Te ​vagy az én titkom! 80% 53 csillagozás

”Sosem tudod meg, hogy sikerül-e valami, amíg meg nem próbálod.”

A Te vagy az én titkom! egy igazi kis szerelmi bohózat, amelyben egymást érik a félreértések és a hazugságok. A főszereplő, Lainey egy hatalmas füllentés árán kerül alkalmazottként a hollywoodi filmsztárhoz és családjához gyönyörű cornwalli házukba. Ráadásul hamarosan elkezd vonzódni munkaadói egyikéhez, amely csak tetézi a kezdeti bonyodalmakat. A történetben azonban nemcsak neki, hanem mindenkinek vannak titkai, sőt az is közös bennük, hogy keresik az igaz szerelmet. A romantikus lelkületűek garantáltan nem fognak csalódni, hiszen a szereplők a végére sorra megtalálják párjukat. Változatlanul vallom, hogy minden nőnek kell egy kis Jill Mansell, ám ez a legfrissebb megjelenése egyáltalán nem került közel hozzám, hiányoltam belőle a lelki töltetet. Egyszer olvasós limonádé, amely kikapcsol, de annyira könnyed, hogy szinte alig köt le.

Szórakoztató, hangulatos strandolvasmányra számítottam. Azt is vártam, de ez több volt annál. Ez egy nagyon magával ragadó olvasmány és egy fajta örömteli kikapcsolódás a hétköznapoktól. A történet valósággal áramlik. Nincsenek benne a chick-litre jellemző félreértések, vagy mesterkélt problémák és ez különösen boldoggá tett. Nem beszélve a valóban szerethető karakterekről. Szóval ez a hangulata ellenére sokkal több, mint egy strandkönyv. Gyógyír lehet e léleknek a hosszú, borongós, szürke téli időszakban is.

Jill Manselltől ez a második könyvem, és az előzőt még tinikorom környékén olvastam, és mikor szembe jött velem ez a regény akciósan, rögtön az ugrott be, hogy azt mennyire szerettem anno. Meg kell mondjam, kíváncsi lettem, hogy így..khm… pár évvel később… is meg tud-e fogni. Nagyjából azt kaptam, amit ígért a borító (és utólag elolvasva a fülszöveg- amit a rengeteg spoileres fülszöveg után már sosem olvasok el előre)
Könnyed romantikus történet, szerethető (igazából kicsit túlzottan is idilli) szereplőkkel. Szabadságra, hétvégére, strandra tökéletes, de nagy meglepetéseket nem okozott.
Az én ízlésemnek kicsit furcsa volt ez a mindenki kedves és cuki vonal, és azért elég sok közhelyesen romantikus dolog jött szembe velem, de ha erre készül az ember (márpedig a könyv nem is ígért mást) akkor minek meglepődni.
Néhol kissé együgyű jelenetekkel, de közben magával ragadó stílussal nálam ez egy négy csillagos élmény lett.

Szerethető karakterek, könnyed nyári olvasmány. Inkább a család és a zsongás kap szerepet, mint maga a szerelem. Persze, azért a végére mindenki szerelmi élete helyreáll, és boldog befejezést kap. Pörgős, vicces, gyorsan olvasható történet. Nem semmi család volt, az biztos! Talán még a kutya és a macska volt a legnormálisabb! Pedig hát ők sem voltak 100-asak :P

Egy könnyű romantikus történet, nem több, nem kevesebb. Szimpatikus szereplők, bár egy kicsivel több pár talál egymásra, mint megszokott egy romantikus könyvben (hármat is számoltam). Nagy nyüzsgő család, folyamatosan történik valami. Kikapcsolódásnak jó, de sokat nem kell várni tőle.

Könnyed volt, azt mondani se kell, de nem sokat nevettem. Inkább kicsit bosszantó volt, hogy a hómofiszban dolgozó anya és a két tizenhét éves lány mellett alkalmazottakra van szükség, hogy élhető környezetben létezzenek. És egy házaspárra, mintha manapság a házasság garancia lenne az örök-élet-meg-egy-napra. Egyébként azt hittem, hogy Lainey és Seth kapcsolatából többet kapunk, az ő részük húzta fel a csillagozást, de majdhogynem annyira minimális volt a közös idejük, mint Wyattnek és Kitnek. Nem igazán érdekeltek az alkoholista nagypapa hálivúdi történetei és Nerys is nagyon hálivúdira sikeredett, meg kicsit levegőben lógósra. Meg a sok egyéb mellékszál se, a cím valami többet sejtetett, de annyira sok csavar nem volt benne. A borító meg kiégette a szemem.

Háát…ez nem az én könyvem volt. Pedig hónapokat vártam rá a könyvtárban. Sokkal de sokkal többet vártam tőle.
A fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy a történet nagyobb része Lainey és Seth kapcsolatát fogja boncolgatni, erre ezek az oldalak elenyészők voltak, vagyis számomra.
Nekem sok volt a felesleges story, az, hogy nagyobb hangsúlyt kapott Richard a vénséges sztáréletével, mint a főszereplők.
Ami a legnagyobb fájdalmam, hogy nem értem a könyv címét, vagyis ha jól értelmezem, hogy miért ez a címe, akkor kínomba nevetek:D
Azt kell, hogy mondjam, hatalmas csalódás volt.:(

Csodálatos: helyszín, tájleírási forma. Elképesztően színes: egyéniségek, problémák/megoldások, stesszkezelési formák. Nem mondom, hogy nagyon pörgött, de nem is topogpott egységben volt.

Egy könnyed kis történet, amelyben nem bonyolódnak túlsagosan a dolgok. Viszonylag egyszerűen elrendeződik mimden szereplő sorsa, de ezt nem bántam.

Néha jó ilyen vidám, szívderítő történetet olvasni, ami felüdülés ket nehezebb olvasmány között.

Jót tesz az ember lelkének ez a könyv, itt nem kell attól félni, hogy felkavarják az ember érzelmeit a megrázó események, noha azért itt sem lehet unatkozni, mert mindig történik valami, ami kicsit megkavarja a cselekményt.

Nem mondom, hogy a kedvenc íróm, a kedvenc történetem lett, de jó volt olvasni, bár nem tartom valószínűnek, hogy ismét előszedem majd.

Ez a könyv a könnyed műfaj azon képviselője, ami már túlzottan könnyed. Itt végképp nem kell semmin gondolkodni, senkiért szorítani, hiszen az első oldalaktól tudjuk, hogy kinek mi lesz a sorsa a kötet végére. De pont e miatt időnként kell ilyet is olvasni.