Emelkedés 76% 422 csillagozás

Nem tudnám jónak vagy rossznak nevezni a könyvet, inkább azt mondanám rá, hogy érdekes.
Érdekes, ahogy King megragadja és bemutatja mások és másság elfogadásának témakörét, és azt, hogy egyetlen ember is mennyit tud tenni azért, hogy valakit elfogadjon a közösség. A történetben lévő fantasy vonal nem volt rossz, csak engem kissé zavart, hogy nem tudjuk mitől vagy miért van, és meg sem próbálták kideríteni.

Egyszeri olvasást mindenképp megért, csak most nem kapott el az az eufória, hogy egy Stephen King könyvet tartok a kezemben.

Milyen irodalmi hiányt tölt ki ez a regény? Hát nem is tudom. Nem horror vagy rejtély, sőt még nem is thriller. Politikai jelentőségű nehézkes üzenet? Lehet. De szerintem inkább ez egy tiszta allegória spoiler, amely a valós életben, egy kisváros előítéleteibe és egy előzetes elképzelésbe van belefoglalva. Egy mágikus mese, amely szórakoztat és képes egy kicsit elgondolkodtatni kultúránk 2020-as helyzetéről. King ismét, olyan személyiségzavaros karaktereket mutat be, amelyek felhasználásával egy időtlen üzenetet állít fel. Meggyőző erejű példázatot az előítéletek legyőzéséről és a megbánásról. Türelmetlenül felszólít arra, hogy a különbségeink fölé emelkedjünk, mert az ellentétek nem tesznek ellenségekké. Barátok lehetünk a folyosó másik oldalán élő emberekkel is, vagy tökéletesen megértőek lehetünk a házas leszbikusokkal, még akkor is, ha ez nem egyezik meg személyes hitünkkel. Elgondolkodtató anélkül, hogy különösebben kielégítő lenne. Hiányzik a súlya, vagy úgy is mondhatnám, kicsit túl könnyű ahhoz, hogy valóban kitörölhetetlen jelet hagyjon. De annak ellenére, hogy többet vártam tőle, végig fenntartotta a figyelmemet, néhány helyen meglepve, máshol mulattatva. Azonban ha az „Emelkedés” kissé elkábít téged, akkor talán „Te” vagy a valódi célközönség …

Nagy Stephen King-rajongó vagyok. Elfogult vagyok. Csalódott vagyok.
Éppen emiatt inkább nem véleményezném az Emelkedést. Maradjunk annyiban, hogy kizárólag azért adtam 3 csillagot, mert King regényéről van szó. Lehet bennem van a hiba, mert nem ilyen műfajt szoktam meg az írótól, emiatt olyan érzésem van, mint ha nem is Stephen King regényt olvastam volna. Se horror, se thriller, semmi izgalom. Csak egy nyúlfarknyi jelentéktelen történetecske. Mondom. Bennem van a hiba.

Nagyon régen olvastam már Kinget, de ez nem volt az igazi. Nekem hiányzott a borzongás. Ez egy könnyed kis olvasmány volt, ami egyáltalán nem emlékeztetett a Mester műveire. Maga a történet egy cuki kis fantasy, ami a súlyvesztésről szól. Számomra azért nagyon hihetetlen, hogy ekkora fogyás esetén a test egyáltalán nem változik. Kedvenc nem lesz, de nem bántam meg, hogy elolvastam.

Legalább 30 mély levegő, és…
Sovány vigasz (bocs a szóviccért), hogy idén 2 új King könyvvel érkezik a kiadó. Nagyon nem tudom ugyanis ezt a kötetet mire vélni. Természetesen ebben benne van az is, hogy amit a „király”? alkotott, az a szó szerinti semmi. De tényleg, mi ez? Arra gondoltam végig, hogy milyen xar lehet vízágyban aludni, komolyan. Persze eleinte csak furcsa, de élmény, viszont a tartós alvás benne kifejezetten egészségtelen. És… igen, észrevétlenül az egészséges alvásról kezdek írni, nem pedig erről a kisregényről.
Letudom a kiadó hibáit. Nagybetűkkel, átlag 1 oldal 18 sorral, most komoly? Legalább még egy másik kisregényt is le kellett volna fordítani, ami még nem volt, hogy tényleges tartalom is legyen ebben a könyvben. Oké, hogy drágák a könyvek, de ezért csakis a gyűjtő énem miatt fizettem. Ami az író hibája: újrahasznosításnak szánt semmi, kifejezetten idegesítően semmilyen karakterekkel. spoiler Sorvadj el!, és Hosszú menetelés majmoló eseménytelen szóhalom, összességében egy mondatban. Mindkettő jobb, több értelemmel, megoldott kérdésekkel, ami ebben nincs. És még kb. 100 oldalban tudom azt részletezni, hogy ez mennyire semmilyen, és számomra ez a legidegesítőbb. A részletet el sem olvasom, mert felhúztam magam, inkább lépek egyet másfelé.

