Kanada 34 csillagozás

Richard Ford: Kanada

Dell ​Parsons szüleit bankrablás miatt lecsukják, ikertestvére, Berner pedig elszökik otthonról. A család egyik barátja nyújt segítséget a magára maradt fiúnak, amikor átcsempészi őt az USA-ból Kanadába, Saskatchewan tartományba. A kietlen prérin, egy isten háta mögötti, lerobbant kisvárosban Arthur Remlinger várja; egy megnyerő modorú, titokzatos, karizmatikus alak, akinek múltja sötétségbe vész. A férfi hiába bánik a fiúval szinte saját fiaként, lobbanékony, erőszakos természet; Dell úgy érzi, Remlinger mellett ébernek és óvatosnak kell lennie…
Charley gnómszerű, izmos, vad indián; zsíros, fekete haját strasszos női csattal tűzi fel, ajkán rózsaszín rúzs, a szeme körül fekete festék nyoma látszik. Ő lesz a fiú gyámja és tanítómestere, aki felkészíti Dellt a feladataira a libavadászattól kezdve a túlélésig.
Ford regényének lapjain megelevenednek a kietlen vidék fura figurái: Charley, a különc indián, Florence, a festőnő; bevándorlók, olajmunkások, utazó kereskedők.… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2021
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632938363 · Fordította: Berta Ádám
>!
Athenaeum, Budapest, 2021
448 oldal · ISBN: 9789632938363 · Fordította: Berta Ádám

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

John Ruskin


Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 47


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Richard Ford: Kanada

Lenyűgöző nagyregény egy nehéz sorsú fiú felnőtté válásáról, a szülők tetteinek következményeiről és a saját, önálló döntéseinkről.

A Kanada látszólag nem árul zsákbamacskát, hiszen rögtön az elején tudtunkra adja, hogy itt bizony két, nem éppen szokványos bűncselekményről fogunk olvasni, de hát azért mégsem olyan ez a történet, amihez hasonló nem történt volna a világon.

Narrátorunk Dell Parsons, egy hatvanas éveiben járó nyugdíjazás előtt álló tanár, aki visszatekint tizenöt éves önmagára. A regény első felében arra a végzetes 1960-as nyárra emlékszik vissza, amikor a szülei gyermeki naivitással telve kiraboltak egy bankot, hogy megvalósítsák eltitkolt vágyaikat. Az eleve kudarcra ítélt vállalkozás megpecsételte Dell és nővére életét, a hirtelen magukra maradt gyerekek kénytelenek voltak egyik pillanatról a másikra felnőtté válni.

A regény legerősebb pontja Dell végtelenül nyugodt hangvételű, sallangmentes, tényszerű narratívája. A fiú hangjában soha nincs vádaskodás, vagy veszekedés a sorssal, hiszen végső soron nem vezet sehova, ha az ember a szüleit hibáztatja a saját élete nehézségeiért, megpróbál hát továbblépni a múltból.

A regény lassú folyását jól mutatja, hogy csak nagyjából a könyv felénél érkezünk el a címadó helyszínre, Kanadába, amely a kiút ebből a borzalmas múltból, az elrejtőzés és az újrakezdés lehetőségével kecsegtetve.

Azonban a könyv elején felidézett második bűncselekmény – a gyilkosságok – bekövetkezésekor Dell ráébred, hogy számára – és a pártfogója, Arthur Remlinger számára is – ez a hely inkább a szembenézéstől való félelem, gyávaság és menekülés színtere lett. Így sokkal célravezetőbb, ha elfogadja a múltját és megpróbál azzal együtt élve továbblépni.

Nem könnyű feladat és 50 évvel később még ő maga sem biztos abban, hogy sikerült. De, mint ahogy azt a történet végén a rég nem látott nővérével való találkozás után megfogalmazza: igyekszünk. Mindannyian igyekszünk.

Olvasás közben Per Petterson: Lótolvajok című regénye jutott eszembe, ahol szintén meghatározó szerepet játszik az apa-fiú kapcsolat, az apa múltbéli tettei, amelyeket évtizedekig próbált magába fojtani a főhős, hogy aztán egy fél évszázaddal később a felszínre törjenek az emlékek. Stílusjegyeibe, a visszafogott hangvételű narratívával is megidézte Per Petterson regényeinek hangulatát.

