Válassz ​engem! 84% 107 csillagozás

Három egymás körül keringő ember végeláthatatlannak tűnő játszmájáról szól a regény, és nem egy könnyed limonádé, hanem egy összetett, sokrétű, lelkileg kifacsaró történet. Élveztem olvasni, mert bár nehezen indult, mégis magával ragadott, és folyamatosan történt valami, ami miatt nehéz volt letennem a könyvet. (Általában így vagyok Róbert Katalin regényeivel – ld. lejjebb!) Szerintem egy regény akkor jó, ha hat az érzelmeimre és hagy unatkozni, ez pedig éppen ilyen volt.

Nagyon megszerettem Alexet, és általa Patrikot is, ezért imádtam a közös részeiket! Sajnos Lilla nagyon vegyes, főleg negatív érzéseket váltott ki belőlem, de… Nem mondom, hogy nem gyógyítanám meg egy péklapáttal Lilla világlátását, de tudom, hogy ahhoz, hogy ennyire megszeressem a srácokat kellett az ő stílusa. Bár ennek van jelenleg a Molyon nagyobb százaléka, nekem jobban tetszett az írónő másik két könyve, amit olvastam (6 hét a világ; Szelídíts meg!), de mindhárom könyvét ajánlom, mert letehetetlen olvasmányok!

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/08/robert-ka…

A könyvet már olvastam a régebbi kiadásban spoiler így csak a bónusznovellák voltak, amiket el szerettem volna olvasni.
nagyon jó kiegészítés volt mindkettő, ami kicsit mélyíti is a karaktereket, kicsit hozzáad a történethez. Az első novella számomra bár érdekes volt, nem volt olyan különleges, inkább csak szép a maga módján.
A másik novella, amely egy kis előtörténet, nagyon tetszett a maga gyermekiségével. Nagyon jó volt látni, mit éreztek a balesethez ilyen közel, és hogyan lett Patrik és Alex barátok. Nagyon kedves kis novella volt :)
Nagyon örülök, hogy sikerült újra kiadni ezt a könyvet, és hozzákapcsoltak két novellát is. Remélem, sokakhoz eljut így kicsit felfrissített formában, mert a könyv nagyon érdekes.

A Szívből, színből, igazánt majdnem 6 éve olvastam, aminek csak annyi a jelentősége, hogy akkoriban kezdtem ismerkedni az lmbt könyvekkel, nem volt sok tapasztalatom. Ráadásul magyar szerző, tehát még különlegesebbnek tűnt.
Kíváncsian vártam, most milyen hatással lesz rám, de az értékelésemet visszaolvasva, gyakorlatilag a helyzet változatlan.

Számomra azért emlékezetes ez a történet, mert úgy tetszik, hogy alig tudok valami jót mondani róla.
Lillát nem bírom megkedvelni, elkényeztetett és akaratos. Voltak dolgok, amelyekben igazat adok neki, de ez még nem teszi semmissé azt a tényt, hogy kizárólag a saját érdeke szerint cselekszik, és át is gázol bárkin, ha szükségesnek látja.
Patrik édesanyja miatt érzett gyásza, és apja rideg viselkedése által kialakult figyelem és szeretetéhsége nyilván sok mindent megmagyaráz, ettől még kérdéses, hogy ez meddig és pontosan mi alól mentesít.
Alex alapból a legszimpatikusabb, bár lehetetlen nem észrevenni, hogy bizony ő sem a legjobban kezeli a dolgokat, ha nem az lenne a végkimenetel, ami, akkor aligha kaphatna jó pontokat azért, hogy hagyja magát rángatni, majd hazugságban próbál élni mással.
Ez a három karakter egy különös táncot jár egymás körül, amelyhez mindnyájan hozzáteszik a magukét, senki sem ártatlan.
Örülök, hogy minden úgy alakult, ahogy, nem tudnék más lezárást elképzelni, de azért mai fejjel nézve, nekem rendesen összeszorul a szívem a játszmázásra pazarolt idő miatt.

A két bónusz novella tetszett. Patrik apját nem lehetett kedvelni enélkül sem, mégis fontos ez a betekintés. A másik sztori pedig a gyerekkorukból, az első találkozásról szerintem aranyos volt.

„Mostanában kissé figyelmetlen vagyok a könyveket illetően, így be kell valljam, elkerülte a figyelmemet a szerelmi háromszög, ami nem is egyszer, nem egy felületen lett hirdetve a mű kapcsán. Mikor ez tudatosult bennem a fülszöveget olvasva már késő volt. De bíztam benne, hogy mégis pozitív élménnyel zárom az olvasottakat és azt kell mondjam, kicsit sem csalódtam.
Róbert Katalin neve már ismerősen csengett, de könyveivel nem sikerült megismerkednem ezidáig.
Alex a húgával és szüleivel él – bátyja már kirepült a családi fészekből –, végzős gimnazistaként telnek mindennapjai. Hamar rájön a nemi identitására: homoszexuális. 12 évesen barátkozik össze Patrikkal, kinek édesanyja egy baleset következtében életét vesztette. Ő hol édesapjával, hol egyedül él nagy házukban, és próbálja feldolgozni a történteket, túllépni a túlléphetetlenen, hogy anyja már nincs többé. Apja kicsit sincs segítségére, sőt, fiát okolja szerelme haláláért. A fiatal fiú egy embert enged csak igazán magához, Alexet. A kettőjük különös kapcsolata fordul át barátságból sokkal mélyebb érzelmekbe.
Lilla, Alex húga rajong Patrikért. Mindent megtenne, hogy a srácot megszerezze, ha kell testvérén is átgázol. Elég erős a két fiú szerelme, vagy Patrik vonzalma képes meginogni, ha egy lányról van szó, aki nem mellesleg nagyon hasonlít Alexre és akivel látszólag sokkal teljesebb életet élhetne?
Róbert Katalin regénye egy kellemes meglepetés, egy hétköznapoktól elrugaszkodott, váratlan utazás volt, ami egyszerre melengette és törte össze a szívem. Először volt szerencsém olvasni az írónőtől, de biztos, hogy még kezembe veszem könyveit, mert stílusa egyből megfogott.” 5/5
Bővebben: https://lillszinbookland.blogspot.com/2020/03/robert-ka…

Éreztem a fejlődést, habár nem tudnám megmondani, minek a fejlődését. Az elején kissé bugyutának éreztem még, olyan semmilyennek. Habár lehet, az E/3 miatt. Már akkor lehetett tudni, nagyjából mi lesz a bonyodalom.

