Hidakat ​építünk 2 csillagozás

Ezt minden keresztény számára kötelezővé tenném, nemcsak katolikusoknak. Mondjuk aki kimondottan homofób, és pont szüksége lenne rá, az valószínűleg nem jut odáig, hogy egyáltalán a kezébe vegyen egy ilyen könyvet.

Ez a könyv NEM szól arról, hogy mi a katolikus egyház hivatalos álláspontja az LMBT+ témákról, mert egyrészt azt úgyis mindenki tudja, másrészt, tényleg hídépítő céllal íródott a könyv, nem pedig, mint teológiai értekezés. Ezért akármilyen konzervatív keresztény az ember, ebben ilyen szempontból nem fog hibát találni.

Elég repetitív egyébként, ami nem baj, mert nagyon jól van felépítve, és teljesen indokoltnak találtam, mert kézikönyvként is használható. Ami a leghangsúlyosabb az egészben (és felkerült a borítóra is, ami egyébként borzasztó ronda, ha engem kérdeztek), hogy az LMBT embereket (a katekizmus szerint, de egyébként BASIC HUMAN DECENCY) tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell kezelni. Szóval aki „a bűnt utálom, de a bűnöst szeretem” elvet vallja, annak is itt egy útmutató, hogy azt hogy kell megvalósítani (mert tapasztalatom szerint, akitől ezt hallottam eddig, az általában homofób viselkedését takargatta csak ezzel, és az utálásból több volt benne, mint a szeretésből).

Az első fele ezt a három dolgot bontja ki az Egyház oldaláról, majd az LMBT emberek oldaláról, megjegyezve, hogy mivel értelemszerűen az Egyház van jobb helyzetben, és egyébként is, ők az Egyház, elsősorban az ő feladatuk ennek a hídnak az építése. Ami számomra nagyon hangsúlyos volt, főleg a saját tapasztalataim miatt, hogy a tisztelet például abban is fejeződjön ki, hogy 1) elismerjük el a létezésüket, 2) használjuk az általuk preferált megszólítást (pl hogy LMBT, off ).

Aztán persze szó van arról is, hogy LMBT emberekben is sok keserűség van az egyház felé (egyébként elsősorban katolikus LMBT emberekről beszél, de ez az állítás nyilván anélkül is megállja a helyét), és hogy ezt hogy lehet feldolgozni, hogyan lehet változtatni rajta. (Spoiler: pl imával, megbocsájtással, nem mintha az mondjuk olyan könnyű lenne.)

A könyv másik fele különböző igeszakaszokat hoz, amikre korábban hivatkozott, hogy hogyan tud megvalósulni ez a tisztelet, együttérzés, gyöngédség a gyakorlatban, mindegyikhez van egy kis rövid magyarázat, hogy miért illik a témába, aztán pedig elgondolkodtató kérdések, amiket szerintem egy normális közegben érdekes lehet megvitatni, de akár az ember magában is tud róluk elmélkedni, imádkozni, ilyesmi.

Szóval összességében nagyon jó könyv, tényleg minden kereszténynek jó támpont lehet, csak ez a borzalmas, teljesen indokolatlan, ómódú borítója ne lenne.