Legszebb ​heged (Barbibébi 3.) 93% 72 csillagozás

Szerettem a történetet, szerettem a karakterek fejlődését, egyedül a könyv végével nem vagyok kibékülve, hiányosnak éreztem… nagyon várom a következő részt is, igaz ezt nehéz lesz űberelni. :)

A sorozat első két része nem éppen a kedvenceim közé tartoznak, de ez a befejező rész, határozottan sokkal jobb volt. Mind a történet, mind a szereplők egy érettebb oldalukat mutatták. Végre nem azt éreztem, hogy a főszereplők idegesítenek. Az idő múlása határozottan jót tett Barbinak is és Krisztiánnak is.
Néhol a történet egy kicsit túl részletes volt, amire szerintem nem lett volna szükség, de ettől eltekintve, remek kikapcsolódást nyújtott az olvasás.

A történet végére érve azért maradtak bennem kérdések rendesen, mint például:
– Mi lesz Atlasszal?
– Hogyan alakul a kapcsolatuk Krisztiánnal?
– Leon visszatér?
– Andrew marad az egyház kötelékében vagy esetleg más irányt vesz az élete?
– Ryan apjával akkor most mi újság?

Ha esetleg folytatása lesz a sorozatnak, ezekre a kérdésekre mindenképpen válaszokat szeretnék kapni.

Örömmel jelenthetem ki, hogy Levente nagyszerű könyvet írt .
Rendkívül sok témát dolgoz fel. A könyv tele kiírásra váró idézetekkel.
A cselekmény két szálon fut..
Barbi, a teneagerként botrányosan viselkedő lány történetének immár harmadik részét olvashatjuk. Megnyugodva vettem tudomásul, hogy nem kellett újból beleolvasnom az előző részbe, hiszen apró visszautalásokkal ( nem bő lére eresztve) pillanatok alatt visszazökkenhettem a történetbe.
Barbi felelősségteljes nővé érett, a panziójában valami elől menekülő, megbújó embereket szállásol el, ugyanakkor
„belefáradt , 5 éve szüntelen neki kell a bölcsnek, a belátónak, a megoldás keresőnek és a vigasztalónak lennie. Boldoggá tenné, ha valaki kisegítené a slamasztikából. ”
Hiszen neki is vannak gondjai. Az egyik lakó tragédiája kapcsán nyomozni kezd.
Tragikus történetek, sorsok kerülnek napvilágra. A ház tulajdonjoga körül is komoly nehézségei adódnak.
A másik szálon Krisz és Atlas története folytatódik.
Egy szuperokos iskolás gyermek felügyelete, nevelése is váratlanul a feladatuk lesz. Annak minden gondja, az iskolai problémáktól a felvilágosításáig.
Kapcsolatukban végig ott a félelem, valami zavarja az egymás iránti őszinteséget.
Olvashatunk bölcsességekről egy idős hölgy szájából, megoldatlan bírósági ügyről, még a vírusról is, ami Kínából érkezett Magyarországra.
Betegségről, másságról, gyilkosságról.
Felvonul a társadalom kirekesztettjeinek arzenálja.
Transzszexuálisok, gyerekeket átnevelő tábor, és még sorolhatnám.
Szerencsére New Yorkban mindenki kap lehetőséget, amit valljuk be őszintén Magyarországon elképzelni sem tudunk, itt inkább kirekesztettséget tapasztalhatnánk.
Aki követi Leventét, az a saját életéből vett sztorit is felismer, gondolok a fog sérülésre.
Nem is tudom, hogy fért el ennyi téma a könyvben.
Súlyos dolgokat boncolgat, a testiség kimerül egy kis cirógatásban, aminek meghittségéről szinte elfeledkeztünk.
A könyv 7 nap és egy kis ráadás története. Talán most nem is szerettem volna tovább olvasni, féltem a következményektől.
Kifejezetten élvezem ha nem a megszokottat, jelen esetben a komfortzónámon kívülre eső témát boncolgatunk.
Ajánlom a társadalom által elítélt / kitaszított réteggel szemben empátiát érző olvasóknak, nem fognak csalódni.!
Önálló kötetként is olvasható.
Köszönöm, hogy olvashattam.

