Csendélet 265 csillagozás

Sarah Winman: Csendélet Sarah Winman: Csendélet

1944, hullanak a bombák Toszkánában, és egy borospince romjai között találkozik két idegen. Különleges estét töltenek együtt.
Ulysses Temper fiatal brit katona, Evelyn Skinner hatvanas művészettörténész. Talán kém is?
Evelyn azért utazott Olaszországba, hogy festményeket mentsen meg a pusztulástól, és felidézze, milyen volt, amikor találkozott E. M. Forsterrel, és belehabarodott egy olasz szobalányba Firenzében, egy kilátással rendelkező szobában.
Ahogy Evelyn az igazságról és a szépségről beszél, Ulysses fejében szárba szökken egy gondolat, amely évtizedekre megváltoztatja életpályáját, sőt a szeretteiét is.

Eredeti megjelenés éve: 2021

>!
XXI. Század, Budapest, 2023
430 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635683741 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa
>!
XXI. Század, Budapest, 2021
480 oldal · ISBN: 9789635681570 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa
>!
XXI. Század, Budapest, 2021
430 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635681563 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa

Enciklopédia 64

Helyszínek népszerűség szerint

Firenze


Kedvencelte 40

Most olvassa 32

Várólistára tette 360

Kívánságlistára tette 350

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Sarah Winman: Csendélet

”Nyamvadt kis folt a történelem folyosóin, ennyi vagyunk mindössze.”

Sarah Winman új regényében a hétköznapi életnek és a művészetnek állít emléket. A könyv ereje, akárcsak a csendéleté, a maga trivialitásában rejlik. Az élet minden szépségéről és bonyodalmáról szól, de főleg a szeretet megannyi formájáról, az önzetlen törődésről.

A cselekmény 1944-ben indul, a háború idején, amikor a 24 éves katona, Ulysses és a 64 éves művészettörténész, Evelyn találkozik, lenyomatot hagyva egymás életén. A történet számomra ijesztően lassan indult be, ám ahogy Ulysses letelepedik Firenzében, onnantól már sodor magával. Az olasz életérzés, a toszkán dombok szépsége, a finom borok, a mennyei falatok, a lenyűgöző kreativitás, de főként a kis családdá verbuválódó közösség nagyon megfogott. A könyv közepe pedig különös jelentőséggel bír, az író ars poeticájaként ugyanis az egyik szereplő, Evelyn feljegyzi a három értéket: folytonosság, emlékezet, család. Emellett érdemes még kiemelni a szerelmi szálakat, főként az LMBTQ vonal hangsúlyos jellege miatt. A csodaszép borító a díszes lapszéllel egy különleges történetet rejt, hétköznapi, esendő, ám annál szerethetőbb szereplőkkel.

Bea_Könyvutca P>!
Sarah Winman: Csendélet

Ez az a könyv, amelyiknek nem akarunk elérni a végére, hanem nap nap után csak szeretnénk belépni a történetbe és élni a szereplőkkel, megélni a pillanatokat, élvezni a szépséget, a zenét, az irodalmat, a beszélgetéseket és részesei lenni a mindennapok nagyszerűségének.

Finoman, puhán, óvón ölelnek bennünket körbe Sarah Winman szavai, annyira kedvesen, szépen, lágyan ír az emberekről, az érzelmekről, a helyekről, a művészetről, az ételekről, az együttlétekről, a szerelmekről, amelyek olyan érzést keltenek, hogy az olvasót is szívesen látják maguk között, mert mindenki értékes, érdekes és szeretni való.
Bővebben: http://www.konyvutca.hu/2022/03/sarah-winman-csendelet.html

4 hozzászólás
Katalin_V_Tóth P>!
Sarah Winman: Csendélet

A Csendélet a szerelem, az élet, az összetartozás regénye.
Elmeséli, hogy egy rövid találkozás milyen hatással lehet egy ember életére, vagy akár több életre is. Evelyn és Ulysses találkozása a háború, bombák árnyékában épp ilyen: rövid, de meghatározó, egész életüket végigkísérő élmény.
A Csendélet egy családregényt idéző kötet, ahol a szereplőket bő negyven éven át követhettem Olaszország és Anglia vidékein. Hétköznapi szereplők, nem hétköznapi értékekkel keresik saját útjukat, miközben csendben zubog szívük mélyén a mindent elárasztó életszeretet, a szerelem, egymáshoz tartozás, ragaszkodás érzése. A regényt végigkíséri a művészetek iránti rajongás, az olasz életérzés, az elfogadás és a folytonos újrakezdés motívuma.
Nyugodt, andalító, lelket simító könyv volt.

