Mi ​jár a kamasz fejében? 6 csillagozás

A Szent Johanna Gimi óta tudom, hogy a kamaszok szüleinek kell egy nevelési tanácsadó könyv. :) Én ezt választottam magamnak, és nem bántam meg. Jó könyv, tetszik benne, hogy gyakorlatias és könnyen áttekinthető. Volt benne pár olyan helyzet, amivel már találkoztam, és jó lesz majd ezután is elővenni. Tetszik, ahogy megvilágítja az élettani és lelki fejlődési folyamatokat is, és tényleg segít, hogy a gyerek helyébe képzeljük magunkat. Nagy titok nincs benne: mindennek alapja a nyílt kommunikáció és a türelem. Igyekszem én is ehhez tartani magamat, bár én vakon bízom az ösztöneimben, ami eddig be is jött. Mondtam is neki egyik nap, amikor elvonult duzzogni, hogy tudom, hogy most éppen a „küzdj vagy fuss” állapotban vagy, megértem. Erre elnevette magát, és mondta, hogy nem is rossz ez a nevelési könyv. A következő mondata pedig az volt, hogy átkiabált az apjának a másik szobába: Apa, te nem akarod elolvasni? :D Egyelőre még csak a 13-14 éves részeket olvastam át tüzetesen, de átfutottam a többit is, mert azokban is találtam már olyat, ami szóba került nálunk korábban (pl. e-cigi). A gyerek is belenézett, és amikor megkérdezte, hogy tetszik nekem ez a könyv, azt mondtam, hogy tetszik, mert megerősíti bennem, hogy eddig mindent jól csináltam. Erre ő elmosolyodott, és azt mondta, hogy igen, szerintem is jól csinálsz mindent. Remélem még egy jó darabig ez lesz a véleménye.

Mit is mondhatnék? Ez a könyv valami fantasztikus. Egyszerűen alapjaiban rengette meg a világnézetemet, teljesen megváltoztatta a gondolkodásomat a gyereknevelésről. Ki hitte volna, hogy egy ilyen jól képzett szakember művére akadok???

Csak ajánlani tudom. Tényleg

Nagyon sokat segített a gyerekeim nevelésében bárcsak több ilyen könyv lenne.

Nos, első blikkre, az "előző részhez" képest sokat fejlődött a belbecs, nem találtam olyan kirívó szedési hibákat.
Ami viszont a javaslatokat illeti: ha nekem kell elkészítenem 16 éves fiamnak a kakaóját, akkor eret metszek magamon. Meg kapcsoljam fel a villanyt, hogy könnyebben ébredjen?! Az megvolt nekem is! Anno, anyám reggel 1/4 6-kor cseszte fel a villanyt a szobámban, amitől egyből egy Gestapo-kihallgatáson találtam magam és olyan pörgőrúgással ugrottam ki az ágyból, hogy Chuck Norris is megirigyelhette volna, nu!
A 'legyünk megértőek és türelmesek', az úgy a számba lett rágva, hogy csak na! A hogyan viszont kimaradt az utasítások közül, pedig jól jött volna. Mint amikor megláttam Kiskrampót (még csak 6) fültől-fülig érő kakaófolttal spoiler, hogy többszöri felszólítás után is azért nem mosta le orcájáról, mert -idézem- „Nem mondtad el, hogy kell.” WTF?! Jobban belegondolva, egy cipőben járunk mind a ketten.