Vágyom ​rád 84% 91 csillagozás

Ó, hogy én ezt mennyire szerettem.
Jó pár történetet úgy olvasnék regényként is, annyira különlegesek voltak.
Az egyik legjobb antológia a KMK-tól.

Lassan haladtam vele, ráadásul nem igazán kötött le. :(
Az illusztrációk szépek és illenek a történetekhez.
Zsákbamacska könyv volt, de ezzel most befürödtem sajnos.

Tetszettek a novellák, a borító meg egyenesen gyönyörű.
Nem vagyok híve a kortárs romantikának, de néha kikapcsolódásnak jó ilyeneket olvasni.
Aranyosak voltak a történetek.
A kedvencem a vak virágkötő fiú története volt. Annyira a szívembe zártam a fiút és a szerelmi szála is szépen volt leírva.
Mikor novellás kötetet olvasok, azért mindig marad bennem hiányérzet a szereplők múltjával és jövőével kapcsolatban, mert a rövid szösszenetek nem adnak lehetőséget bővebb kifejtésre. Azért néha ilyeneket is kell olvasni.

Novellásköteteket bonyolú értékelni, főleg csillagosan. Ennél nagyon nem volt szerencsér enehéz dolgom, mert az összes történet tetszett, mindegyik 4 és 5 csillag ingadozott, ezért a 4,5 az többnyire helytálló lehet. De nézzük is inkább őket egyesével, ha már megerőltettem magam és írtam róluk pár szót olvasás közben.
Simogató neszek: 5/5 Nem volt benne semmi különös(az ASMR-on kívül), de nagyon szépen volt megírva. Szeretek hosszú ismerettség után kialakuló kapcsolatokról olvasni.
Imágó: Nice, de Krisztina? off
Szemed virága: 5/5 Ez lett a kötetből a kedvencem. Hjajj kiszámítható vagyok :D. Olyan cuki volt! *-* Egyetlen dolog, ami kicsit zavart az Áron múltja volt, az valahogy nem illet a hétköznapi körítéshez.
Egy alkalom, egy találkozás: Jó volt és pont kedvet is kaptam tőle a Goblinhoz. A Rókatündérre kevéssé emlékszem, de az összekapargatott emlékeim szerint ez valahol a könyv felénél játszódhat, spoiler.
Utcazenész: Ez is jó volt. Sajnos erről nincs más vélemény, egyszer tetszett, nem maradt meg bennem.
Egyszerűen vörös: Ez is jó volt. Pluszban értékeltem, hogy nem lett belőle tündérmese. Illetve azt hiszem az író stílusa alapján már akkor is felfedeztem volna, hogy ki írta, ha nem látom a novella előtt. off
Beköltözött a szerelem: Szuper. (Csak, hogy ne józzak folyamatosan :D) Ez is egyszer olvasós.
Mire a rododendron elvirágzik: Plusz pont Skóciáért! Ezen kívül is emlékezetes volt. 5/5 Jót tett a szerelmi szálnak a várakozás.
Szívbotlás: Ez tetszett a legkevésbé sajnos, valamiért a lovas történeteket sosem kedveltem.
Múzsa a buszon: Erről elfelejtettem azonnal olvasás után írni, de szerencsére emlékszem még rá, nagyon tetszett. Aranyos volt és szépen volt megfogalmazva.
Üvegkalicka: Mínusz pont a halmérgezésért. Ezen kívül érdekes problémát feszeget, kicsit bicskanyitogató is a férfi gondolkodásmódja, de tulajdonképpen emlékezetes lett a novella és tetszett.
Násztánc: Plusz pont a komoly témáért. Meglepően komoly hangvételű írás volt, de abszolút optimista felhanggal. Bántalmazás, önismeret, kapcsolat-függőség…

Tehát összességében ez egy jó novelláskötet volt, egyik sem volt olyan kimondottan nem tetszett volna és több is nagyon tetszett. Kedvencek: Simogató neszek, Szemed virága, Mire a rododendron elvirágzik, Múzsa a buszon. Külön díj: Násztánc(ez majdnem a kedvenc kategóriába került), Üvegkalicka.

