A ​gyilkosok éjszakája 10 csillagozás

Max Gallo: A gyilkosok éjszakája Max Gallo: A gyilkosok éjszakája

A ​náci uralom egyik legfélelmetesebb epizódja 1934. június 30. véres éjszakája, amikor Hitler igazi gengsztermódra leszámolt vetélytársával, Röhmmel, az SA parancsnokával. A Franciaországban rendkívül népszerű író oknyomozó dokumentumkrimije mesterien eleveníti fel az események feszültségét, a nagy leszámolást megelőző órák, napok, hetek, hónapok manővereit, intrikáit s magát a „ hosszú kések éjszakáját” is. Gallo olyan érzékletesen rajzolja meg a politikai erőviszonyokat, hogy az olvasó számára nyilvánvalóvá válik: nem pusztán vetélkedésről, személyes bosszúról, az elfajztott SA-vezérek „megbüntetéséről” volt szó; az összeesküvéssel megvádolt Röhm és gárdája (és „mellesleg” sok-sok teljesen ártatlan ember) legyilkolása a további események szempontjából is nagy horderejű elhatározás eredménye, a nácik közti belső harc döntő mozzanata volt.
Max Gallo 1932-ben született Nizzában. Író, történész, kritikus. Sok történelmi munkája, tucatnyi regénye jelent meg. 1984-ig a francia… (tovább)

>!
Árkádia, Budapest, 1986
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633070511 · Fordította: Barta András
>!
Európa, Budapest, 1986
320 oldal · ISBN: 9630737264 · Fordította: Barta András

Enciklopédia 20


Kedvencelte 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

KBCsilla P>!
Max Gallo: A gyilkosok éjszakája

Nem tehetek róla, egyszerűen imádom az egész történetet, ahogy napról napra lepereg előttem H. minden galádsága, mégis elkerülhetetlen figyelembe venni hihetetlen erejét, amivel azt a rengeteg embert maga mellé állította.
Ugyan ebben a történetben Röhm áll a középpontban, a végeredmény ugyanaz, a hatalom kinyilvánítása, és az a borzasztó gondolat, hogy ha valakit el akartak taposni, akkor senki és semmi nem számított.
Érdekes volt a homoszexuális világ megvilágítása is, arra gondolok, hogy már akkor is volt, aki nyíltan vállalta másságát, például maga Röhm is.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

R_Kingaa>!

Azt hitték azon a „hosszú kések éjszakáján”, hogy megnyerték a játszmát, miként mások – a Papenek és a Hindenburgok – 1933. január 30-án vélték győzteseknek magukat, elfeledve, hogy a nácizmust nem lehet az alsókarjukon megtartani, mint holmi kezes és vak karvalyt, amelyet eleresztenek, és amely a vadászat végeztével, jóllakva az öldökléstől, visszaül az ember öklére. Nem értették meg, hogy a nácizmus, vad, erőszakos mitológiákból merítve romboló erejét, megkeresi és felhasználja minden emberben azokat a sötét tartományokat, ahol elfojtott ösztönök rejtőznek, nem vették észre, hogy maga az évezredek távlatából felbukó és a század találékonyságával megsokszorozott barbárság. És a barbárság szükségképpen barbárságot szül.

319-320. oldal, Epilógus

NB14>!

Nyugtalanítja a helyzet. Lehetséges, hogy amikor behozta a nácikat a kancelláriába, a poklot szabadította el? Papen ugyanis híve az az erős hatalomnak, de megdöbbenti, sérti a parttalan terror. Nyilván ki akar egyezni a diktatúrával, mégpedig a legkisebb személyi kockázat árán, de korlátok közé szeretné terelni. Később – ügyes lévén mindig, amikor mentséget keres magának – ezt írja: „Németország történelme egészen 1933-ig nem ismerte a keresztényietlen diktatúrát, a hit és a törvény nélküli kormányfőt. Következésképpen nem tudtuk, miként kell harcolnunk ellene”.

NB14>!

Hitler hajlandó lenne Németországot megszabadítani a Sturmabteilungtól az elnökség fejében. Blomberg ennél is világosabban beszél; a Deutschland cirkálón egyezményt kötöttek, mely szerint az elnökség ára az SA.

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · Németország
NB14>!

