Még a raktárvásáron kerestem rá arra, milyen LMBTQ könyvek vannak, amik viszonylag olcsók, és nekem nincs meg, így találtam meg a The Promot is. Nagyon örültem neki, főleg, hogy leszbikus kapcsolatról van benne szó, és amint megérkezett, rögtön ezt kezdtem el olvasni.
A történet szerint Emma és Alyssa végzős bálra akarnak bejutni, hogy ott táncolhassanak, ez mégsem megy, hiszen Alyssa anyukája nagyon kiakad arra, hogy Emma nyiltan leszbikus. Erre aztán elkezdődik egyfajta harc, aminek hamar részesei lesznek Brodway színészek is.
Azt érdemes tudni, hogy ez egy musicalből készült, és ha valaki a műfaj rajongója, azt is tudhatja, hol vannak benne a zenei betétek, mert egyszerűen annyira pontosan próbálták ezt átültetni. Emiatt az is jellmező, hogy egy picivel (na jó, azért kicsinél kicsit jobban) drámaibb lett. Valahogy minden megmozdulás benne nagyon erős érzelmeket vált ki, és lehet, hogy csak arról szól, hogy hazajött az iskolából, de ebben már benne van a reménytelensége, életuntsága, a félelme is. Együtt. Így a tényleg érzelmes jelenetek valahogy számomra túl voltak töltve, és a nagyon szomorú jelentek emiatt nem is sírásra késztettek (hanem dühre, hogy oldjuk meg ezt az egész problémát, és amúgy is, milyen szereplők vannak benne).
Az, hogy leszbikus történet, nagyon érdekes volt, mert sok helyen ugyanolyan volt, mint egy klasszikus melegtörténet, más helyen viszont azért volt más, mert a szereplőknek nagyon más a társadalmi helyzetük. Tehát alapvetően nem a leszbikássa volt az újító, hanem az, hogy megmutatja, a nőknek sokszor mennyire más a helyük a társadalomban, az elvárás feléjük, illetve, az, hogy milyen komplex problémákkal kell szemnézniük (mint mondjuk Alyssa anyja, akit elhagyta a férje, és bárban kell dolgoznia).
Az is nagyon jó volt benne, hogy a sztereotipikus „leszbikus lányos” tulajdonságokat azért viszonylag jól elkerülték, és valamennyire jól felépítették a karaktereket. Ami viszont kicsit furcsa volt, hogy ehelyett inkább a vallási illetve a vidéki vonalat erpsítették (és ebben azért volt egy kicsi túlzás).
A vallási vonalban nekem voltak nagyon furcsa részek is. Egyrészről templomba járnak a diákok, meg vasárnapi iskolába, de nem ismerik annyira a Bibliát, mint én, aki nem vagyok vallásos, ez azért elég furcsa volt. Másrészről ezt a konfiktust szépen vezetik fel, de nagyon gyorsan, hirtelen, és valójában a semmiből oldódik meg (ami a való életben tuti nem így lenne).
Emellett pedig szót kell emeljek amellett is, hogy sajnos a magyar kaidás nagyon… fura. Próbálták a fordításban érzékeltetni, hogy vidékiek beszélgetnek a városiakkal, emiatt pedig a szavaknak sokszor nem a formális alakját használták. Számomra nehéz volt tartani a ritmust, miközben kb minden mondatban volt valami, ami bár helyes, de valójában nem így használjuk. Emellett pedig rengeteg hiba, le nem fordítás, vagy félrefordítás is került bele, szóval a söveggondozás hiánya miatt szerintem ez a könyv tényleges olvasókat veszthetett el sajnos.
A könyv nem rossz, és mivel kevés a szórakoztatóirodalmi leszbikus regény, ezért azt ajánlom, aki szereti ezt a témát, az olvassa el, mert tényleg nagyon jó és érdekes. Ellenben minden másban meg olyan hiányos ez a regény. Olyan, hogyha még dolgoztak volna rajta, még finomítanak rajta, még egy kicsit máshogy csinálkják, tökéletes is lehetett volna, így viszont olyan kis esetlen.