24. legjobb életmód könyv a molyok értékelése alapján

Egy ​év a világ legboldogabb országában 151 csillagozás

Hogyan éljünk dán módra
Helen Russell: Egy év a világ legboldogabb országában

A dánok egyszerűen boldognak születtek, vagy nekünk is van esélyünk a boldogságra? Vajon mit tudnak, amit mi, többiek nem?

Helen Russell egy női magazin szerkesztőjeként dolgozik Londonban, és látszólag mindene megvan. A soha véget nem érő munka, a hosszú ingázás és a hiábavaló küzdelem a teherbe esésért azonban lassan felőröli.
Amikor a férjének állást ajánlanak a vidéki Dániában, Helen meglepő felfedezést tesz: a véget nem érő telek, a pácolt hering és a mennyei péksütemények földje nem csak a statisztikák szerint a legboldogabb hely a világon. Helen elhatározza, hogy – az oktatástól és a dán konyhától kezdve a lakberendezésen és a téli depresszión át a gyereknevelésig – egy év alatt kideríti a dán boldogság titkát.
Szórakoztató és elgondolkodtató könyvéből megtudhatjuk, mit csinálnak jól (és mit rosszul) a dánok – és azt is, hogy miért jó nekünk, ha mi is egy kicsit dán módra élünk.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tartalomjegyzék

>!
HVG Könyvek, Budapest, 2020
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633049266 · Fordította: Kövesdi Miklós
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2020
350 oldal · ISBN: 9789633049976
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2020
Felolvasta: Roatis Andrea

Enciklopédia 37

Szereplők népszerűség szerint

dán

Helyszínek népszerűség szerint

Dánia


Kedvencelte 15

Most olvassa 19

Várólistára tette 190

Kívánságlistára tette 153

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

meseanyu P>!
Helen Russell: Egy év a világ legboldogabb országában

Nagyon szerethetően, érdekesen és viccesen írta meg Helen Russell a tapasztalatait Dániában, igazán szórakoztató ez a könyv. Sok minden volt, amit már eddig is tudtam a szokásokról, mert máshol is olvastam, viszont akadt egy-két meglepő újdonság is. Összességében megint levontam a következtetést, hogy a saját, egyéni boldogságom szerencsére kevéssé függ az országban uralkodó politikától, viszont hogy maga Magyarország lehet-e valaha is egy olyan kiegyensúlyozott, egymásra figyelő, bizalommal teli társadalom, mint a dán, azt egyre kevésbé hiszem.

4 hozzászólás
robinson P>!
Helen Russell: Egy év a világ legboldogabb országában

A boldogság sok apróságon múló, összetett dolog. Ami látványosan jól működik Dániában. Ha lenne lehetőségem örömmel csomagolnék, azonnal költöznék Dániába. Akár egy vagy több évre is.
https://gaboolvas.blogspot.com/2022/05/egy-ev-vilag-leg…

4 hozzászólás
Kovaxka P>!
Helen Russell: Egy év a világ legboldogabb országában

Mivel nálunk biztos, hogy több száz Legodarabka pihen a szekrényben, és többször jártam is Dániában, alapműnek ígérkezett. Igaz, Jütlandon nem voltam soha, amit így utólag nem is nagyon bánok. Barátaink több évig dolgoztak Koppenhágában, tőlük sok intimitást hallottam már Dániáról, amit az írás meg is erősített. Megnyugtat, hogy a dánok se egészen normálisak, de millió dologban követhetnénk őket azért. Tetszettek az interjúkból beemelt informatív részek, oldották – a néha idegesítő – magazinos stílust. Összességében viszont szellemes, olvasmányos darab lett, akár a folytatást is elolvasnám.

Raizo >!
Helen Russell: Egy év a világ legboldogabb országában

Az idei év legviccesebb könyve számomra, nagyon sokat nevettem rajta. Helen Russel és a férje kiköltöztek Dániába egy évre, és Helen a tapasztalataikról mesél a könyvében. Bár a dánok nyelve elég nehéznek tűnik, de a könyv meggyőzött, hogy nem lehet olyan rossz hely. A nagy hideget leszámítva. :D Bátran ajánlom Mindenkinek, főleg ha szeretnétek egy kalandos, vicces és persze valós történetet olvasni. :)

