Dark ​Soul – Sötét lélek (Sötét lélek 1-3.) 82% 270 csillagozás

Az első LMBTQ könyv, ami a kezembe került és azt kell hogy mondjam, kezdésnek eléggé a mély vízbe dobtam vele magamat.
A maffia témájú könyvekre jellemzően főhőseinket is a szokásos, családok közötti háborúzás hozza össze. Az első pillanattól kezdve izzik körülöttük a levegő, kémiájuk irigylésre méltó. Ahogy kezd kibontakozni a cselekmény és jobban megismerjük a karaktereket, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy a tökéletesség álarc, csupán látszat semmi több. Senki sem olyan makulátlan, mint amilyennek első ránézésre tűnik. A felszín alatt mindenki küzd a démonaival, amelyek létezését talán még saját maguknak sem ismerik be. Az édes tudatlanság közhelye; ha nem veszünk róluk tudomást talán nem is léteznek.
A történet előrehaladtával egyre érezhetőbb, hogy a maffia vonal csupán mellékszál. A legnagyobb csatát valójában a szereplők vívják saját magukkal. Egy olyan világban élve, ahol a homoszexualitás megbocsájthatatlan bűn, ahol a gyengeség elfogadhatatlan és, ahol az egyetlen járható út vérrel áztatott téglákból van kirakva, az embernek csak egy lehetősége marad: megtagadni önmagát, a vágyait, máskülönben fájdalmas búcsút mondhat az életének.
Az erotikát tekintve ki merem jelenteni, hogy Voinov messze lekörözi jó pár női kollégáját. A jelenetek fülledtsége, vadsága és a szereplők közötti kontrollálatlan vágy mesterien van papírra vetve.
Ez a kötet külön kategóriát érdemelne a rázós könyvek között. Amikor az ember úgy érzi, hogy már a mocskos, sötét és letaglózó jelzők is kevesek… igazából csak az érti, aki el is olvassa. Egy darabig biztosan eltart majd, míg kiheverem ezt a történetet.

Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy ez a könyv igen sok molynál ki fogja verni a biztosítékot. Érzékeny lelkületű olvasók ez nem a ti könyvetek. Nagyon de nagyon +18-as karikás. Ha már a HIM-en kiakadtál, akkor ezt gyorsan felejtsd el, mert az a Dark Soulhoz képes esti mese. Rosszul voltál C.J. Roberts Sötét páros sorozatától? Akkor tényleg ne akard ezt. Vágysz egy kis romantikára? Ne itt keresd! Szóval ennek tudatában vágj bele a Dark soulba!
Engem teljesen magával ragadott Voinov sötét világa. Nem tudom, hogy illik e erre a könyvre és milyen fényben tüntet fel engem, de én imádtam az összes szörnyűségével, borzalmával együtt off. Minden volt benne, amitől más világgá szaladt volna, eldobta volna a könyvet, de én nem tudtam lerakni. Igaz voltak ominózus részek, amiket újra el kellett olvassak, mert az agyam nem fogta fel azt, amit olvas. Annyi érzelmet kiváltott belőlem és szerettem annak ellenére is, hogy ilyen beteg, durva, erőszakos off.
Voinov Silvio személyében egy olyan karaktert alkotott, akit nem lesz könnyű egyhamar elfelejtenem. Egyszerre kegyetlen és gyönyörű. Sötét és összetett a személyisége, de mégis sebzett. Stefanoval való "szerelme"pedig a legsötétebb, amit eddig olvastam.
Voltak hiányérzeteim, a maffia szál sem volt annyira erős, de ennek ellenére most mégis megadom az öt csillagot, mert Voinov egy felejthetetlen „élményt” adott.

LMBTQ 18+os könyv ez a javából!
@Réka0128 és @Black_widow mibe húztatok bele te jóóó ég. XD
Komfortzónámból kirángattatok vele az biztos!

