Töprengések ​vészhelyzetben 24 csillagozás

Frank O'Hara: Töprengések vészhelyzetben

Frank O'Hara a 20. század második felének egyik legnagyobb hatású amerikai költője. Rövid pályafutása New Yorkhoz kötődik, ahol az utolsó avantgárdként emlegetett csoport, a New York-i költői iskola emblematikus szerzője volt. Versei esendők, hétköznapian egyszerűek, de mindig meglepően sűrűek és letisztultak. Lírájára nagy hatással volt a képzőművészet, a jazz, a New York-i házibulik és éjszakai bárok világa. A mindössze negyvenévesen, tragikus balesetben elhunyt szerző azóta bevonult az amerikai klasszikusok közé.
A kötet a Versum szakmai támogatásával, Gerevich András és Krusovszky Dénes fordításában jelenik meg.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Időmérték Magvető

>!
Magvető, Budapest, 2020
96 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436143 · Fordította: Gerevich András, Krusovszky Dénes
>!
Magvető, Budapest, 2020
76 oldal · ISBN: 9789631438208 · Fordította: Gerevich András, Krusovszky Dénes

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

giggs85>!
Frank O'Hara: Töprengések vészhelyzetben

Az utóbbi időkben több verset olvasok, mint szoktam, és így rövid időn belül a harmadik olyan jelentős, hazájában és nemzetközi szinten is elismert költő életművének egy fontos darabjába futok bele, akit korábban alig ismertem.

Frank O’Harát azért is furcsa olvasni, mert annak a John Ashberynek volt a nagy barátja és irodalmi harcostársa, akinek főművéről (Önarckép konvex tükörben) nem is olyan rég írtam. Kettejükkel kapcsolatban elmondható, hogy bár, mondhatni, ugyanakkor és ugyanonnan indultak, de azért bőven akad különbség a művészetük között.

O’Haráról röviden annyit kell tudni, hogy a II. világháborús behívója a bostoni konzervatóriumban érte (hiszen eleinte inkább a zenével és nem az irodalommal kacérkodott), majd a háborúból visszatérve előbb a Harvardon talált rá igazán a költészetre, hogy aztán abba a New Yorkba költözzön, ami a világégés után gyökeresen megújuló művészetek – az irodalom mellett a zene, a festészet, a tánc és egyéb képzőművészetek – szellemi központjává is vált, és ami tárt karokkal várta az olyan különc és sokoldalú figurákat, mint O’Hara.

Az alkoholproblémákkal küzdő homoszexuális költő sok mindenbe belekóstolt: volt kutató, művelődésszervező, kritikus és monográfus is, de népszerűségét főleg annak köszönhette, hogy gyakorlatilag az összes művészeti ág képviselőjével jóban volt, így az általa szervezett bulik kötötték össze a legkülönfélébb területeken munkálkodó alkotókat. A fiatalon, autóbalesetben elhunyt költő fő jelentősége azonban abban állt, hogy teljesen új utakra terelte az Eliot és Pound letűnte, illetve háttérbe szorulása után kiutat kereső amerikai lírát.

Pedig az egészet annyira vette komolyan, hogy a reggelizés, munka vagy éppen metrózás közben lefirkantott költeményeit ő maga „ezt csinálom, azt csinálom”-verseknek nevezte, és gyakran még arra sem emlékezett, hogy melyik fiókba vagy melyik kekszesdobozba tette el a már elkészült szövegeket, így nem is csoda, hogy bár írt bő hatszázoldalnyit, a kiadásokra alig fordított gondot (még jó, hogy a barátai igen).

Persze O’Hara szakított a hagyományos költői szereppel is, nem akart példakép lenni, nem kért a pátoszból és a csodálatból sem, verseit lehozta a köznapok valóságába, és témáit többnyire saját életéből, illetve a mindig lüktető város hétköznapjaiból merítette.

Frank O’Hara alkotásai ennek köszönhetően is nagyon sokfélék; nagy szerepet játszik bennük a személyesség mellett a humor és a játékosság is, és sokkal inkább közérthetők, mint amiket például a nagy költőtárs, John Ashbery írt. Én mindenesetre tudom ezeket ajánlani azoknak, akiket érdekel a 20. századi amerikai líra, és szeretnek új kedvenceket felfedezni.