BertaPalikSzilvi P>!
Helen Russell: Egy év a világ legboldogabb országában

Kicsit vegyes érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban.
Sok érdekes információt tudtam meg Dániáról, ez tetszett, viszont maga a könyv stílusa nem.
Helen és a férje, akit csak Legóemberként emleget, Dániába költöznek, miután a férfi a Lego gyárban kap munkát.
Hiányoltam, hogy a gyárról nem igazán esett szó, és ahogy a férjét nevezte végig, számomra az sem volt szimpatikus.
Viszont ahogy hónapról hónapra lebontva kapunk információt az országról, mégha időnként bárgyú is volt a szöveg, érdekes volt.
Szóba került, hogy milyen fontos a munka és magánélet egyensúlya, hogy törekedjünk az egyszerűségre és letisztultságra, hogy igyekezzünk megélni minden pillanatot.
Olvashatunk arról, hogy a Dánoknak milyen fontos a környezet védelme.
Az külön tetszett, hogy bár szóba kerül a hygge, ez mellett más témákat is körbejár a szerző, sőt, a sok pozitív dolog mellett a depresszió, alkohol és drogproblémák is megjelennek.
Összességében érdekes volt, de nem valószínű, hogy bármikor újra fogom olvasni.

Kis_Andrea>!
Helen Russell: Egy év a világ legboldogabb országában

Már írtam párszor, de erre a könyvre is nagyon illik, hogy mennyire szeretem az olyan könyveket, amik egyszerre szórakoztatnak, és új ismeretekhez is juttatnak. Egyfelől betekintést kaptam Helen Russell életének egy szakaszába, és belepillanthattam, milyen egy más kultúrájú országba beilleszkedni, másfelől pedig sok érdekes dolgot Dániáról és a dánokról. Egyszerre tudtam meg lelkesítő, vicces és kevésbé tetszetős, sőt bizarr dolgokat a dánokról, ami jó egyensúlyt teremtett a könyvben. Mindez nyakon öntve egy jókora adag humorral. :-)
Zárójelben a végére, hogy nem is tudom, hogy lehet manapság ilyen ronda borítóval kiadni egy könyvet. Szint fájt ránézni. Pedig a témához igazán passzolt volna egy hyggeling borító, mert az egész könyv szuperül visszaadta számomra ezt az életérzést. Úgyhogy most fogok egy jó kis Meik Wiking könyvet és bekuckózok.

1 hozzászólás
Sister>!
Helen Russell: Egy év a világ legboldogabb országában

Régóta szemeztem már ezzel a könyvvel – elsősorban a fülszövege miatt. Még egy beleolvasót is találtam a neten, ami alapján szinte borítékoltam, hogy az én világom lesz. Megtudok egy csomó új infót Dániáról, ráadásul egy brit újságírónő szemén keresztül! Hát mi ez, ha nem hívogató kombináció?

Igen ám, csakhogy gondban vagyok. Egyfelől nagyon tetszett a koncepció, ahogy Helen összefűzte a személyes tapasztalatait az ország specifikus tulajdonságaival, tudnivalóival. Ilyen szempontból nem árul zsákbamacskát, mindent gondosan elmagyaráz a szakértők segítségével. Az is tetszett, hogy minden hónapban más téma került refletorfénybe, valamint a végén szerepelt egy összegzés, miszerint mi szolgált tanulságul az elmúlt négy hétben. Másfelől viszont pont ez a sok statisztikai töltelék tette darabossá, és olykor, sajnos, elég szárazzá a cselekményt. Persze nem várhatok el tőle regény-szintű fordulatosságot, nem is erre szeretnék célozni, pusztán számomra egyes fejezetek maratoni hosszúságúra nyúltak, épp ezért fordulhatott elő, hogy napokig, sőt, hetekig felé sem néztem. És nem hiányzott! Becsületére legyen mondva, Helen szimpatikus és rokonszenves nő, bár eléggé látszik a női magazinos múltja, amit csak tetézett a sok „legóember” és „Isten háta mögötti alsó” közbeiktatásával…

Ami Dániát illeti, azt hiszem, nem véletlenül számít kakukktojásnak a három skandináv ország közül – több esetben is kissé kivágta nálam a biztosítékot, mindamellett, hogy irigylésre méltó mind a szociális hálójuk, mind az emberek iránti hozzáállásuk. Valahogy pont középen áll a mérleg – amolyan lagom módra. :)

+ Hangoskönyvben hallgattam meg, Roatis Andrea felolvasásában.

