Mindig ​ez van 88 csillagozás

Laurie Frankel: Mindig ez van

Mindig ​ez van, ha egy család titkot őriz… és ha végül ez a titok tartja meg őket.
Mindig ez van, ha egy család örökkön-örökké boldogan él… amíg ez az örökkön-örökké össze nem kuszálódik.
Mindig ez van, ha a gyerekek megváltoznak… azután pedig a világot változtatják meg.
Ő itt Claude. Ötéves, öt fiútestvér közül a legkisebb, és szereti a mogyoróvajas szendvicset. Lányruhát is szeret hordani, meg arról álmodozni, hogy ő egy hercegnő.
Ha majd felnő, mondja Claude, lány szeretne lenni.
Rosie és Penn azt szeretné, ha Claude-ból az lenne, aki lenni akar. Csak abban nem biztosak, hogy ezt készek megosztani a világgal. Egykettőre az egész család Claude titkát őrizgeti. Míg az egy napon ki nem robban.
A Mindig ez van a revelációkról, az átalakulásokról, a tündérmesékről és a családról szóló regény. És arról, hogy mitől van az, hogy mindig ez van: a változás mindig keserves és csodaszerű és ismét csak keserves, a gyermeknevelés mindig ugrás az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
GABO, Budapest, 2018
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634065883 · Fordította: Komló Zoltán
>!
GABO, Budapest, 2018
496 oldal · ISBN: 9789634066606 · Fordította: Komló Zoltán

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

gyermekorvos


Kedvencelte 8

Most olvassa 4

Várólistára tette 163

Kívánságlistára tette 130

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Laurie Frankel: Mindig ez van

„Az, hogy nyíltan kimondod, hogy ki vagy, és hogy az vagy, aki lenni akarsz, egy olyan világban, amely ezt csak megnehezíti, az tiszteletet érdemel.”

Egy gyermek a lehetőségek korlátlan tárháza, hiszen még bárki lehet belőle, aki csak lenni akar. De mit tehetünk szülőként, ha fiúnk éppenséggel inkább lány szeretne lenni? És ha mi mindezt maximálisan el is fogadjuk és támogatjuk, mihez kezdjünk a minket körülvevő társadalommal, amely a normalitást még mindig egy igen szűkre szabott skálán méri? Ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a fantasztikusan megírt, elgondolkodtató regény, amelynek a témája a nemi diszfória, a transzidentitás. Az érzékeny társadalmi kérdéshez a maga természetességében nyúl, amelyhez, ha a teljes történethez nem is, biztosan hozzájárul, hogy a szerző gyermeke is transznemű.

Az idillikus családba ötödik gyerekként érkezik Claude, akinek a nemisége mintha eleve elrendeltetett lenne, ugyanis a szülők reménykednek, hogy a négy fiú után ezúttal végre lányuk születik majd. Ami végül meg is történik, csak épp egyáltalán nem a várt módon. Rengeteg mélysége és szépsége van a könyvnek, de mindezek közül talán a legkiemelkedőbb a család ábrázolása. Példaértékű az a biztonságos háttér, amit a szülők biztosítanak gyermekeik, így Poppy számára is. A legjobbat akarják mindannyiuknak, miközben teret engednek, hogy személyiségük szabadon bontakozhasson ki, hogy tényleg önmaguk lehessenek. Az immáron Poppy-ként nevezett legkisebb gyermek ebben a fantasztikus közegben nevelkedik, ennek ellenére mégsem egyszerű beilleszkednie egy olyan világba, ahol még megfelelő mosdó sem létezik számára. Ennek a keserédes harcnak, a féltve őrzött titoknak és a varázslatos elfogadásnak a műve ez, hihetetlenül olvasmányos stílusban megírva. Mindeközben egy mese is íródik a regényen belül, az édesapa által, hogy elmesélje a történetüket, hiszen ez a létező legjobb varázslat.

A pride hónap jegyében úgy érzem, nem is találhattam volna tökéletesebb olvasmányra, ám nagyon sajnálom, hogy valószínűleg pont azokhoz nem fog eljutni, akik képtelenek elfogadni a világot a maga sokszínűségében.

