Menekülés ​New Yorkból 10 csillagozás

Zadie Smith: Menekülés New Yorkból

Zadie ​Smith bámulatosan tud önmagáról írni, ha épp a manapság oly divatos autofikció műfaját műveli – s ilyenkor azt érezzük, hogy egy nagyon okos, kedves és megértő nő társaságát élvezhetjük. Zadie Smith elképesztő érzékkel tud belebújni mások bőrébe – mondjuk, egy transzvesztitáéba, aki épp új fűzőt akar vásárolni magának. Zadie Smith szuggesztív erővel tudja elképzelni a közeljövőt – azt a világot, ahol a high-tech elitje már alig érintkezik a hétköznapi emberek lepusztult világával. Zadie Smith imádja a popkultúrát, s így különös élvezettel képzeli magát Michael Jackson alakjába, aki 2001. szeptember 11-én kimenti New Yorkból Marlon Brandót és Elizabeth Taylort. Zadie Smith imád játszani a nyelvvel, és nem fél attól sem, hogy időnként azt tegye, amit ma már nagyon kevesen: hogy meghökkentő kísérleti szövegeket alkosson. De félni ettől sem kell (mármint olvasóként): Zadie Smith nagyon tud figyelni arra, hogy együtt játszhassuk vele azt az élvezetes, néha könnyűnek tűnő, néha… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Helikon, Budapest, 2021
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634794509 · Fordította: M. Nagy Miklós
>!
Helikon, Budapest, 2021
288 oldal · ISBN: 9789634797265 · Fordította: M. Nagy Miklós

Most olvassa 6

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Charbogardy_Jolán>!
Zadie Smith: Menekülés New Yorkból

Az angolul Grand Union, magyarul valamiért egy másik címadó novellát választva Menekülés New Yorkból című elbeszélésgyűjtemény Zadie Smith első, hasonló műfajú kötete: öt regénye mellett eddig csak esszéi jelentek meg könyv formátumban. Ettől még persze folyamatosan publikál novellákat is, ezek például majdnem mind megjelentek már különböző nemzetközi irodalmi folyóiratokban.
Egyrészt én nagyon szoktam szeretni Zadie hol vallomásos, hol folytonosan alakváltó, hol a kettő középpontjában saját maga megsokszorozódásából létrejött, a bőrszín-osztály-társadalmi nem-kor mátrixában mégis kivételes szereplőinek nézőpontját követő prózáját. Másrészt viszont ebben a kötetben nem minden szöveg novella, és nem minden szöveg kiemelkedő (és nem szükségszerű az átfedés a két kategória között). A fülszöveg azt ígéri, hogy Zadie Smith nagyon figyel rá, hogy mindig tudjunk vele játszani, de talán néhol másmilyen játékot játszunk, mint ő (ahogyan az egyik novella gyerekfőszereplői közül az egyik sakkozik, a másik családi drámákat játszik le a sakkfigurákkal). Tény, hogy szinte lehetetlen csak kiváló novellákból álló novelláskötettel előállni, de azért ha számszerűsíteni szeretném, akkor azt kellene mondanom, hogy nagyjából a harmada kiemelkedő novella. Van olyan, ami kiemelkedő esszé ("A királyért"), vagy izgalmas regénykezdemény ("Különleges hét"), és szinte kivétel nélkül mindegyikben vannak rendkívüli mondatok ("De az ember igazán csak azt a vért ismerheti, amiben úszik" – olvasható az utolsó, „Egybeforrva” c. szövegben, amivel viszont negyedik olvasásra sem tudok mit kezdeni), de az erős novella szerintem külön kategória, és még egy Zadie Smithhez hasonló zseninek sem mindig sikerül.
Na de amikor sikerül: fantasztikusan vicces, mindenféle modorossággal – még a sajátjával szemben is könyörtelen, intelligens elbeszélői hang (például a szerintem egyik legerősebb, „Belváros” című novellában), egészen rendkívüli helyzetek (a „Miss Adele…” például egy ötvenes transzvesztita fűzővásárlásáról szól) és műfaji sokszínűség: sci-fi* ("Találkozás az Elnökkel")**, fantasy ("A hernyó"), történelmi fikció ("Kelso dekonstruálása" – Kelso Cochrane meggyilkolásáról, egy minden tekintetben kiemelkedő szöveg, de ilyen a címadó „Menekülés New Yorkból”, ami egy szeptember 11-éhez kapcsolódó városi legendát dolgoz fel), vagy a Smith regényeihez hasonló „hisztérikus realizmus”, amely millió, furcsa karakter mesteri koordinációjából jön létre ("Épp jó", „Érzelmi fejlődés”, nekem az ilyen sztorikat akárhányszor el lehet adni, mindig nagyon élvezem).
A magyar változattal kapcsolatban kénytelen vagyok megjegyezni valamit, ami igazából nagyon meglepett: a fordítás néhol csikorog, döccen, vagy alig érthető magyarul. A legtöbbször persze nagyon rendben van a szöveg, de azért nagyjából egy tucat ilyet találtam háromszáz oldalon belül, és akkor a nekem valószínűleg generációsan idegen szlengeket nem is számoltam.
Azt azért hozzáteszem, hogy nemcsak élvezettel, de örömmel is fanyalgok itt: én nagyon vártam ezt a kötetet, és azt is, hogy a polcomon legyen, végigmosolyogtam valójában még azokat a szövegeket is, amelyek nekem novellaként nem működtek olyan jól, néha akár egy-egy elejtett megjegyzésért is érdemes tovább olvasni.
Igazából Zadie Smith egy ideje rajta van a „kivel rúgnék be szívesen” listámon, és az a helyzet, hogy a novelláival csak még feljebb került rajta.

