Az ​összeomlás 1918–1919-ben 3 csillagozás

Kozma Miklós: Az összeomlás 1918–1919-ben

Az ​elmúlt száz év egyik legfontosabb memoárját tartja kezében az olvasó. Kozma Miklós hiteles visszaemlékezéseit mindenkinek ismernie kell, aki érteni akarja a 20. századi magyar történelmet. Magyarország összeomlásának hónapjait, a Károlyi Mihály nevéhez köthető puccsot egy olyan szemtanú írja le, akinek becsülete, tisztessége, szavahihetősége megkérdőjelezhetetlen. Nem véletlen, hogy a máig ható és uralkodó marxista történetírás megpróbálta a történelem süllyesztőjébe rakni ezt a könyvet, onnan hozzuk most vissza mi is. A visszaemlékezés nemcsak a történelmi hitelesség szempontjából érdekes, hanem azért is, mert Kozma Miklós ott volt, ahol kevesen, olyan személyeket, vezetőket ismert, akik testközelből látták azt a gyilkos kataklizmát, amit Károlyi Mihály és bolsevista elvtársai hazánkra szabadítottak. A könyv megdöbbentő, az olvasók által nem ismert képet és hiteles leírást ad a korszakról. Kozma Miklós memoárja tökéletesen kiegészíti Lukachich Géza Magyarország… (tovább)

>!
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155374371

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Barbár>!
Kozma Miklós: Az összeomlás 1918–1919-ben

Tormay Cécile könyve mellett egy másik fontos napló a 20. század elejének két nagy forradalmáról, amelyek a vesztes háború után még nagyobb nyomorba döntötték az országot. Kozma Miklós egy nemzetéhez hű huszárhadnagy szemszögéből írja le az eseményeket. Tény, hogy Tormay és Kozma is a Tanácsköztársaság ideje alatt vidéken dekkoltak, tehát az események sűrűjétől kicsit távolabb. Természetesen így is érdekes a könyv, mert Kozma kiterjedt kapcsolatrendszerének köszönhetően majdnem mindenről értesült, de a terror tobzódását nem a saját szemével látta. Ő főleg az ellenforradalom előkészítésében játszott szerepet, és egy idő után napi kapcsolatba került Gömbössel, Prónayval és Horthyval. Mindhármukról pozitívan ír, ami Horthy esetében még megjárja, de Gömbös és Prónay (a különítményes)? Róluk a nagyközönség és a történész szakma egészen másként vélekedik.

Csókási_Balázs>!
Kozma Miklós: Az összeomlás 1918–1919-ben

Szintén karácsonyra kaptam, és szintén most olvasom, pontosabban két napja kezdtem el olvasni. Mivel érdekel a téma nem ez az első könyv, amit olvasok a Tanácsköztársaságról, de talán a legjobb.


Népszerű idézetek

Gaura_Ágnes IP>!

Egy szép napon hívattak a „dilektóliumhoz”, ahogy a nép itt mondja. Közölték velem, hogy rendelet jött, s a földeket fel kell osztani a proletárok között. Ennek következtében a Biermann földjét fel is osztották már és abból nekem is kiutaltak két holdat, merthogy én is iváncsai dolgozó ember vagyok. Azt, hogy proletár, nem merték mondani, viszont közölték velem azt is, hogy:
– De azért kérem, az Ilona nagyságos asszony földjét nem osztjuk fel, mert az úgysem sok, meg aztán mindig itt élt velünk és nem is zsidó.
Hát, gondoltam magamban, a kommunizmusnak az iváncsai formáját ki lehet bírni, és volt bennem annyi humor, hogy a két hold földet ne utasítsam vissza.

173. oldal

>!

A megvadult forradalmároknak legkedvesebb céltáblái a mozgó vonatról a telefondrótok porcelán szigetelői és a szemaforok voltak. Hogy sok, emberi mivoltából kivetkőzött barom, többé-kevésbé részegen, mezőn legelésző állatokra és azokat őrző gyerekekre is lövöldözött, az szememben örökké hozzá fog tartozni az „őszirózsás forradalom” képéhez.

Szégyenteljes napok c. fejezet

>!

Csak néhány félművelt szamár veszi ezt komolyan, aki felcsapva a frígiai sapkát, együtt táncol a forradalom derviseivel. A farsang nem fog soká tartani! De ha nem is vehető komolyan az, ami a belpolitikában történik, annál véresebben komoly annak minden következménye, külpolitikai és békefeltételi vonatkozásban. Csak azt szeretném tudni, amit magamban eldönteni nem tudok, hogy tényleg van-e olyan eszeveszett emberi gonoszság, amellyel Károlyi Mihály és társai az országot vezetik, vagy inkább elképesztő naivitásról, ostobaságról, könnyelműségről és lelkiismeretlenségről lehet csak beszélni? A szerencsétlenek talán tényleg képesek hinni a praktikus pacifizmusban, hinni abban, hogy az ország határait úgy lehet legjobban megvédeni, ha a fegyvert eldobjuk[?]. Mert hiszen az emberiség egy négyéves háborúban azért marcangolta egymást tönkre, hogy hirtelen ráeszmélve, mit művelt, egyik óráról a másikra mélyen meghajoljon Magyarország előtt, amely eldobja fegyverét, hogy ily módon bizonyítsa, mennyire komolyan akar pacifista lenni! Hogy a többiek nem azért áldoztak millió és millió embert halottban és sebesültben, milliárd és milliárd aranyat anyagban és eszközökben, hogy egy ilyen gesztus eljött céljaikat feláldozva megálljanak és a nyakunkba boruljanak; arra gondolni sem szabad, mert fő dolog a pacifizmus – a többi mellékes. Ha Károlyi Mihály komolyan hisz abban, amit csinál, akkor közveszélyes őrült; ha nem hisz, akkor a világtörténelem össze Ephialtesei együttvéve sem olyan sötét gonosztevők, mint ő. Még egy ilyen kísérletet egy nemzet, egy ország bőrére a világtörténelem nem tud felmutatni.

Szégyenteljes napok c. fejezet

Csókási_Balázs>!

Milyen a jelen, ha belőle a háborús, emlékezésbe menekül az ember?

64. oldal, Induló szervezkedések című fejezet

Barbár>!

November első napjaiban a tiszteket összegyűjtötték a Vérmezőn eskütételre, és az új hadügyminiszter, Linder ezredes beszédében többek között kijelentette, hogy:
„Nem akarok katonát látni, nem kell többé hadsereg!”
Valószínű, hogy szokása szerint részeg volt, amikor ezt a szörnyűséget mondta, de lehet, hogy józanul is mondta volna, mert kijelentése végeredményben fedi Károlyi, a világ valamennyi népéhez intézett béketáviratának tartalmát.
Linder ezredes, a magyar hadügyminiszter nem akar katonát látni! Nem akar katonát látni akkor, amikor forradalom ide, köztársaság oda, az országot a szétdarabolástól csak a magyar katona menthetné meg. […] Nem akarjuk látni a magunk katonáit, hát majd látunk idegeneket. Ennél jobbat cseheknek, oláhoknak és szerbeknek ez a részeges őrült nem is mondhatott volna.

24-25. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ifjabb Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra: Napló 1917–1922
Romsics Ignác: Erdély elvesztése – 1918–1947
Kónya Imre: …és az ünnep mindig elmarad?
Zeidler Miklós (szerk.): Trianon
Gyurgyák János (szerk.): Magyarország története képekben I-III.
Zeidler Miklós: Trianon
Sárosi István: Trianon – A Nemzetközi Törvényszék előtt
Susan Faludi: Előhívás
Ligeti Dávid – Vörös Boldizsár (szerk.): „…minden édenek neve vad poklokat büvöl…"
Vörös Boldizsár: Eszmék, eszközök, hatások