Tintagomba 89% 64 csillagozás

Furcsa alkatú, kissé ormótlan öszvér.
Amíg ifjúsági lányregényként funkcionál, nem is rossz, bár erősen felülreprezentált a szüzesség elvesztése iránti hajsza, a kamasz önelfogadtatási küzdelem pedig súlyosan túlírt, vontatott.
Ami pedig a regény második felét uraló felnőttkori, street art világos, tudós kocka vs. lélekben lázadó művész vonal egészséges flow-ját csúnyán beárnyékolja, az a „fordulatra fordulat” bestseller technikája (már-már danbrownos utánérzésem volt). Mindez együtt eredményesen agyoncsapja a potenciálisan kerek nagyregényt.

Végső soron könnyen olvasható és még könnyebben eladható középszer lett a rendkívül izgalmas ötletből.

Sissel-Jo Gazan regénye egy csodálatos, jól felépített mese a dán hétköznapokról, nosztalgikus időutazás az 1980-as évekbe. Szeretem az ilyen különleges irodalmi csemegéket, Sissel-Jo már az előző, A dinoszaurusz tolla könyvével is lenyűgözött.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/08/tintagomba.html

Az őszi Margó fesztiválon volt szerencsém élőben látni és hallgatni a dán írónőt, aki igazán izgalmasan mesélt „A dinoszaurusz tolláról” című magyarul is megjelent könyvéről. Maró hiányérzetet keltett bennem, hiszen az említett kötetet nem olvastam. A barátságos beszélgetésből átjött egy rendkívül természetes, de ugyanakkor elkötelezett írói habitus, és amint láttam, hogy a Jaffa Kiadó meglep minket Sissel-Jo Gazan „legújabb” könyvével, várólistára is tettem. A duci kötet első pillanatban is jó érzéssel töltött el, ízléses borítója és több mint 500 oldalas vastagsága nagy reményeket ébresztett bennem. Örömmel tapasztaltam, hogy nem kellett csalódnom…
Ez a többszörösen összetett regény számomra olyan volt, mint egy feneketlen bőrönd, mely magát Dániát képviseli….

https://annamarie-irkal.blogspot.com/2020/09/gazan-siss…

A dinoszaurusz tolla olvasása után, nagyon vártam a regény megjelenését, de kissé másra számítottam. Túl sok mindent adagol, túl szövevényes. Van benne minden: rejtély, barátságok, kommunában élő hippik világa, romantika, tudomány, politikai hatalmi harcok, útkeresés, felnőtté válás, nyolcvanas évek történései, utcai művészet bemutatása, hogyan nőtt ki a különböző szubkultúrákból.
Rosa az 1980-as években Aarhusban, Dánia második legnépesebb városában nőtt fel. Édesanyja a gombák felhasználhatóságának kutatója, egyben a kapitalizmus elleni harc képviselője, pótapja meleg, biológiai apját nem ismeri, ő maga pedig bekapcsolódik a világméretű utcai művészeti mozgalomba. Képeik közterületeken, közintézményeken, városi falakon jelennek meg, melyek a humor és irónia eszközeivel társadalomkritika a fennálló politikai hatalom ellen. Rose családja rengeteg titkot rejt, miközben kutatja, ki az apja, a válasz döbbenetesnek bizonyul. Érdekes, sokszínű, jól megírt regény, sok karakterrel, túlságosan szerteágazó meséléssel.

Ez a könyv lehetne az iskolapéldája, hogy miért érdemes még egy esélyt adni egy írónak. Gazan első könyve nálam csak hármas volt, úgyhogy nem is igazán akartam tőle többet olvasni, de addig bolyongtam a könyvtárban, keresve azokat a könyveket, amiket nagyon szeretnék elolvasni, de más olvasók már kivitték, míg végül ezzel jöttem haza.* Azt hittem amúgy, hogy krimi, szerintem a krimis polcról is szedtem le, úgyhogy krimihétvégét irányoztam elő vasárnap, de egyébként ez nem krimi, hanem egy teljes egészében letehetetlen regény, amit három napig úgy olvastam, minden olyan percben, amikor nem kellett dolgozni, mintha a kezemhez ragadt volna. off Annyira érdekes és fordulatos volt az egész, nagyon élveztem.