[…] És a náci módszerek elleni kritika annál is váratlanabbul zúdul elő, minthogy az ország két éve dermedt a propagandától, minden toll, minden hang szervilis, Franz von Papen pedig alkancellárja annak a kormánynak, amelyet bírál.
„A propagandaminiszter (vagyis Goebbels) láthatólag el van ragadtatva – folytatja Papen – a sajtó egyöntetűségétől és hajbókolásától. Elfelejti, hogy a sajtó akkor tölti be hivatását, ha felhívja a figyelmet az igazságtalanságokra, hibákra, visszaélésekre”.

NB14>!

André Francois-Poncet francia nagykövet, aki nemrég Röhm századossal, az SA vezérkari főnökével vacsorázott, éppen szabadságon tartózkodik Párizsban, de csak a benyomásairól adhat számot a Külügyminisztériumnak erről az 57 éves müncheniről, aki Hitlerrel egy időben lépett be a pártba, és aki segített a jövendőbeli kancellárnak, hogy megtegye első lépéseit a politikai pályán.
– Fogalmam sem volt Röhm tevékenykedéséről — mondja Francois-Poncet. — Nem is sejtettem, hogy kiéleződött az ellentéte Hitlerrel. Módfelett utáltam, és amennyire csak tudtam, elkerültem, holott igen fontos szerepet játszott a Harmadik Birodalomban. Von Bassewitz protokollfőnök szemrehányással illetett viselkedésemért, és óhajának megfelelően nem utasítottam vissza, hogy egyszer együtt vacsorázzam Röhmmel. A találkozás légköre meglehetősen hűvös, a beszélgetés pedig érdektelen volt. Röhmöt azonban meggyilkolták.

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · Ernst Röhm
NB14>!

Tábornokok neve forog közszájon, az egyik kancellár volt; magas beosztású férfiakról beszélnek, olykor ezek közé a személyiségek közé egy-egy ismeretlen név vegyül, egy zsidóé, akinek megtalálták a testét, egy fogadósé, aztán megint a párt egyik alapítójának neve hallható,magáé Gregor Strasseré. Valamennyit magyarázat nélkül mészárolta le szenvedélytelen, módszeres és hidegfejű gyilkosok csapata. Mégpedig ott, ahol érték őket: a lakásuk ajtaja előtt, tanúk jelenlétében, és házastársuk olykor az életével fizetett egy túl heves mozdulatért. A holttestek a helyszínen maradtak, egy kapubejáratban, a minisztériumi irodában, az útfélen, az erdőben vagy félig elsüllyesztve a mocsárban. Néhány órával később a helyszínre érkezett a rendőrség, a tetemeket elvitték, vagy csak több nappal később véletlenül találták meg őket.
Gyilkoltak Münchenben, Berlinben és Sziléziában. Kivégzőosztagok tevékenykedtek a kaszárnyák udvarán. Néhány tucat vagy néhány százáldozat? Egyesek Heil Hitler!-t kiáltva, mások a Führert átkozva haltak meg. A gyilkosok nem voltak tekintettel a hozzátartozókra, kíméletlenül csaptak le az áldozatokra: egyesekkel az ágyukban, másokkal a pincében végeztek. Lehet, hogy a nácik — a forradalom könyörtelen logikája szerint — megkezdték a gyilkos marakodást ezen az éjszakán?

Kapcsolódó szócikkek: Berlin · Gregor Strasser · München
NB14>!