Richard Ford letisztult, precíz, tárgyilagos prózája a részletgazdag tájleírásokkal együtt egy igazán a lelkem mélyéig ható, elgondolkodtató és maradandó olvasmányélményt adott, amely után biztosan el fogom olvasni a néhány éve megjelent Vadont is.

7 hozzászólás
giggs85>!
Richard Ford: Kanada

https://szeged.hu/cikk/ha-kozel-megyunk-minden-meglepoe…

„Az életünket üresen adják oda. A boldog részét nekünk kell beletennünk.”

Ez az önmagában még nem túl sokat mondó idézet nem egy manapság olyannyira felkapott önsegítő könyvből, hanem az egyik legjobb kortárs amerikai író, a nálunk sajnos még mindig alig ismert Richard Ford közel félezer oldalas nagyregényéből, a Kanadából származik, amely bár cselekményszinten lehetne egy pörgős krimi vagy thriller, de szerencsére inkább lélektani mélyfúrás az emberi pszichébe egy igazán remek szerző tollából.

A Kanada egy olyan alkotás, ami mára már lassan kiveszőfélben van a világirodalomból: Ford műve egy igazi lassú, realista és vállaltan (túl)részletező nagyregény, ami nem csak bebizonyítja, hogy életünk főbb eseményei (még akár a legextrémebbek is) közelről nézve meglepően szürkék és érdektelenek, de ezen kívül ez a kötet – a narráció ráérősségéből, na meg Ford mesterségbeli tudásából eredően – zseniális karakterrajzok kavalkádja is.

A mű első felében a már lassan nyugdíjas korú tanár, Dell emlékszik vissza tizenöt éves korára, amikor szülei (a légierőtől nem rég leszerelt, és a civil életbe beilleszkedni képtelen apa, és a zsidósága, valamint lelkialkata miatt örökké kívülálló anya) egy nem várt, és talán nem is annyira súlyos probléma hatására úgy döntöttek, hogy kirabolnak egy bankot valahol a senkiföldjén, az amerikai Középnyugaton. Dellt azonban nem ez a konkrét, már-már tragikomédiába fulladó és a szülők számára gyorsan börtönt hozó bűncselekmény érdekli, hanem az, ahogyan eljutott ez az örökösen költöző, és mindenki számára idegenül maradó család eddig a pillanatig, és az, ahogy ez megváltoztatta az ő, illetve ikernővére, Berner életét.

Dell stílusa korának, intelligenciájának és az azóta eltelt jó fél évszázad hatására roppant okos, visszafogott, elemző, és így a férfi egy pillanatra sem vádolja a szüleit, pedig ez a tettük nem csak árvaságra jutotta őt és testvérét, de el is szakította őket egymástól, hogy a kamasz fiú egyedül jusson el a címbéli Kanadába, amely az első időkben csendes és nyugalmas menedéknek, majd egy újabb, nem várt és részben Dellhez is kapcsolódó bűncselekmény hatására inkább a múlttal való szembenézés helyszínének tűnik. Dell pedig folyamatosan gyötrődik, és még a hatvanon túl sem biztos benne, hogy tényleg azt az életet élte-e, amelyet élnie kellett.

„Abban hiszek, hogy jobbára csak annyi van, amennyit az ember lát, a diákjaimnak is így tanítottam, hogy az életet üresen kapjuk. Így hát, miközben a jelentőség súlya nagy, ez ennyiben ki is merül. A rejtett jelentés egyszerűen nincs ott.
Anyám azt mondta, ezerszámra lesznek majd reggeleim, amikor felébredek, és töprenghetek ezen, amikor senki nem fogja megmondani nekem, hogyan érezzem magam.”

Ford a rá jellemző „piszkos realizmusával” úgy képes felépíteni ezt a végtelenül aprólékos és lassú sodrású prózát, hogy minden egyes esemény és minden egyes cselekmény megmarad a hétköznapok talaján, de ugyanakkor a narrátor előadásmódjának hála bizonyos mértékig el is emelkedik a valóságtól, éppen annyira, hogy ezeket a motívumokat és gondolatokat ki-ki a maga életére is tudja vonatkoztatni.