Ez volt az első antológiás könyvem, de nem az utolsó.
Mindig is úgy hittem, hogy nem az én műfajom ezek a rövid történetek, de úgy tűnik, hogy van az a téma, ami miatt ezt a gondolatot sutba tudom vágni.
A történetek változatossága, a párok sokszínűsége miatt nagy kedvencem lett ez a könyv. Volt, ahol meghatódva olvastam a végszavakat, de volt ahol sikítva követeltem volna a bővebb verziót, vagy épp a folytatást. A könyv borítója nem fejezi ki azt a temérdek élethelyzetet, amibe belekukkanthatunk eme könyv olvasása közben.
A történetek azonban egyben egyetértettek: mindenkinek van legalább egy igaz párja itt, a Földön, és ha nyitott szemmel jársz, akkor talán a szomszédos virágüzletben is rátalálhatsz a boldogságodra.

Imádtam.
A kiadótól a Rubin pöttyösök és a Rázós könyvek a kedvenceim, szerintem ezzel mások is így vannak. A Rubin pöttyösök erotikától fűtöttek, akár csak ez a könyv volt. Talán ez a legjobb párosítás, antológia és erotika. Imádom az ilyen történeteket, és mivel ezek ilyen kis 30-40 oldalas történetek, egyszerre el is tudom őket olvasni, mikor van egy kis időm. Általában ezeket az antológiás köteteket másik könyv olvasása közben szoktam beiktatni (ez látszik is az antológiás könyvek olvasási idején), hogy egy kis felüdülést jelentsenek a nehezebb vagy unalmasabb olvasmányok között. Ez mindig bejött eddig.
Ezek a novellák hozták az elvárást a Rubin pöttyös sorozathoz, nem csalódtam ebben a kötetben sem.

Lehet nem ártott volna, ha olvasás közben jegyzetelek vagy azonnal leírom a véleményemet az adott novelláról, mert így már kezdenek kicsit kopni a kötet elején lévő történetek. Összességében azt tudom mondani, hogy teljesen átlagos volt. A novellák többsége nem volt rossz, de a történetek elenyésző része okozta csak azt az érzést, hogy erről többet is akarok olvasni. Összesen talán három, amire ezt tudom mondani: Az Imágó , Az utcazenész és a Múzsa a buszon . Ezekben volt egyfajta plusz, ami felkeltette az érdeklődésemet.

Kellemes kikapcsolódásnak nagyon jó novellákkal van tele, de mégis valahogy amiket eddig olvastam antológiákat a KMK gondozásában, jobban megfogtak.
12 aranyos, néhol vérpezsdítő történettel találkozhattam, de most nem lett egyik sem kedvenc, és talán emiatt vontam le egy csillagot. Mindegyik ugyanazon az ingerküszöbön hagyott.
Természetesen voltak nagyon különleges novellák, mint például Eszes Rita irománya, ami miatt még előrébb került a listámon a Rókatündér regénye. A legeredetibb címmel pedig P. Molnár Eszter: Mire a rododendron elvirágzik novelláját illetném, mert egyből felkeltette az érdeklődésemet.
Amit mégiscsak ki tudnék emelni az az utolsó történet lenne Nagy Roxánától a Násztánc. Aki elolvassa az tudja, hogy elég komoly ténnyel és titokkal szünteti meg az esküvői idillt a szerzőnő, és nagy dilemma elé állítja Évát, a történet középpontjában lévő fiatal hölgyet.
Az illusztrációk megint csak igényesek, és szép munkák lettek.

Ajándék könyvként kaptam meg egy akció keretein belül, és nagyon örültem neki, mert magamtól nem hiszem, hogy megvettem volna.
Az első novella kicsit megijesztett, mert számomra kicsit elvont volt, de sok novella nagyon tetszett.
Kedvenceim a tetováló művész és a virágkötő történetei voltak.