2 hozzászólás
marianngabriella P>!
Frank O'Hara: Töprengések vészhelyzetben

Őszintén beismerem, nekem ez volt az első találkozásom O'Hara-val, és csak azért esett erre a versre a választásom, mert Krusovszky Dénes volt az egyik fordító, és tőle idén már volt egy jó vers élményem, így kíváncsi voltam fordítóként is élvezetes olvasni.

Szóval belekezdtem a versekbe olvastam, volt, amit kikerestem eredetiben, volt, amit csak fordításban élveztem. Volt, amin gondolkodtam és volt, amit nem értettem. A végére pedig arra jutottam, hogy nem értem ki O'Hara és miért szeretik ennyien. Tőlem ezek a mindennapi versek nagyon távolállnak. Lehet, hogy ez sznobizmus, ezt elfogadom, de nekem a vers legyen kicsit előkelőbb, magasztosabb. Ez tudom, hogy valószínűleg nem a legnépszerűbb vélemény, de éppen ezért nem is tetszettek a versek. Olvastam őket, de nem értettem, ezek miért olyan gondolatok, amik ekkora hatást gyakoroltak az irodalomra.

Aztán eljutottam Dénes kis irodalomtörténeti magyarázatához a végén. És megértettem. Annira összeállt minden, amit a kor amerikai irodalmáról értenem kellett volna, az esemény sorokat, amik ekkor történtek, az utóhatásokat, mindaz irodalomra, mind a meleg közösségre az AIDS-korszak kellős közepén. Szóval bármennyire is nem érzem ezeket a verseket magaménak, érzem O'Hara fontosságát az irodalomban, így biztosan fogok még olvasni tőle verseket.

Ami Dánest illeti és a fordításait. Érdekes volt, mert nekem az első verses kötet, amit tőle olvastam teljesen más hangulatú volt, mint ezek a versek, és éppen ezért szerintem O'Hara stílusa nem illet hozzá, így végül ezek a versek kevésbé tetszettek. A versek angol verzióját elolvasva, szerintem András fordításai közelebb álltak az O'Hara féle versekhez, de ez egy szubjektív vélemény. Lehet azért is érzem ezt, mert amit szerettem Dénes saját verseiben, azok itt pont nem tudtak annyira előjönni, a más hangulatú versek miatt.

LuPuS_007>!
Frank O'Hara: Töprengések vészhelyzetben

Angolul beszélek*. Amennyiben angolul képes lennék gondolkodni és álmodni , akkor mindenképpen jár az ötcsillag

*nagyképű

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

marianngabriella P>!

Úgy tűnik, az „ezt csinálom, azt csinálom” vers sokkal tartósabb anyagból készült, mint azt bárki hitte volna.

Krusovszky Dénes: Versek a hétköznapoknak, Frank O’Hara költészetéről · Krusovszky Dénes

marianngabriella P>!

Gyönyörűnek lenni könnyű; de annak is látszani már nehezebb. Csodállak, szerelmem, a csapdáért, amit állítottál. Mintha egy utolsó fejezet volna, amit nem olvas el senki, mert a cselekmény már véget ért.

Töprengések vészhelyzetben, Meditations in an Emergency - fordította: Krusovszky Dénes (részlet)

marianngabriella P>!

Persze rögtön hozzátehetjük, hogy földrajzi elhelyezkedés, irodalmi ízlés és csoportdinamika, valamint generációs nézőpont szerint is igen- csak nehéz egységes korszakokról, pláne úgynevezett aranykorról beszélni, különösen egy olyan méretű irodalmi közegben, mint az amerikai.

Krusovszky Dénes: Versek a hétköznapoknak, Frank O’Hara költészetéről · Krusovszky Dénes

marianngabriella P>!

A költészet alkalmiságát, ünnepélyességét felváltotta számára (és kortársai nagy része számára is) a vers hétköznapi jelenvalósága. Nem kitüntetett pillanat többé a versírás, hanem még valami annál is zsigeribb: a mindennapi élet elidegeníthetetlen része, éppolyan életfunkció, mint a lélegzés vagy a táplálkozás (nem véletlen, hogy O’Hara 1964-ben megjelent kötetének a versek írásának idejére, tehát az ebédszünetre utaló címe Lunch Poems lett).

Krusovszky Dénes: Versek a hétköznapoknak, Frank O’Hara költészetéről · Krusovszky Dénes

marianngabriella P>!

