Ázsiai BL könyveket nagyon szeretek olvasni, így egy vásárlás alkalmával beugrott ez is a kosaramba. Kicsit halogattam is az olvasását,de egyszer, amikor nem tudtam mást magammal vinni a tömegközlekedésre, megtört a jég.
A történet szerint a gazdag fiú, Tian, szívbetegséggel él, amin csak egy új szív segíthet. Amit meg is kap, egy olyan lánytól, akit elgázoltak, és aki fent a hegyekben volt önkéntestanár. Tian a szívének előző tulajdonosának útjára lép, és felmegy a hegyekbe ő is tanítani.
Nekem az első benyomásom, hogy ez egy alapvetően jó wattpados történet. De egy kiadott könyvnél én többet várok sajnos.
Alapvetően nem volt baj magával a történettel, de mégis, nagyon sokszor nem történik semmi, csakTian gondolkodik, érlelődik, effektív csinál dolgokat, amikből talán megismerhetjük őt, de mégse halad előre a történet. Az eleje, nagyon hosszú, amikor a városban van, és a történet tényleg akkor kezd beindulni, amikor felkerül a faluba, de itt is azért napok telnek úgy, hogy nem csinál… hát igazából semmit. Több, mint egy hetet van fent a faluban, ebből két napot tölt tanítással, a többi idő meg azzal megy el, hogy látjuk, mennyire életképtelen (és hogy próbál nem életképtelen lenni).
Nagyon sokszor úgy éreztem emiatt, hogy a kevesebb több lenne. Kevesebb találkozás és élcelődés Puppával, és jobban a sztorira koncentrálás valószínűleg sokat segített volna a történet haladásában.
A másik kifogásolható része a könyvnek a szöveg. Egyrészt valószínűleg az eredeti is nagyon egyszerű, „wattpados” szöveg volt, de úgy éreztem,ezen a fordítás csak ronatni tudott. Sok az ismétlődés, de emellett nagyon gyerekes is a szöveg, amit egy jó fordító tudott volna az előnyére is billenteni de így… sajnos iszonyatosan egyszerű és gyerekes maradt.
Emllett pedig a kiadó próbált is törődni a szöveggel, meg nem is. Próbált, mert a thai szavakat próbálta lábjegyzetben közölni, de ezt nagyon megosztóan csinálta. Néha nem kellett volna lábjegyzet, néha kellett volna, de nem ennyi, néha a lábjegyzet és a szöveg nem volt következetes egymással, akár az írásmódokat illetően. Másrészről ez igaz az egész regényre, hogy a thai szavak írásmódjában nem voltak következetes. Emellett pedig rengeteg olyan korrektori, tördelési hiba benne maradt, amitől egyszerűen elképesztően idegesítő olvasni a kötetet. Én csak néhányat írtam ki (az elején nem is írtam ki, gondoltam, ezt más már úgyis megette, de nem), de ebből is látszik az az igénytelenség, és stílus, ami szerintem elfogadhatatlan.
Ha valaki a második kötetet a kezembe nyomja, szerintem elolvasnám, mert a hangulata egész jó volt, és a vége már egészen olyan volt, amit el tudnék sokkal hosszabban is fogadni. De magamtól biztosan nem venném a kezembe, mert annyira azért nem érdekel. Érdekes témákat feszeget, például a thai gazdasági és oktatási helyzetekkel, de ez igazából kevés volt számomra.
Remélem, megtalálja a célközönségét, és legközelebb már más kiadóknál olvashatunk hasonló ázsiai BL történeteket.
