Félelem 10 csillagozás

Trump a Fehér Házban
Bob Woodward: Félelem

BENNFENTES ​TÖRTÉNET AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK ELNÖKÉRŐL, AHOGYAN CSAKIS BOB WOODWARD TUDTA MEGÍRNI
Bob Woodward, aki leginkább a hivatalban lévő amerikai elnökökről írt könyveivel betonozta be a nevét szerzőként – Nixontól Obamáig nyolc államfő kormányzását mutatta be –, ezúttal a Donald Trump igazgatta Fehér Ház zűrzavaros életét tárja fel példátlan alapossággal, és leleplezi, hogyan hozza meg döntéseit az elnök fontos bel- és külpolitikai ügyekben.
Soha korábban nem jelent meg ilyen aprólékos portré hivatalban lévő elnökről úgy, hogy a szóban forgó vezető az első évét töltötte a pozícióban. Woodward könyve elsősorban az Ovális Irodában, az Air Force One fedélzetén és a Fehér Házban zajló parázs viták és döntéshozatali folyamatok bemutatására koncentrál.
A szerző belsős forrásokkal készített több száz órányi interjú, tárgyalások során rögzített feljegyzések, valamint személyes naplók, hivatalos akták és dokumentumok alapján írta meg a könyvét. Az egészen apró… (tovább)

Bob Woodward: Fear

Eredeti mű

>!
GABO, Budapest, 2018
488 oldal · ISBN: 9789634067542 · Fordította: Bihari György, Bojtár Péter, Pétersz Tamás
>!
GABO, Budapest, 2018
488 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634067306 · Fordította: Bihari György, Bojtár Péter, Pétersz Tamás

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Donald Trump


Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

pável P>!
Bob Woodward: Félelem

Bob Woodward: Félelem Trump a Fehér Házban

Bár Trump tényleg egy ostoba $@!% – itt a fél kormányára hivatkozhatnék, de minek, ezt már a saját hívei is kapiskálják –, mégis: nem szabad csak e könyv alapján megítélni.
Ad1. Trump nem aktora a sikeres kampányának – böszmesegeivel inkább kerékkötője volt –, ő egy csörgősipka, amit a (miénkkel ellentétben legalább működő) rendszer felöklendett magából.
Ad2. Bár buta mint a föld, egy valamihez mégis mindig remekül értett: profi ügyvédekkel vette magát körül. A papa első százmilliói nélkül pedig semeddig sem kapaszkodott volna fel.
Ad3. Nem is ő nyert 3 éve (sőt, tkp. 4. éve már!), hanem a csalódott átlagamerikai (aki talán semmivel sem civilizáltabb, mint a régi római plebs, a panem et circenses életfilozófiájával) engedte el a füle mellett a velejéig korrupt politikai rendszer eddigi hivatásosainak profi hazugságait és adott teret valami újnak, ami persze minden eddiginél hazugabb lett, de a maga amatőr cirkuszi bájával.

Hogy pár éve ilyen mélyre jutott Amerika (hogy nagyban játszák a mi kis vircsaftunkat: amikor választhattunk egy fletó és egy viktor közt), ahhoz Trump maga alig tett hozzá, persze el-elbődült a kampányban, de a régi rendszer már megbukott valahol Obama világpolitikai teszetoszaságában, Clintonék és Bushék szemérmetlen korruptságában és hatalommániájában. Meg hogy a demokraták saját űrprogramon dolgoznak: jól elrugaszkodtak a valóságtól. Meg hogy a republikánusoknak egyetlen felmutatható arca maradt, Clint Eastwood. Meg ezer más oka van még, de hát nem vagyok Amerika-szakértő. (Az egész politika roppant hazy, zavaros lett, mint egy jóféle New England IPA.)
Szóval hiába remek riportkollázs, sziszifuszi újságírói mestermunka ez a vaskos, talán túl is írt kötet, ne feledjük: hogy ebből a címeres kreténből elnök és egyben a bolygó legnagyobb seregének főparancsnoka lehetett, csak tünete a mai USA bajainak, és a puszta heherészés az ovális iroda bohócán nem vezet sehova. Fel van adva a lecke az amcsiknak. Csak egyben bízhatunk: hogy a jelek szerint nem Washington irányítja Hollywoodot, hanem épp fordítva – de könyörgöm, valaki szóljon Aaron Sorkinéknak, ne írják tovább ezt a komédiát.

4 hozzászólás
Inmelius_Mudri_Jolcsi>!
Bob Woodward: Félelem

Bob Woodward: Félelem Trump a Fehér Házban

Aztarohadt….