A ’40-es évek végétől O’Hara egyre gyakrabban utazott New Yorkba, ahol akkoriban valóságos művészeti forradalom kezdett kibontakozni, ráadásul úgy, hogy a különböző területek (festészet, irodalom, zene) között korábban nem látott átjárók nyíltak meg. Az absztrakt expresszionizmus a képzőművészetben és az irodalomban egymást megtermékenyítő hatással jelent meg egy időben, miközben a kortárs zenében is új áramlatok bukkantak fel.

Krusovszky Dénes: Versek a hétköznapoknak, Frank O’Hara költészetéről · Krusovszky Dénes

marianngabriella P>!

O’Hara tehát nem formabontó költő volt, hanem elsősorban improvizatív, érzékeny és mindenre nyitott művész. Vagyis ha bármiféle pozíciót betöltött ebben az átalakuló költészeti szcénában, az inkább egyfajta összekötő szerep volt.

Krusovszky Dénes: Versek a hétköznapoknak, Frank O’Hara költészetéről · Krusovszky Dénes

marianngabriella P>!

Megbízom hajóm józanságában,
és ha elsüllyed, az felelet lesz, ellenérv
az örökkévalóság hangjainak, a hullámoknak,
amelyek visszatartottak tőled.

A révkapitányhoz, To the Harbormaster - fordította: Gerevich András (részlet)

marianngabriella P>!

Aus einem April
Aus einem April

Leporoljuk a falakat.
És persze síró pacsirták vagyunk,
összehúzott vállal zuhanunk az egeken át, szorosan,
mintha a hóna alá vett volna valaki! és tele van a torkunk.
Hát nem zuhantál alá még karácsonykor,
és nem hatott meg mindenkit, aki csak látta?
nem erről szól a fa is? a puszta élvezet,
hogy felsikolt az is, akit röptöd nem hatott meg soha!
Épp elég most ahhoz, hogy eldobja életét.
És úgy hullanak szét a tetők, akár a taps,

mely durva, körmös, ismerős, csókoktól érdes kezekről csattan.
Az ujjak még kifúltabbak, mint egy napsütéses, kora reggeli
órán az ajkak közé kidugott nyelv, mielőtt a köd beszállna
a nyílt tenger felől; míg odakint minden zölden kavarog.

Krusovszky Dénes fordítása

Aus einem April

marianngabriella P>!

Egész este mogyorókrémet ettünk hagymával,
filmekről és filmgyártásról beszélgettünk bánatosan,
és arról, hogy haldoklik a balett. Fájt a lábunk.
Violet felsírt: mindent az utolsó pillanatra időzít.

Egy mexikói gitár, A Mexican Guitar - fordította: Gerevich András (részlet)

2 hozzászólás
marianngabriella P>!

Mint ahogy az is, hogy sokan annyira nehezen tudták elfogadni a baleset tényét, hogy évekig inkább makacsul hitték: O’Hara tulajdonképpen öngyilkosságot követett el. De még azok is, akik az öngyilkosságot kizártnak gondolták, egyfajta mártírként látták és láttatták O’Harát (a költő halála számos festmény témája volt). Az érzéketlen, a kapitalizmusba belezsongult társadalom áldozataként gondoltak rá, amely társadalom perifériára szorította és alkoholizmusba taszította a fiatal és életimádó meleg férfit (utolsó éveiben egyre inkább elhatalmasodott rajta az alkohol-függőség). Később, ahogy a melegjogi mozgalmak erősödtek, az elnyomott homoszexuális férfi képe is felértékelődött az O’Hara-olvasatokban, a ’80-as évek AIDS-korszakából visszapillantva pedig mintegy a korai, naiv mozgalmi éra első áldozataként próbálták fölmutatni.

Krusovszky Dénes: Versek a hétköznapoknak, Frank O’Hara költészetéről · Krusovszky Dénes


Hasonló könyvek címkék alapján

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III.
Jim Morrison: Szeretlek és gyűlöllek
Sylvia Plath: Zúzódás
Gregory Corso: Az utolsó gengszter
T. S. Eliot: Szikföld
Joszif Brodszkij: Új élet
Sylvia Plath: Sylvia Plath versei
Walt Whitman: Walt Whitman költeményei
Anne Sexton: Élj vagy halj meg
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei