Csodálatos. Fantasztikus. Lenyűgöző. 10/10, mindenkinek ajánlom. Akit ezen a ponton még meglep, mit gondolok a Heartstopperről, azoknak nem tudom, mit mondhatnék :D
Ezzel kapcsolatban azonban az utóbbi szűk egy évben megfogalmazódott egy pár dolog bennem, és miután ezt olvastam újra nem olyan régen, ide kerülnek ezek a gondolatok.
Égszínkék tenger. Carry on. Heartstopper. Előbbi kettő valós és kézzelfogható sikere és utóbbi általam megelőlegezett sikere után nem tudom, hogy milyen ébresztőre van még szüksége a magyar kiadóknak, hogy észrevegyék: van kereslet – nem is jelentéktelen – arra, amit ezek a könyvek képviselnek. (Nem akarom a saját szarvamat fényesíteni, de megnéztem, hányan olvasták el a Heartstoppert a tavalyi kemping alatt és után. Nyilván nincs verseny a Netflixszel, de jelentősek a számok.) Említhetném még a reneszánszát elő Akhilleusz dalát is, de nem teszem, mert a későbbiekben sokkal jobb példa lesz, mint itt és most.
Miben más ez a három cím sok mástól, ami korábban megjelent LMBT témában itthon? Elég sok mindenben, de álljon itt most néhány pont – ezeket én ítéltem fontosnak.
Először is: kaphatóak. A Simon és a Homo Sapiens-lobbi zsánerében meghatározó, évek óta még is elérhetetlen, pedig amennyire ezt könyves vloggerként látom, az igény meglenne rá.
Másodszor: sokkal szélesebb körben találják meg az olvasóközönségüket. Tegyük félre, hogy mit gondolok a magyar piacon is létező, heteroszexuális nők által írt kvázi melegpornóról… de tudjátok mit? Ne tegyük félre. Alapvetően az erotikával semmi bajom (akkor sem, ha inkább nem élek vele), azzal viszont több problémám is van, hogy ezek a könyvek többségében fetisizálják a meleg férfiak – különösen fiatal férfiak – közötti kapcsolatot, ami nem oké, helyenként kifejezetten káros. Természetesen van, ahol szó sincs erről, de tapasztalataim szerint az egyszerű szórakoztató erotika van kisebbségben. Itt szeretném megjegyezni, hogy BÁRMELY csoport fetisizálása rossz és kártékony, de a Heartstopper kapcsán most kifejezetten meleg és biszexuális srácokról van szó.
Harmadszor: az egy történet sémáinak hátrahagyása. Az egy történetről most nem beszélnék sokat, @Zsoofia csatornáján van erről egy fantasztikus videó, ami a mi témánkat érinti az a tragédia. Nagyon kevés pozitív reprezentáció jelent meg eddig: a könyvek sokszor foglalkoznak coming outtal és tragikus, nem támogató környezettel. Ezekről a dolgokról beszélni természetesen fontos és reális, de léteznek ellenpéldák is támogatásról és életről a coming out után. Ez az, amiből itthon keveset látni, és amire nagy szükség van, különösen most. Az Akhilleusz remek példa ide – persze egy, a történelemben megénekelt eposzról van szó, amit jómagam is a kedvenceim között tartok számon, de mind tudjuk, hogy végződött AZ a történet. Ez persze semmit nem vesz el abból, hogy mennyire remek könyv az Akhilleusz, a Cameron Post vagy az Inkább boldog. Csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az éremnek két oldala van.
Negyedszer, és ez főként a Heartstopperre lesz igaz: a karakterek kommunikálnak egymással. Ez egy olyan elem az ifjúsági regényekben, ami nagyon ritka, és aminek hiánya engem őszintén idegesít. Itt azonban csodálatos fejlődést látunk egy mindenekelőtt egészséges kapcsolatban a szereplők nemétől és szexualitásától függetlenül.
Ötödször, és ebben a Heartstopper egyedülálló (a fent említett három címre szorítkozva): léteznek leszbikus és biszexuális nők, sőt, transznemű fiatalok is. Tudom, döbbenetes, de az LMBT-ben az M-en kívül van még három betű (és akkor a többiről nem is beszéltünk). A sikeren felbuzdulva pedig arra következtetnék, hogy talán van, aki róluk is szívesen olvasna.
Ennek fényében tisztelettel kérdem: mikor jönnek Alice Oseman és Becky Chambers regényei magyarul? :D