mate55>!
Sarah Winman: Csendélet

Igazából néhány fejezetbe telt mire belekerültem a könyvbe. A nyitójelenet nem ragadott meg azonnal, és nem is voltam benne biztos, hogy tetszeni fog, de amint elvitt a háború utáni East End Londonba, azonnal beleszerettem. Egy karaktervezérelt regény, amely egy baráti társaság életét követi végig a háború utáni években. A londoni East Enden és az olaszországi Firenzében játszódó történet az 1940-es évektől az 1970-es évekig ível át. A kibontakozó emberi élmények a szeretet kifejezésének és családalapításának számtalan módját ünnepli. Az életet, a művészetet, az irodalmat, az érzékenységet. (tele filozófiával) és azt, hogy ezek a dolgok hogyan adnak értelmet létezésünknek, és hogyan kapcsolnak össze bennünket. Az étel és a bor, a beszélgetések és a művészet kerül előtérbe, míg a politika és a társadalmi változások nagyrészt háttérzümmögést képeznek. Végigutazunk a nagybetűs történelemben, de minden pillanatában a reflektorfény saját életünk különös részleteire világít rá a legfényesebben. Magasztos filozófiai töprengésekben lebeg, miközben az élet sarában és mocsarában gyökeredzik, egészen addig, amíg a kettő közötti különbség érzése el nem tűnik. Elsöprő „csendélete” apró történetek, a bensőséges kapcsolatok és összetett karakterek parádéja, és, ami ezeket a szereplőket összetartja, az a választott család szeretete és a művészet szerepe egymás iránti elkötelezettségük megőrzésében. A „hibátlan” illúzióját teremti meg, egy olyan légkört, amely képes fenntartani e karakterek hátborzongató szellemességét, a viselkedés komikusságát és a megrendítő vágyakozást. Igazi varázsa a hétköznapiság felemelése, az emberi élmények gátlástalan megszentelése. Mondatról mondatra, karakterről karakterre válik igazi költészetté.

Nikolett_Kapocsi P>!
Sarah Winman: Csendélet

Az írónő előző regénye, a Bádogember igazi meglepetés volt számomra, sokkal könnyedebb, kis romantikus történetnek gondoltam, mint amilyen valójában. Így nagy érdeklődéssel vártam a Csendéletet, főként, amikor megláttam a csodás borítót és a szép, színezett lapszéleket. Igen, engem sajnos még mindig el lehet csábítani az ilyenekkel.

Nos, az írónőnek most is sikerült meglepnie. Ám ezúttal az előzetes elvárásaimhoz képest pont egy sokkal könnyedebb, a lektűr határán mozgó regényt kaptam a meseszép toszkán vidékről.

Az első 100 oldal meglehetősen vontatott és unalmas is, mintha Sarah Winman nem igazán tudta volna eldönteni, hogy miről is szeretne írni tulajdonképpen.

Aztán szerencsére, nagyjából azon a ponton, amikor már a türelmesebb olvasó is lassacskán félretenné a könyvet, szép lassan mégiscsak beindul a történet.

Egy különös, londoni barátokból és családtagokból verbuválódott kompánia mesébe illő kalandjai, akiket megigéz és örökre magához láncol Firenze városa. Főhőseink életének nagyjából harminc évét követhetjük végig a lapokon a második világháború végétől, majd a könyv utolsó fejezetében megismerhetjük azokat az előzményeket, amelyek nélkül ezekre a különleges barátságokra nem kerülhetett volna sor.

Egyetértek @Kalmár_Melinda és @Petiko értékelésével, hogy a cselekmény nagyjából ennyiben össze is foglalható. Bár történnek kisebb-nagyobb drámák, veszteségek és halálesetek, a regényt mindvégig áthatja a mediterrán derűvel átitatott pozitív életszemélet.

Legnagyobb erénye a könyvnek a csodás olasz táj részletgazdag bemutatása. Az ínycsiklandó ételek, a finom borok, a világhírű művészeti alkotások élethű leírása révén az olvasó valóban Toszkánában érezheti magát arra a néhány órára.

Bár irodalmi értékét tekintve a Bádogembert sokkal többre tartom, de egy könnyed nyári kikapcsolódásnak tökéletes választás lehet a Csendélet.

