Heartstopper ​– Fülig beléd zúgtam (Szívdobbanás 1.) 93% 636 csillagozás

Nagyon cuki történet, megmelengette a szívemet. Jó érzés volt olvasni. Az volt a legnagyobb baj vele, hogy mire igazán belelendültem, sajnos már vége is lett. :D
Biztosan olvasni fogom a többit is.

Egy csoda, egy csoda, egy csoda!!! ^^
Olvassátok! <3
https://youtu.be/JH5dTZwpD78

A történet főszereplője két tinisrác egy brit gimnáziumból – igen, akiknek már elege van az amerikai sulikból, azok ezt értékelni fogják. Charlie meleg, és ezt tudja is magáról. Egy klasszikus iskolai véletlennek köszönhetően ismerkednek meg, majd kerülnek egyre közelebb egymással a másik főszereplővel, Nick-kel. A bonyodalom? Nick nem meleg – vagy legalábbis sosem gondolt még erre. Charlie viszont nagyon egyértelműen belezúg. Hogyan lavíroznak ebben az egyáltalán nem egyszerű helyzetben?

Nem fogok hazudni, az első könyvön elég gyorsan végig lehet szaladni, nagyon visz előre a cuki szerelmi sztori, és mire az ember istenigazából belemerülne, már vége is, és rögtön nyúlna a következő könyvért.

Óriási dolgokra ne számítsatok, ebben a kötetben klasszikus iskolai és tini romantikus jeleneteket kapunk, de ez jól is van így. Nem nagyon hiszem, hogy ennél természetesebb, kevésbé mesterkélt módon is lehet mesélni két meleg fiatal szerelméről. Annyira romlatlanok és cukik, a magam részéről el sem tudom képzelni, hogyan képes ez a történet néhány Netflix sorozathoz kapcsolódó csoportban ilyen indulatokat kiváltani…

A képregény fekete-fehér, tehát olyan színáradatra, mint amilyen például a Lore Olympusnál van, ne számítsatok. A stílus is sokkal földhözragadtabb, helyenként kifejezetten leegyszerűsítettek az arcok. Ami azt illeti, ez nekem kicsit hullámzó is volt – én jobban szeretem a kidolgozottabb arcokat, így ezek a nagyobb méretű, fókuszált oldalak jobban tetszettek, mint a tömegjelenetek, ahol a részletek kicsit elnagyoltabbak. De félre ne értsetek, egyáltalán nem zavaró ez sehol.

Ami viszont határozottan tetszett, az a képkockákat összekötő mozgalmasság – ide értve azt is, hogy a képkockák nem mindig szabályos téglalapok vagy négyzetek, hanem helyenként trapézok, és az is lehetséges, hogy egy oldalt nem tölt be a szerző képkockákkal, hanem direkt csak egy ksiebb kockát kapunk vagy olyan oldalt, amit mintha félretéptek volna. Cserébe viszont nagyon sok az apró, egyedi, a Heartstopperre végig jellemző összekötő elem: szálló falevelek, csillagok, hópelyhek. (Érdekesség, hogy ez annyira jellemző, hogy a Netflix is átvette a sorozat grafikáihoz.)

Összességében nagyon szerettem a képregényt, ezer százalék, hogy folytatom.

A teljes értékelésem:
http://www.deszy-konyv.hu/2022/04/alice-oseman-heartsto…

Érdekes tapasztalás volt.

A képregényekben nincs nagy jártasságom, ahogy az LMBTQ témában sem.
Olyan nagy a hype a könyv körül, hogy azt éreztem nem hagyhatom ki.

Nos, meg semmiképp nem bántam azt, hogy elolvastam.

Kiváló történet arról, hogy manapság a nagyvilágiság és modernitás álarca mögött mennyire elítéljük azt ami/aki más mint mi. A felnőtté válás minden nehézsége mellett azzal kell szembesülnie Nicknek, hogy lehet egy fiúhoz vonzódik. Kíváncsian várom, hogyan folytatódik a történetük.

Tanulság: Ne csak mondjuk, legyünk is elfogadók!

Az iskolában sokszor szembesülök vele, hogy a gyerekek mennyire előítéletesek és érzéketlenek. Én mindig azt próbálom sugallni nekik, hogy mindegy milyen egy ember, olyannak kell elfogadnunk, ahogyan jól érzi magát. Bármilyen is legyen.
Nekem is vannak korlátaim, bár szeretem azt hinni, hogy egészen felvilágosult és elfogadó vagyok, de még nekem is sokat kell fejlődnöm ebben. Ez és az ehhez hasonló könyvek a személyes fejlődésem is segítik.

Nem tetszett, de nem a tartalma miatt, hanem a kivitelezés nagyon amatőr. Sok semmit mondó rajz, töltelék oldalak, közepesnek is alig mondható grafika. A szöveg is meglehetősen töltelék, sok a haha meg a … és társaik. A történet maga aranyos, érdekes is lehetne egy kicsit igényesebb kivitelben.

