Tiltott ​irodalom (Nem kötelező 2.) 94% 14 csillagozás

Egyes részletek esetén nemcsak a szerzőt ismertem, hanem magát a művet is olvastam korábban, másoknál nem tudtam egyikről sem, és akadtak olyanok is, ahol ugyan az író neve mondott valamit, mégsem hallottam soha egy fél szót sem arról, ha akár magánügyi vonatkozásban, akár egy-egy munkája alapján köze lett volna az LMBTQ közösséghez.
Színes a felhozatal: volt egészen magasröptű elmélkedés a témáról, majd a nyers valóság abszolút kendőzetlen megjelenítése, és persze sok minden, ami a kettő között van. Nyilvánvaló, hogy nem fogja mindegyik egyformán megérinteni az olvasót, hiszen maga a tény, hogy valaki érdeklődik a melegeket bemutató irodalom iránt, nem jelenti azt automatikusan, hogy minden írás neki szólna, minden alkotó stílusára vevő lenne.
Tetszést-nem tetszést félretéve, roppant fontosnak tartom, hogy ez a válogatás megjelent. Szomorú vagyok az indok miatt, ami életre hívta, ugyanakkor ez nem vont le semmit abból az élményből, amit nyújtott.

Egy jó és átfogó szépirodalmi válogatást állított össze Nyáry Krisztián, csak sajnos milyen ok folytán jött létre… De abszolút jó munkát végzett. Egészen az ókortól kezdve a hazai kortárs irodalomig válogatott verseket, prózát, regény részleteket a szerkesztő és ezeket a fenti téma köré gyűjtötte. Voltak szerzők, akiket csak névről ismertem eddig, vagy sokról nem tudtam, hogy valamilyen módon volt köze az LMBTQ közösséghez. Több író is felkeltette az érdeklődésemet a művével, akiket eddig nem olvastam, vagy mást olvastam tőle. Van olyan vers (pl. Shakespeare, Dante) ahol egy számomra új fordítással találkoztam. A szerzőkről egy rövidebb életút is olvasható, valamint az adott író, költő milyen módon kapcsolódott az LMBTQ közösséghez – vagy bizonyos esetekben – csak szimpatizált velük.
Jó pár művel vagy íróval, költővel szeretnék még jobban megismerkedni, mint az itt közölt rövidebb részlet:
Shakespeare: Vízkereszt
Bocaccio: Dekameron
Byron, Emily Dickinson, Whitman versei
Oscar Wilde: De Profundis (A Dorian Grayt már olvastam)
Virginia Woolf: Orlando, Mrs. Dalloway – ezek elég elvontnak tűnnek, minimális cselekménnyel, de a stílus tetszett.
Faludy György versei ismeretlenek voltak számomra, és egészen tetszettek + a műfordításait sem ismertem.
Kerouac, Allen Ginsberg műveit eddig egyáltalán nem ismertem, csak az írókat névről, műről.
És még két-három részlet hátra van, de elmondható, hogy sok nekem tetsző újdonsággal találkoztam, plusz volt néhány mű, amiket már olvastam. Szívesen fogadnék még több ilyen válogatást is, további más témákban is Nyárytól.

Nyáry Krisztián egy izgalmas irodalmi szöveggyűjteményt állított össze, melyben háromezer év irodalmi palettájáról válogatott. A szerzői felhozatal igazán színesre, változatosra sikerült, szexuális irányultság, nemek tekintetében is vegyes. Ezek az alkotások megmutatják mennyire sokszínű is a szerelem, annak ábrázolása pedig végképp. A kötetben helyet kapott költők, írók különféle korokban, társadalmakban, eltérő életutakat jártak be, és Nyáry Krisztián is hangsúlyozza az előszóban, hogy ezek az alkotások nem a homoszexuális szerelemről, hanem egyszerűen a szerelemről szólnak.

„Arról az örök vonzalomról, ami évezredek óta legfontosabb és legtermészetesebb témája az irodalomnak.”

A szivárványszínű zászló tökéletes illusztrációja lehetne ennek a gyűjteménynek is. Rendkívül változatos, érdekes, izgalmas, váratlan. Számos alkotót és alkotást ismertem közülük, de így is bőven akadtak ismeretlen darabok. Egy ilyen volumenű gyűjteményben szinte esélytelen, hogy valakinek minden írás maradéktalanul örömet okozzon, de biztosan mindenki talál kedvére valót.

