Arthur ​Less (Less 1.) 82% 103 csillagozás

Különleges regény, egyedi stílussal és hangulattal. Egy világ körüli utazás érdekes helyszínekkel, melankolikus töprengéssel az életről, az öregedésről, a szerelemről. Nagyon szimpatikus az ötven felé közeledő főszereplő, és nekem, pár évre az ötventől különösen szívhez szólóak voltak a aggodalmai, vágyai, visszaemlékezései.

Nagyon tetszett Arthur Less története! Érdekes volt olvasni ahogy ő látja magát és ahogy mások látják őt! Szerettem a szabadelvűségét, ahogyan élte az életét! Érdekes volt ez az életközepi válsága, hogy mi sem tudhattuk igazán, h most mi is a baja.
Arthur egy nagyon különleges ember volt és nagyon szerethető. Szurkoltam neki, de fogalmam sem volt h hova fogunk kilyukadni! :D Tetszett az ahogy az író szép lassan rávezet minket a történet végére!
Sok kalandon mentünk keresztül vele, voltak nehéz napjaink és voltak boldogabb napjaink.
Nagyon meglepődtem amikor ezt a könyvet megláttam az Álomgyár kínálatában, mert ugye náluk nem gyakori az LMBTQ témájú könyv. De szerintem ez egy szuper történet volt és szívesen olvasnám majd magyarul is a folytatást! Less megérdemli! :)

2019 egyik legjobb könyve. Nagyon szerettem.

Mai világunkban, amikor minden a pénz és a siker talmi csillogásáról szól, nagyon meg tudja érinteni az olvasó lelkét egy hétköznapi történet, ami rólunk is szólhatna. Mert az évek telnek, a fiatalság elszáll, előbb-utóbb szembe kell néznünk azzal, hogy már nem leszünk világhírűek, nem mi fogjuk feltalálni a rák ellenszerét és nem mi fogjuk megírni az évszázad regényét. A középszerűség minden fájdalma ott sír ebben a Pulitzer-díjas alkotásban, amely nem kevés humorral és óriási szívvel ír le mindent, amivel szembe kell néznie az ember lányának/fiának, amikor elér egy bizonyos életkort. Könnyednek látszó, mégis fajsúlyos stílusban megírt regény, amely nem a szómágiával hat, hanem az őszinteségével. Technikailag közel sem hibátlan regény, de kit érdekel, mikor magával ragad és miközben jókat nevetsz Arthur Less-en, elsiratod saját elmúlt éveidet és gyengeségeidet.

A könyv közepe táján azt gondoltam, nini, hát ez megfáradt Proust-olvasóknak ideális olvasmány, akik a tekervényes prózában már kipihegték magukat, de a cselekményorientált szórakoztató irodalom mégis inkább untatja őket, és minő meglepetés, a regény végén Proust Eltűnt idő nyomában ciklusa rövidke, de annál hangsúlyosabb helyet és szimbólumot kapott, sőt, érzéseim szerint hullámokat vetve végigrezonál a történeten. A nyitójelent már szembesít minket az egyik főtémával, az idővel. Arthur Less belép a színre, egy hotel előszobájában, ahol a kakukkosóra megállt. Ez nem véletlen momentum. Úgy tűnik, Arthur számára megállt az idő, vagy elveszett, mert elvesztegette, és ezt már nem lehet helyrehozni. Szerintem ez minden emberben munkáló félelem. Arthur eltűnt életidejének nyomában keresztül-kasul beutazza a világot, ez az utazás viszont sokkal inkább lelki tájakon folyik, a visszaemlékezések dominálnak, nagyon kevés útleírást kapunk, tehát ez nem egy szórakoztató kaland és útinapló. Imádtam az elbeszélőt, mert a narráció olybá tűnt, mint egy mindfullnes-meditáció, eltűnő pillanatok feletti szemlélődés, kicsiny részletekben elmerülés, mintha próbálná mindezt megragadni, de ez csak kísérlet, mert az idő, mint a homok, kipereg a narrátor ujjai közül. Az időkezelése a fejezetekben pedig Matrjoska-babaszerűen építkezik. Arthur mint olyan, másodvonalbeli író, és hát végletekig együtt lehet érezni vele, ha úgy igazán betekintést nyertél egyszer ebbe az írós világba, de ha nem, hát az sem baj, mert olyan bájosan csetlik-botlik végig a cselekményen, megannyi hibájával annyira lehet szeretni. Megpróbál elmenekülni a fájdalmai elől, de végső soron, önmagát fedezi fel, és mindenhol a fájdalmával találkozik, ezer tükör veri vissza minden tájon, úgy mint megannyi irodalmi előfutára esetében, kezdve Sterne Érzelmes utazásától egészen a szívem csücske Conrád Marlow-jáig. Az utazás mint motívum máshogy is megjelenik, Arthur korábbi regénye egy modern Odüsszeia, és elutasított regényének főszereplője sem véletlen Swift néven fut. Ez az egész regény egy meditáció az elmúló idő felett, és mint ilyen, barátkozás az öregedéssel, miközben az utazást és az életet szorosan egybefűzi, mintha azt akarná mondani, az élet egy kaland, mindnyájan Swiftként kalandozzuk át azt, hogy utána csak az eltűnt idő nyomaiba, azaz az emlékekbe tekinthessünk vissza.