*mármint sci-fi!!! Mint kiderült, egyébként nem teljesen idegen Zadie Smithtől a műfaj, majdnem csinált egyszer a férjével, Nick Lairddel sci-fi forgatókönyvet.
**és micsoda sci-fi volt ez! Talán az egyik kedvenc szövegem ebből a gyűjtésből. Egy sci-fi és Zadie-rajongó emberrel kevés jobb dolog történhet, mint ez a novella.

Estocada P>!
Zadie Smith: Menekülés New Yorkból

Magasröptű irodalom. Néha túlságosan is. Szerintem ez tipikusan az a könyv (novelláskötet) lesz, aminek egyes részeit, üzeneteit sokan nem fogják megérteni, de pont ezért az egekig magasztalják majd, mintsem hogy bevallják saját értetlenségüket. Azt hiszem, valami ilyesmi lehet a kultúrsznobizmus, szóval én a magam részéről inkább bevállalom, hogy az írások egy része meghaladta a befogadási képességeimet, de lehet, hogy csak arról van szó, hogy szimplán kevés vagyok hozzá. Mindenesetre az írások jók, a stílus üdítően friss és változatos, a boncolgatott kérdések és a közvetített értékek aktuálisak és elgondolkodtatóak. Mindezzel együtt nekem túlzottan kortárs, túlzottan globál, túlzottan nagyvilági. Lehet persze, hogy én vagyok túlzottan alacsony fordulatszámra kalibrálva, és nyilván nem segít az sem, hogy Hemingway novellákon szocializálódtam, de ez van. Úgy érzem, ez azon könyvek egyike lesz, amelyet évek múlva újra leveszek a polcról, hogy egy-egy történetét elolvassam (bízva abban, hogy akkor jobban feltárulnak majd a mélyebb jelentéstartalmak), ezért is örülök neki, hogy találkoztam vele.

>!
Helikon, Budapest, 2021
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634794509 · Fordította: M. Nagy Miklós

Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter
J. K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban
Julia Donaldson: A majom mamája
James Herriot: Minden élő az ég alatt
Julia Donaldson: A nyomozókutya
Julia Donaldson: A Graffaló
Gerald Durrell – Lee Durrell: Az amatőr természetbúvár
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…
Alice Oseman: Heartstopper 2.
Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni