Keresd ​az igazit! (Lélekfény 1.) 89% 174 csillagozás

Íme! Egy olyan hazai fantasy könyv, amely nem csak helyt tudna állni a nemzetközi piacon, de sikereket érne el. Kategóriájában kiemelkedő, mind cselekmény, mind stílus terén.
Róbert Katalin olyan mesésen szövi az érzelmeket mondatokba, és olyan gyönyörű képekkel dolgozik, hogy minden egyes mozdulat megelevenedik, minden érzelem üt, hat az olvasóra. A szerelmi részek varázslatosak, visszafogottak, de annál mélyebbek.
A legjobb ifjúsági regény, amit az éven olvastam.
A kötetben megjelenő világ egyedi, izgalmas és rejtélyes.
Az előre elrendeltetett/elrendezett párok témája alapból egy érdekes, olvasócsalogató téma, amihez már több szerző is hozzányúlt, csekély sikerrel. (lsd.: Ally Condie) Róbert Katalinnak mégis sikerült megcsinálnia.
A történetet három szemszögből követhetjük végig, mégis ebben a részben Milo az, akit igazán főszereplőnek tekinthetünk, hiszen nála futnak össze a szálak. Elina és Kellán egymás iránt érzett kötődése a nagy tiszteletben tartott mesterek (társjegyek olvasói) szemében nem elfogadott. Ahogy a Miloban lévő kételyek, a benne fellobbanó tűz sem.
Miközben a szerelmesek fel merik vállalni az érzelmeiket, küzdeni szeretnének, addig Milonak szembe kell néznie a tanult dogmákkal, az eszmékkel és a hitével is. Kezdetben önzően csak a saját hivatása megőrzése érdekében cselekszik, de útja során rá kell döbbennie, talán eddig nem a helyes úton járt. És ő ebben nem hajlandó beletörődni.
Deniel karaktere lassan kerül bevezetésre, ő az, akivel a könnyedsége miatt a leginkább lehet azonosulni, viszont csak a kötet végére bontakozik ki igazán a jelleme.
Azt hiszem, amíg várok a folytatásra, addig meg kell ismernem az írónő korábbi munkáit is, mert a stílusa szívet melengető.

Az írónőnek ez a negyedik regénye, amit olvastam, de felülmúlja az eddigieket.
Más, egészen más…
Egy nem létező, érdekes világba visz el bennünket.
Egy olyan társadalomba, ahol a karjukon lévő jegyek alalpján mindenkinek megtalálják a saját helyét, társát. Életjegyet, társjegyet viselnek itt az emberek ez alapján dől el , hová tartoznak, még az sem mindegy melyik karjukon van a jel.
Megjelenik az írónő által nagyon kedvelt állat, a róka , most is kedvező szerepben.
Nem tökéletes minden, vannak a rendszernek buktatói, de alapvetően nagyon érdekes.
A karakterek szerethetőek, a felét éjszakába nyúlóan egy szuszra olvastakm el, a másik felét meg még egy nekifutásra.
Nem bírtam letenni.
Gratulálok az írónőnek, hogy elérte a könyvével azt, amit eddig senki…
Ezzel az általa megteremtett világgal levett a lábamról, pedig erre még Margaret Atwood sem volt képes.
A borító csodaszép, plusz 1 csillag járna érte.
Kíváncsian várom hogyan boldogulnak a következő részben a szereplőink.

Nagyon jó kis könyv! Mondjuk eleinte, ahogy egyre többet olvastam, úgy ment fel bennem a pumpa, és a második felére sikerült lenyugodnom, miután rájöttem, végülis a régi nótát fújják, csak másként nevezik.
A sztorit mindenki ismeri: van egy rendszer, ami a régi szokásokon alakul. (Így lesz, mert anno is így volt, mert így értelmeztük, vagy mert azt mondtam.) Egyesek simán beleilleszkednek, észre sem veszik, hogy bármilyen hiba lenne; mások harcolnak ellene, lehetőségeik szerint. Főhőseink teljesen különböző helyzetben vannak, mégis egyformán szenvednek benne. A hatalmon lévők pedig természetesen mindent megtesznek, hogy a status quot minél tovább fenntartsák, és a fenyegetéseket eltávolítsák.