*Az nem volt jó a pandémiában, amikor zárva voltak a könyvtárak, de aztán következett a világ legjobb dolga, az ingyenes előjegyzés, hát annál nincs is jobb, mint hogy előjegyzed a legjobb könyveket, amik egyszer csak megérkeznek, és te csak besétálsz átvenni. Most már megint vadászni kell, ami nagyon frusztráló tud lenni, egy nagy könyvtárban, ahol ugyan minden megvan, de mindent kivesznek előled, persze nem mintha a 300 forintos előjegyzési díj sok lenne, mert nem az, és szoktam is előjegyezni, csak nem az összes könyvet, mert az már viszont tényleg sok lenne.

Hosszú, nehéz könyv volt, súlyban és olvashatóságban is. Ami tetszett benne, az a gombák és a graffitik, ami meg nem, az a tömény politika balról is, jobbról is. A főszereplő hölgynek a politikai paletta minden árnyalatához köze van valahogy, valószínűleg ez írói szándékosság volt. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de ennyi elég volt az íróból is, meg a politikából is.

    Alaposan mellényúltam, amikor ezt a könyvet választottam egy jó kis pörgős krimi reményében. Az indítás még alátámasztotta a várakozásomat: súlyos gombamérgezéssel kezelnek egy asszonyt, aki talán gyilkossági kísérlet áldozata lett. Ezután viszont olyan messze kerülünk ettől a száltól, hogy az ember 500 oldalon keresztül csak kapkodja a fejét, mikor gombolyodik már úgy az a rengeteg „fonal”, hogy előkerüljön közülük az a bizonyos első. Illetve nem is! Mert Sissel-Jo Gazan úgy tekergeti a szálakat, hogy az olvasót már-már nem is izgatja, mi lesz azzal a szerencsétlen nővel ott a bevezető fejezetben, hiszen annyi minden más érdekes dolog bontakozik ki előtte.
    Az írónő mestere a karakter teremtésnek. Szereplői élettel teli, eleven figurák. Számomra ők tették igazán szerethetővé ezt a könyvet. Aztán szinte ahány szereplő, annyi történet. Ezáltal a regény rendkívül szerteágazó, sok rétegű lesz. A szerző számos problémára irányítja a figyelmet, mégsem lesz zavaros, ne adj isten, szájbarágós. Szintén pozitívum, hogy ezt a sok mindent úgy tudta egybeszőni, hogy a történet nem esik szét.
    Bár időnként eluntam a hosszas fejtegetéseket a gombák világmegváltó szerepéről, a street artról, a szocialista, anarchista, feminista vagy konzervatív eszmékről, az írónő remek érzékkel tudta újra és újra felcsigázni az érdeklődésemet.
    Kriminek nem volt jó, de kortárs szépirodalomnak élvezetes olvasmány.

Vannak könyvek, amik megszólítanak. Nem tudok róluk semmit, csak valahogy felkeltik a figyelmem. A Tintagombával is így voltam, és nem csalódtam. Nagyon érdekes időszakot és világot mutat be. Tökéletesen. Szerintem. Én nem vagyok egy kreatív, művész alkat, így nagyon élveztem a betekintést a street art világába, a művek születésébe, a motivációkba. A magánéleti szálak is nagyon érdekesek voltak, jól bemutatták a háború utáni évtizedeket.
„A képzelet a legerősebb fegyver a valóság ellen vívott háborúban.”
Olvasni fogok még az írónőtől.

„– Más világot szántam neked, Rosa. Hittem abban hogy lehetséges. Hogy az egyenlőség és a demokrácia ellensúlyozni tudja az igazságtalanságokat, és a kapzsiságot le lehet győzni. Most viszont már alig tudok lépést tartani az eseményekkel. Már csak mi, matuzsálemek hiszünk a demokratikus berendezkedésben, és mindenki röhög rajtunk. A fiatalok vagy katonának állnak, vagy csak az anyagi javak érdeklik őket, és nem is tudom, melyik a rosszabb.”

Sissel-Jo Gazan: Tintagomba c. regénye 2017-ben jelent meg először külföldön. A mi könyvesboltjainkban azonban csak idén nyáron vált elérhetővé, a Jaffa Kiadónak köszönhetően. Ismét meg kell dicsérjem a klassz, vagány borítót, és az igényes, szép kiadást. Stramm féltégla a könyv, de sem a mérete, sem a súlya nem nehezíti az olvasást. Kézbe illik, és igazi könyvespolc éke típus. Ami pedig magát a történetet illeti, nos, az feltétlenül szerteágazó, és meglepően különös atmoszféra jellemzi, mely óhatatlanul felidézte bennem saját kamaszéveim kissé zavaros útkeresését, sokszínű élményvilágát, és könnyelmű, dekadens életfelfogását. Ez számomra egyenértékű volt bizonyos fajta azonosulással is, ami azt eredményezte, hogy könnyebben átláttam az ok-okozati összefüggéseket. Mondhatni, rákaptam általa a regény ízére.