Bea_Könyvutca P>!
Laurie Frankel: Mindig ez van

Ez egy erősen elgondolkodtató regény Claude-ról és családjáról. Claude 5 éves, négy nagyobb fiútestvére van, és rendezett, boldog családban nevelkedik, intelligens szülőkkel.
Ez a könyv arról szól, hogyan éli meg a család, a szülők, és maga Claude, aki egyre inkább Poppy lesz, ezt a helyzetet. Valóban transznemű-e a gyermekük és hogyan viszonyuljanak ehhez a lehetőséghez? Tartsák titokban, meséljék el a barátaiknak, vállalják fel teljesen nyíltan? Mivel tesznek legjobbat a gyermeküknek, hogyan lesz az élete a legkönnyebb?

Hamar kiderül, hogy sem így, sem úgy, egyáltalán nem könnyű, bármelyik utat is választják. Ez egy olyan dolog, amiről még az érintetteknek is nagyon sokat kell tanulniuk és tapasztalniuk, ők maguk sem tudják, hogyan viszonyuljanak hozzá.
Egy nagyon szép történet ez, ami nem akarja megmondani, hogy mit kell csinálni ilyen esetben. Sőt, azt mutatja meg, hogy mennyire nem fekete és fehér, amikor felmerül valaki életében egy ilyen helyzet, és mennyire megkívánja az összes családtagtól, hogy érzékenyen álljanak az érintett családtag mellé, hogy az továbbra is embernek, esetleg boldog embernek tudja érezni magát.

Megmutatta, mennyire eltérőek lehet a szülők véleménye a jövőt és a lehetőségeket illetően, mindamellett, hogy mindketten Poppy érdekeit nézték. És bizony én azt éreztem, hogy a többi fiú egy kicsit háttérbe szorult, és miközben Poppyt próbálták segíteni, a többiek sérültek.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/06/laurie-frankel-mi…

Mano_and_the_books>!
Laurie Frankel: Mindig ez van

Méltatlanul kevesen ismerik ezt a könyvet, pedig hiánypótló. Claude ötödik fiúként születik családjába, de 5 éves korában már érzi, hogy ő furcsa. Egy végtelenül szerethető, furcsa kisember, aki szívesen hord tea-hosszú lányruhákat. Claude transznemű. Családját és őt ismerjük meg ebben a szívszorító regényben. Számomra végig nagyon hitelesnek tűnt a történet, pedig csak az utolsó oldalakon tudtam meg, hogy az írónő gyermeke szintén transznemű.
Bárcsak nekem is lett volna ilyen elfogadó Penn és Rosie az életemben. Bárcsak nekem is lett volna egy Grumwaldom. Grumwaldot minden gyereknek!

Zsoofia>!
Laurie Frankel: Mindig ez van

Tegyünk egy gyors kitérőt: az egyedüli probléma ezzel a könyvvel, hogy nagyon kivételezett helyzetben van a családunk, akikről szó van. Pozitív álláspontot képviselnek, viszont sokkal több lehetőségük van, mint egy átlagembernek. Mikor fordult elő az, hogy megfenyegettek valakit a családból, erre ők öt állammal arrébb költöznek? Na látod.

És most hogy a kötelező „minden kiritkában meg kell említeni a negatívumokat” részt letudtuk, beszéljünk a könyv pozitívumairól.
A könyv tökéletesen bemutatja, 1) hogy egy gyerek mindenféle külső behatás nélkül is lehet más, mint heteroszexuális vagy cisgender. Ez nagyon sok embernek még mindig az újdonság erejével hat, megdöbbentően próbálják bizonyítani az ellenkezőjét, a Mindig ez van viszont nem próbált meg ebből bármiféle politikai üzenetet kovácsolni spoiler és ez így volt jó. 2) hogy a szülő lehet a világ legjobb szülője, megtehet bármit a gyerekéért, bármivel árthat neki, még azzal is, hogyha mindent megtesz érte.