"A transzneműség váratlanul érintett, nem gondoltam volna, hogy ezúttal ilyen vizekre evez Levente. Ezt az egész „mások” témát a könyvben érezzük, van egyetértő és vannak a habzó szájjal ordítózó vélemények is. Ha nem tudnám, hogy egy könyvnek mennyi idő kell, mire egyáltalán nyomdába kerülhet azt hinném, hogy Levente most ősszel írta a regényt. Sőt, a tavalyi kecskeméti utolsó dedikáláson (akkor a Vörös megjelenése miatt) pedig már mesélte, hogy a 3. Barbibébi regény lesz a következő, tehát tudtam, hogy ez nem friss ötlet. Az, hogy a jelenlegi magyar helyzetet ilyen jól bele tudta szőni az egészbe… hihetetlen. És nagyon, de nagyon örülök neki!"

TELJES: https://hogyacsudaba.blogspot.com/2021/01/lakatos-leven…

Ez egy csodálatos könyv! Levente megint nagyot alkotott. Fontos témákat taglal benne, elég részletesen ahhoz, hogy elborzadjunk milyen világban is élünk valójában. Fogalmam sem volt, hova is fog kifutni a könyv, és váratlanul is ért a vége. Sírtam persze, de ezen a könyven ki nem? :)

Lelket facsaró és szívet kitepő írás, mely teljesen elnyelt mindenestől. Olyan érzelmi hullámvasútra ültetett fel az író, melynek még most is hatása alatt vagyok, hiszen hol magaslatokba emel, hogy mosolyt is csaljon az arcodra, hol a mélybe taszít, hogy könnyekkel teli szemmel olvass.
Sokat tanít az egymás és magunk iránti elfogadásáról, egyben rengeteg üzenetet és mondanivalót hordoznak a sorok.
Izgalmakkal, fordulatokkal és fájdalommal teli könyv,melynek a borítója gyönyörű.
Én végig izgultam az egész könyvet, hiszen végig hajtott a kíváncsiság.
Jó volt újra Barbival és Kriszel, akik már felnőttek, én személy szerint büszke vagyok rájuk, hogy ilyen erősek lettek és a baratságuk köteléke sem szakadt meg, hanem erősödött.
Barbi talpraesett nő lett.
Krisz fejezeteit imádtam inkább, annyira bölcsen beszélt mindig, olyan jó volt olvasni.
Emilyt nagyon szerettem, sajnáltam, azért amiért meghalt, de leginkább azért ami a halála után kiderűlt róla és a múltjáról.
Andrew amilyen ellenszenves volt számomra, a végére olyan nagyon lopta be magát a szívembe.
Atlas is szerethető karakter volt a számomra, nem gondoltam volna, hogy beteg lesz, én is azt hittem, mint Krisz, hogy van valakije. A végén megmelengette a szívemet és könnyek közt olvastam ezt a jelenetet. Atlas olyan szépeket mondott.
Ryanért a szívem szakadt meg, hogy az anyja May úgy el lökte magától. Szerintem neki még sok problémával kell megküzdenie, de Krisz ott lesz mellette ebben biztos vagyok.
Kedves @lakatoslevente én örülök, hogy a te baleseted is jelen volt a könyvben, így olyan volt mintha te is velem olvastad volna.
Imádtam és imádom, köszönöm ♥

„Higgy nekem, azok a sebek amik nem ölnek meg, a javaddá válva megerősítenek. Előbb – utóbb minden seb beheged, és az összes heg egy-egy emlékké alakul. Történetekké lesznek.”

Nagyjából fél évet vártam azzal, hogy leemeljem a polcomról, de úgy éreztem, ehhez idő kell, hogy elmélyüljek a cselekményben, és ha a fáradt estéimen olvasok csak egy-egy fejezetet, biztos nem adja meg az igazi élményt. És jól is tettem.
Barbi és Krisz felnőttek, megkomolyodtak, az életük nem habostorta. Egyikük egy transzszexuális lányt támogat, a másik próbálja rendbe tenni a kapcsolatát. Csakhogy semmi nem úgy alakul, ahogy tervezték.
Lakatos Levente kiváló érzékkel fogja meg a társadalmi problémákat és ülteti bele egy-egy könyvébe. A szereplőkön keresztül magyaráz, terelget, és amellett, hogy olvasmányos, egyúttal tanulságot is hordoz. Ráadásul ebben az időszakban nagyon aktuálissá is vált a téma. Emellett rendkívüli hatással van az érzelmekre, hat az olvasóra, és teljes mértékben átadja a szereplői belső világát.
Megmondom őszintén, nem olvastam minden regényét, mert az erotika nem az én műfajom (bár próbálkoztam vele, a Szigort végigolvastam, a Dr. Lengyelből pedig két részt). A Barbibébi trilógia azonban teljes egészében megvan, és nagyon szerettem mindegyik részt. A Legszebb heged pedig nem véletlenül 90% felett van itt, a molyon. Abból, amit olvastam, ez Levente eddigi legjobb könyve, és óriási élmény volt olvasni.