4 hozzászólás
Porcsinrózsa>!
Sarah Winman: Csendélet

Viaskodtam ezzel a regénnyel. Már az olvasás vége felé jártam, amikor – szokásommal ellentétben – elolvastam minden értékelést róla. Gondoltam, hátha velem van baj, s a molytársak talán jobban értik a művészetet, az olasz életérzést, az itáliai életforma szédületét, stb. stb. Arra jutottam, hogy minden pozitív értékelés, minden szuperlatívus helytálló és elfogadható – az ő szemszögükből. Meghajtom a fejem az értékeléseik, a tetszésnyilvánításuk előtt. Jogos. Ők bizonyára jobban (meg)értettek valamit, én pedig kevésbé.
A tény, hogy ez a könyv elzárta magát előlem. Talán én is elzárkóztam a könyv elől.Nem talált utat a szívemhez. Túl tömény volt nekem. Hatalmas időkarajt szelt ki a mindenségből. Sokféle, és ellentétes jellemű ember került egymáshoz közel. Fojtogató volt az azonos neműek fülledt szerelme, émelyítően sűrű. Ha ez lenne a konvenciók alól felszabadító életforma, biztosan nem kérnék belőle.
No, és a szereplők. Peg – et nem állhattam, Alys – t sem sikerült igazán megkedvelnem. Egyedül Cress és Ulysses került közelebb hozzám.
A firenzei áradás leírása döbbenetes. A kötet külleme pedig gyönyörű, szép dísze marad a könyvespolcomnak.

7 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!
Sarah Winman: Csendélet

„Búvárolni jöttem ide az óceán rejtett mélységeit – az érzelmek vad dagályát –, és fölmerülni mindenestül emberi mivoltomban, teljes alázattal tömöríteni pár sorba az általam megismert miriád történetet, beutazott világokat, az Odüsszeuszként megvívott csatákat.”

A Csendéletnek varázsa van. Amikor elcsendesedni vágyik az ember, ez a regény tökéletes támasza lehet a fáradt, szépségre, lassúságra, finomságra vágyó léleknek.

1944-ben Firenzében egy fiatal angol katona átbeszélget egy éjszakát egy idős művészettörténésszel. Mindkettejükre nagy hatással van ez a rövid találkozás. Olyannyira, hogy évtizedek múltán is fontos részei egymás életének, még ha személyesen sokáig nem találkozhatnak újra. Az élet zajlik tovább. A fiatalember évekkel a háború után Londonból Firenzébe költözik, és viszi magával furcsa kis választott családját.

A regény lelki és szellemi útkeresésről szól, barátságról és szerelemről. A nemi identitás megélése, elfogadása központi kérdés, ahogyan a művészetek, az önkifejezés és a szabad választás fontossága is. Nyelvezete érett szépirodalmi magasságokba ível, ám nem nélkülözi a humort, és mélysége nem válik hátrányára. Ha nem is pergő ritmusú, de mindenképpen olvasmányos.

Sarah Wimnan íráskészsége egészen lenyűgöző, ugyanis. Tartalmas gondolatait gazdag szókinccsel közvetíti, és valami művészi, költői hangulat lengi körbe. Karakterei vagy a társadalmi periférián élnek, vagy nemes egyszerűséggel szólva csodabogarak. A különcök karneválja ez: láncdohányos zongorista, koraérett gyermek, szeretni képtelen anya, bölcs papagáj, leskelődő szomszédasszony. Ez a sok egymástól annyira eltérő szereplő mégis együvé tartozik. Ebben az általuk megteremtett sajátos, enyhén szürreális atmoszférában könnyen elmerül az olvasó. Kicsit olyan, mintha egy Fellini filmet néznél, mondjuk az Amarcordot.

Megejtően szép, édes-bús, kissé bohókás, szokatlan, ugyanakkor áthatóan emberi, bölcs, és nagyon szelíd írás. Elmerülés a szívnek, mintha a tó vizén ringatóznánk, vagy virágos réten hevernénk. Amikor a hétköznapok zavaróan zajosak, a Csendélet segíthet újra megtalálni a belső harmóniánkat.

12 hozzászólás
Kókuszka>!
Sarah Winman: Csendélet

Egyszóval az idő gyógyít. Többnyire. Néha nem kellő gonddal. Óvatlan pillanatokban visszatér a fájdalom, és emlékeztet az elmulasztottakra. A forrpontra, ahol minden megtörténhetett volna. De aztán elmúlik. A tél tavasszá szelídül, megjönnek a fecskék. (…..) A múló idő. De az élet minden szépségével és bonyodalmával.

Egy firenzei teret őrző bölcs öreg fa, egy papagáj, aki Shakespeare-t idéz, beszélgetések, apróságok, amit egymásért teszünk. Sok párbeszéd írásjelek nélkül, elkapott pillanatok, mély érzések, az élet egyszerűségének ugyanakkor nagyszerűségének bemutatása. Gyönyörű kiadás őrzi Sarah Winman gondolatait: a családról, szeretetről, szerelemről, szülőségről, veszteségről, másságról, elfogadásról, művészetről, a háború utóhatásairól.

