Egy HIV-pozitív melegeket fogva tartó indonéziai internálótáborban negyvenhét ember hal meg egy addig ismeretlen, akut vérzéses lázzal járó, gyors lefolyású betegségben. Henry Parsons epidemiológus az Egészségügyi Világszervezet képviseletében odautazik, hogy kivizsgálja az esetet, és felvegye a harcot a szokatlanul agresszív, gyilkos kórokozóval. Az őt kísérő helyi taxisofőr még a nyomozás elején váratlanul, bejelentés nélkül elmegy Mekkába, hogy részt vegyen az iszlámhívők éves szertartásán, és ott tudtán kívül milliókat fertőz meg az ismeretlen vírussal. Henry a szaúdi herceggel egyetértésben karanténba záratja a szent városban összegyűlt hárommillió zarándokot…
Kibékíthetetlen világpolitikai ellentétek feszülnek Oroszország, az USA és a mögéjük felsorakozó szövetségi rendszerek között. Kiberháború, atomháború, netán biológiai háború fenyegeti a Föld lakosságát? Elszabadul a pokol. A betegség az egész világon elterjed. Megsemmisíti a kormányzati, közigazgatási, tudományos… (tovább)
Október végén 37 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2020
Enciklopédia 1
Helyszínek népszerűség szerint
Most olvassa 1
Várólistára tette 46
Kívánságlistára tette 22
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Kifejezetten érdekes volt belelátni a kutatók, tudósok munkájába, hogyan próbálnak egy új vakcinát kifejleszteni, illetve, hogy egyes vírusokat milyen céllal állítják elő. Kicsit olyan, mintha (vagy ténylegesen) betekintést kapnánk a kulisszák mögé, mind politikailag, mind a járványhelyzettel kapcsolatban. Emellett az író megmutatja, milyen, amikor egy ennyire pusztító, ismételten vírus támadást intéz az emberiség ellen. Akik szeretik a politikai és orvosi thriller, azoknak kifejezetten be fog jönni ez a regény. Számomra (és ezért az egy csillag levonás) néhol túl Wikipédia szerűen voltak az orvosi kifejezések, szakszavak leírva, így pár esetben nem igazán tudtam, miről van szó, illetve az olyan járványok, amelyekről említést tesz az író a könyvében nem hallottam még, ezekről bővebben is olvastam volna.
Ezt a könyvet akkor is szívesen elolvastam volna, ha nem épp egy világjárvány kellős közepén vagyunk, ugyanakkor a téma aktualitása miatt még érdekesebb volt. Rengeteg dolog visszaköszönt a hétköznapokból. Folyamatos híradások a járvány alakulásáról, felvásárlási láz, a mindennapi élet korlátozásai.
Viszont ez csak egy kis szelete volt a történetnek, hisz javarészt a tudósok emberfeletti harcát mutatta be, hogy rájöjjenek honnan ered a vírus és hogy tudnák megállítani az ámokfutását. És ha ez még nem lenne elég, komoly politikai csatározások és játszmák zajlottak a háttérben.
Rengeteg vírusos megbetegedésről és korábbi világjárványról esik szó a könyvben. Nem kell megijedni, egyáltalán nem egy tudományos értekezés, hanem egy komoly tudományos kutatással megírt regény.
Élvezetes és érdekes olvasmány volt olyan csavarral a végén, amire egyáltalán nem számítottam! Különösen azoknak ajánlom, akik azt hiszik, hogy a kötelező maszkviselés és az idősávos vásárlás jelent nagy csapást. Ennél milliószor rosszabb is lehetne!
Lehetett sejteni, hogy a vírusos témák most felkapottak lesznek, és kapjuk majd a regényeket, melyekben vírusokat kell megfékezni. Ilyen az Október végén is. Wright nagyon igyekezett nem elrugaszkodni a valóságtól, és több szempont szerint bemutatni a helyzetet – most úgy érzem, felemás sikerrel.