Nem voltak elvárásaim a könyv kapcsán, annyit tudtam, hogy LMBT témájú, és hogy valamiért nagyon jó, mert @Kabódi_Ella tavaly ősszel azt mondta, hogy a kiadó kínálata tőle nagyon távol áll, de ez remekmű.

Nos, nem csalódtam, és nagyon örülök, hogy megosztotta velem az élményét, mert nagyon tetszett. Picit a Stonerhez tudnám hasonlítani abból a szempontból, hogy ugyan az Arthur Less-nek van konkrét cselekménye, de mégis egy férfi életútjáról szól, aki publikált szerző, ám mégis tökéletesen megtestesíti a kisember fogalmát – jé, és jobban megnézve, íme egy beszélő név is!

A könyv vége felé azon gondolkodtam, hogy csak Dúró Dóra meg ne tudja, hogy miről szól, bár ha darálás/széttépés előtt venné a fáradtságot és elolvasná, akkor talán az ő számára is kiderülne, hogy a homoszexuálisok nem deviáns ufók, hanem ugyan olyan emberek, mint a heterók – ugyan olyan érzésekkel, küzdelmekkel, gondolatokkal.

Nem mellesleg pedig remekül szórakoztam Arthur töketlenkedésein, ráadásul több helyszínen játszódik, mégis az alapprobléma a főhős személyes tragédiája, amit mindenhová magával cipel, ez pedig annyira szépen megmutatja a mi, saját életünket is azzal kapcsolatosan, hogy a legnagyobb kérdések elől egyszerűen nem futhatunk el.

Életem legelső olvasmánya az Álomgyártól. A kiadó és én nem feltétlen vagyunk egy hullámhosszon, így nem is keresem a kiadványaikat. Erre a regényre egy általam nagyra tartott moly hívta fel a figyelmemet, és őszintén mondom: senki másnak nem hittem volna el, hogy ez a könyv jó. Az LMBT irodalom egyik gyöngyszeme. Humorral, iróniával teli, finom, gyengéd, de őszinte tetemre hívás. Csupa szív. Megható. Kacagásra, önértékelésre késztet. Érezni, érteni, átélni fogod. Bizonyos részeit mélységesen ismerni. Akkor is, ha nem vagy középkorú és középszerű, egyedülálló, homoszexuális író. Mindenkiről szól, és mindenkinek. Ez benne a csodálatos.

Az eredeti, teljes bejegyzés a blogomban olvasható:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2019/07/elet…

Teljesen random módon vettem meg ezt a könyvet, semmiféle háttér tudás nélkül. Kicsit meglepődtem, hogy ez egy meleg könyv, de engem nem zavart. Arthur igazán szeretetre méltó ember, aki közel az ötvenhez utazgatni kezd, hogy ne lehessen ott a volt párja esküvőjén. Igazán szórakoztatóak a mellékszereplők és a párbeszédük is. A helyek közül Marokkó, India és Franciaország tetszett.
A narrátor ügyesen a háttérben marad és meglepődtem mikor kiderült ki is valójában.
Egyszeri olvasásnak remek volt, ráadásul úgy hogy nem szoktam ilyen könyveket olvasni.
Az aranyos jelző illik rá.

És igen! Mégis létezik! Egy átlagember számára is élvezhető Pulitzer-díjas könyv! Lehet, hogy korábban rosszakat fogtam ki, de eddig amivel próbálkoztam a témában, az rém unalmas volt, és főleg az maradt meg bennem, hogy nagyon szenvedtem, és persze hogy okvetlenül meg kell jegyeznem a szerző nevét, nehogy még egyszer a közelembe kerüljön. Na de jött Arthur Less, és a kevesebb (a vezetékneve jelentése) néha több, mert nekem ez most nagyon tetszett! Intelligens, szellemes, érdekes és Arthur annyira emberi! Keresztül csetlik-botlik a történeten, semmi sem úgy alakul ahogy képzeli, és… pont ezért nagyon megkedveltem. Kicsit olyan volt az egész, mint az Ízek, imák, szerelmek meleg verziója, de azt kell mondanom, a kettő közül ez volt a jobb. És mellesleg rájöttem, hogy a Pulitzer-díj bizottságának, vagy legalább néhány tagjának lehet némi humorérzéke, mert a könyv (többek között) arról szól, hogy mennyire vacak középszerű írónak lenni egy Pulitzer-díjas exbaráttal, szóval van a dologban némi jól irányzott fricska. Hogy aztán emiatt vagy másért lett díjazott, nem tudom, de azt hiszem nem is érdekel. Engem meggyőzött.