Erős erotikus jelenetek vannak benne, volt egy két rész ami kiverte a biztosítékot nálam :D

Az biztos , hogy azért ezek mellett említésre méltó, hogy olyan szevedélyt láthatunk Silvio és Stefano között ami azért ritka, hogy ennyire átütő legyen az olvasó számára…
Biszexualitás érzelmi vonzódás alapja nagyon jól van megírva.

Silvio a sötét lelkével és szemeivel… nagyon erős karakter! Szívesen olvastam volna az ő szemszögét az érzelmei szintjén, ezt nagyon hiányoltam. A vége úgy eljött, hogy csak pislogtam…
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam :)

„- Mi van, ha tényleg jelent valamit? (…)
– Akkor mindketten megszívtuk.
Szó szerint.”

Már nagyon vártam, hogy elmerülhessek Stefano és Silvio világában, és ez az olvasási időmön is látszik, hiszen egy nap alatt ki is végeztem.
Nem állnak messze tőlem az LMBTQ történetek, és kíváncsi voltam, hogy a maffia vonallal mi sülhet ki belőle, hisz már a fülszöveg is kellőképp figyelemfelkeltő.
Eléggé vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mivel hol szerettem a történetet és a szereplőket, hol pedig a földbe tudtam volna döngölni őket. Már a kezdeti találkozásuk is magával ragadó, a fiúk között szinte izzik a levegő. Kapcsolatuk idővel egyre mélyül, a forró és pikáns jelenetektől pedig még a saját szobám is lángra gyúlt. :D
Az események előrehaladtával megismerjük a fiúk személyiségét, vágyait. Bepillantást kapunk a múltjukba, bár Silvio esetében azért maradtak hiányosságaim.
Ha már maffia, azt hittem, hogy ez lesz minden rossz okozója, ugyanakkor rá kellett jönnöm, hogy a szereplők lelki vívódása, és az önmagukkal folytatott harcok erőteljesebben vannak jelen.
A könyv egyrészt erotikus, másrészt ha belegondolok, szomorú is egyúttal, hiszen, aki ebben a világban él, annak tudnia kell, hogy nem szeretheti szabadon azt, akit csak akar.
Befejezésként nem épp azt a lezárást kaptam, mint amire számítottam, ettől függetlenül odáig voltam érte.
Szívesen olvasnék még Voinov-tól magyarul, főleg ha a többi műve is ehhez hasonló. :-)

Khm. Ez az a fajta könyv, amit nem árt gyorsan értékelni, amíg friss az emlék. Nem mintha nem maradna emlékezetes, de most frissek a benyomások.
Angolul csupán az első részt olvastam. Magam sem értem, miért nem folytattam. Talán too much volt spoiler Viszont örülök, hogy magyarul megjelent. Ráadásul egy kötetben az összes része.
Ez egy 100%-ban tabu könyv. Minden fejezetre jut legalább egy tabutéma, és bizony akad közte olyan, ami tabu a köbön, vagyis nehéz lesz utána napirendre térned.
Egyébként nagyon jól meg van írva. Semmi faxni, semmi manír, vagy felesleges drámázás. Olyan, amilyennek egy „rázós könyvnek” lennie kell! Izgalmas maffia szállal, érdekes karakterekkel, akik a maguk módján kedvelhetőek. Silvio pl. szerintem egy igazi antihős. A vége felé nyer értelmet, hogy miért olyan, amilyen, de végig lehet sejteni, hogy valami nagyon nem tiszta nála.
A borító elképesztően jól el van találva.

„Talán vannak, akik sehol máshol nem tudnak létezni, csak az alvilág áramlásában.”

