Homokszemek 97% 18 csillagozás

Sajnálta Botit, és utálta, hogy ezeket a harcokat egyedül kellett megvívnia.

79. oldal

– Az időt nem állíthatod meg.

90. oldal

– Nem anya, nem azért kötöttek belém, mert meleg vagyok! Tudod, nincs rajtam villogó felirat! Ugyanolyan vagyok, mint bármelyik srác, ha beszólnak, elborulhat annyira az agyam, hogy ütök.

63. oldal

A vallomás óta kereste benne a fiát, és megőrjítette, hogy nem találja. Egy idegent látott, akit nem ismer, mert akit ismerni vélt, nem létezett, legalábbis nem úgy, ahogy ő évekig hitte…

21. oldal

Egy jó pszichológus talán rádöbbentené a fiát, hogy ez csak valami furcsa lázadás.

12. oldal

– Hogyan tartson az ember távolságot attól, akivel mindig együtt akar lenni?

149. oldal

– Sosem fogod elfogadni, ugye?
Judit úgy érezte, megfullad a zárt térben. Miután meggyőződött róla, hogy nem jön másik autó, gyorsan kiszállt, és a táskáját is kivette. Megkerülte a kocsit, majd a hátsó ajtónak támaszkodott, Boti mellett. A fiú végül értette a célzást, megállt mellette, némán figyelte, ahogy rágyújt.
– Úgy érzem, nem ismerlek – kezdett bele Judit óvatosan, aztán feladta, úgy döntött, teljesen őszinte lesz. – Volt egy fiam, és nem találom.
– Ezt most nem értem.
Judit elmosolyodott. A fűszálakat bámulta a lábuk előtt, ahogy hajladoznak az éppen feltámadó szellőben, miközben próbálta megfogalmazni, mit érez, anélkül, hogy megbántaná a fiát.
– Nem az vagy, akinek hittelek – mondta, Boti pedig ingerülten felsóhajtott mellette.
– Csúcs. És ezzel mit kezdjek?
A fiú hangjába kiábrándultság vegyült, annyira elveszettnek tűnt, hogy Judit legszívesebben magához ölelte volna, de nem volt biztos benne, hogy ez most megfelelő pillanat.
– Mutasd meg, ki vagy valójában!
Judit maga is megdöbbent, amint a szavak elhagyták a száját. Még csak át sem gondolta, egyszerűen kikívánkozott belőle, mielőtt felfoghatta volna. Boti azonban nevetni kezdett.
– Miért, kíváncsi vagy rá?

75. oldal

– Anya, bármennyire akarod, ez nem múlik el.

129. oldal

– Eszemben sincs bántani. Nem dönthetek arról, hogyan éld az életed. Ahogy abban sem hiszek, hogy az ilyesmi választható. Gondolom, nem hírtelen jött hóbortról van szó.

26. oldal

Ült az autóban, és azon merengett, hol kezdődik ő, és hol végződik benne a család. Annyira összeforrt velük az évek alatt, hogy már fogalma sem volt, kicsoda ő önmagában.

72. oldal