Az emberiség történetének egyetemes, ősi parancsa, hogy tiszteljük és szeressük a szüleinket. Ám ha valaki annak ellenére akarja követni ezt a parancsot, hogy a szülei egykor elhanyagolták, bántalmazták vagy kihasználták őt, csak akkor tud eleget tenni ennek, ha elfojtja a saját igazi érzéseit – a test pedig komoly betegségekkel lázad fel e lelki öncsonkítás ellen.
Alice Miller pszichoanalitikus, A tehetséges gyermek drámája című kötet szerzője ebben a könyvében részletesen elemzi azt a konfliktust, amely egyfelől az érzéseink és a testünk által felfogott dolgok, másfelől aközött húzódik, amit érezni szeretnénk, hogy megfeleljünk az erkölcsi normáknak, amelyeket régen magunkévá tettünk. Miller megvizsgálja a világirodalom nagyjainak – többek között Franz Kafka, Virginia Woolf, Arthur Rimbaud, Marcel Proust és James Joyce – életútját, kapcsolatot keresve és találva e nagy alkotók gyermekkori szenvedései és felnőttkori testi-lelki betegségei között. Megkérdőjelezi a bántalmazó… (tovább)
A test kiáltása 17 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2004
Enciklopédia 2
Kedvencelte 2
Most olvassa 4
Várólistára tette 38
Kívánságlistára tette 55
Kiemelt értékelések
Alice Miller: A test kiáltása 89% A szülői bántás hosszú távú következményei
Alice Miller könyvei olyanok, mint egy brutális hasba rúgás acélbetétessel. Még azoknak is, akik – ezen könyv témáját tekintve – nem szenvedtek el szülői bántást.
Ezzel együtt, ez szerintem egy nagyon jó könyv.
Alice Miller: A test kiáltása 89% A szülői bántás hosszú távú következményei
Miller – szokásához híven – kegyetlen és kíméletlen.
Nagyon nehéz volt olvasnom ezt a könyvet, mert szembesített a szülőként elkövetett bűneimmel. Bár a bántalmazásról ír, a sorok között érthető, hogy én is elkövettem ezt, még ha tudattalanul is, még ha nem ütéssel és kínzásokkal és molesztálással tettem is, és velem is elkövettek javíthatatlannak tűnően rossz dolgokat a szüleim.
Megértettem a könyv mondanivalóját, miszerint nem jár felmentés pusztán a tradícionális tisztelet okán, bár mikor ezeket a sorokat írom, épp az a társadalom egyik nehézsége, hogy a most fiatal felnőttek nem gondolják már úgy, hogy valakinek a kora miatt, vagy azért, mert „előttünk jár”, bármilyen tisztelet is járna.
Azért nem tudom jobbra értékelni a könyvet, mert nem akarok belenyugodni abba, hogy a tudásom, megértésem csak arra való, hogy elöntsön a szégyen, márpedig Miller itt abbahagyja a kifejtést és engem, mint bántalmazót, és mint bántalmazottat is, ott hagy a gödör alján, miután jól a fejemhez vágta…
Alice Miller: A test kiáltása 89% A szülői bántás hosszú távú következményei
Alice Millernél központi elem, hogy felszólal a gyermekkori bántalmazás társadalmi szintű tabusítása, az odafordulás hiánya és a tagadás ellen. Kb. 20 évvel később már talán a social media révén több pszichológiai tartalom elérhető a nyílt párbeszédhez, de mikro szinten szerintem továbbra is csodaszámba megy a családokon belüli nyílt kommunikáció – szóval továbbra is aktuális.
Eddig ez a könyve áll hozzám a legközelebb. Amiért érdemes elolvasni, hogy kiemeli az értő figyelem, általa az érzelmek megélésének, a test jelzéseinek jelentősségét az életben és a terápiában is. Hogy mennyire nem „technikákon” múlik egy terápia „sikere” és mekkora a felelőssége a szakembernek, hogy meghaladjon dogmákat és ő maga is érettebbé váljon.
Sok példát, esetet bemutat – köztük kifejezetten érdekesek a világirodalmi példák, amikhez alapos kutatást végezhetett.
Van, ami számomra kifejezetten megerősítő volt, saját történetben & szakmailag is.
Alice Miller dühös a világra, ami süket a felismeréseire, a gyerekkori bántalmazásra &, hogy a szülőt védi/menti fel az odafordulás hiányával – ez eddig minden könyvéből (3.-nál tartok mondjuk) érződött. Az is kiderül, hogy ez saját érintettségből is ered. Kíváncsi lennék, hogy élte meg ezt a harcot, mielőtt meghalt.
Alice Miller: A test kiáltása 89% A szülői bántás hosszú távú következményei
Minden, ami a könyvben le van írva igaz és hiteles, és csak abban kelt felháborodást, aki ő maga is bántalmazó szülő, vagy gyermekként képtelen túllátni a 4. parancsolaton.