Erre a könyvre rögtön felfigyeltem, amikor a kiadó oldalán felkerült az előjegyezhető kötetek közé, és amint előrendelhetővé vált, már landolt is a kosaramban. Nem igazán néztem utána a történetnek, úgyhogy nagy meglepetés volt, amikor rádöbbentem, hogy ez bizony egy LMBTQ sztori. Természetesen ez egyáltalán nem vette el a kedvem, sőt még kíváncsibbá tett. A sötét lélek tényleg egy igazi rázós könyv, mert rendkívül durva és megdöbbentő. Már az első fejezet után teljesen beszippantott Stefano és Silvio kegyetlen világa. Azért akadtak olyan részek, amik még nálam is kiverték a biztosítékot, pedig nekem elég magas az ingerküszöböm. :D A maffiás vonal tetszett, de számomra eléggé kidolgozatlan volt, valamint a befejezést kicsit összecsapottnak és túl hirtelennek éreztem.
Nem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani, de imádtam Stefano és Silvio kapcsolatát. Voinov iszonyatosan jól átadta azt a szenvedélyt és vágyódást, ami kettejük közt kialakult. Silvio egy brutál erős karakter volt, és nagyon meg is kedveltem, de mégis azt éreztem, hogy keveset kaptam belőle. Stefano felesége, Donata lett a másik kedvenc szereplőm, csak sajnos ő sem bukkant fel túl sokszor. Az viszont tény, hogy, amikor megjelent, az nagyon hatásos volt.
Nem tudom, hogy vannak-e még hasonló könyvei az írónak, de ha igen, nagyon szívesen elolvasnám őket. :)

Olvastam már néhány meleg szerelemmel átszőtt történetet, de a Sötét lélek egyikhez sem hasonlítható. Sejtettem, hogy a maffia téma miatt lesznek kegyetlenebb jelenetek, de arra azért nem számítottam, hogy a történet rögtön az első fejezetben kiszakít a komfortzónámból. Már az első oldalakon találkozik ez a két férfi, akik a főszereplői a történetnek, és rám azonnal hatott a közöttük kipattanó szikra. Nem kell megijedni, spoiler Stefano Marino nyugati parti maffiafőnök, remekbe szabott fiatal pasi, harmincas évei elején jár, mellesleg felesége is van, a találkozón ismeri meg a huszonéves Silvio Spadaro-t, aki kiképzett hidegvérű gyilkos, az olasz alvilág egyik nyugdíjba vonult tagjának neveltje, itt is őt képviseli. Silvio különleges figura, a fekete motoros bőrszerkójában tűnik fel először, és Stefano szinte szájtátva nézi a hosszú lábait, a kecsességét, a tökéletesen metszet ajkát, de látja a jéghideg sötét tekintetét is, ami különös borzongásra készteti.
Stefano korábban nem vetemedett soha arra, hogy nyíltan vonzódjon pasikhoz, ha volt is ilyen vágya, azt jó mélyen elnyomta magában,de itt és most Silvio vonzásának nem tud ellenállni. Aznap éjjel arra ébredt, hogy valaki besurrant hozzájuk a vendégszobába és a kanapén alvó testőrére támadt. Ketten végül lefegyverezik a támadót, és megkötözik. Persze Silvio az, a kezeinél fogva lógatják és Stefano próbálja kikérdezni. Itt van az a pont, amikor abbahagyom a mesét, és a képzeletetekre bízom, mit lehet művelni egy szinte meztelen fogollyal, egy beretta és egy kis síkosító segítségével.
spoiler
Én elég nyitottnak érzem magam, szóval miután hozzászoktam a szerző stílusához, nem zavartak a szereplők szexuális tevékenységei. Ez heteróként nem mondom, hogy zökkenőmentes elfogadás volt, éppenséggel az a pont zavart már, spoiler De azzal amit egymással műveltek, illetve amit Silvio bevetett az ügy és a saját vágyai érdekében, arra nem szólhatok semmit, hiszen felnőtt emberekről van szó, akik semmit sem kényszerből cselekednek. Úgyhogy a szex részéről ennyi a véleményem.
Ami sokkal érdekesebb, az a karakterek felépítése. Stefano-ról is egyre több információt kaptam a regény előrehaladtával, spoiler Pontosan tudta, mibe mászik bele, ha enged a vágyainak, de Silvio nem az a kategória, akinek ellen lehet állni. Az első találkozás óta benne van a levegőben, hogy Stefano vágyainak tagadása halálra van ítélve, és előjön belőle a biszexuális énje. Vajon ki lehet-e ismerni Silvio-t? Aki eltávolodott a családjától, akit kihasznált a nevelője érzelmileg és szexuálisan, aki fizikailag és lelkileg is annyit szenvedett, hogy megtanulta, kevés emberben bízhat, és a céljaihoz a legjobb út, ha manipulálja az embereket. Oda jutott, hogy képtelen érezni bizonyos dolgokat, spoiler
A szerző a könyv első felében Stefano szemszögéből ír, ez később változik és Silvio fejébe is beláthattam. Érdekes volt olvasni a dőlt betűs szavakat, amik általában a belső gondolatokat jelezték, különösen a párbeszédeknél volt izgalmas a ki nem mondott szavakon elgondolkodni. Nekem mindennel együtt tetszett a szerző stílusa, erős szavakkal lehet jellemezni, ahogy a történetet is, kemény, bűnös, erőszakos, sötét, perverz, veszélyes és érzéki. A történetnek vannak olyan részei, amelyek bizony nem mindenkinek valók, elég széles réteg nem tudja befogadni. Sőt törvénybe ütköző kapcsolatról is olvastam, amit más történetekben mondhatjuk elfogadtam, és végül itt is, de itt teljesen más kontextusban találkoztam vele, jobban kiborított.
Azt nem tagadhatom, hogy erős érzelmeket váltott ki belőlem a regény, igaz, elsősorban pofáncsapással értek fel bizonyos momentumok, de összességében meglepett, mennyire élveztem, főleg Silvio karakterét.