Nagyon sajnálom, hogy a lassan nyolcvanhoz közelítő Richard Ford még mindig nem nyerte el a helyét mondjuk Cormac McCarthy vagy Philip Roth mellett a hazai köztudatba, de azt hiszem, hogy aki kézbe veszi a Kanadát, nem fog csalódni a tengerentúli kortárs realizmus nagymesterének egyik legjobb munkájában. Remélem, minél többen elolvassák, és így jönnek a további Ford-kötetek is.

mate55>!
Richard Ford: Kanada

Egy mese arról, hogy mi történik, amikor átlépünk bizonyos határvonalakat, és onnan soha többé nem térhetünk vissza. Ford azt kutatja, hogy a szülői felelőtlenség, a hétköznapi család életének szövetében hirtelen bekövetkezett tragikus szakadás, milyen hatással van a családtagok további életére. A könyv szívét a szülők letartóztatásának, és a gyerekeknek a csapással való megbirkózásának szentelt fejezetek alkotják. A narrátor, Dell Parsons, aki most nyugdíjas angoltanár, egyfajta megzavarodott távolságtartással tekint vissza azokra a valószínűtlen eseményekre, amelyek kiszakították hétköznapi életéből, és egy bizonytalan jövőbe sodorták. Nem a véletlenszerű események története, hanem egy élet krónikája, annak minden formájával, szüntelen gyászos és zavaros időszakaival, örökösen ragaszkodó mindennapiságával. Fordot nem maguk a bűncselekmények érdeklik leginkább, hanem az, hogy ezek hogyan alakítják a főszereplő Dell életét, valamint a világban való tartózkodási és reagálási módját. Van valami nyugtalanító Dell nyugodt, modulált hangjában, de minél többet elmond nekünk, temperamentuma annál inkább tűnik egészséges válasznak olyan traumákra, amelyek egy gyengébb embert is „eltemetnének”. Ha valaki a feszültség és dráma erőteljes átvonulását keresi, ebben a könyvben nem fogja megtalálni, mert hiába tűnik úgy, hogy ott vagyunk Cormac McCarthy vidékén, vagy legalábbis annak határain, azonban az elkerülhetetlen erőszakot, rendkívül visszafogott módon mutatja be. De, ami ezeket az oldalakat olyan erőteljessé teszi, az az a lankadatlan kontroll, amelyet Ford gyakorol az írása stílusa és tempója felett. Olyan mondatokban beszél, amelyek a kendőzetlen vallomás és az életpróbára tett ítéletek között ingadoznak. Jó olyan szerzőt olvasni, aki hajlandó másfajta örömet szerezni az olvasóinak – olyat, amely megkívánja az idő elköltésének más módjára való átállást. Bár még túl korai ezt megtennem, de kísértést érzek arra, hogy remekműként ismerjem el. spoiler

1 hozzászólás
Petiko>!
Richard Ford: Kanada

„Először elmondom a rablást, amit a szüleink követtek. Aztán a gyilkosságokat, amik később jöttek. A rablás a legfontosabb, mert ez állította arra a pályára az életemet és a nővérem életét, ami később kibontakozott”.

A történet ezekkel a mondatokkal kezdődik, így nagy meglepetés már nem érheti az olvasót. Az elbeszélő Dell, az iker-testvérpár fiú tagja, a könyv az ő életéről szól. Az első rész a rablásig és a szülők bebörtönzéséig tart, a színhely Észak-Montana, a második rész Kanadában játszódik, ahova az eseményeket követően a tizenéves fiút kicsempészik.