A Lélekfény alapötlete szuper, tényleg tetszett. Minden együttérzésem azoké, akik egyből, a megjelenéskor olvasták, így már évek óta várnak a folytatásra. Most szépen én is beállok a sorba, és izgatottan várom, hogy megtudjam, amit csak lehet.

A nehézkés kezdést egy nagyon belevaló és egyedi sztori követte, ráadásul több szimpatikus karaktert és izgalmas mellékszálat is kaptam. Nem állítom, hogy könnyen raktam össze, hogy mi van a társjegyes kötésekkel meg az olvasókkal, de amikor minden a helyére került, és belendült a sztori, onnantól végem volt. Csak úgy pörögtek az oldalszámok!

Lendületes, izgalmas történet, én nagyon szerettem olvasni.

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/11/robert-ka…

Izgalmas, eredeti kötet és mindhárom főszereplő nagyon kedvelhető. A romantikus részek pedig andalítóan szépek lettek :)

Bővebben a blogturnén:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2019/11/konyvkritika-robert-kata…

Majdnem sosem olvasok magyar írók álltal írt könyveket, de úgy gondoltam, ez lehet egy jó úgymond kezdés lehet a hazai írókkal való megismerkedéshez…

Az elején amit észrevettem, az az volt, hogy az írónő inkább csak forgatta és sűrítette a szavakat. A megfogalmazás összetetségén volt jobban a hangsúly, mintsem magán a történeten… ez lehet csak az írásmód volt, vagy beképzeltem magamnak, de nagyon tudott zavarni… végül talán hozzászoktam ehhez, és jobban tudtam koncentrálni az eseményekre.

Igazán lassan haladtam a könyvel, és többször is az abbahagyás szélén álltam, de egy kihívás miatt tovább folytattam, annak ellenére, hogy az elejétől a végéig nem tudott lekötni. Sem a karakterekhez nem éreztem magamat közel, sem a világhoz. Pedig az utóbbi tényleg nagyon ötletes volt.

Összeségében elment egynek, de újraolvasni nem valószínű, hogy fogom.
Remélem azért ír majd Katalin folytatást is, mert eléggé függővéges ;).

Úgy döntöttem, megérdemlek némi kikapcsolódást, és elkezdtem olvasni. Hogy aztán még éjfél előtt be is fejezzem. Képtelen voltam letenni, fél nap alatt a végére értem!
Egyszerűen jól esett végre olyan könyvet kézbe venni, ami kikövetelte magának, hogy egy ültő helyemben olvassam el.
Beszippantott a világ, és annyira pörgött az egész történet, hogy tudtam, ha becsukom kis időre akár, a szereplők nem várnak meg, és újabb kalandokba keverednek nélkülem.
Egyedi, sokrétű történet, amiben még nagyon sok lehetőség rejlik.
Alig bírom kivárni, hogy megtudjam, az írónő ezek után hogyan fogja alakítani a szereplők sorsát.

Értékelés interjúval: https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2019/12/robert-kata…

Jaj de jo volt!!
Mindig megfogadom, hogy nem fogok olyan sorozatnak nekiallni aminek még nem jelent meg a folytatása. Nyilván sikerült betartani, mint látjuk :D
Nagyon jó volt ez a könyv, egy olyan világban vagyunk, ahol mindenkinek megvan a tökéletes társa, akit az égiek egymásnak rendeltek, és vannak az úgynevezett olvasók, akik ezeket a párokat egymásnak „rendelik”.
Persze, itt se tökéletes minden, itt is vannak árulások, rejtélyek, tiltott szerelmek.
Imádtam, ide a folytatást mihamarabb :)

Mit szólnál hozzá, ha olyan világban élnél, ahol nem te választod azt, hogy kivel fogod leélni az életedet? Ha egy felsőbb istenség a kezedre rajzolt jel alapján osztana be téged egy pozícióba, ami ellen nem harcolhatsz? Követnéd a jól bevált szokásokat, és fejet hajtanál a Napéshold döntései előtt? Vagy lázadnál a sorsod ellen? Kiállnál a szerelemért, még ha rontást is hoznál ezzel a népedre?

A Keresd az igazit! egy olyan világban játszódik, ahol nem az emberek választják ki, hogy kivel fogják leélni az életüket, hanem a Napéshold dönt az életük és sorsuk felett. A tíreknek 10-12 éves kor körül megjelenik a kezükön az élet- vagy a társjegy, és ez megpecsételi a sorsukat. Akiknek az életjegy jelenik meg a kezükön, azok olvasók lesznek, akiknek az a feladatuk, hogy összehozzák a társpárokat, és megáldják az ő kapcsolatukat. A társjeggyel rendelkező emberek pedig a csuklójuknál megjelenő jelhez kapnak párt az olvasóktól. A jel tabu, senki nem láthatja a másikét, csak az olvasók nézhetik meg a társjegyeket, hogy ezáltal tökéletes párokat találjanak.

A történetet Milo, az olvasó, és Elina, a társjeggyel rendelkező lány szemszögéből ismerhetjük meg, így bepillantást nyerhetünk mindkét életformába. Milo, annak ellenére, hogy az olvasók jele jelent meg a karján, mégis vágyik a szerelemre, a kapcsolatra, és irigykedve nézi a társpárok szerelmét. Elina pedig fülig szerelmes Kellánba, ám kapcsolatukat nem áldotta meg a Napéshold, mivel a társjegy ugyanazon a kezükön van, és a Napéshold tiltja az egykezes párokat. Elina és Kellán tudják, hogy nem lehetnek együtt, mégis egymás társaságára vágynak, amit ők sem értenek, hogy miért. Egy nap azonban olvasók jönnek és kiválasztják azokat a tíreket, akiknek megtalálták a tökéletes párt. Köztük van Elina és Kellán is, akik ezáltal elszakadnak egymástól.

Milo mesterét árulással vádolják, és ekkor a fiú megkérdőjelezi mindazt, amit eddig életében megtanult. Vajon mestere jól cselekedett, amikor lélekfényért cserébe szívességeket kért emberektől? Miért Milot büntetik mestere cselekedeteiért? A fiú elkezd kételkedni, és olyan dolgokra jön rá, amelyek megváltoztathatják a tírek életét. De vajon a mesterek akarják-e a változást? Szándékosan hallgatják el a dolgokat?

A történet egy kicsit döcögősen indul, sok az információ, amit meg kell értenünk, mert tudnunk kell, hogy működik ez a számunkra ismeretlen világ. Hangulata alapján a régebbi korokban játszódik a történet, amelyet az archaikus beszédmód is megerősít, pl. „szólni kíván velem”. A történetben nem tiltják az egynemű társakat sem, a fontos maga a szerelem, a kötődés. A regény végig fenntartja az érdeklődést, a vége pedig fantasztikusan izgalmasra sikeredik, sőt a függővég még sok új izgalmat ígér. A főszereplők hatalmas jellemfejlődésen mennek át. Számomra Elina nem volt igazán erős személyiség, de a vége felé már ő is sokat változott, pozitív irányba. Sokkal jobban tetszett Milo, és később Deniel karaktere is, aki egy másik szigetről származik. Az írónő nagyon érzékletesen nyúlt az LMBTQ témához. A kettejük közötti kapcsolat azonnal érezhető. Deniel személyisége és történet azonban még hatalmas izgalmakat tartogat. Csak jönne már az a folytatás! :D

Lázadás, beletörődés, hit, szerelem, kötődés, útkeresés mind-mind központi témája a regénynek. Összességében azt kell mondanom, hogy nagyon szerettem a könyvet. Izgalmas volt, a váltott szemszög pedig hozzásegített a történet és a világ jobb megértéséhez. Tetszett, hogy messziről indultak a karakterek, de végül összefutottak a szálak, és a könyv azután lett csak igazán érdekes, hogy mindhárman összetalálkoztak. :) Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szereti a romantikus fantasy-t.

https://laykenreads.blogspot.com/2021/04/robert-katalin…

„De sokkal több igazság van a világon, Milo, mint amennyit mi képesek vagyunk meglátni.”

