam tovább, mert maga a téma nagyon is érdekelt, és aztán lassan egyre közelebb kerültünk egymáshozspoiler. Igazán szép, a végére megható és lelkesítő történet. Love is love.

Porcsinrózsa>!
Cecilie Enger: A fehér térkép

Szerettem ezt a lassú folyású, visszafogottan érzelmes történetet. Már az elején magával ragadott, ahogyan érdeklődést keltve mesélni kezdett az írónő, és ez az érdeklődés mindvégig fennmaradt.
Mindkét főszereplő páratlan, különleges egyéniség, akik a saját útjukat járták. Még akkor is, ha ez társadalmilag nem volt elfogadott. Fütyültek a konvenciókra, de azért ügyeltek arra, hogy ne legyen körülöttük túl nagy hírverés, és senkit ne botránkoztassanak meg a környezetükben. Tetszett a határozottságuk, emberi tartásuk, ahogyan a méltóságukat megőrizve, döntéseik helyességének tudatában tiszteletet tudtak kivívni.
Szimpatikus volt a határozott elképzelésekre alapozott céltudatos életük, az erőslelkűségük. Szerettem a két „vaslady” – t, annál is inkább, mert ez a keménység csak védőfal volt a külvilággal szemben. Mint kiderült, nagyon mélyen érző, ragaszkodni, szeretni tudó emberek mindketten.
Nagyra értékelem, hogy Cecilie Enger nem a hálószobatitkok kiteregetésére fókuszált, ezáltal a történet nem vált olcsó, hatásvadász irodalommá. Két nagyszerű embert mutatott be az olvasóinak, akiknek a maguk korában igencsak meg kellett küzdeniük az önállóságukért, egy olyan életformáért, amely nem volt elfogadott, megértett. Nagyszerű a jellemábrázolás, a korrajzzal sem marad adós.
A befejezést viszont nagyon kurtára metszette el tőből, hirtelen. Hanna életét lezárta, Bertha életének folytatása ugyanakkor a levegőben maradt, pedig érdekelt volna.

2 hozzászólás
tammancs1 P>!
Cecilie Enger: A fehér térkép

Ha az Esti mesék lázadó lányoknak című „mesekönyvnek” van norvég változata, biztosan szerepel benne Greta Torgersen és Hanna Brummenæs története. Ők voltak ugyanis az első norvég, női hajótulajdonosok (mármint olyan nők, akik a saját tőkéjükből vásároltak és nem örökölték a hajókat), akik hajótársaságot alapítottak és tengeri kereskedelemmel foglalkoztak. Mindez a 20. század legelején történt, kettejük története azonban sokkal korábbra nyúlik vissza.
A fülszöveg elolvasása után én valamiért teljesen meg voltam győződve, hogy a két nő egy adott ponton vízre száll, de nem tették. Tulajdonképpen teljesen logikusan: miért is kéne a tulajdonosoknak hajózniuk? Életük enélkül is elég regényes, Enger pedig nagyon érzékenyen festi meg a két nő karakterét és még inkább a világét, ami körülveszi őket. Jó volt belelátni a korabeli norvég kis- és nagyvárosi életbe, amelyet áthat a modernizáció megannyi vívmánya (géppel varrt ruhák és rohamosan fejlődő ipari városok), ugyanakkor foglyul is ejt a maradiság és a (kis)közösségek íratlan szabályrendszere. A „normálistól” eltérni még mindig őrült nehéz. Mondjuk, mikor nem az?

Ez a két nő viszont volt elég bátor ahhoz, hogy a saját útját járja, ezen az úton pedig nagyon szépen vezet végig minket Enger. Az eseményeket végig Greta szemszögéből látjuk, és ő az, aki a legnagyobb fejlődésen megy keresztül. A hajótársaságos részre viszonylag sokat kell várni (kb.a regény kétharmada után érünk csak el oda), de ahogy a mondás is tartja, néha az út fontosabb, mint a végállomás. Igaz ez nagyon erre a regényre is. Amit nagyon szerettem benne, hogy Enger úgy fest húsvér karaktereket (és ábrázolja a korabeli társadalmat), hogy közben abszolút tiszteletben tartja a tudható tényeket.

cseri>!
Cecilie Enger: A fehér térkép

A szerzőtől megszokott lélektani pontossággal, finomsággal megírt könyv. Azt hittem, több tenger lesz benne, de nem, ezek a nők nem szállnak tengerre, „csupán” egy hajózási vállalkozást vezetnek sikeresen, nőként az elsőt. Emellett bár titkosan, zárt ajtók mögött, de megélik az egymáshoz való vonzódásukat, és nagyon más életutat futnak be, mint amire predesztinálva voltak. Igaz történet alapján.