A szereplők mindegyikének életében meghatározó szerepet játszanak a fenyegető, külső kényszerek. Az apa, aki a háborúban bombázó tiszt volt, nem tud alkalmazkodni a civil élethez, és egyre zűrösebb ügyekbe keveredik. Az anya, aki egy bevándorolt zsidó család lánya, kifinomultságával, művészi hajlamaival nem találja a helyét az unalmas kisvárosi életben, egyre jobban elszigetelődik. A bankrablásban mindketten a saját életük rendezésének a lehetőségét látják. „Van aki elnök akar lenni, más meg bankot akar rabolni”. A szülők bebörtönzése után a gyerekek árvaházba kerülésének veszélye újabb kényszerhelyzetet teremt. A lánytestvér a szökést választja, az egyedül maradt és teljesen összezavarodott fiút pedig az anyja ismerőse Kanadába csempészi ki. Saskatchewan tartományba kerül, nyomorult körülmények közé, a prérin egy kalyibában kap szállást, és furcsa emberekkel kerül kapcsolatba. Pártfogoltja, Arthur Remlinger cselekedeteit szintén egy fenyegető körülmény határozza meg, ami végül ahhoz vezet, hogy Bellnek egy újabb tragédiával kell szembesülnie.

Számomra rendkívül érdekes, s egyúttal megrendítő volt figyelemmel kísérni a fiú karakterének érését: tépelődéseit, rádöbbenéseit, felismeréseit, újraértelmezéseit, megtapasztalásait. A könyv központi gondolata a körülményekhez való alkalmazkodás, a veszteségek elviselése úgy, hogy közben a személyiség ne rekedjen meg a fejlődésben, s a személy ne váljon áldozattá. Ez olvasható a könyv címlapján: „Az életet üresen adják oda. A boldog részét nekünk kell beletennünk”.

Szemlélődő, pszichologizáló, rendkívül lassan haladó, túlrészletező, sivár légkörű regény. Nagy türelemre inti az olvasót. Bár számítottam erre, az elején még engem is próbára tett, de aztán már fogva tartott. Minden apró jelenetnél ott voltam, közelről láttam, átéreztem.

Remek könyv, nekem tökéletes olvasási élményt nyújtott!

5 hozzászólás
Kri_Anikó P>!
Richard Ford: Kanada

„A magány, olvastam, olyan, mintha egy hosszú sorban állna az ember, várná, hogy sorra kerüljön, mert megígérték, hogy akkor történni fog valami jó. Csakhogy a sor nem halad, és vannak, akik befurakodnak az ember elé, legelőre, oda, ahol lenni akar, és az ember fokozatosan egyre távolabb kerül, míg végül már nem is tudja elhinni, hogy bármit is tartogat számára ez a dolog.”
Nehezen éreztem rá erre könyvre. Az előtte olvasott pörgős, „haladós” könyvek után le kellett hozzá lassulni. Jónéhány oldal után viszont Dell gyerekkora lehúzott a mélybe és ott is tartott valami nyirkos, sötét, magányos veremben. Néhol viszont csodaszép tájban gyönyörködhettem. Ez a kettősség végig megmaradt. Voltak olyan mondatok, amelyekhez vissza-vissza tértem, mert annyira szép volt, annyi fájdalom és remény a jóra volt bennük.
Milyen lelkiállapot és elkeseredés visz rá két embert, hogy elinduljanak bankot rabolni, hátrahagyva a következményekkel két kiskorú gyermeket? Hogy lehet felnőni ennek árnyékában? Néhány napig még dédelgetem a válaszokat magamban.

1 hozzászólás
Ėva71>!
Richard Ford: Kanada

A fülszöveg alapján egy izgalmas, fordulatos regényre számítottam, hát kicsit sem az, nagyon lassú, néha az unalomig részletezett történet. Az elbeszélő, Dell már az első mondatokban közli, hogy a szülei bankrablásáról és az azt követő gyilkosságokról fog mesélni és arról, hogy hogyan alakítják ezek az események az ő életét. A regény első részében Dell, ikertestvére és a szülei életét ismerjük meg és azt, hogy mi vezetett ahhoz, hogy a szülei egy nem túl jól kitervelt bankrablás hajtsanak végre, ami után gyorsan börtönbe is kerülnek. A regény felét kiteszi mire eljutunk eddig a pontig és leginkább Dell gondolatai, érzései azok amik a regény vázát adják, nem az események. A történet második felében pedig Dell már Kanadában él, ahol, pártfogója szintén nem fedhetetlen életű és a gyilkosságoktól sem riad vissza. Az, hogy ezek az események miként hatnak egy kamaszodó, útját kereső fiú világára, és mivé válik majd ez a fiú, ez maga a történet. Lassú, lassú de talán ez adja meg azt az élményt amivel Ford mégis a könyvhöz láncolja az olvasót.