A történet hőse egy tudós, Henry Parsons. Egy gyerekkori betegség miatt testében sérült, de a szakmájában vérprofi, az egyik legjobb kutató, aki megfékezi a biológiai vészhelyzeteket. Sokat is van távol a családjától – feleség és két gyerek – de tudják, mennyire fontos munkát végez a férfi. Egy új vírus tűnik fel, ami nagyon gyorsan terjed és öl. Amikor pont a mekkai zarándoklatra megy az egyik lehetséges fertőzött, a karantén már politikai vita is. El lehet különíteni 2-3 millió muszlimot? A vírus elszabadul, a világ felbolydul és felelősöket keresnek. Henry csak haza szeretne menni, míg a családja az egyre rosszabb körülmények között igyekszik életben maradni.
Mitől felemás a regény?
Egyszerre akar személyes kaland és orvosi thriller lenni. Henry az egyik percben elkötelezett orvos, vitázik a karantén fenntartásáról, kontrollálja az orvosi kísérleteket. A másikban a családját féltő apa. Valamiért nem passzol a kettő. A tudományos területek közelsége miatt a regény nyelve is hivatalosabb, több a magyarázó rész benne – és ez a stílus megmarad a magánéleti részeknél is. Nem tudta az érzelmeket átérezhetően átadni.
Zavart az is, hogy a sok helyszín és szereplő miatt nagy ugrások vannak. Nem egyszer éreztem úgy, hogy valakinek a történetében lyukak vannak, és valami kimaradt.
De, ha már bedobtam, hogy orvosi thriller. Henry nem a laborban van, a karantén fenntartásával bajlódik. A laborból legfeljebb jelentéseket kap, és a végén majd maga végez el egy kísérletet. De összességében az orvosi rész inkább csak említés benne, mint ténylegesen a cselekmény része. Nem ismerjük meg a folyamatokat, a vakcina kutatás mikéntjét – csak kapjuk az infót, hogy sikertelen a kísérlet, nincs vakcina.
Az viszont működött, hogy a társadalomban több szinten lekövesse a helyzetet és a következményeket: Henry gyerekei személyesen, alulról élik át az összeomlást. Látjuk, mi történik kormány szinten, és a nemzetközi politika is a témák közé kerül. Az benne volt, egy legyőzhetetlen vírus hogyan kezd posztapokaliptikus környezetet teremteni.
A szereplőket nem tudtam megkedvelni – pedig jó emberek, és a szerző elsősorban a küzdelem nemes harcosait mutatja be. A mekkai herceg, Henry és a családja, a kutatók – mind bátor, rendíthetetlen emberek, akik a végsőkig kitartanak. Talán a hangvétel miatt, amit fentebb már említettem. Érzelmileg nem jött át, milyen feszültségben élnek, milyen személyes küzdelmeik vannak. Tárgyilagos a szerző a magánéleti részekben is.
A váltott szemszög, a több szinten bemutatott hatásai a vírusnak olvastatták, de hiányoltam az olvasóhoz közel kerülő szereplőket, és a tényleges orvosi munkát, amit egy ilyen helyzetben végezni kell.
Nem tudom eldönteni, hogy mi az a forgatókönyv, ami leginkább megrémisztett: egy vírus, ami feldúl mindent, egy újabb, több fronton és többféle eszközzel megvívott világháború, vagy az emberek, akik hozzájárultak mindezekhez…?
Nagyon pörgős regény, és itt-ott néha a családi/személyes szál látja kárát, viszont a kialakult járvány- és háborús helyzet leírása az nagyon jól sikerült. A világpolitikai helyzetelemzés is helytálló (vagy legalábbis lefedi a valóság 90%-át), és ha belegondolunk abba, hogy most mi a helyzet és mivé fajulhatnak bizonyos kérdések (radikális iszlám, olajválság, USA-Oroszország kapcsolata), illetve mi is a helyzet a kiberhadviseléssel és a biológiai fegyverekkel, akkor érezhetjük, hogy nagyon valósághű a regény. Igen, bizonyos szempontból talán szélsőséges is lehet, hiszen a szituációk, amiket leír, talán csak a legrosszabb eshetőségek és őszintén remélem, hogy nem jutunk el idáig. Viszont ha belegondolunk, hogy a klímaváltozással is mennyi minden szabadulhat rá az emberiségre, és a koronavírus tanulságaiból látható, hogy mennyi mindennel kell megküzdeni (álhírek, vírus-, oltástagadás/ellenesség, elfajuló erőszakhullám), őszintén, nem sok jót tartogat a jövő… De lehet csak én vagyok pesszimista.