1 hozzászólás
Rákhely_Mónika P>!
Sarah Winman: Csendélet

Nagyon jó könyvet olvastam el a hétvégén off. Sarah Winman előző két regénye sem volt rossz (Bádogember, Amikor isten nyúl volt), de ez sokkal összetettebb, komolyabb, mélyebb, egész más szint. Kedvencem lett. Pedig picit érdektelenül indult számomra, de aztán gyorsan elkapott a gépszíj. 1944 Olaszország, egy meghatározó találkozás a fiatal katona és az idősödő művészettörténész-tanárnő között bombák árnyékában, a varázslatos Firenze környékén. Ez a Hely, ami London szürke, füstös, háború utáni milliőjéből váratlan kiutat, újrakezdèsi lehetőséget nyújt főszereplőinknek. Élethosszig tartó szerelmek és barátságok, sorsok különös összefonódása, egy mindent túlélő bölcs papagáj, az olasz művészet, Firenze kincsei, könnyek és nevetés (utóbbi kettő nálam is előfordult olvasás közben). Minden, csak nem ”csendélet'. Ezek után vagy Forster könyvét kell elolvasnom (szerepet kap a könyvben) vagy az Utas és holdvilágot újra, a 'Firenze-hangulat' miatt. :)

RTMariann P>!
Sarah Winman: Csendélet

Csendélet. Tökéletes a cím. Eleinte valami mozgalmasabb történetre vágytam (nem a könyvtől vártam ezt) aztán vele együtt én is elcsendültem. Olyannyira, hogy zavart minden, ami frivol, harsog vagy megzavar. Egy csodálatos történet, amit le kell ülni és végig kell hallgatni. Csendben. Próbáltam kedvenc szereplőt választani, de igazából mindenki azzá vált. Szerettem Ulysses nyugalmát, Evelyn fáradhatatlanságát, azt, akivé Alys lett, Cress nem múló életigenlését és a művészetek iránti szenvedélyét spoiler Petrus lelkességét, Massimo barátságát, Peg (látszólagos) hányavetiségét és még Col bumfordiságát is. De a legszebb az volt, ami összekötötte őket. A soha el nem halványuló barátság, összetartozás. Szórakoztató, szívbemarkoló és csodálatos történet. Mindenkinek szüksége van rá, hogy a rohanó életében egyszer leüljön és hagyja magát lecsillapodni miközben Firenzében sétál velük. Magnifico!

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

Málnika P>!

Jó ez a nap.
Azt akarom, hogy jó legyen az összes, mondta Ulysses.
Az nem reális.

147-148. oldal (XXI. Század, 2021)

Nikolett_Kapocsi P>!

Sírni tudnék, mondta Evelyn.
Akkor sírj drágám. Erre a társalgóra ráfér az érzelmek kiáradása. Még a bútorhuzat is túl fegyelmezett.

411. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sírás
DzsDzs88 IP>!

Ennio Morricone újraértelmezte a filmzene fogalmát.

286. oldal

2 hozzászólás
FSzK P>!

Oly szövetből vagyunk, mint álmaink.

134. oldal

Kapcsolódó szócikkek: William Shakespeare
1 hozzászólás
FSzK P>!

„Adj a testnek, a lélek követi.”
Ön írta ezt?
Sajnos nem. A görögöktől származhat. Nagyon rájuk vall.

386. oldal

Málnika P>!

Változatlanok e tárgyak formái és funkciói. Rögzültek, érdektelenné váltak a megszokás világában, adottnak tekintjük őket. Pedig ezek a formák hatalmat hordoznak: Folytonosság. Emlékezet. Család.

234. oldal (XXI. Század, 2021)

Pjudit81>!

[…] a világ sosem úgy forog ahogyan szeretnéd. Csak forog, Te meg kapaszkodsz.

66. oldal

Boglinc P>!

Az erőszakmentesség visz csak előbbre, Temps.
Egyetértek.
Gyere, ölni tudnék egy kávéért.

343. oldal

Kabódi_Ella P>!

Ilyen jó napom se volt még, mondta a kislány.
Lesz több is, monda ő.
Tudom. Még csak ötéves vagyok.

83. oldal (2021, 21. Század Kiadó)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Tapodi Brigitta: A hajtű
Bauer Barbara: A fényfestő
Deborah Moggach: Tulipánláz
Caroline Bernard: Frida Kahlo és az élet színei
Kristin Hannah: Téli kert
Nermin Bezmen: Kurt Szejt és Sura
María Dueñas: Sira
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Fábián Janka: Julie Könyvkuckója
Elif Shafak: Az eltűnt fák szigete