Annyi rossz tapasztalatom volt már a nagyon felkapott magyar írók könyvével, hogy eléggé félve fogtam neki az olvasásnak, hiszen itt is egy viszonylag magas százalékot láttam az értékelésnél. Szövegest direkt nem néztem, nem nagyon szoktam. Azt kell, hogy mondjam, hogy kellemesen csalódtam. Végre egy könyv ami még jobb is mint amit a csillagos értékelés mutat. legalábbis nekem, persze nem vagyunk egyformák, lehet másnak meg pont ez nem jött be, de ez rendben is van így. Én minden esetre örültem, hogy nem kellett csalódnom. Sokat gondolkodtam azon, hogy hány csillagot is adjak, végül úgy döntöttem, hogy ha ötöt nem is érdemelt ki nálam, de a 4,5-et igen.
Teljesen ismeretlen volt számomra az írónő, még most sem igazán tudok róla semmit, de a történetből és a stílusából úgy gondolom, hogy viszonylag fiatal lehet. Ez igencsak érződött a stílusán, a fogalmazáson, viszont ettől függetlenül nagyon is élvezetes volt olvasni a sorokat. Ami engem zavart és emiatt nem tudtam megadni az 5 csillagot, az a vírushelyzet beleszövése. Kissé erőltetett és nagyon nem oda illő volt ahogy bele szőtte a cselekménybe. A végén oké, de ahogy a maszk időnként meg-meg jelent az számomra olyan kényszeredett volt, nem éreztem oda valónak. Nem olyan volt, mint amikor egy kimondottan a vírus helyzet szőtte regényt olvastam, mint mondjuk a Szerelem karantén idején, vagy a Veled egy szigeten. Nagyon simán működött volna ez a történet anélkül is, hogy ezekkel a „felveszem a maszkot” meg „tartsd a másfél méterese távolságot” megjegyzésekkel, „kényszerítik” az olvasót, ne feledkezzen el arról, hogy ez a történet ebben az időszakban játszódik. Teljesen felesleges. A másik, ami nem tetszett az maga a főszereplő volt. Egyrészt teljesen hagyja magát eltaposni és semmibe venni, zavarja a sok előítélet, ő viszont ugyanígy viselkedik másokkal. Oké ő nem aláz meg senkit (bár azért Áron esetében ha nem is ténylegesen, de passzívan ő is részt vesz ilyenben), és za erőszakos rész rá nem áll (azt a kis ebédlős incidens nem számít), de amúgy teljesen előítéletes ő is. Szerintem sokkal gyerekesebb, mint amit egy ennyi idős lánytól várnék. Oké kb 18 éves lehet, de néha olyan gondolatai vannak, mint egy 12 évesnek. A végére szerencsére fejlődik a jelleme, de az elején nagyon nem szerettem. Dénest bírtam, nagyon jókat szórakoztam a viselkedésén. Az ő karaktere nagyon jól sikerült, ahogy a Réka anyukája és nagyija is belopta magát a szívembe. Anyukája a szétszortságával, a nagyija a lazaságával és a kotnyelességével, igazán üdítő színfoltja volt a történetnek.
A Somást történetet kicsit furcsának találom, vagyis a végét, nem igazán értem, hogy ezek után hogy jelenhet meg az iskolában.
Anett nem volt semmi, annak ellenére, hogy szórakoztató volt a zsarnoki viselkedése és szókimondása, azért időnként elég bunkó módjára viselkedett, még ha nem is annyira mint mondjuk Lisa és barátai. Viszont ő legalább simán kiállt a barátai mellett gondolkodás és hátsó szándék nélkül.
Lehet, hogy kicsinyes dolog, de a szememben Roxie nem érdemelt volna egy második esélyt. Semmi bosszú vagy ilyenek, de részemről lezártam volna ezt a barátságot és úgy álltam volna hozzá, mint egy sima iskolatárshoz, akihez nem köt semmilyen barátság, csak egy futó ismerős.