Annak idején, amikor Trumpot megválasztották, mondtam is magamnak, hogy na nesze nektek, kaptatok ti is egy Gyurcsányt, amit aztán se kiköpni, se lenyelni nem tudtok majd.

Bingó.

A könyv szenzációs.

Szencsike P>!
Bob Woodward: Félelem

Bob Woodward: Félelem Trump a Fehér Házban

A könyvet a 2020-as elnökválasztás előtt kb. 3 héttel olvastam el, hát érdekes volt visszaidézni Trump elnök (de szörnyű ezt leírni) első másfél évét (kb. 2018 első feléig tart a könyv). Hasonló időszakot dolgoz fel a Michael Wolff: Tűz és düh könyve. Nem hasonlítanám össze a kettőt, mindenki döntse el magának, hogy melyik a jobb/rosszabb.
Az viszont biztos, hogy ez a könyv is azt erősíti meg, hogy a jelenlegi Amerikának nem csak Trump a „baja”, hanem mindazok, akik ott vannak körülötte, mellette és támogatják őt. Jelenlegi Amerika baját pedig mindez együtt okozza: előtérbe kerültek azok a radikális mozgalmak, amelyek a „szélsőket” célozzák meg (pl. rasszizmus vagy fake news), és mivel az elnök és a szűkebb/tágabb környezete is profitál belőlük (akár csak annyit, amennyi az ellenzék sikeres lejáratókampányához kell), addig nem is lesz változás. Hogy ki mennyire generálja ezeket, jó kérdés, hiszen tudjuk, hogy Trump esetében nincsen szűrő az agya és a twitter között, a környezete pedig nos, úgy úszik az árral, ahogy tud. De a legfélelmetesebb mégis csak az, hogy rengetegen vannak, akiknek Trump és az ő húsosfazékja kell. Én sokszor tettem fel a kérdést, főleg azoknál a személyeknél, akiknél le lett írva, hogy „feltétlenül hisz Trump-ban”, hogy vajon mi mozgatja őket… Oké, pénz, hatalom, de mégis miféle gondolkodás áll mögöttük, hogy ennyi mindent lenyeljenek…
Nincs tanulsága a könyvnek, de emlékeztetőnek jó felidézni, hogy mi volt, hogy volt az első időszakban. Aki figyelemmel követi a politikát, azoknak kifejezetten érdekes lehet a könyv, bár ugye a jelenlegi változásokat figyelembe véve ezek szinte (manapság 2020-ban) „ezer éves sztorik”. Sajnos eddig magyarul még nem jött ki a 2018-és 2020 közötti eseményekről könyv (vagy csak nagyon általánosságban tárgyalják, mert máson van a hangsúly, pl. Trump testvérének a könyve), de bárki is írja majd meg ezeket, lesz miből csemegéznie, mert Trump és a környezete óriási muníciót ad az íróknak.

spedway>!
Bob Woodward: Félelem

Bob Woodward: Félelem Trump a Fehér Házban

Remek könyv, alapos munka és kénytelen vagyok összehasonlítani a másik magyarul is megjelent könyvvel, Michael Wolff-éval.

Az amerikai belpolitikát kívülről, az amerikai és a magyar sajtó szemüvegén keresztül követő ember számára Woodward sokkal jobb kapaszkodókat ad: ügyek mentén építi fel Trump elnökségének első durván másfél évét, és a résztvevők szemüvegén keresztül közérthetően mutatja meg, hogy születik – vagy éppen hogy nem születik meg – egy-egy döntés. Wolff sokkal inkább a belső harcokra, az intrikákra koncentrált, ettől olyan bulvárízű az egész és meglehetősen zavaros volt számomra. Woodward külön érdeme, hogy a könyv végi forrásjegyzékével hitelesíti a könyvben leírt információkat. Az egész elnökséget végigkísérő Mueller-nyomozás viszont meglehetős koncentrációt igényel, mert ez aztán valóban egy kusza és zavaros történet. Valószínűleg ez egy olyan szál ebben az elnökségben, aminek lezárulta után még jó pár évnek el kell telni, hogy tisztán lássunk, persze ha úgy alakul, hogy a résztvevők is így akarják.

Azt mondom, mindenképpen ezzel érdemes kezdeni annak, aki meg akarja egy kicsit közelebbről ismerni az embert és csapatát, mert Wolff nagyon belevisz a sűrűjébe és ahhoz már kell szerintem egyfajta előismeret. Így viszont a két könyv együtt nagyon szépen megrajzolja Trump portréját, aki – egyik ügyvédje szavaival, aki 2018 elején mondott fel – „egy $@!% hazudozó.”


Népszerű idézetek

Inmelius_Mudri_Jolcsi>!