ViveEe P>!
Helen Russell: Egy év a világ legboldogabb országában

Nagyon megtetszettek a különböző népek életmódjáról szóló könyvek, abból is legjobban a dánoké. De eddig csak dán szemszögből olvastam a legboldogabb nemzetről, így amikor megláttam ezt a könyvet, hogy egy brit újságíró írja meg a tapasztalatait, tudtam, hogy ezt el kell olvasnom.
Nagyon szimpatikus Helen, tetszett a stílus is és a könyv felépítése is.
A londoni kiindulóponttól egy év Dániában.
Egy túlhajaszolt párról olvasunk akik sokszor csak késő este látják egymást, és már kezelések mellett sem sikerült összehozni egy babát.
És innen csöppenünk egy Dán kisvárosba.
Sok dolgot megerősít, mint a magas adó, amit nem bánnak a dánok, az ingyenes oktatás, egészségügy, a munka – magánélet egyensúly. A hygge, a dán péksütik is feltűnnek.
De emellett számos számomra megdöbbentő dolgot is mesél. Az állatokhoz való hozzáállásuk, a zászló dolgaik, a magas százalékú erőszak stb.
De nem szeretnék mindent lelőni.
Voltak sikerek, voltak mellényúlások. De nagyon jól sikerült beszámolót kapunk. Aki fontolgatja a Dániába költözést és nem tudja mire számíthat, annak érdemes beleolvasni.

medizonka>!
Helen Russell: Egy év a világ legboldogabb országában

Érdekes volt egy brit pár szemszögéből olvasni a dán életforma lényegéről, egy év alatti megtapasztalásáról. A brit újságírónő ,akinek a férje a dán Lego gyárban kap fejlesztői állást, szarkasztikus, vitriolban mártogatott stílusban, de mégis a jó ízlés határain belül és igencsak humoros formában győzi meg az olvasót, hogy a dán mentalitás a világon a legkönnyedebb, legelfogadhatóbb, legboldogságosabb nyugalom szigetét kínálja. Csak éppen nehéz a beilleszkedés, mert jó jó, hogy minden ilyen földi jó és békesség, de azért ott kevesebb ideig van világosság és nemcsak télen, ami igényel egy másfajta berendezkedést és szemléletmódot mind a családi élet mind a munkahelyi létezés területén. Erre találta ki a dán nép a hygge életérzést, ami , szóval amire születni kell vagy nagyon, de nagyon sokáig tanulni, hogy belsővé váljon.
Mindenesetre nagyon tanulságos történet könnyed, gördülékeny stílusú interpretálásban.

Niki_>!
Helen Russell: Egy év a világ legboldogabb országában

Olvasva a könyvet sokszor éreztem úgy, hogy nagyon-nagyon szeretnék Dániában élni! :) Tetszik a gondolkodásmódjuk, ahogy élnek, majdnem minden. A könyv eleje tényleg nagyon szép és jó dolgokról szólt, aztán jöttek a furcsaságok és az ellentmondások. Furának tartom, hogy a legboldogabb nemzet, ugyanakkor antidepresszánsokon élnek. Vagy az is érdekes, hogy elég agresszív nemzet (a könyv szerint). Összességében azt mondanám, hogy 90%-ban tökéletes lehet az életük, de a maradék 10% azért elég elgondolkodtató. :) Tervezni mindezektől függetlenül tervezem, hogy elutazunk majd oda.


Népszerű idézetek

robinson P>!

Megtudom, hogy egész Európában a dánok isszák a legtöbb kávét, és évente tizenegy liter tiszta alkoholt fogyasztanak fejenként. Talán mégsem lesz olyan nehéz beilleszkednünk.

Kapcsolódó szócikkek: alkohol · dán · kávé
Raizo >!

Mivel a dánok mindenhová biciklivel járnak, az autó nem státuszszimbólum, nem lehet kivagyiskodni vele, így az ügyvezető igazgatók és a mosogatók egymás mellett várnak munkába menet a pirosnál a biciklijükön. A kerékpárost nem bélyegzi meg a társadalom, hanem a dán egalitás újabb remek példáját látják benne. Napi 30 perc biciklizés átlagosan tizennégy hónappal növeli meg a várható élettartamot az Enviromental Health Perspectives újság jelentése szerint, a Harvard Egyetem Orvosi Karának tanulmánya pedig megállapította, hogy a kerékpározás javítja a kognitív jóllétet. Nem csoda, hogy a koppenhágaiak olyan menők és önelégültek.