Még a legutóbbi könyves eseményen vettem ezt, amire eljutottam, a KMK Csillagszóró rendezvényén, tehát nem mostanában. Akkor végighallgatva az írónővel a beszélgetést azonnal megtetszett, tudtam, hogy ezt el akarom olvasni és úgy is éreztem, hogy azonnal, de aztán nem tudom mi történt. Lehet rájöttem, hogy az én érdekem is, hogy várjak egy kicsit egy olyan könyv elolvasásával, aminek még nincs második része. És ugyan még mindig nincs, de már úgy éreztem muszáj elolvasnom és a június erre jó lehetőséget biztosított.
Amin meglepődtem, az az volt, hogy mennyire bevonódtam érzelmileg a könyvbe. Azért mostanában az, hogy nekem konkrétan a hangulatomra hatással legyen egy vörös pöttyös romantikus-fantasy, ráadásul egy sorozatnak az első része, nem is sokadik, az ritka. Jó, hónapok óta nem olvastam ilyet, az is igaz. :DD Lehet csak olyan lelkiállapotomban ért a könyv, nem tudom és igazából mindegy is. Vagy jókor volt jó helyen vagy eleve remekül ad át érzelmeket, a lényeg, hogy engem teljesen megfogott. Úgyhogy velük izgultam, féltem és drukkoltam nekik, hogy jól jöjjenek ki a végén a dologból.
Elina és Kellán szála azért tetszett, mert mindig is szerettem a barátokból szerelmesek trope-ot illetve olyan szépen le volt írva! Komolyan, úgy drukkoltam nekik, mintha most kezdtem volna az olvasást, nem is értem :DD. Tetszett, hogy egyszerre tartottak ki egymás mellett és viselkedtek észszerűen, amikor szétválasztották őket. Nyilván a nevelésük miatt, de örültem, hogy Elina nem kezdett el duzzogni vagy ilyesmi, hanem igyekezett a helyzetéből egy ideig a legtöbbet kihozni. A helyzetéből, ami mint mondtam meglepően megviselt! Nyilván tudtam, hogy nem lehet ennyi az élete, de mégis elszomorított a lehetőség is.
Hogy Milo szálát imádtam az szerintem igazán senkit nem ér megleptésként, engem biztosan nem :D. Imádtam a már-már elkeseredett vágyát arra, hogy ő is kötődjön valakihez és a vívódását, hogy nem teheti, a gyerekkori emlékeit, az ellentmondásos gondolatait, azt, ahogy a lehetetlen helyzetet próbálja megoldani, amibe belekerült. Ő tényleg igyekszik, hogy mindenki jól járjon. spoiler
Az alaphelyzet nagyon tetszik, a sziget, a jegyek, az olvasók és persze a rendszerszintű probléma, ami a cselekményt beindítja. Kíváncsi vagyok még mi lappang a szigeten túl a háttérben.
A történet nagyon érdekes és izgalmas volt.
Nagyon remélem, hogy minél hamarabb olvashatom a következő részt is.
A borítót imádom!
Összességében ez egy szépen megírt, érdekes, izgalmas és romantikus történet volt, imádtam. 4,5 csillagot biztosan érdemel, most jó kedvemben az 5-öt is megadom neki. Ajánlom!

„– És milyen a jegy nélkül? – kérdezte Milo halkan. – Enélkül mi alapján találnak társra nálatok az emberek?
– Szerelmesek lesznek – mondta Deniel.
– Az mi? Valamiféle kórság?”