Nagyon jó olvasmány, a magyarázatok is érthetőek voltak, amelyek a különféle jráványügyis/politikai háttérinfókhoz kellettek, kifejezetten lekötött és elgondolkodtatott a sztori is.
Nem az kaptam amire elsőre számítottam mégis nagyon tetszett. Nem csak a doktort a családját is nyomonkövethetjük, hogyan reagálnak a kialakúlt helyzetre, hogyan próbál a doki hazakeveredni miután egy másik földrészen ragadt karanténban, ahol ráadásul még segíteni is igyekszik hogy megoldást találjanak a pandémiára… más vallás, más szokások kersztüzében, előkerül egy régi főnök is, kiderül a doki féltve örzött titka, miközben mindent elkövet, hogy megtalálja a családját… mindent egybevetve izgalmas olvasmány volt
Engem az összeesküvés elméletek nem igazán érdekeltek.
Tisztára olyan érzésem volt, mintha egy Netflix-sorozatot néztem volna – minden megvolt benne, ami egy tökéletes regényhez szükséges. Érdekes volt belelátni kicsit a tudósok és a vírusok világába. Amikor másfél éve megszüntették a Covid elleni intézkedések nagy részét, elgondolkoztam hogy vajon mi történt volna, hogyha egy halálosabb kimenetelű vírus terjedt volna el ehhez hasonlóan. Azt hiszem, hogy ez a könyv egy lehetséges forgatókönyvet kínál erre, és mivel 2020-ban íródott, aktualitását tekintve is megállja a helyét, ugyanis tele van olyan elemekkel, ami miatt simán elhelyezhető a történet kezdete a Covid előtti időszakra. Megdöbbentő, kegyetlen, elgondolkodtató és izgalmas olvasmány amit szívesen megnéznék egy film/sorozatadaptáció keretében is.
Sokkal többet kaptam ettől a könyvtől, mint azt eleinte sejtettem. Leírása alapján egy viszonylag izgalmas pandémiára számítottam, mely súlyos, világot megrengető károkat okoz hetek-hónapok alatt. Mindemellett rengeteg érdekfeszítő tudományos leírást is olvashattam korábbi vírusokról, járványokról, betegségekről, illetve gyógymódokról is, ezek a non-fiction részek még jobban emelték a már magában is izgalmas történetszálakat.Tetszett, hogy több szemszögből is megfigyelhettük az intézkedéseket és azok következményeit, az amerikai elnöktől elkezdve a WHO vezetőin át egészen a civilekig. A könyv második felében nyers brutalitással ábrázolt az író kemény jeleneteket, nagyszerű stílus jellemezte végig az írást!
Még most is a könyv hatása alatt vagyok, pedig néhány napja már befejeztem. Először azt hittem, egy Robin Cook adaptációt fogok olvasni, járvány, tömeges pusztulás, bürokrácia. Nyilván a Covid után sokan tartják aktuális témának – gondoltam –, ezért írnak erről.
A könyv azonban sokkal több, mint amire számítottam. Bemutatja az emberi fajnak azt az arcát is, amelyik tényleg a saját kihalásunkat fogja okozni. A járvány közepén bűnbakot keresni és háborút indítani kinek jutna eszébe? Összefogni, megosztani egymással a tudást, az erőforrásokat, a kutatások eredményét – nem ez lenne a logikus lépés?
Hatalommal bíró politikusok, akik különbnek, értékesebbnek tartják magukat másoknál, s akik „világ eszeként” rögtön beoltatják magukat és családjukat a korlátozott számban létrehozott, kísérleti stádiumban lévő szérummal, majd a képernyő előtt véreznek el. Pótolhatatlanság? Ugyan! Még ki se hűlt a teste, máris más ül a székébe. Egy újabb hatalommániás elnök.