Arthur Lessnél már a B oldal pörög, ahogy a lassan kiveszni látszó lemezek és kazetták nyomán a mondja a magyar, picit viccesen, picit keserűen. Azt jelenti, hogy valószínűleg, túl vagyunk az életünk felén, amivel bizony jár a kapuzárási pánik, amiben igen is meg akarjuk valósítani magunkat, mielőtt túl késő lesz… És hát ez van Arthur Lessel, aki 49 éves, amikor megismerjük, és a regény során, visszavonhatatlanul betölti az 50-et és talán meg is valósítja magát, mielőtt túl késő lesz. De ne szaladjunk ennyire előre.

Arthur Less amikor megismerjük egy órát figyel egy szálloda lobbijában, ami nem jár, de Arthur erről mit sem tud. És nyilván az író, tudja, hogy kell elkezdeni egy regényt, hogy az érvényes legyen. Arthur Lesst ekkor már elhagyta egy nála fiatalabb srác, akivel kilenc évig se veled, se nélküled kapcsolatban volt, hogy hamarosan házasságot kössön egy másik férfival, amire Arthur is meghívást kap. Ezen még nem akadunk ki, ez meleg körökben szokás, mert kevesen vagyunk, és gyakran jó viszonyt ápolunk az értelmes exeinkkel. Nádasdy Ádám ír ilyen esküvői jelenetről is. Csakhogy Arthur Less nem olvasta Nádasdy könyvét, és kiakad. Mert rájön, hogy a nem szerelmen alapuló kilencéves kapcsolata Freddy Peluval, nos, mégis szerelmen alapult.

Szóval igazából ez a regény egy szerelmes férfi története. Egy nagyon szerelmes férfié, aki majdnem 50 évesen tanul meg egyedül lenni. Két nagy, hosszú szerelem volt az életében, és mindkettő meghatározza a regény cselekményét. A korai Robert Brownburnhoz fűződik, aki egy híres költőgeneráció kiemelkedő költője a regény terében. Ő igazi zseni volt, és évtizedeken keresztül élettársa és múzsája volt Less, akinek nevéhez bizonyos körökben hozzátapadt, hogy ő él Robert Brownburnnal, miközben egy kevésbé zseniális, sőt, inkább bevallottan középszerű író arcát igyekszik felépíteni magának a lényegesen idősebb és tehetségesebb élettársa életműve mellé. A másik kapcsolat pedig a már említett fiatal középiskolai tanárhoz fűzi: Freddy Peluhoz.

A regény fő szála egy utazás. Less világkörüli útra indul, hogy ne kelljen jelen lennie Freddy esküvőjén. Mexikóban vendége lesz egy spanyol nyelvű konferenciának, amit Robert alkotói csoportja köré szerveznek, és ahol ő maga mint múzsa és mint élő tanú vehet részt. Olaszországban díjazzák az alkotói munkásságát, és megtudja, miért nem válnak igazán közönségbaráttá a könyvei (Erről majd később, mert fontos.). Berlinben kreatív írás kurzust tart, amire Arthur Less nyilvánvalóan nem alkalmas, de kreativitással és lelkesedéssel igyekszik leplezni ezt.Futólag részt vesz egy párizsi estélyen, ahol tovább szőhette volna bonyolult szerelmi életét. Marokkóban tevegel egy szintén 50 éves hölggyel, át az egész sivatagon, majd Indiában balesetet szenved ő és a kedvenc kék öltönye. És bár (a regény végéig úgy tűnik, hogy) ez adja a regény igazi komikumát, igazából ez mind nem fontos.

Ezek csak szórakoztatóan kitöltik a teret, miközben Less megtanul élni valahogy. Mert ez az utazás, ne hazudjuk el, problémák elől menekülés, éppen történik időben és lélekben is. A regény folyamán betekintést kapunk Arthur múltjába, mindkét kapcsolatába, amivel megismerjük azt a buborékot, amiben élt. Például sosem volt még szingli igazán, és nem tudja milyen. És igazából rettenetesen esetlen egyedül ebbe a világban. És persze igen, ez kapuzárási pánik is, de a regény során rájövünk, hogy ez az egész élethelyzet és a sok különböző környezet csak alkalmat teremt arra, hogy erről az ötven éven át kitartó, nagyon védett pozícióról beszéljünk. És ezt a szöveg nagyon jól csinálja, miközben egy percig sem komolykodik nagyon.
Bővebben itt: https://egymelegsracolvas.hu/andrew_sean_greer_arthur_less