Nagyon könnyen elmerültem ebben a történetben, a család bájosan és életszerűen diszfunkcionális, a történet a jó értelemben vett szentimentális. Nagyon jól ábrázolja, hogy napjaink kultúrájában, bármennyire is nyitottabb az iskolaközösség (meg úgy mindenféle közösség) a transznemű emberekre, még mindig ráerőszakolják őket, hogy csekkoljanak be egy dobozba, hogy könnyebb legyen őket kategorizálni, és hogy ez mennyire fundamentálisan rossz, főleg gyerekeknek.

Imádtam. Bár néha értékeltem volna, ha a mondatok felehosszúak.

V_Szilvió IP>!
Laurie Frankel: Mindig ez van

Amikor először olvastam erről a könyvről, hogy az a címe, hogy Mindig ez van, és a GABO-nál jön ki, az volt a képzetem, hogy sok helyzetről fog szólni, és egy könnyedebb, ifjúságibb nyelven. És ez valamennyire meg is történt. Bár azt hiszem nem sok kis helyzetről szól. Azt hiszem ez a könyv egy nagy történet arról, hogy mi mindent tesz meg egy család a legkissebbért.

A könyv felütése olyan, mint a meséké: Egyszer volt, hol nem volt, megszületett Claude, Rosie és Penn első látás előtti szerelméből, amiből Claude előtt már négy gyermekük született. Végigolvassuk, ahogy ehhez felépítik az életüket, melyben apa marad otthon, anya pedig imádja a munkáját, de főleg éjszaka dolgozik a sürgősségin, hogy minél több időt tudjon a családjával tölteni, és már egy ilyen jól megszokott akolmelegbe születik meg Claude, akiről azt remélték, hogy lány lesz, a legkisebb, de nem az lett, és ez semmilyen fennakadást nem okozott.

Mert ebben a könyvben semmi nem okoz fennakadást. Rosie és Penn úgy alakítják az életüket, hogy minden problémát a helyén kezelnek, és mégis boldog családi élet burjánzik körülöttük a burjánzó mondatok között. Az egész könyv hangulata nagyon hasonlít a Szívek szállodája egyszerű szituációs komédia stílusára, ahol foglalkoznak az adott problémával, de minden viszonyítva lesz, és mindent kimozgatnak az átlagos perspektívából, ami egyrészt üdítően szórakoztató, másrészt igényel némi olvasói agymunkát, harmadrészt pedig hihetetlenül gyorsan bevonz befogadóként a sajátos logikája a könyvnek, és aurát von körétek.

És akkor ebben a világban bújuk elő három-négy évesen Claude, aki nagyon gyorsan fejlődik egyébként, hihetetlenül intellektuális és jól szocializált kisgyerek, aki tudja kezelni a család dolgait, és hamar megtalálja a maga helyét a családban, ahol mindenki különc, és ahol minden gyermek felnövése, átváltozásai egyformán csodálatosak és egyformán ijesztőek.

De nem csak ez a világ van ebben a könyvben. Nagyon érzékelhető, ha a burkot, amiben élnek, támadás éri. Mert egy fiúnak nem lehet egy transznemű vagy buzi barátja, mert egy lánynak nem lehet egy fiú a legjobb barátnője, mert egy fiú nem mehet bikiniben a strandra, és mert nem lehet titokban élni. Nem lehet titokban élni szorongások, önfeladás és folyamatosan figyelem nélkül.
Csodálatos könyv, amit mindenkinek tiszta szívből ajánlok, itt bővebben: https://egymelegsracolvas.hu/laurie_frankel_mindig_ez_van

