Genderőrület 45% 13 csillagozás

Mikor az ember nemét, a politika és a kultúra akarja meghatározni,akkor vagy hasonulunk az új globális kultúra szelleméhez, ami mindenhez toleráns, kivéve a normálishoz nem, vagy nemet mondunk a devianciára, és kiállunk az értelem mellet.

Az irány jó, mármint a szerzőé. Már 2013-ban látta, hogy ez lesz, pedig akkor még csak kezdődött az őrület. Mindenféle kisebbségvédő szervezetek diktálnak, a mainstream média átveszi az ötleteket, a fejlett Nyugat nagy politikai pártjai és kormányai pedig törvénybe iktatják. Aki nem áll be a sorba, az nem kap pénzt. Lásd Magyarország esete az uniós járvány utáni újrakezdési alapok zárolásával. Aki azzal jön, hogy a család apából, anyából és gyerekekből áll, az megvetést érdemel maradisága, és kirekesztő magatartása miatt – a posztmodern politikusok és véleményformálók szerint. A társadalmi nem, a gender az igazi, a születési nem az elhanyagolható, férfi a nővel annyira egyenrangú és egyforma, hogy egyik a másikkal simán behelyettesíthető. (Én még emlékszem a szovjet traktoroslányokra.)
A szerző azt vallja, hogy a biológiát, a természetet nem lehet megerőszakolni, mert abból baj lesz. Komoly filozófiai, vallási és kulturális kérdéseket vet fel a genderőrülettel kapcsolatosan.
Én ezen nem rugóznék annyit, inkább több konkrét példát hoznék az extremitásokból. Ilyen például, hogy van, ahol nem apát és anyát mondanak, hanem szülő egyet és szülő kettőt. (Lehet, hogy néhány év múlva már az „Apám hitte” indexen lesz.) Jól látja, hogy a nyelv uralása egyik lényeges eleme az LMBTQ-lobbi térnyerésének. Új szavakat, kifejezéseket találnak ki, a régieket új tartalommal ruházzák fel, és ezen a nyelven kell beszélni. A könyvben lehetett volna ezt sorolni, hadd káprázzon a szemünk. Szóval ezt hiányoltam, ebből a gondolatébresztő könyvből, amely jól mutatja be, hogy hogyan jutottunk el idáig.
Szánthó Miklós utószava jelentősen növeli a könyv értékét.