Életem ​kifürkészhetetlen logikája 90% 165 csillagozás

Nekem tetszik az író jellegzetes lírai-prózai-filozófiai írói stílusa, mert az olyan, hogy azt képtelenség nem szeretni. Ez egy szívhez szóló történet volt a család fontosságáról és az identitás valódi jelentéséről. A cselekmény középpontjában egy fehér fiú áll, aki mexikói közegben él, mexikói a nevelőapja és mindenki, aki hatással van az életének alakulására. Egy 17 éves fiú, aki már nem gyerek, de még nem is felnőtt, de már elindult a felnőtté válás kifürkészhetetlen útján, és ez „no bueno”. Ebben a korban minden ember életében megfogalmazódik a „Ki vagyok én?”, ami tele lesz megválaszolatlan kérdésekkel.
Salvatore már a kezdetektől fogva szerethető, aki már a történet elején megvédi a nevelőapja becsületét azzal, hogy behúz egyet annak a fiúnak, aki leb*zizza őt…..
Fájdalmas, mégis szép események során ismerjük meg Salvatore fogadott családját, és a barátait, aki hozzá hasonlóan nem egyszerű, sőt, talán még nála is nehezebb helyzetben élnek. Nagyon szerettem Sam, Fito és Salvi hármasát, de Salvatore nevelőapja, Vicente volt a kedvencem. Nála jobb szülőt álmodni se lehetett volna a fiú számára.
Egyszerűen szép történet volt és nem akartam, hogy véget érjen.

Örök szerelem.
Ha megkérdeznék tőlem, mely könyveket érdemes elolvasni az életben, akkor Sáenz könyvei mindenképp benne lennének.

Nekem ez most túl lassú, túl elgondolkodtató volt, habár a szereplők annyira megérintettek, hogy párszor el is sírtam magam a veszteségeik és az összetörésük miatt. Minden torokszorító részt felszabadult pillanatok követtek, ezért egy érzelmi hullámvasúton éreztem magam, de néha mégis annyira túlburjánzónak vagy vontatottnak éreztem Sal agyalós részeit, hogy félre-félretettem a könyvet. Meg kell emészteni, ráérősen kell olvasni, és ha jó hangulatban talált volna meg, akkor biztos igazgyöngyként tündöklene ki a YA olvasmányaim közül, de így…
Értékes olvasmány, de bosszantóan semmiről sem szól, miközben szinte mindenről szól az égvilágon… Főleg a szeretetről. Annyi szeretetről, amennyivel még nem találkoztam könyvben, és emiatt képtelen voltam nem megszeretni a negatívumai ellenére is.

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/05/eletem-ki…

Az Életem kifürkészhetetlen logikája nem egy romantikus regény. A családi és baráti kapcsolatok, a felnőtté válás a fő témája, amit egy mexikói családban élő örökbefogadott fehér bőrű, kék szemű srác mesél el.

A végletekig gyönyörű ez a regény, a sodró lendülete visz magával, a karaktereit hamar a szívébe zárja az ember. Számomra csodálatos élmény volt az olvasás – alig várom az író újabb könyvét.

Bővebben a blogon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2019/04/konyvkritika-benjamin-al…

Nem tartogatott elképesztő izgalmakat, drámát és katarzist. De nem is ezt vártam tőle.

Benjamin Alire Sáenz az életről ír.
Nem szereplőket sorakoztat fel, hanem új embereket hoz az életembe.
Nem újat tanít, hanem emlékeztet és megerősít: család, barátság, szeretet és ezek mind együtt.
Mesél.
Én pedig szeretem hallgatni.

Megható és elgondolkodtató történet nagyon szépen papírra vetve. Ez a szeretet könyve, mely néha megindító, néha boldoggá tesz, néha pedig nagyon fáj. Egy család története, amit körülvesz a szeretet, de pont ezért a veszteségek nagyon mélyen érintik a szereplőket. A három fiatal, akik az érettségi előtt állnak, más-más módon várják/látják a jövőt. Az egyikük, Sam már alig várja, hogy kiszabadulhasson otthonról, a másikuk Fito, az egyetlen megoldásnak látja az egyetemet, hogy kitörjön a családi pokolból, és Sal, aki szerető, bár csonka családban nőtt fel, nem akar elszakadni, inkább maradna örökre gyerek. Mindhárman tragédiával szembesülnek, ami megváltoztatja a szemléletüket, a világukat, míg végül késszé válnak a felnőtt létre. szerintem egy nagyon szépen megírt történetről van szó, az egyetlen hibája talán, hogy helyenként unalmas volt, és a szereplők tőmondatos kommunikációja zavart.

Micsoda felüdülés volt off ez a könyv! Annyira kedves, nagyon megérintett. Hangulatában a Veled minden hely ragyogó-ra emlékeztetett, de a téma egész más.
Azon viszont nagyon meglepődtem, hogy 63 évesen írta a szerző, olyan fiatalos, modern és könnyed hangvételű, teljesen azt hittem, hogy egy fiatal író friss, ropogós alkotása. :)

Csak a hálát érzem. Hálás vagyok, hogy vannak emberek, akik képesek arra, hogy leírják a legbelsőbb gondolataikat és félelmeiket. És elég bátrak ahhoz, hogy ezeket megmutassák az egész világnak. Szívesen megismerném az írót. Azt hiszem, már azáltal is többé válnék.

Ez a története is egy kis csoda. Dante és Ari mellé újabb kedvencek kerültek. Biztos, hogy találkozunk még. Sal, Sam, Fito, Apu, Mimó… Most már hozzám is tartoznak egy kicsit. :)

Kicsit tartottam tőle, mert nem igazán tudtam, hogy mire is számíthatok. Már Aristotle és Dante is mély nyomot hagyott bennem, de ez? Tényleg egy érzelmi hullámvasút. Hol velük nevettem, hol pedig velük sírtam. Néha azért vontatottnak éreztem. Salvador gondolatmenetét nem mindig tudtam megérteni. Tényleg sokszor magába roskadt. De fantasztikus barátai vannak. Samathá-t imádtam. Fura egy csaj, de talpraesett az biztos. És ott van Fito. Hát az ő helyében sem lennék. Három elcseszett sorsú gyerek, három élet, ami egymásra talál. Na de a családról sem szabad megfeledkezni. A mindent tudó mimó, talán mindenki ilyen nagyira vágyik. De a nagy kedvencem akkor is Mr. V. Számomra ő egy hős. Amit ezekért a gyerekekért tett az nem mindennapi. Szerintem kevés ember lépte volna meg, amit ő. Sőt talán senki. „Hát igen, valaki bélyeget gyűjt, ő 17 éves árvákat” :D

„Igazából nem is tudom, hol kezdjem a gondolataim kifejtését, mert ez a regény elképesztően komplex és közben mégsem érzi úgy az ember, hogy túlzásba esne. Rengeteg fontos problémát helyez a középpontba, ezért azt hiszem ad hoc jelleggel bele is fogok ezek kifejtésébe…

Ami elsőként nagy hangsúlyt kap, az a szexuális identitás kérdése. Sal már az első oldalakon a gúny céltáblájává válik meleg apja miatt, aki számomra amúgy teljes újdonságot jelentett, hiszen olvasmányaim során még nem volt szerencsém egyszer sem hasonló típusú szülő-modellhez. Azt hiszem még egyszer sem éreztem egy LMTBQ karakter esetében, hogy ennyire pozitív és szeretnivaló személy lenne, még akkor se, ha valószínűleg kissé túlidealizálta őt az író. Mindentől függetlenül mégis annyira természetes és irigylésre méltó kapcsolata volt Sallal, hogy receptre írnám fel a vele való ismerkedést minden ódzkodó embernek.

A történet központi gondolatát viszont nem ez, hanem Sal identitásválsága adja. Az őt ért sértésekre dühvel és erőszakkal reagál, s nem érti, miért viselkedik így, ha amúgy egy szerető család és egy tökéletes apa áll mögötte. Vajon az igazi apja tulajdonságai köszönnek vissza az érzéseiben? A benne munkálkodó félelem az öröklött rossz hajlammal kapcsolatban ellentétbe kerül a pozitív családképpel és neveléssel, s a regény nagy részében ezzel igyekszik Sally megbirkózni. A konklúzió sejthető, de a kibontása csodálatos!”

A teljes értékelés: https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/04/benja…