Az arca, a sebhelyei, ezek az ő érvei, kitüntetései, életének lenyomatai. 1908-ban tiszthelyettes, 1914-ben Lotaringiában van, tiszt a fronton, egyike azon csapattiszteknek, akik a sárban és a hidegben kiképzik a katonákat. 1916. június 2-án százados, részt vesz a thiaumont-i erődítmény ostromában; ez a Verdun körüli gyűrű egyik erőssége. Súlyosan megsebesül, és elcsúfítva, mintegy a saját bőrén érzi magát megerősítve a katonai hivatásra. Román front, francia front, békekötés és a szégyen. Von Epp őrnaggyal együtt azokhoz a szabadcsapatokhoz (Freikorps) tartozik, amelyek azért harcolnak, hogy ne vesszen kárba négyesztendős küzdelmük. A békekötés utáni kicsiny hadsereg tisztjeként megszervezi a bajor polgárőrséget abból a célból, hogy megsemmisítsék a „vörösöket”, azokat a spartakistákat, akik azt hitték, hogy a legyőzött és megalázott Németországban le tudják másolni az orosz forradalmat.
A húszas esztendők Röhmje a ködös bajor telek során felfegyverzi rendfenntartó milíciáit. A fegyverszámlák kiegyenlítése végett belép a Német Munkáspártba, a majdani náci pártba. Itt, ezek között a fanatikus deklasszáltak között találkozik egy volt frontharcossal, aki sápadt és csenevész, de a tekintete a megszállottaké, és nacionalista szenvedélye, látomásos ambícióival párosulva, valósággal felégeti életét; szaggatott előadásmódja ellenére varázsos szónok. Adolf Hitlernek hívják. Röhm a párt propagandistájává nevezte ki.
1934. július 2-án Hitler parancsára mészárolja le két SS-tiszt Röhmöt. A Birodalmi Kancellár parancsára. Pedig hat hónappal azelőtt a gyászos júniusi szombat előtt, amelyen a „hosszú kések éjszakája” elkezdődött, pontosan 1933. december 31-én Röhm levelet kapott Führerétől, amelyet a sajtó nyilvánosságra hozott. Göring, Goebbels, Hess, Himmler, összesen tizenketten ugyancsak levelet kaptak Hitlertől, aki egyévi kancellárság után háláját fejezi ki hűséges bajtársainak.

Kapcsolódó szócikkek: 1908 · 1914 · 1916 · Ernst Röhm · Lotaringia
NB14>!

„A nyugati hatalmak sohasem fogják átengedni nekünk a szükséges életteret – folytatja Hitler –, ezért gyors és határozott csapások válnak szükségessé, először nyugatra, majd keletre”. […] Jóval később, 1945-ben az egyik tiszt visszaemlékezett erre a napra. Von Blomberggel beszélt erről az 1934. februári gyűlésről. Mindketten megöregedtek, a kor és a megpróbáltatások nyomot hagytak rajtuk; és miközben felidézték az 1934-es napot, amerikai katonák vették körül őket – őrök, akik a fogolytábort vigyázták, melyben mindketten raboskodtak. Igen, akkor, 1934. február 28-án az SA és Reichswehr előtt szólt először Hitler az élettér meghódításáért indítandó villámháborúról. De ki hitt akkor ennek a rögeszmés embernek, aki csak nemrég került hatalomra?

Kapcsolódó szócikkek: 1934 · 1945 · Adolf Hitler
NB14>!

Így történt, hogy nem az arany csábította Papent, hanem megint csak az a hit, hogy ha a Führert szolgálja, Németországot is szolgálja. Már 1933 januárjában, a hatalomátvételkor is a hazaszeretettel fedezte magát, 1934 júliusában ugyanez a lemez. Csakhogy a Reichstagot felgyújtották; koncentrációs táborok vannak Dachauban és Buchenwaldban; Schleichert, Jungot, Bosét és Klausenert meggyilkolták, és a „hosszú kések éjszakáján” a nácizmus kegyetlen és kíméletlen arculata kendőzetlenül megmutatkozott. Papen előtt pedig semmi sem maradt rejtve mindebből.

Kapcsolódó szócikkek: 1933 · 1934 · Buchenwald · Dachau · Franz von Papen alkancellár · Reichstag
NB14>!

Lehet, hogy ezeket a sürgönyöket nem maga Hindenburg fogalmazta. Később, 1945-ben, amikor a szövetségesek által indított per, a háborús bűnösök nürnbergi pere során Papen, Göring és Keitel egy cellában volt, Papen végleg tisztázni kívánta az ügyet: „Amikor megkérdeztem Göringtől – meséli –, hogy véleménye szerint Hindenburg látta-e a nevében Hitlernek küldött táviratot, ő felidézte Meissner elnökségi államtitkár egyik szellemeskedő megjegyzését. Meissner több ízben szóba hozta ezt a táviratot, és olyankor selyma mosollyal megkérdezte: Az ám, miniszterelnök úr, elégedett volt a sürgöny szövegével?


Hasonló könyvek címkék alapján

Volker Kutscher: Elestek márciusban
Simon Scarrow: Elsötétítés
Jussi Adler-Olsen: A 64-es betegnapló
Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat
Jeffery Deaver: Vadak birodalma
Jussi Adler-Olsen: Más bőrében
Robert Harris: Führer-nap
Ken Follett: Alattunk az óceán
Stephen King: A halálsoron
Agatha Christie: Mert többen nincsenek