kinga133>!
Laurie Frankel: Mindig ez van

Nem a téma miatt adtam annyi csillagot amennyit, hanem a stílus miatt. A téma tetszett, habár idealizált, a valóság nem ilyen, a szülők ennyire nem elfogadók, és az adott személy sokszor úgy nő fel, hogy fel sem fogja, hogy transznemű. (Igen, ez tény!) Thaiföldön játszódó jelent pedig egy kisarkított rész, és nem fedi a valóságot. Sok fiút direkt lánynak nevelnek és fordítva is igaz, a nemiség a szegény rétegnél elmosódik, mert „nem engedheti” meg. Pénzre van szüksége, ezért úgy neveli a gyerekét ahogyan tudja és később lesz, ami lesz…. (kiskorúak szexuális kihasználása, stb.) Buddha és a transzneműség közé egyenlőséget tenni, pedig felér egy …. – nem is értem, hogy ezt így, hogyan írhatta le. Buddha nőiessége nem a transzneműséget szimbolizálja, elhiszem, hogy ezt szeretné látni az írónő, mert kapaszkodóra van szüksége, de ez így már túlzás.
Az írónő a végén megjegyzi, hogy nem önmagáról és a gyerekéről írt, pedig szerintem igen, de ezzel nincs baj, kár ezért magyarázkodni.
A gyógyszerekkel kapcsolatos rész tetszett a legjobban és Mr. Tongo nézetei, párbeszédes jelenetei. Ezek érezhetően más stílusban is íródtak. Örültem a könyvnek, valószínűleg máskor is belelapozok és jó, mert a tartalma velem marad, így maga a könyv elérte a célját, de a stílusa sajnos számomra fogyaszthatatlan volt, és ez így elrontotta az élményt, amit viszont sajnálok.

adibandi>!
Laurie Frankel: Mindig ez van

Az ilyen könyvek miatt éri meg nekem könyvmolynak lenni. Órákon és napokon keresztül ülni a seggemen, és falni az oldalakat. Lehet azt mondani rá, hogy unalmas cselekvés, de máskülönben sosem jutnék hozzá olyan történetekhez, mint például ez a könyv.

Ez az egyik leggyönyörűbb család-és személyiség fejlődés történet, ami idén a kezembe került. Vannak hibái ( ezért nem jelöltem kedvencnek!), de azt letagadni, hogy ez a regény mennyire egyedi, és mennyire csodálatos üzenetet közvetít az olvasó felé, az hazugság lenne.

Ez egy olyan könyv, amit nehéz befogadni. Kell hozzá egy bizonyos fajta hozzáállás és gondolkodásmód, ami mint a csillagozáson is látszik, nincs meg sok olvasóban. Sajnos így nem valószínű, hogy sok emberhez el fog jutni a könyv, pedig igazán megérdemelné a figyelmet. A szülők hoztak benne olyan döntéseket, amikkel nem feltétlenül értettem egyet, és emiatt nem is tudtam kedvencnek jelölni, de ha belegondolok a helyzetükbe, akkor én se tudtam volna jobb megoldást találni a problémákra.

A regény egyik legfontosabb üzenete szerintem, hogy nem csak annyi lehetőséged van, amit az élet egy adott pillanatban neked kínál. Mindig van egy harmadik opció, ami bár lehet, hogy nehezebb, és göröngyösebb út, de mégis megéri végigmenni rajta, ha minket ez tesz igazán boldoggá.

1 hozzászólás
kávésbögre P>!
Laurie Frankel: Mindig ez van

Ez az első könyvem ebben a témában: és nem bántam meg, hogy belefogtam, sőt! :) Ráadásul – és ez a fordító érdeme is – nagyon jól megírt könyv ez, végig élvezet volt olvasni. Nagyon szerettem Claude családját a maguk furcsaságával, de kívánom, bárcsak több ilyen fura család lenne a világban… És kevesebb olyan szűklátókörű, fekete-fehérben gondolkozó ember, mint amelyinnek az óvoda és az iskolarendszer bizonyult a történetben (és gondolom a valóság még rosszabb).

Deszter89>!
Laurie Frankel: Mindig ez van

Nem könnyű kérdés amit a könyv boncolgat, hogy a külvilág jó véleménye, vagy a saját boldogságunk a fontosabb!? A baj csak az, hogy itt, a kettő kizárja egymást.
Ez volt az első könyvem ebben a témában, és kíváncsi voltam, hogyan éli ezt meg egy gyerek, illetve a családja. Leginkább a lelki oldalon van a hangsúly.
Bár a család maga elég szürreális képet mutatott, nekem érdekes volt a könyv, és több kérdésemre is kaptam választ.
Igaz, olvasni nehéz volt a nyelvezete miatt, és a filozofálás is zavaróan sok benne, de a szereplőket megszerettem, és szorítottam, hogy végül jól alakuljon a sorsuk.
Elgondolkodtató történet, én mindenképp elolvastatnám azokkal, akik nem tudják elfogadni ha valaki „más”.