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY:
Ez egy befejezett sorozat! A kötet az eredeti Dark Soul mind az öt részét tartalmazza. Csak később Voinov az öt részt három kisregénybe dolgozta, és ez a verzió jelent most meg magyarul. Tehát ha attól félsz, hogy nem lesz folytatás, vedd csak meg nyugodtan.

SZEMÉLYES MORFONDOK #1
Ez a könyv akkor érkezett meg, amikor a családomban felütötte a fejét a Covid. Semmi sem tudott lekötni, a gondolataim folyton aggódással telnek meg és félelemmel, és akkor jött ez a könyv, és legalább 50 oldalas, ápolás közbeni lopott percekre kiemelt mindebből, és elvitt egy, az enyémnél sokkal sötétebb világba, kikapcsolta az agyam és fel tudtam lélegezni. Nagyon kellett ez a Red, White & Royal Blue rózsaszín világa után, amely egyáltalán nem volt képes így kiemelni a valóságból.

VALAMI KRITIKAFÉLE
Voinov mintha azt a feladatot kapta volna, hogy írjon egy regényt, amelynek minden fejezete megdönt egy tabut úgy, hogy közben valami laza cselekmény mégiscsak próbáljon ívet adni a történetnek. Minden egyes epizód az MM világában is tabunak számító témákat feszeget, ha Voinov előolvasója lennék, én megmondtam volna, vegyen vissza, de sajna engem nem kérdezett. Szerintem ez egy kísérleti regény, és kísérletező kedvű olvasót kíván.