Lakatos Levente ismét nagyot alkotott. Minden könyvét olvastam az írónak, számomra hatalmas kedvenc.
A legszebb heged egy nagyon érzelem gazdag könyv. A mai napig létező, tabu témát feszeget.
Barbi története nagyon kemény, erős intenzitású.
A könyv két szemszögből, Barbi és Krisztián szemszögéből olvasható . Nagyon kemény múlt áll mindkettőjük mögött, és sajnos a jelenük sem a legszebb. Barbi egyik „barátnője” Emily halála után kezd nyomozásba, ami nem várt fordulatokat hoz, szó szerint szét tèp.
Krisz és Atlasz élete sem egyszerű. Felüti magát a féltékenység, a bizalmatlanság, a kétely, majd mindezektől szörnyűbb titokra derül fény .
Minden volt ebben a könyvben, ami egy igazán jó könyvhöz kell. Voltak részek amelyek könnyeket csaltak a szemembe, voltak amelyek olvasása közben szívem szerint ordítottam volna,hogy b…..meg de hülye vagy.
Egyetlen egy személy nem lett szimpatikus, ez pedig May Jones volt. Egy végtelenül önző, sekély jellem, egészen utáltam. A kis Ryan egy hihetetlenül kedves,okos gyerek aki semmire nem vágyik csak szeretetre, figyelemre, nagyon szerettem a fiút az éles esze és a szócsatározásai miatt.
Rengeteg érzelmet kiváltott belőlem a könyv, igazi érzelmi dömping volt, sok tanítással.
Köszönöm, Neked @lakatoslevente hogy ismét hoztad a minőséget, a formát. Hogy ezzel a könyveddel tanítottál minket, olvasókat. Tanítottál arra,hogy merjük felvállalni magunkat, merjünk önmagunk lenni, merjünk szeretni, és ami a legfontosabb merjünk küzdeni, elfogadni,és tolerálni.
Köszönöm a magaslatokat és a mélységeket amiket átèlhettem. Imádtam minden betűjét, szavát, sorát.

„ Ha az első rész alakult kissé mondhatjuk krimisebbre, már-már LoveClub stílusúra, addig a második abszolút romantikus lett. Ez, a harmadik rész ismét olyan lett mint az első.

Természetesen innen sem hiányozhat a szeretet, a szenvedély, a szerelem. De ebben a krimisebb, fejtörős és a lélek boncolgatását leíró részek vannak előnyben. Ugyanakkor ezzel együtt ismét mindenből található egy kicsi a regényben.

Jó pár elképesztő hozzávaló és már kész is a Legszebb heged. ♥ ♥

Egy igazi érzelmi hullamvasút. Egyszer fent, egyszer lent. Mégis minden pillanat amit nyújt maradandó élmény. Ilyen a Legszebb heged! Vegyétek a kezetekbe ti is! Én imádtam ismét Barbival, Krisszel és a többiekkel részt venni ebben a sokszor kemény kalandban! Mégis minden pillanat megérte! ”

Bővebben:
http://lizzy-olvasokuckoja.blogspot.com/2020/12/lakatos…

Nekem ez a könyv most nem igazán tetszett, lehet, hogy nem jó időben olvastam nem tudom. Pedig szeretem Levente írásait 1-2 könyv kivételével olvastam is mindet.
Maga a témával nincs semmi bajom ebből is lehetett elég sokat tanulni pl.: az elfogadást. De nekem most ez egy picit „unalmas” volt. Valahogy nem tudtam annyira elmerülni benne mint szerettem volna.