Gyönyörű kis történet (minden látszólagos gyengeségével együtt) arról, ahogyan egyedül élni érdemes.

Ó, hogy miért nem olvastam bele az értékelésekbe korábban! Jól behúzott a csőbe az író a második történettel, pedig kívánságlistámon van a könyv, mégsem kapcsoltam hogy ez csak töredék lesz. Elvégre lehet ugyan ilyen címmel egy rövid novella is, hát nem? Így a végén jó nagy pofára esést kaptam, most legszívesebben beszerezném Az intézet című könyvet gyorsan és elolvasnám. De a könyv fő tartalma persze az Emelkedés. Ami viszont ugyancsak Fergeteges írás, nekem nagyon tetszett. Azért is, mert a főhős igazából nem is akar tenni a folyamat ellen, elfogadja azt ami neki jutott, sőt, úgy lehet érezni, hogy érdekli és kíváncsi arra, hogy mi is fog történni, egy kalandnak fogja föl. Nagyon jók a karakterek, szokás szerint egyediek és szerethetők, izgalmas történetben.
Persze ezt a novellát így külön kiadni szerintem is felesleges volt, de ez már másik lapra tartozik, maga a történet szerintem ötcsillagos.

Na jó..ez mi volt??!! :”DD Mèg nem tudom hova rakni. Maga a történet tetszett, egy hétköznapi dologról, barátságról, elfogadásról. Jó volt kicsit más témában is olvasni King-től…egészen amíg el nem jutottam az utolsó két oldalig…akkor jött a WTF érzés :”D azért nem bántam meg, hogy elolvastam.

Nem értem, mi a baj ezzel a könyvvel…nem kell mindig egyforma stílusú/hangulatú regényeket vagy novellákat írni. Nekem nagyon tetszett a hangulata és az üzenete is. Anyukám előttem olvasta, ő is teljesen meg volt vele elégedve. A fordítás is tökéletes, ráadásul az egyik kedvenc fordítóm munkája.

Elolvastuk a részletet is az Intézetből, már nagyon várjuk. Ettől függetlenül valóban túlzás egy ekkora terjedelmű részlet, főleg, hogy borítékolható lesz a sikere a részlet nélkül is.

Szokatlan írás Kingtől, de előnyére legyen mondva, benne van a rejtély, a misztikum, amit nem magyaráz meg. Alapból szereti az eleve elrendelt gonoszt alapul venni, így a csodák mibenléte, a hit a történeteiben nem kérdés. Itt mégis úgy érzem, ezúttal mindennek volt valami jelentősége. Az új látásmód, az elfogadás, a megbékélés a fontos, ami könnyebbé teszi a lelket, felszabadít és a magasba emel. Ez önmagában nagyon szép mondandó.
Az külön tetszett, hogy a leszbikus pár tagjait nem tette magasztosan tökéletessé, hanem hangsúlyt kapott a társadalmi előítéletektől rideggé és keserűvé, már-már túlzóan elutasítóvá váló személyiség is.
Ami csalódás volt, hogy a könyv 1/3-a részlet az Intézetből, így maga az Emelkedés csak egy hosszabb novella, vagy egy kisregény, mivel a maradék 2/3 is igen szelesen és nagy betűkkel lett tördelve. Azt hiszem, ezt egy novelláskötetbe is be lehetett volna válogatni, de valami azt súgja, az író nem akarta egy kalap alá venni ezt a művet a többi írásával. Miért nem? Mert volt némi politikai visszhangja.
Hazánk történelmében az alkotók számtalanszor kerültek a cenzúra nyomása alá, így végtelen sok vers, regény és mese született, mely alapjaiban politikai vagy társadalmi nézeteket tartalmaz, finoman és burkoltan. Ez a kecsesen élces politizálás hiányzik King írásából, helyette ő egy szerethető mesét kerekített köré, amiben elhangzik némi kegyetlenül őszinte vélemény.
Itt nem kell várni semmi borzongatást, semmi ijesztőt, ezúttal King az olvasók szívére és lelkére kívánt hatni.