Én nem ezt a regényt adtam volna ki Voinovtól magyarul. Szerintem sokan félreértik a slasht, és azt hiszik, hogy minél sötétebb, polgárpukkasztóbb egy regény, annál több olvasót fog behúzni, pedig higgyétek el, a zsáner legtöbb olvasója csak egy romantikus történetre vágyik, két férfi között. Tudom, ez ad absurdum, és sokak számára érthetetlen, mert azt hiszik, hogy vannak, akik azért olvasnak slasht, mert kell valami, ami átviszi a nagyon magasban lévő ingerküszöbünket, mert úgy szét vagyunk stimulálva a mindenhonnan ránk ömlő szexuális ingerektől, hogy már csak ebben leljük örömünk. Ezt anno egy írós facebook csoportban olvastam egy írótárstól, nem magamtól találtam ki. De ez nem így van. Elég csak megnézni mondjuk a HIM meg az US sikerét. Nem kell hogy valami Dark Soul, meg Robbie-féle érzelmi sokk legyen.
Visszatérve Voinovra, nagyon sötét, amit alkotott. Hál Isten, egy meleg férfi az író, így senki sem mondhatja, hogy csak egy kislány képzeleg itt, aminek nincs helye az irodalmi palettán. Itt egy meleg csávó ír, ami minden egyes szexjeleneten meglátszik. Voinov nagyon érti és szereti a férfi testet, haha.
Egyperces vastaps, ahogy megalkotta Donátát. Sok slash író hibázik, amikor női karaktereket formál. Túlságosan butának, egyenesen gonosznak ábrázolják őket, akik gáncsot vetnek a két főszereplő pasi elé. Még jellemző, hogy a nők mindenféle racionalitás nélkül cselekszenek, buta kis barátnői a meleg karakternek. Voinov nagy tisztelettel alkotott egy erős és független női karaktert, aki nagyon is megfontolt, és nyitott tud maradni. Megbirkózik a nagyon is jogos fájdalmával, és aztán mégis kiáll a szeretett féri mellett, hát brávó.
A fordítás a kezdeti döccenők után nagyon is jól sikerült, ezerszer jobb, mint a Red, White & Royal Blue fordítása. Kár hogy van benne pár zavaró névcsere, de hát istenem, mindkét karakter neve S-el kezdődik, az a lényeg, hogy az olvasó ki tudja találni, ki beszél meg cselekszik valójában.
Akartam írni valami kedvcsináló értékelést, de az elmúlt tíz nap Covid-kálváriája miatt nem megy, de igazából szívből nagyon örülök, hogy Voinov megjelent magyarul, aki ennek a zsánernek egyik megkérdőjelezhetetlen alakja, és őszintén hálás vagyok is ezért a KMKnak. Ez a könyv nem fog mindenkinek tetszeni. A teaíváshoz tudnám hasonlítani. Évekig ittam a zöldteákat, míg rájöttem, hogy miért jobbak a karakteresebb ízű teák, amiket a kezdet kezdetén kiköptem, és lenyelni sem tudtam, olyan keserűnek tűntek. De ez nem egy langyos könyv, de nem baj, mert ismerjük a mondást…

SZEMÉLYES MORFONDOK #2
Emlékszem még, talán már 8 éve vagy több is van, hogy elkezdtem komolyabban írással foglalkozni, akkor még teljesen elképzelhetetlen volt, hogy Voinov valaha az életben megjelenjen magyarul. Voltak ezek az írós csoportok, és ott, bármikor, amikor ez a zsáner szóba került, csak a lenézés jött, sokszor meg egyenesen a bántás. Megmondom őszintén, én teljesen lemondtam erről az egészről ennek hatására, teljesen visszavonultam ezekből a körökből, és nem tudom, manapság milyen ott a kommunikáció, de az biztos, hogy sokan írtak tovább, sokan felvállalták, hogy olvasnak ilyet, nagyon okos és érzékeny olvasók, mint pl a figyeltjeim is, és talán sokan most már rájönnek, hogy ezek a könyvek is megférnek az irodalmi palettán, és igenis, teret kell nekik is adni. Ez nem magas LMBTQ irodalom, de nem baj, azt is meg ezt is olvassuk. Szóval köszönöm szépen Mindenkinek, aki nem adta fel, és a kiadónak is, hogy ez a könyv megjelenhetett meg a Red, White & Royal Blue, meg a Him meg az US. Mondom, pár éve ez elképzelhetetlennek tűnt, ma meg valóság.

Nem sok olyan könyv akadt eddig az olvasmányaim listájában, amely már az első pár oldalával sikeresen kiakasztott, de úgy, hogy fontolgattam a félbehagyását. A Sötét lélek pár perc alatt kisajátította a vezető szerepet ebben a kategóriában, ugyanis komolyan felmerült bennem a kérdés: kell ez nekem? Ki fogom bírni?

Hát kibírtam.