– Fel tudsz jönni velem New Yorkba?
– Minek?
– Hogy találkozz Donald Trumppal.
– Minek?
– Fontolgatja, hogy indul az elnökválasztáson.
– Melyik országban?
– Nem, de komolyan – erősködött Bossie.
Hónapok óta értekezett és dolgozott együtt Trumppal. Trump kérte ezt a találkozót.
– Öreg, nekem nincs időm faszverésre – jelezte Bannon. – Donald Trump sose lesz elnök. Felejtsd el. Obama ellen? Ne szórakozz már. Nincs nekem időm baromságokra.

Bob Woodward: Félelem Trump a Fehér Házban

Kapcsolódó szócikkek: Donald Trump
2 hozzászólás
zozo70bus>!

– John, borzasztóan nyomaszt ez az ügy. És különösen nagy zavart kelt a külügyünkben. Szörnyen kínos, hogy épp egy tárgyalás közepén járunk valamilyen fickóval, valamelyik miniszterelnökkel, vagy elnökkel, aki egyszer csak azt mondja: „ Hé, Donald, legközelebb is itt leszel még?” Olyan, mintha tökön rúgnák az embert.
Dowd közölte, hogy nem óradíjért dolgozik. Fix árat kér. Havi százezer dollárban állapodtak meg, ami nagyjából a szokásos díjazásnak a fele volt. Trump azt mondta neki, hogy a számlát a New York-i irodájába küldje, és másnap már fizetnek is. (Így is történt.)
Az elnököt nagyon feldühítette a Mueller-féle nyomozás. A panaszait listába szedve tárta Dowd elé.
Először is alaposan meglepte Sessions igazságügyi miniszter március 2-ai döntése, hogy illetéktelennek nyilvánítja magát minden olyan nyomozás ügyében, amely a választási kampányba történő potenciális orosz beavatkozásra irányul. Arra számított, hogy az igazságügyi miniszterétől politikai védelmet kap, erre most itt áll védelem nélkül.
Másodszor, Trump elmesélte Dowdnak, hogyan tudta meg május 17-én, hogy Rod Rosenstein, az igazságügyi miniszter helyettese Muellert nevezte ki különleges nyomozó ügyésznek. Ez végképp felháborította. Éppen Sessionsszel folytatott megbeszélést az Ovális Irodában, amikor a Fehér Ház egyik jogásza felbukkant a hírrel.
– Erről semmit sem tudtam – mentegetőzött Sossions.
– Hát nem magának dolgozik ez a fickó? – kérdezte Trump. Azóta, hogy Sessions mentességet kért, minden, Oroszországgal kapcsolatos vizsgálatot a helyettese irányított.
– És ami még ennél is rosszabb, mondta Trump, épp az előző napon járt nála Mueller állásinterjún, hogy ismét ő legyen-e az FBI igazgatója, és az elnök elutasította a jelölését. Most pedig hirtelen Mueller veszi a kezébe az irányítást.
– Az igazságügyi minisztérium kétszer is kibaszottul magamra hagyott.
Trump harmadik aktuális sérelme az volt, hogy miután kirúgta Comey-t, a volt FBI- igazgató a tanúvallomásaival és kiszivárogtatásaival keresztes hadjáratot indított ellene, amelynek során azt állította, Trump megkérte a Flynn-nyomozás megszüntetésère.
– Semmi ilyet nem csináltam – mondta Trump Dowdnak. – Baromság. Comey egy kibaszott hazudozó.
Kasowitz közbevetette, hogy jogásztársaival együtt ők is lefolytattak egy nyomozást, hogy kiderítsék, bármi is összekapcsolja-e Trumpot az orosz beavatkozással. Egy teljes hónapig tartó nyomozás után azt a következtetést vonták le, hogy semmi sem utal erre.
Ahogy Trump lerázta magáról a vádakat, az Dowdban olyan benyomást keltett, hogy az elnök felháborodása őszinte. Persze ez még nem jelentette azt, hogy az egész ügyet részben ő maga hozta a fejére, mert nem vette körbe magát határozott emberekkel és jogászokkal.
Dowd megvizsgálta az egyoldalas Rosenstein-utasítást, amely május 17-én kinevezte Muellert. Ez nemcsak felhatalmazta Muellert az Oroszországgal kapcsolatos nyomozás lefolytatására, de egyenesen utasította is, hogy vizsgálatot indítson „minden olyan ügyben, amely közvetlenül az [orosz] nyomozásból fakad vagy fakadhat”. Dowdnak még soha nem volt dolga olyqn esettel, amikor az igazságügy ilyen széles jogkörrel ruházott volna fel bárkit is.