A torz testű orvos pedig, aki saját magát használja kísérleti alanynak, hogy megmentse a tengeralattjáró legénységét, kénytelen az eluralkodó káoszban tétlenül tűrni, hogy a családja veszélyben van, és ő nem tehet értük semmit.
Járvány, káosz, fejetlenség, az emberi söpredék térnyerése, a civilizáció és technológia eredményeinek elvesztése, atomháború. Tényleg ez lenne a jövő? Keressünk gyorsan egy tengeralattjárót, hátha marad esély a túlélésre!
5 csillag, bár azért voltak fura részek.
Nagyon tetszett, hogy a főszereplő orvos nem szokványosan volt a főhős, megmutatta, hogy egy testileg sérült ember is lehet kiváló elme. Nem kell elsőre a külsőről ítélni. Az elején kissé olyan volt mintha újra átéltem volna a COVID első hullámát.
Annak ellenére, hogy a cselekmény hol részletes, hol elnagyolt, nagyon tetszett. Különösen az, hogy nem nől túl a műfaján. Akuális geopolitikai elemei is figyelemre méltóak.
Népszerű idézetek
Genf egyik nagy előadótermében közegészségügyi szakemberek gyülekeztek a járványügyi konferencia utolsó délutáni ülésszakára.
(első mondat)
Hát itt van ez a sok ember meg ez a sok minden az életünkben, azután álmunkban mindent újra összerakunk, és új dolgokat tapasztalunk, néha új emberekkel találkozunk, és nagyokat kalandozunk, kábé ez a mennyország, azután rossz dolgok történnek, és rémálmaink vannak, az meg a pokol. Mármint muszáj úgy gondolni a mennyre, mint egy helyre, ahová a halálunk után megyünk? Mi van, ha az életünk felét a földön töltjük ébren, a másik felét meg a mennyben, majd miután meghaltunk, az egészet a mennyben?
248. oldal - 28. Jégkrém
– Én magam nem vagyok vallásos – fogalmazott árnyaltan Henry –, de gyakran gondolok arra, hogy ha tényleg Isten teremtett minket, akkor a teremtett világ sorsát is a kezünkbe adta, hogy kényelmesen elpusztíthassuk, ha éppen ahhoz van kedvünk. Másfelől, ha a természet gyermekei vagyunk, ahogy én hiszem, akkor addig fejlődtünk, hogy szinte már istenszerűvé váltunk. Micsoda hatalmunk van, micsoda erőnk! Csak ez a kis génhiba ne lenne, ami arra buzdít minket, hogy pusztítsunk el mindent, beleértve önmagunkat is.
280. oldal
– Ez az én harcom, nem másé. S egy napon talán képes leszek a megbocsátásra, mert ahogy egyre idősebb leszek, egyre tisztábban látom a saját hibáimat. Ez a legnehezebb: látni, mennyire hasonlítok hozzájuk. Én is tudom, milyen, amikor megadjuk magunkat egy markáns eszme vagy személyiség vonzásának. Mind azt képzeljük, hogy megingathatatlan az erkölcsünk, de éppen az ösztönös törekvésünk a jóra az, ami olykor a legszörnyűbb tettekre sarkall minket.
289. oldal - 32. Emlékezz rám!
Hasonló könyvek címkék alapján
- Robin Cook: Halálfélelem 81% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A búra alatt 87% ·
Összehasonlítás - Kathy Reichs: Ne törj csontot 86% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A halálsoron 96% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség 91% ·
Összehasonlítás - Chuck Palahniuk: Harcosok klubja 91% ·
Összehasonlítás - John Marrs: The One – A tökéletes pár 90% ·
Összehasonlítás - Jodi Picoult: Házirend 89% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Agykontroll 88% ·
Összehasonlítás - John Grisham: Csodatévő 88% ·
Összehasonlítás