Mariann_ P>!
Cecilie Enger: A fehér térkép

Lassan kibontakozó , lassú folyású könyv az 1800-as évek végéről, Norvégiából.
A társadalmi elvárások szerint egy nő menjen férjhez, neveljen gyerekeket, vezesse a háztartást. Bertha először még csodálkozva figyeli a kissé különc Hannát, aki időnként férfiruhába bújik, aztán évekkel később, elkerülve otthonról ő is hajlandóságot érez másként élni. Lassan bontakozik ki kettejük kapcsolata, de abban az időben két nő együtt élése nem feltétlenül jelentett másságot. Pedig az volt, de zárt ajtók mögött.
Sok mindenben egyet értettek ,kiegészítették egymást, sőt ők lettek az első női hajótulajdonosok, kellett közreműködő a vételhez, de megoldották, később férfinak öltözve hajóztak.
Hosszú időt éltek meg , igaz történet alapján íródott.

Babó_Buca P>!
Cecilie Enger: A fehér térkép

Szeretek úttörő nőkről olvasni, ezért is vetettem bele magam ebbe a regénybe. Kezdetben a hangoskönyv felolvasójának beszédtempója miatt idegenkedtem a szövegtől, de sikerült a megfelelő sebességre felgyorsítani, és így már jobban élveztem a történetet. Az északi hangulat pedig egyszerre beszippantott, és a Rekviem egy gyilkos asszonyért idézte nekem.

A fülszöveggel kevésbé harmonzálva a fiatal Berthával indul a könyv, és az ő fejlődését követhetjük. Sokáig nem érti önmagát, és a vallásos nevelése miatt a lelkiismerete sem tiszta. Fél attól, amit Hannah idéz elő benne, aki már a kötet elején sokkal érettebb, és nyíltan felvállalja a férfias öltözködését. Szerelmük egyértelműen tabutémának számított akkoriban, hát még a nők által működtetett vállalkozás gondolata. A társadalmi elvárásoknak egyértelműen szembe mennek, viszont mindezt nem polgárpukkasztó módon teszik. Hiszen egyáltalán nem feltűnő két vénlány pusztán anyagi okokból megfontolt összeköltözése. A megformált karakterek közül viszont mindketten távol maradtak tőlem.

Ez egy lassú regény, ami sokkal inkább a karakterfejlődésre, mint a cselekményességre koncentrál. Emellett pedig emléket állít a két nagyszerű asszonynak, akik nem törődtek bele a nőnek szánt egyetlen sorsba, az anyaságba. Gondolkodásuk megelőzte korukat, amelyet jól dokumentál ez a kötet.