Ewila >!
Laurie Frankel: Mindig ez van

Meghökkentő téma, nyilván azért, mert nem találkoztam még vele. Mivel az írónő maga is érintett, elfogadó szülő maga is. és ez a magatartás megjelenik a könyvben. Nyilván sok személyes tapasztalat, negatív élmény is megjelenik a történetben, ami hitelesebbé teszi.


Népszerű idézetek

Málnika P>!

Az, hogy nyíltan kimondod, hogy ki vagy, és hogy az vagy, aki lenni akarsz, egy olyan világban, amely ezt csak megnehezíti, az tiszteletet érdemel.

428. oldal, 3. rész (Szájhagyomány)

Málnika P>!

A düh még mindig jobb volt, mint az emésztő bánat, mint a gyötrő önsanyargatás és rettegés, úgyhogy egészen olyasféle érzés volt, mint a megkönnyebbülés.

344. oldal, 2. rész (Én senki vagyok! Te ki vagy?)

Málnika P>!

Szerinte a magas sarkú cipő kényelmes. Világos, hogy nem ő az az ember, akinek az ítélőképességére az élet fontos döntéseit alapozni lehetne.

131. oldal (Invenció)

Málnika P>!

– Félek, hogy az embereknek nem lehet csak úgy megmondani, hogy mik legyenek – mondta Rosie. – Csak szeretni lehet őket, és támogatni bennük azt, akik.

125. oldal (Invenció)

Bea_Könyvutca P>!

Ó, hogy mi minden rejtőzik titkon gyermekeinkben, lesben állva, temérdek kárt okozva, szabadság után sóvárogva. És módfelett megrémisztve bennünket.

458. oldal

Marcsi061>!

Hogy tanítsa meg az ember a csemetéjét arra, hogy csak az számít, ami belül van, amikor az igazság az, hogy azzal is nagyon el van foglalva mindenki, hogy kívülre mit veszel fel?

90. oldal

Málnika P>!

Nincs más, drágám, csak a pillanatnyilag.

75. oldal (Lúzerek)

Bea_Könyvutca P>!

…amikor egy kislány farmert akar hordani, és focizni szeretne, a szülei majd kibújnak a bőrükből, amikor viszont egy kisfiú lányruhát akar hordani, és babázni szeretne, a szülei terápiára küldik, és benevezik valami tanulmányba.

314. oldal

Bea_Könyvutca P>!

… a szülői lét, mindenfajta ügytől függetlenül, mindig egyfajta egyensúlyozás azon dolgok között, amit az ember tud, amit csak sejt, amitől fél, és amit elképzel. Az ember sohasem lehet biztos, még (sőt talán főleg) a nagy, eget rengetően fontos dolgokban sem, a maguk szövevényességével és utóhatásaival.

490. oldal

Bea_Könyvutca P>!

A félelem elűzése. Megszelídíteni azt, ami rémisztő, de nem azzal, hogy elrejtjük, nem azzal, hogy karanténba zárjuk vagy a föld alá temetjük, nem azzal, hogy eltitkoljuk, hanem azzal, hogy arra intjük önmagunkat, és mindenki mást is, hogy válasszuk a szeretetet, válasszuk a nyíltságot, hogy gondolkodjunk, és maradjunk higgadtak. Hogy többféle út is van, nem csupán kettő, tágabb lehetőségek is léteznek, mint az, hogy titkolni vagy elárulni, megtéveszteni vagy reményt veszteni, férfi vagy nő, jó vagy rossz. Középutak. Messzebbre mutató utak.

446. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ashley Flowers: Sok jó ember
Colleen Hoover: Regretting You – Elrontott életek
Taylor Jenkins Reid: Szikrázó Malibu
B. B. Easton: Az öltönyös
Debbie Macomber: Karácsonyi kívánság
Miranda Cowley Heller: Papírpalota
Debbie Macomber: Alaszkai vakáció
Cora Reilly: A vágy hatalma
L. J. Shen: A szégyentelen
M. Z. Chapelle: Párizstól keletre