Kapcsolódó szócikkek: dán · Environmental Health Perspectives · kerékpár
5 hozzászólás
robinson P>!

Mint kiderül, a dánok az újrahasznosítás megszállottjai. A csomagolópapírok csaknem 90 százaléka újrahasznosított papír.

Kapcsolódó szócikkek: dán · újrahasznosítás
robinson P>!

– Szerintünk a tanulás minden ember joga, ezért nem szabad pénzt kérni érte – mondja Karen.

robinson P>!

A fejét oldalra billenti, és felismerem azt az arckifejezést, ami, mint azt már megfejtettem, körülbelül azt jelenti:
„Borzasztóan szánok mindenkit, aki nem olyan szerencsés, hogy dánnak
született.”

robinson P>!

Azt is megtudtam, hogy Dánia azon országok egyike, ahol a legkisebb a szakadék a nagyon gazdagok és a nagyon szegények között.

Kapcsolódó szócikkek: Dánia
Raizo >!

Mint kiderül, a skandinávok a szezonális affektív zavar terén is listavezetők. A finneknél a legrosszabb a helyzet (nem csodálom), de a dánoknál sem sokkal jobb. A dán Éghajlat- és Energiaügyi Minisztérium friss kimutatása szerint csupán 44 órát sütött a nap novemberben. Ez alig több, mint heti tíz óra – kevesebb, mint napi másfél óra. Napsütésből! Gyakorlatilag Mordorban élek. Nem csoda, ha szénhidráttal tömöm magam, és jóformán infúzióban kapom a fekete teát.

15 hozzászólás
robinson P>!

A szülei nem szerették a modern kütyüket és az új keletű élelmiszereket, így hát a férjem gyerekkora klasszikus zenével, múzeumlátogatással és hosszú, immunerősítő sétákkal telt.

Raizo >!

Amikor a tanár megkérdezi, gyakoroljuk-e a dán nyelvet a szabadidőnkben, megmondom, hogy a The Killing – Egy gyilkos ügyet néztem felkészülés gyanánt. A nő értetlenül néz rám.
– Rosszul ejtettem? Killing? – próbálom újból, lassabban.
Killinget néz? – kérdezi döbbenten, ezért más kiejtéssel próbálkozom.
Útmutató idegennyelv-tanuláshoz, 3. lecke: Ha kétségeid vannak, ismételd meg ugyanazt más akcentussal! (1. lecke: Mondd hangosabban!, 2. lecke: Mondd lassabban!)
Külling? – próbálom újra. A nő csodálkozik. Megpróbálom még egyszer: – Kelling!
A tanár szemöldöke felszökken, mint egy zerge, és valahol a hajvonalánál áll meg.
– Vagy nem… – motyogom, miközben Legóember buzgón dolgozik a Google Fordítóval. A Kedves Ukrán a dán szótárt lapozgatja, és közbeszól:
– Azt hiszem, eltévesztetted – mutat segítőkészen a megfelelő szócikkekre a szótárában, aztán hangosan olvasni kezd. – A killing azt jelenti, „cica”. A kylling, ami kiejtve „külling”, azt jelenti, „csirke”, a kælling, amit úgy ejtenek, „kelling”, azt jelenti… – elhallgat.
– Mit? – Próbálom a válla fölött elolvasni az apró betűs szöveget, de a mellette ülő lengyel pasi megelőz.
– Azt jelenti, „k*rva”! – olvassa fel kárörvendve, miközben én rákvörös leszek. Csodás. A nyelvtanfolyam első hete, és máris lek*rváztam a tanárnőt.

2 hozzászólás
robinson P>!

De a Lego és Hans Christian Andersen országában tényleg úgy tűnik, hogy a gyerekek körül forog a világ.


Hasonló könyvek címkék alapján

Matthew McConaughey: Zöldlámpa
Amy Schumer: A deréktetovált lány
Ellen DeGeneres: Szórakozol velem?!
B. E. Belle: Szépségek
Rachel Hollis: Szabadulj meg végre a hazugságoktól, hogy az lehess, aki valójában vagy!
Mark Manson: Egy kis remény egy elb*szott világban
Giulia Enders: Bélügyek
Fördős Zé: Okos receptek A-tól Zé-ig
Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról
Eric Smith: Geek randikalauz