hullámos_bog P>!
Cecilie Enger: A fehér térkép

A márciusi klubunkon került szóba ez a könyv, köszönet érte @Oriente.
Kívül-belül szép könyv, bár néha tetszik, néha nem a borítója, a tipót viszont nagyon eltalálták. Könnyen nyílik, jól olvasható, és vékonysága ellenére nem egy átrohanós történet, hanem egyszerűen csak szép. off
A regény lapjain megismerjük Berthát és Hannát, akik különböző múltjukból küzdik fel magukat hazájuk és alighanem Európa első hajótulajdonos-nőivé. Vállalkozásuk annyira sikeres lesz, hogy ők lesznek Norvégia negyedik legnagyobb hajózási társasága. off
Ki is volt Bertha és Hanna:
link
A regény után kifejezetten érdekes volt a cikket és a képeket nézegetni.
A két nőről csak az üzleti életben hagyott nyomuk maradt fenn, a magánéletükről szinte semmi, Cecilie Enger regénye ezt az űrt igyekszik kitölteni. A 19. század végétől kisebb-nagyobb ugrásokkal a második világháború közepéig jutunk, miközben kibontakozik a lányok és a nők helyzete, az akkor kor szerinti nőies vagy férfias viselkedés, a felnőtté válás, és képet kapunk a korról és a tengerparti városról, ahol élnek. Míg a regény nagyobb fele a megismerkedésükről, kapcsolatuk kibontakozásáról szól, addig a vége felé inkább a gazdasági döntéseik kapnak helyet, és egy csipetnyi abból, hogyan harcolnak a nők az egyenjogúságukért. Az alapján, amennyit kihámoztam a fenti cikkből (az automatikus fordítás segítségével), Hanna politikusi és egyenjogúsági szerepei a könyvben nagyon halványan jelennek csak meg. Mivel a kort átitatja ez, jobb lett volna többet olvasni róla, és egy kicsit kevesebbet arról, hogy az egyház hogyan vélekedik… kb mindenről, ami eltér az aktuális prédikátor szerinti normától.
Ami furcsa volt, hogy úgy ugrunk húsz évet a történetben, hogy bár meggazdagodtak, és évtizedek óta együtt hoznak döntést, mintha Bertha lelkivilága nem követte volna le ezt az időt és tapasztalatot. Aztán egyik pillanatról a másikra a fiatalokból öreg nénik lesznek, és gondolom azt már azért nem kellett túlzottan részletezni, mert az író saját hazájában onnantól már ismert a történet.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Nikolett_Kapocsi P>!

Miért tűnnek az összegyűrt ruhadarabok intimebbnek, mint azok, amelyeket gondosan összehajtogatva a fiókba helyeztek? Mintha valami privát és elkapkodott dologra irányítanák az ember figyelmét.

105. oldal

DzsDzs88 IP>!

Nem akart mást, csak az ágyban feküdni, nem gondolni semmire, hagyni, hogy a percek keresztülfolyjanak rajta, mint valami homokórán. Csiklandozva, szemenként peregve. Át a testén.
Nem akart gondolkodni.

116. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Vénkisasszonyok voltak. Elbeszélések, balladák és családtörténetek szomorú szereplői.

169. oldal

DzsDzs88 IP>!

– Mert nem szabad azt hinned, hogy minden szomorú dolognak, ami az életben érhet bennünket, a szerelmünk az oka.

160. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hanna Brummenæs
DzsDzs88 IP>!

– Ez meg mi? – kérdezte halkan, szinte viszolyogva. Majd valamivel hangosabban ezt mondta: – Szúnyogcsípés. – Mintha szégyellte volna magát a lánya miatt. – Ne vakargasd őket! – folytatta.
Aimable-nak lenni annyit tesz, hogy kerüljük , ami megütközést kelt.
Ez utóbbi mulatságosan hangzott. Aimable. Bertha még soha nem hallott ilyen fellengzősséget.

27. oldal

1 hozzászólás
DzsDzs88 IP>!

Mintha már maga a szó is, hajótulajdonos-nő, önmagában képtelenség volna. Egy szó, ami nem is létezett.

200. oldal

DzsDzs88 IP>!

A boltokat férfiak üzemeltették. Nem mindig jómódú vagy sikeres üzletemberek – megesett, hogy bolttulajdonosok csődbe mentek és eltűntek –, de mégis férfiak voltak.

90. oldal

DzsDzs88 IP>!

Mintha egyáltalán nem törődött volna azzal, ahogy mások reagálnak rá.
Vajon ez hiányosság vagy erősség volt?

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hanna Brummenæs
DzsDzs88 IP>!

Sokáig egyikük sem szólt semmit. Egymás mellett ültek. Bertha kinézett az ablakon, de csak önmagát látta halványan megvilágítva a nagy ablaktáblában. Maga mögött pedig Hannát. Az ablak egyenetlen üvege azt a benyomást keltette, mintha négy nő ült volna ott – valamiféle dupla ecpozícióban.

156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bertha Torgersen · Hanna Brummenæs
2 hozzászólás
DzsDzs88 IP>!

Szédítő boldogság egy csónakban ülni egy ilyen lenyűgöző emberrel.

113. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nermin Bezmen: Kurt Szejt és Sura
Fábián Janka: Emma szerelme
Kate Quinn: Alice hálózata
Julie Otsuka: Buddha a padláson
Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak
Ariel Lawhon: Fedőneve Hélène
Anna Stuart: Az auschwitzi bába
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Jojo Moyes: Áradó fény
Sofi Oksanen: Tisztogatás