Ha valamit megtanultam az írónő stílusával kapcsolatban a korábbi könyve alapján az az, hogy mindenféle elvárás nélkül egyszerűen csak hagynom kell, hogy sodorjon, és akkor visz is magával szépen. Számomra Sissel-Jo Gazan neve egyet jelent az egyedi, stabil értékrendekre épülő, őszinte, kissé noir hangulatú írásokkal. Tavaly volt szerencsém találkozni és beszélgetni vele a Margó Irodalmi Fesztiválon, az A dinoszaurusz tolla c. regényének bemutatóján, és nagyon kellemes, mély benyomást tett rám. Okos, érdekes személyiség, mozgalmas élettörténettel, remek meglátásokkal, és végtelenül szimpatikus megnyilvánulásokkal.

A Tintagomba, bár egy furcsa halálesettel indul, igazából egy éles váltással már rögtön az elején valami teljesen másba fordul át. A regény nagy része a ’80-as években játszódik, a dániai Aarhus városában, ahol a történet kezdetekor még csupán tizenegy éves Rosa Louise él édesanyjával, és választott nevelőapjával. A tempó végtelenül ráérős, a hangnemet finom, nőies cinizmus járja át, a hangulata pedig bohém, flegmatikus, de mindenképpen kiérződik belőle az írónő varázslatos stílusú mesélőkedve is, ami valljuk be, remek fűszer egy ennyire hosszú regénynél. Rosa, köszönhetően annak, hogy az édesanyja mindig túl elfoglalt, a nevelőapja pedig váratlanul külföldre költözik, zsenge kora ellenére kifejezetten szabad életet élhet. A színtiszta unalom, a semmittevés átka, és a teljesen tudattalan önkeresés vezeti a kamaszodó gyermeket a street art világa felé. Hippik, különcök, graffitisek, illegális házfoglalók között éli zűrös kis mindennapjait, a maga útját járva. Kutat ismeretlen apja után, plátói szerelmet érez egy fiatal, felnőtt férfi iránt, sokszínű, érdekes baráti társaságra tesz szert, és hosszú ideig együtt jár egy nagyon konzervatív fiúval. Élete majdhogynem tragikus fordulatot vesz egy ponton. A regény utolsó harmadában már felnőtt nőként látjuk őt viszont. Művészettörténészként és antropológusként még mindig gyermekkori szenvedélyének, a street artnak hódol, és egy Tintagomba nevű ismeretlen művész köré építi munkásságát, akinek a világ különböző pontjain felbukkanó, vicces és elgondolkodtató alkotásai iránt egészen egyedi érzéseket táplál. Kicsoda valójában Tintagomba? Miért teszi, amit tesz? Ezek azok a kérdések, amelyekre választ kapunk a regény végén, a végkicsengés pedig kifejezetten meghökkentő és szabados, mi több: ironikus, tűpontos találat egyenesen a százas kör közepébe.

Kiemelkedő olvasmánynak tartom, fordulatokban gazdag, okos, mélyen érző, és nagyon emberi történetnek. Formabontó, semmihez sem fogható, hanyagul elegáns, ezernyi kirakós darabkából kirajzolódó, és sokrétű. Kortárs réteg-irodalom, feltétlenül, de aki kedveli a hosszas elbeszéléseket, a ráérősen, szabadon kalandozó képzelet kusza, már-már úttalan útjait, melyek végül egybefonódva kerek egészet alkotnak, az szeretni fogja ezt a regényt.

Eredeti bejegyzés a blogomban:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2020/07/siss…

Borító: 5* (imádom a színvilágát)
Összhatás: 5 (külső és belső)
Léleksimogató könyvecske. Maga a történelem- graffiti, street art, házfoglalások, neonácik, moncsicsi, ABBA, lemezjátszó, walkman, piros Impulse parfüm (akiknek ismerősek ezek a szavak a valóságból, nemcsak a történelem részei, tetszeni fog nekik a könyv). Végig az járt a fejemben, az írónő a dán Krusovszky (itt tekintsünk el a nemektől), azaz gyönyörű, érdekes, magával ragadó történet, hangulat, hangvétel, izgalmas, meglepő vég.
“Hallgatni arany, beszélni ezüst.”
“A titkok azok a gátak az életben, amik megakadályozzák az igazság brutális szökőárját abban, hogy mindent megsemmisítsen.”
Jó szívvel ajánlom, nem egyszerű olvasmány, érettség kell hozzá!!!