kinga133>!
Richard Ford: Kanada

A fülszövegben ez olvasható „ piszkos realizmus” irányába tartoznak a művei, és ez tény. Nagyon megkapó, lassú folyású műről van szó. A történet három részre tagolódik. Az első részben megismerjük a családot, a második részben Dell kanadai életét, majd az utolsóban megkapjuk az ikertestvérek lezárását. Dell a narrátora a történetnek, az ő megfigyelései és véleménye alapján kapunk képet a családról, a cselekményekről és persze az édesanyja naplója is része az egyes jeleneteknek. Maga a regény 1950-es, 60-as években játszódik. A két ország összehasonlítása, az indiánok helyzetének a bemutatása, leírásai tetszettek a legjobban, de igazán érdekessé a regényt az életről alkotott filozófiai meglátások tették. Örülök, hogy olvashattam.

Jucush84 P>!
Richard Ford: Kanada

Nehéz erről a könyvről értékelést írni.
Furcsa volt a sok fantasy és romantikus olvasmány után egy ilyen realista, hosszú részletgazdag nagyregényt olvasni. A főszereplő, Dell Parsons szemszögéből, az ő visszaemlékezéséből ismerjük meg a történetet.
Dell egy visszafogott, intelligens férfi, nyugodt hangon meséli el azokat az eseményeket, amik hatással voltak ikertestvére és az ő életére is.
Összességében egy jól felépített, részletgazdag regényt kapunk. A tájleírások gyönyörűek és a karakterek ábrázolása is szépek, reálisak.
Engem a borító is megfogott, a maga bús-komor kisugárzásával.

Teetee>!
Richard Ford: Kanada

Erre a könyvre biztosan nem figyeltem volna fel a borítója vagy a fülszövege alapján, de milyen jó, hogy itt a Moly, és így @giggs85 értékelésének köszönhetően látóterembe (=kívánságlistámra) került Richard Ford Kanada című regénye.
Ha profi értékelést akartok olvasni, akkor olvassátok az övét off, én inkább csak benyomásokat írok.
A könyv elbeszélője Dell, nyugdíjazás előtt álló tanár, aki évtizedek távlatából tekint vissza azokra a sorsfordító eseményekre, amelyek 15 éves korában történtek – majdnem azt írtam, hogy „estek meg vele”, de igazából ezek az események nem is vele estek meg, hanem a környezetében lévő emberekkel, a szüleivel, először is, aztán meg azzal az emberrel, aki így vagy úgy pártfogásába vette.
Dell és a lány-ikertestvére, Berner többé-kevésbé átlagos életet élnek, sokat költöznek, mert apjuk a légierőnél dolgozik, és igazán sehol sem illeszkednek be, aztán az apjuk leszerel, spoiler. Tipikusan olyan helyzet, amit sokféleképpen meg lehetne oldani, de az ikrek szülei az egyik legrosszabb megoldást választják – spoiler alá teszem, bár a fülszöveg első mondatából kiderül –, spoiler.
De ez nem egy western és nem is egy krimi, hanem egy ember életének komótos leírása, nagy hangsúllyal a főhős és a körülötte lévő emberek gondolat- és lelki világára.
A környezet pedig annyira plasztikus, hogy teljesen benne éreztem magam a történetben és az álmos, forró, később pedig lepusztult és hűvös városkákban. Jólesett egy ilyen történetet olvasni, amelyben még nem létezik internet, mindenki kicsit szótlan, és néhány száz kilométerrel északabbra / keletebbre / nyugatabbra / akármerre teljesen új életet lehet kezdeni.
És jólesett egy olyan történetet olvasni, amelyben egy idősödő főhős emlékszik vissza a gyerekkora eseményeire, és arra az időszakra, amikor még csak álmodozott a jövőről, de nem igazán tudta elképzelni.
Az az érdekes, hogy szenvtelen hangon elmesélt élet ez, de valahogy mégis meghatott, nem azért, mintha olyan jó lett volna ez az élet, hanem inkább azért, mert Dell Parsons valahogy úgy tudott hű maradni a 15 éves kori önmagához, hogy tudatosan talán soha nem is tartotta ezt szem előtt – minden furcsa fordulattal és veszteséggel együtt ez egy önazonos ember története, és mint ilyen, valamilyen módon lelkesítő.