210-211. oldal

Bob Woodward: Félelem Trump a Fehér Házban

zozo70bus>!

Bannon aludt pár órát, utána lapozgatni kezdte a hatalomátruházás dokumentumait. Szemét habbal, gondolta. Védelmi miniszternek beírtak valami feneketlen zsebű adományozót New Hampshire-ből. Hihetetlen! Négyezer posztot kell betölteni! Bannon rádöbbent, hogy legalábbis átmenetileg kénytelenek lesznek összeborulni a bürokráciával, vagyis inkább megnyírni őket – elhappolni tőlük pár embert, akik értik a dolgukat.
– Adja nekem ennek a valaminek az igazgatóját – parancsolta Bannon, miután meglátott valamilyen összeköttetést egy hatalomátruházó apparátusféleséghez. – Küldje az irodámba, de azonnal! – Már nem emlékezett az illető nevére.
Bannon elérte az igazgató irodáját.
– Be tud jönni? – kérdezte.
– Rázós lesz.
– Miért?
– Az igazgató a Bahamákon van.
– Tisztára mintha az Elveszett Játékok Szigetén lennénk – mondta Bannon. – Most hogy a faszba rakunk össze egy kormányt? Tíz hét múlva déli tizenkettőkor őrségváltás, úgyhogy jó lesz belehúzni!

72. oldal

Bob Woodward: Félelem Trump a Fehér Házban

zozo70bus >!

A G20-as csúcstalálkozóról hazatérőben Trump az egyik közelgő beszédén dolgozott Porterrel. A következő meglátását írta a papírjára szép gyöngybetűkkel:

„ A KERESKEDELEM ROSSZ.”

Bár ez a beszédbe nem került be, Trumpnak végül mégiscsak sikerült egy mondatba sűrítve összefoglalnia a protekcionizmus, az elszigetelődés és az amerikai nacionalizmus vegytiszta lényegét.

260. oldal

Bob Woodward: Félelem Trump a Fehér Házban

zozo70bus>!

– Az a probléma – folytatta Cohn –, hogy Peter besétál ide, és elmondja ezeket a dolgokat, de a véleményét egyetlen ténnyel sem támasztja alá. Én viszont tényeket hozok.
Korábban már átküldött Trumpnak egy alaposan feldolgozott kutatási anyagot a szolgáltatói szektorról. Persze tisztában volt vele, hogy Trump ezt még nem olvasta el, mi több, valószínűleg soha nem is fogja. Trump utálta a házi feledatokat.

170. oldal

Bob Woodward: Félelem Trump a Fehér Házban

zozo70bus>!

Navarro átadta az emlékeztetőt Porternek, hogy továbbítsa Trumpnak és Priebusnak. Porter ugyan próbálta pártatlan közvetítőnek mutatni magát, de mégiscsak közgazdaságtant tanított Oxfordban, és meggyőződése volt, hogy Navarro nézetei a kereskedelmi deficit kérdésében a laposföld-hívőkkel volt egy szinten, ahogy az elnök is.

177. oldal

Bob Woodward: Félelem Trump a Fehér Házban

Inmelius_Mudri_Jolcsi>!

A valóság az volt, hogy az Egyesült Államok 2017-ben hozzákötötte magát egy érzelmileg túlfűtött, állhatatlan és kiszámíthatatlan vezető szavaihoz és tetteihez. Az elnök beosztottai készakarva hiúsították meg azokat a lépéseket, amelyeket vezetőjük legveszélyesebb ötleteinek tartottak. A világ legerősebb országának végrehajtó hatalma idegösszeomlást kapott.
A könyv ennek a történetét meséli el.

Bob Woodward: Félelem Trump a Fehér Házban

Kapcsolódó szócikkek: 2017
Inmelius_Mudri_Jolcsi>!

Megrendítette, amikor a Timesban azt olvasta, hogy Trumpot képtelenség civilizálni. „Francba! – gondolta. – Ez nagy baj! A kampány széthullóban van. Bár ez nem is kampány, hanem egy vicc.

Bob Woodward: Félelem Trump a Fehér Házban

Kapcsolódó szócikkek: kampány

Hasonló könyvek címkék alapján

Michelle Obama: Így lettem
Michael Moore: Hülye fehér ember
Jimmy Carter: Teljes élet
Erik Prince: Amerika szolgálatában
Condoleezza Rice: Washingtoni emlékeim
Avar János: Carter útja a Fehér Házba
Barack Obama: Vakmerő remények
Ronald Reagan: Egy amerikai élet
Joseph S. Nye Jr.: Véget ér-e az amerikai évszázad?
Soros György: Az amerikai hatalmi lufi