Ez a könyv annyira cuki. Csak azért nem lettem tőle diabéteszes, mert vannak benne komoly témák és kemény helyzetek is. Amelyeket ez a két imádnivaló tinédzser srác sokkal jobban kezel, mint a legtöbb felnőtt. Sajnos.
Ez egy szívből jövő, ártatlan romantikus történet, amely érinti a társadalmi és mentális, valamint egészségügyi problémákat. Nem mélyül el és nem is foglal állást. De ez a történet nem csak a szerelemről szólt, hanem a barátságról, valamint a család fontosságáról. Illetve azokról a kapcsolati hatásokról is, amelyeket a körülöttünk élőkkel alakítunk ki.

– Meg tudnál csókolni valakit, aki nem lány?
– Én… Nem tudom.
– Meg tudnál csókolni engem?
– Igen.

Oké, szóval aki ismer, az tudja, hogy én nagyon szeretem az LMBTQ témájú könyveket, szeretem a romantikát és bírom a képregényeket. Szóval mindent adva volt, hogy új kedvencet avassak, és jó előre meg is rendeltem ezt a könyvet, mégsem ragadott úgy magával.
Valahogy kevés volt, azt hiszem, többet vártam tőle. Könnyen lehet, hogy ennek az az oka, hogy van még jó pár kötet, és együtt meglett volna AZ ÉLMÉNY. Szóval irány a többi kötet angolul. :)
(Az is igaz, hogy végre volt egy kis időm megnézni a sorozatot, és az meg teljesen magával ragadott, holott általában a könyv nekem mindig jobb élmény, mint a film.)

Szóval sok minden van, ami felkeltette benne az érdeklődésem, fontos témák egy aranyos történetbe bújtatva, de mivel ezek még csak kibontakozóban vannak az első kötetben, ezért lehetett hiányérzetem. (Meg gyakori webtoon olvasóként azt kell, hogy mondjam, nekem a grafikája nem nőtt a szívemhez sajnos).

De kíváncsian várom a folytatást!

Magam sem gondoltam volna, hogy így fogok nyilatkozni, de ez a tőlem kialakításában és minden egyéb szintjén is idegenként titulálható történet úgy, ahogy van, teljes mértékben korrekt, helytálló, hiteles és egy pillanatig sem didaktikus vagy szándékosan szájbarágós, pontosan ezen tényezői miatt is lepett meg a lehető legpozitívabb értelemben. Az élőszereplős adaptációnak köszönhetően figyeltem fel a hazai kiadású verzióra, ezúttal pedig én is végre felültem arra a vonatra, melyen népszerű könyveket olvasunk és habár nem titkoltan voltam szkeptikus, el kell ismernem, alaptalanul. Az sem zavart különösebben, hogy az esetek túlnyomó többségében inkább csak képek voltak, amik szavak nélkül is többet mondtak el, hiszen igényesen megrajzolt, ügyesen-jól kivitelezett cucc ez, amiben nem sokadlagos a fő vonulat, bár igazából tényleg órákon át lehetne beszélni arról, mi minden jó van benne. Többek között érezhető, hogy abszolút szívből jövő kezdeményezés és kifejezetten eredeti ötlet volt Charlie és Nick sztorija, melynek alakítása közben az író-rajzoló komolyan és mégis páratlanul áll ki a kirekesztő magatartással szememben, az események pedig nem ad hoc módon következnek, itt mindennek íve és miértje van, én pedig komolyan meglepődtem azon, hogy a tőlem való távolsága ellenére mennyire elkapott. A függelék válogatáskazettája és a naplórészletek, karakterleírások csak még inkább színesítették az egyébként fekete-fehér képregényt, ami huzamos ideje az egyik legkomolyabb pozitív csalódás volt számomra. Nem kizárt, hogy ebben a formában még folytatom idővel, elvégre érdekes a lezárás és a nyilvánvaló alakulása ellenére is kíváncsi tud rá lenni az ember. Hovatovább aranyos és hiteles is, ha pedig az ember ilyenre vágyik, ne keressen tovább, megtalálta a számára alkalmasat. A kedvenc szereplőm Tori volt, bízom is benne, hogy legközelebb több buborékot kap majd.

„Az ég világon semmi rosszat nem tudnék mondani erről a történetről. Egyszerre végtelenül aranyos és mégis komoly témát boncolgat. Hiánypótló szórakoztató irodalombeli mű, ráadásul szépséges kivitelezésben. Remélem, sokan rátalálnak, megérdemli a figyelmet és a felkapottságot.”

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2022/05/alice-oseman…

5 ok amiért el kell olvasnod:
1. Szerethető és nagyon aranyos történet
2. Imádnivaló fő- és mellékszereplők
3. Arcodra mosolyt csaló oldalak és illusztrációk
4. Valósághű baráti- és párkapcsolatok
5. Tanulságos

Bár a borító nem tetszett elsőre, de miután rekord sebességgel megnéztem a Netflix által készített sorozatot – amiért ugyanúgy odavoltam, ha nem jobban – utána már nem bántam kinézetét. Ajánlom teljes szívből mindenkinek!