Kár, hogy nincs novellánként külön adatlap, mert voltak olyan jók, amik bőven többet érdemelnének, mint a 3 csillag, ami az átlaga a novellánkénti értékelésemnek. Összességében viszont annyira hullámzó volt ez az antológia, és a mélypontjai annyira mélyek, hogy jogosnak érzem a 3 csillagot.

Ezek a novellák voltak átlagon felüliek:

P. Molnár Petra: Mire a rododendron elvirágzik
Nekem ez volt a kötet legjobb novellája. Humoros, hangulatos, és a főhős férfi még az én romantikát nem kedvelő szívemet is megnyerte magának.

Ludacsek Noémi: Múzsa a buszon
Nagyon szerettem, a kedvenc történetem volt, egészen a novellát lezáró szexig, ami elég laposra sikerült. Eredeti, szintén jó humorú, minden szereplőjét megkedveltem (még Bénit is).

Epstein Ágnes: Beköltözött a szerelem
A legéletszagúbb novella az összes közül, cukormáz, melodráma és felesleges vergődés nélkül. Én ezt várnám egy erotikus-romantikustól.

V.K. Bellone: Simogató neszek
A téma illett a túlcizellált részletekhez, néha giccsbe csúszott, de gyorsan vissza is rángatta magát mindig. Ha a hobbiszakács fiú olyan bort hoz, ami nem illik az ételhez, de mégis azt vette, mert tudja, hogy a kedvenced, na az már igaz szerelem.

Róbert Katalin: Szemed virága
A túl sok részlet és a kétséges hitelességű körítés (Szandra karaktere, Áron múltja) fojtogatta ugyan a történetet, de a romantika szép volt.

A nem kiemelkedő novellákról az egyenkénti véleményemet az olvasások link alatt megtalálhatók, ezekről inkább összességében szeretnék írni.

Biztos van valami erotikus sablon, ami alapján a szexjelenetek készülnek, mert én ennyi egy kaptafára készült szeretkezést azóta nem olvastam, hogy 13 éves koromban egy nyaraláson más olvasnivaló híján átrágtam magam nagynéném jelentős darabszámú Romana-gyűjteményén. Ugyanazok a szavak, ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a klisék mindenhol. Néhány helyen röhögésbe fulladt nálam az olvasás, és nem a humor, hanem az ábrázolás elképesztő kínossága miatt. Mindenki az ajkába harap, lesüti a szemét, ráng a farka mint valami szeizmográf. Kevesen merték ezek nélkül a kötelező elemek nélkül bevállalni a szexet, én már annak örültem, ahol nem mindegyik ilyen, csak egy-egy fordult elő. Mondjuk az sem segített, hogy én Hannibalon, Hemlock Grove-on és mindenféle Dracula-interpretációkon edződve a falni szót erotikus környezetben is a szó szoros értelmében képzeltem el, kicsit véresebb jelenetek lettek a fejemben, mint aminek a szerzők szánták, szerintem. :D
Nem tudom eldönteni, hogy mindenki ugyanabból a szabásmintából dolgozik, vagy a szerkesztés során lettek ezek mind ugyanarra a sormintára vágva.

Süskind Parfümje volt még annyira a szagokra kihegyezve, mint ez a kötet. Értem én, hogy a látás-hallás snassz, de ott van még az ízlelés és a tapintás is, miért kell mindig csak szaglászni? Túl lett tolva rettenetesen. A kevesebb több. Untam. Meg a tőmondatokat is. Ezt. Esetleg. Említettem. Már?

Azt szintén nem értettem, hogy a fülszöveg miért van e/2-ben, mintha ez valami imagine fanfic vagy reader self-insert lenne. Aztán a jobb alsó sarokban még azt is ígérte nekem a borító, hogy megbizserget.

Hát, az a jobb alsó sarok, az csúnyán átvert engem.