Akkor is, amikor a hitetlenkedéstől tágra nyílt szemmel és leesett állal olvastam a sorokat, és akkor is, amikor rettegtem, hogy balul fog elsülni a történet, hogy valami brutálisan szívfájdító dolog történik a két főszereplővel. Igen, ebből könnyen ki lehet találni, hogy a kezdeti sokk feldolgozása után tényleg a szívembe fogadtam mindkettejüket, főleg, amikor el mertem hinni, hogy a kegyetlen tettek és kemény harcok világában létezhetnek olyan gyilkosok és maffiózók, akik ennyire képesek szeretni és kötődni.

Ha valaki megkérdezné tőlem, mit jelent a tabu fogalma, csak rámutatnék erre a könyvre, és azt mondanám, olvassa el. Egy olyan világba vezet be, ami erősen kiveri a biztosítékot, és aminek létezéséről mégcsak fantáziálni sem mer a legtöbb ember, de valószínűleg nem is nagyon szeretne – és pont ebben rejlik az egész könyv ereje. Hihetetlen történetet ír le, de mégis muszáj hinni neki, mert olyan sikeresen vegyíti a mély emberi érzelmeket a lélek pusztító fagyosságával, hogy feláll az olvasó karján a szőr.

Silivo és Stefano története még annál is keményebb és szenvedélyesebb, mint amire első hallásra számítani lehet. A szikrák csak úgy pattognak, Silvio titokzatossága átitatja a lapokat, Stefano gyötrelme pedig az olvasó szívét is vasmarokkal szorongatja. Párosuk utánozhatatlan és eredeti, de önmagukban is különleges személyiségek mindketten. Ők megvettek maguknak, egy dolognak viszont nem örültem: a történet végéig lezajló események hiteltelenségének. Hála égnek, nem vagyok a maffiák működésének szakértője, de sok szempontból elég megúszós volt Silvio és Stefano kapcsolatának végkifejlete. Persze nem sajnálom tőlük azt, amit kaptak – félreértés ne essék –, de ennél jóval több bonyodalommal tarkított könyvre számítottam. Persze ez is csak azt mutatja, hogy lehet bármekkora akadály egy ehhez hasonló (vagy bármilyen) kapcsolat útjában, minden csak azon múlik, hogy a saját magunk által állított korlátokat le tudjuk-e küzdeni.

Húsba vágó érzelmekben, megbotránkoztató szenvedélyben és szeretet utáni végtelen vágyakozásban lesz része annak, aki van olyan bevállalós, hogy kezébe veszi a Sötét lélek c. könyvet. Így hát azoknak ajánlom, akik szeretnek veszélyesen élni és mazochista módon élvezik, ha olyan messzire lökik ki őket a komfortzónájukból, hogy alig találnak vissza.

Blogbejegyzés: link

Ahh, kivirágzott a kis sötét lelkem.:$
Voinov neve már jó ideje a radaromon van, még ha nem is volt eddig lehetőségem olvasni tőle, ezért rendkívüli kíváncsisággal vetettem rá magam erre a könyvére. Nem köntörfalazós, rögtön belevág a dolgok közepébe, amihez kiválóan megválasztott színtér volt a maffia. A valódi csata azonban a fejekben és lelkekben dúlt. A karaktereket és a szavakat egyaránt úgy forgatta, mint egy fegyvert, melynek a célkeresztjébe fog és nem tudsz semmit tenni ellene, feszültségbe tart majd legyalul. Silvio és Stefano kézzelfoghatók voltak, sebezhetők, gyötrődők… esendően emberiek, és bár a könyv főattrakciója mindent kizáróan Silvio, a másikuk se volt mellékes. Az érzelmileg eléggé sebezhető maffiafőnök, aki nem épp erre a szerepre termett. Ketten együtt meg áhh…
Amire pedig még nem tértem ki az a könyv szexuális oldala. A beteg mindenségit! Hát kellett néha egy szusszanásnyi szünet és nyomós okkal lett rázós könyv. Mégis alkalomadtán hiányérzet öntött el, ami abból fakadt hogy ezek novellák összefűzve, ami érezhető is volt. Akárhogy is, ettől még remélem találkozni fogunk a jövőben az író nevével, ahogy láttam akad még ez-az a repertoárjában.:)