Bővebben: https://www.kulturpara.hu/2022/08/klasszikus-irodalmi-m…

Hiánypótló kötet, sok író, költő munkásságára érdemes más szemmel tekinteni ez után.

Amikor megírtuk Neset Adrival 2018-ban az 50 elszánt nőt, mindketten épp külföldön éltünk, és gyakran küldözgettünk egymásnak fotókat a helyi könyvesboltból, azon elmélkedve, milyen jó is lenne, ha ezek megjelennének magyarul is. Az egyik ilyen „50 Queers Qho Changed the World ” címet viselte. Magyarul talán „50 nem heteroszexuális, aki megváltoztatta a világot”-ra lehetne lefordítani, de a tény, hogy a queer szónak nincs jó magyar megfelelője, csak a legkisebb gond. Jóval nagyobb problémát jelez, hogy már akkor is megállapítottuk, hogy bizony erre a könyvre még nem áll készen Magyarország, a helyzet pedig azóta nemhogy javult volna, csak fokozódott. Pedig Oscar Wilde, Freddie Mercury, Virginia Woolf vagy épp Frida Kahlo olyan sztárok, akiknek az életéből nagyon is sokat tanulhatnának a fiatalok, és nem, mielőtt bárki megkérdezné, mivel ez egy gyerekkönyv, nyilván nem hangsúlyosabb az ő szexuális életük, mint bármely más könyvben, egyszerűen csak nincs kihagyva ez a részlet sem, ahogyan amúgy általában lenni szokott. Azoknak, akik már gyerekként, tiniként tudják, hogy a másik nemhez vonzódnak, igenis fontos lenne, hogy ne kelljen titkolniuk személyiségük egy fontos részét, sokat segíthetnének az ehhez hasonló könyvek, amelyek elindíthatnák a rettegett „érzékenyítést”, ami nem „átnevelést” jelent, csak annyit, hogy ha megismerünk valamit, mindjárt kevésbé tartjuk furcsának, másnak, taszítónak, ami elég sokat segítene azoknak, akik fülig benne vannak, és az öngyilkosságot fontolgatják amiatt, hogy mások, mint a többiek. Magyarul nagyon-nagyon kevés olyan könyv van, ami nem regény – de nem is tudományos tanulmány, és mindenki tudna hozzá kapcsolódni. Az egyik ez a Nyáry Krisztián által szerkesztett szöveggyűjtemény, ami 2022-ben jelent meg. Nem „meleg” írók gyűjteménye, mert ez SEM a szexualitásra helyezi a hangsúlyt – inkább azt próbálja bemutatni, hogy egy-egy adott korban mit gondoltak a kérdésről az írók. Azt gondolni ugyanis, hogy régen nem éltek olyan emberek, akik a maguk neméhez vonzódtak, egyszerűen butaság. Ahogyan az is, ha valaki úgy véli, hogy mindig, minden korban ugyanazt gondolták erről a kérdésről, mint mi manapság. Érdekes példa Tolsztoj, aki nyíltan megírta a naplójában, hogy mindig csak férfiak iránt érzett szerelmet – de ezen ő csak az érzelmi vágyat értette, nem a szexuálisat. Akkor ő vajon hová tartozik? Vagy mit gondoljunk arról, hogy ha Dante idejében élnénk, a mai férfiak nagy része bizony a pokolra menne szodómia bűne miatt, merthogy akkoriban ide soroltak minden olyan nemi érintkezést, amiből nem születhet gyermek – beleértve az önkielégítést és az orális szexet is. Bocaccio Dekameronjából pedig azt is megtudhatjuk, hogy pokol tüze ide vagy oda, bizony mindig is voltak olyan férjek, akik férfiszeretőjük miatt elhanyagolják a feleségük. Szóval ha egy kicsit teljesebb képet akarna valaki, akkor érdemes ezzel a könyvvel kezdeni az elmélkedést. Különösen, hogy ez egy olyan téma, amit nem eszetlenül tiltani kellene, inkább beszélni róla. Az irodalom pedig ehhez a legjobb kiindulópont. #keddikönyv