Moljac>!
Richard Ford: Kanada

Ez nem egy sodró lendületű történet, az olvasásával lassan haladtam. Ebben nem a cselekmény a lényeg, hanem többek között az, hogy a főszereplő Dellre milyen hatással volt, hogy szüleit bankrablásért lecsukták. Visszaemlékezik ikertestvérével való kapcsolatára, a légierőtől leszerelt jóképű apjára, bevándorló családból származó anyjára, hogy mi motiválta őket erre a tettre. Miután egyedül maradnak, nővére is magára hagyja Dellt, akit egy ismerős Kanadába viszi, ahol furcsa, veszélyes emberek között kell élnie. Az iskola és a sakkszakkör helyett keményebb körülmények várnak a fiúra.


Népszerű idézetek

Nikolett_Kapocsi P>!

– Az életet üresen adják oda nekünk. A boldog részét nekünk kell beletennünk.

50. fejezet

Nikolett_Kapocsi P>!

Az én részem az volt, hogy próbáljak normális maradni. A gyerekek mindenki másnál jobban tudják, mi a normális.

26.. fejezet

Nikolett_Kapocsi P>!

Nem olyan történet ez, amilyet senki se hallott még a világon.

Kalmár_Melinda P>!

Ahhoz, hogy járható legyen az út, most már megkövetelte az élet a hazugságokat.

295. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Mindazonáltal végső soron nem vezet sehova, ha az ember a szüleit hibáztatja a saját élete nehézségeiért.

Nikolett_Kapocsi P>!

Annyit tudok, hogy az embernek jobb esélyei vannak az életben – a túlélésre –, ha jól tűri a veszteséget; sikerül elkerülnie, hogy mindezek közben cinikussá váljon; hogy alárendelő viszonylatokat teremtsen, ahogyan Ruskin célzott erre, hogy megtartsa az arányokat, hogy összekapcsolja az egyenlőtlen dolgokat egy egésszé, amely megőrzi a jót, még ha a jót bevallottan nem egyszerű megkeresni, legalábbis gyakran nem az. Igyekszünk, ahogy a nővérem mondta. Igyekszünk. Mindannyian. Igyekszünk.

69. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: John Ruskin
mate55>!

Először elmondom a rablást, amit a szüleink követtek el.

(első mondat)

Nikolett_Kapocsi P>!

Ahogy most végiggondolom, amit mondott, úgy tűnik, egyáltalán nem volt egy fikarcnyi igazság sem a szavaiban. Csak tudtam, hogy el kellene hinnem. A gyerekek éppgy rá tudnak hangolódni a színlelésre, mint a felnőttek.

11. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: színlelés
giggs85>!

Abban hiszek, hogy jobbára csak annyi van, amennyit az ember lát, a diákjaimnak is így tanítottam, hogy az életet üresen kapjuk. Így hát, miközben a jelentőség súlya nagy, ez ennyiben ki is merül. A rejtett jelentés egyszerűen nincs ott.
Anyám azt mondta, ezerszámra lesznek majd reggeleim, amikor felébredek, és töprenghetek ezen, amikor senki nem fogja megmondani nekem, hogyan érezzem magam.

445. oldal

Petiko>!

Egy fiú és a nővére ment vissza a hídon át a nyári szélben, a folyó illata egyszerre volt édes és bűzös egy augusztusi késő délelőttön – senki nem gondolta: Ezek azok a gyerekek, akiknek a szüleit lecsukták.

214. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Colleen Hoover: Without Merit – Merit nélkül
Emma Cline: A lányok
Diane Chamberlain: Kegyes hazugságok
Lisa Wingate: Elrabolt életek
Chris Whitaker: Ahol az égbolt véget ér
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete
Miranda Cowley Heller: Papírpalota
Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek
Ruby Saw: A rezervátum titka