Ahogy ment tovább a könyv, talán bonyolultabbnak éreztem a szereplőket, összetettebbeknek. És egyre jobban érdekelt a vége.

Nem voltam elégedett Lilla szálával. Az összeomlásáig oké és tetszett. De az utána lévőt nem igen. Nem tetszett, hogy így döntött. Nekem kicsit elrontotta a végét.

Apropó vég, a lezárással abszolúte nem vagyok boldog. Még vártam, hogy jó, most ez lesz, még lesz valami, aztán kész. De nem, nem volt semmi 'még valami'. Szerintem még kellett volna mit tenni. Nem éreztem elégnek az extra novellákat. Kellett volna még valami.

Nem akarok kevesebb csillagot adni, mert ez nem egy rosszul megírt könyv, de én nagyon utáltam.
Patrik és Lilla is rettenetesen önzők, pedig folyamatosan bántják Alexet.
Viszont igazán Alexet sem tudtam megkedvelni.
Tudom, hogy mindenkinél nagy jellenfejlődés tapasztalható, de ettől én még végig szenvedtem.

Örültem, hogy mindhárom karakter teljesen különböző volt. Alexet nagyon megszerettem és sajnáltam Patrik, Lilla és a szülei miatt is. Patrik nagyon irritáló volt a játszmáival együtt, de közben mégis szerethető karakter. Lillával nagyon nem szimpatizáltam, nagyon túlgondolta a dolgokat és idegesítő volt, hogy folyamat azt nézte, hogy neki mi a jó vagy mi lenne jó. Bíztam, hogy olyan vége lesz, amilyet én is szeretnék, úgyhogy tetszett.
A fél csillagot csak Lilla és a szüleik miatt vontam le, és tudom, hogy ez kellett bele és hogy ezek a szálak nélkül túl egyszerű lett volna a könyv, de akkor is muszáj volt levonnom fél csillagot, mert ez kikészített.. :)

Fájdalmasan gyönyörű történet a választásról, a tetteink és döntéseink következményeiről. Tanulságos cselekmény, amit sok fiatal kezébe adnék, ami segít(het) a felnőtté válásban. Patrik vesztesége és lelkiismeret-furdalása szívszorító volt! Ahogy az is, mennyire egyedül hagyta őt az apja… Majd a végén, amiket a fejéhez vágott.. spoiler. Lilla, Patrik és Alex csodás története. Tetszett a váltott szemszög és, hogy mindkét fiú lelkébe igazán beleláthattam. Mint szülő is érdekes volt olvasni az elfogadásról! Hiszem, hogy sok embernek olvasnia kellene! Fájdalom, szerelem és fiatalság, kell ennél több egy megható történethez? Ja de, igen, jó pár csomag zsebkendő…

Még mindig imádom ezt a történetet, az új köntösben is (bár a fülszöveggel nem igazán értek egyet spoiler.
Viszont, ha már egy régi novella is belekerült az új mellett, akkor igazán bele tehették volna a másikat is. Szívesen kézbe vettem volna nyomtatásban is.
Az új novella témája meglepett, az egyik szereplője is. Ez a szereplő sajnos, semmit nem változott. Jó volt betekintést nyerni a páros életébe, és kellemes érzéssel töltött el a köztük lévő összhang. Jó volt róluk újra olvasni! :)

Már egyszer elkezdtem olvasni a Szívből, színből, igazánt, de nehezen viselem, ha a nevemmel kell olvasnom, és a karakter nem kicsit utálatos. Úgyhogy ezért, és mert féltem, hogy Patrik mindkettejükkel kavarni fog, még az elején feladtam. Viszont mivel nagyon tetszett Róbert Katalin stílusa, muszáj volt újra nekifutnom. Mivel már csak a Válassz engemet találtam a könyvtárban, így belefogtam.
Ami pozitív, hogy nagyon szépen ír. Öröm volt olvasni tőle, majdnem annyira, mint Carol Souyától. Viszont eljött az a pont az olvasásnál, mikor egyre rosszabbul éreztem magam, már a vonaton sírtam, és úgy éreztem, nem bírom folytatni a könyvet, annyira negatív dolgok voltak benne. Szó szerint kínszenvedés volt olvasni. Lehet, hogy épp én is rossz passzban voltam, de még az úton is hazafelé csak könnyeztem. Aztán mikor a legrosszabb megtörtént a könyvben, és végre hazatért Patrik, onnantól már minden rendben volt. Nem mondom, hogy tök jó volt olvasni (a rossz dolgokat), de már láttam reményt egy jobb végre. Olyan kíváncsi lettem volna, ha RK egy szivárványtörténetet írt volna, ezek nélkül a szenvedések nélkül.
Maga a történet szép, a maga nemében, de voltak benne számomra rázós dolgok. Nem érzem teljes egésznek, de kiemelkedő alkotás spoiler. Mindenképpen fogok még olvasni RK-tól, mert úgy érzem, érdemes rá figyelni.