Alice Miller: A test kiáltása 89% A szülői bántás hosszú távú következményei
Lehet meghaladott már a kötet, mert lassan 15 éves lesz, de két szószerkezettel leírható a lényeg:
-transzgenerációs trauma
-pszichoszomatikus megbetegedés.
És ez a nem csak szakmában használt két kifejezés kimarad.
Emellé szerintem csak történelmi szinten vagy elmaradottabb helyeken számottevő alap a negyedik parancsolat a szülő-gyerek kapcsolatában.
Mindemellett érdekes volt olvasni az írók, költők példáit, és hogy nem csak Popper meg Csernus tudja szemellenző nélkül lenézni a saját szakmáját.
Népszerű idézetek
A szülőktől való tudattalan, gyermeki félelem tartja vissza az embert attól, hogy felismerje az igazságot. Az nem igaz, hogy a gyűlölet megbetegít; az elfojtott, lehasított gyűlölet valóban meg tud betegíteni, de tudatosan megélt és kifejezett érzés soha. Felnőttként csak akkor élek meg gyűlöletet, ha olyan helyzetbe ragadok bele, amelyben nem tudom szabadon kifejezni az érzéseimet. Ilyen függőségben alakul ki a gyűlölet. Amint sikerül feloldanom (és felnőttként ez menni szokott, kivéve, ha totalitárius rendszerben sínylődik az ember), akkor megszabadulok a szolgai függőségből, és már el is illan belőlem a gyűlölet. Ha viszont jelen van ez az érzés, akkor nincs értelme tabu alá vonni, ahogyan a vallások előírják. Inkább meg kellene értenünk, hogy megválaszthassuk annak a módját, hogy kiszabadulhassunk a gyűlölet kialakulásához vezető függőségből.
Alice Miller: A test kiáltása 89% A szülői bántás hosszú távú következményei
Amikor a világra jön egy gyerek, szeretetre – vagyis odafordulásra, figyelemre, védelemre, kedvességre, gondozásra és kommunikációs készenlétre – van szüksége. Ha megkapja ezeket az életre felkészítő adományokat, akkor a teste megőrzi ezek jó emlékét, s felnővén ő maga is képes lesz ezeket továbbadni a saját utódainak. Ha azonban hiába vár mindezekre, akkor a gyerekkorból örökre megmarad a sóvárgás az első, sürgető szükségletek kielégítése után, amelyeket a későbbi életében más emberekre visz át.
Másrészről: minél kevesebb szeretetet kap egy gyerek, minél többször semmibe veszik és rosszul bánnak vele a nevelés jegyében, annál jobban függ felnőtt korában is a szüleitől és azok helyettesítőitől, akiktől mindazt elvárja, amivel a szülei a meghatározó pillanatban adósak maradtak. Ez a test normális reakciója. Tudja, mi hiányzik neki, és nem tudja feledni a fájdalmas hiányokat; ott marad az űr, amely arra vár, hogy betöltsék.
14. oldal
Alice Miller: A test kiáltása 89% A szülői bántás hosszú távú következményei
Felnőtt korukban pedig a sok feladat közepette már nincs idejük észrevenni a saját érzéseiket, kivéve akkor, ha ezek tökéletesen beleillenek a patriarchális értékrendszerbe, amely körülveszi őket: az apa iránt szabad részvétet érezniük még akkor is, ha ez az apa rendkívül destruktív és veszélyes. Minél nagyobbak a zsarnok túlkapásai, a jelek szerint annál inkább számíthat a türelemre, amennyiben csodálói elől hézagmentesen elzárva maradnak saját gyermekkori szenvedéseik emlékei.
73. oldal
Alice Miller: A test kiáltása 89% A szülői bántás hosszú távú következményei
Jó, pártfogó és nem neutrális kíséret mellett megtalálhatjuk a saját igazságunkat. E folyamat révén megszabadulhatunk a tüneteinktől, véget vethetünk a depressziónak, visszanyerhetjük életörömünket, búcsút inthetünk a kimerültségnek és megnövekedhetnek az energiáink, amikor már nincs rájuk szükség a saját valóságunk elfojtásának fenntartása érdekében. A depressziót jellemző fáradtság ugyanis mindig jelentkezik, amikor elnyomjuk az erős érzelmeinket, amikor bagatellizáljuk testünk emlékezetét és nem akarunk vele érdemben foglalkozni.
16. oldal
Alice Miller: A test kiáltása 89% A szülői bántás hosszú távú következményei
Számtalan hasonló sorsú ember élhet a földön, de az általam említett szerzők világhírűek, így szavaim igazságtartalma könnyedén ellenőrizhető a műveikben és az életrajzukban. Mindannyiukban közös, hogy engedelmesen alávetették magukat a negyedik parancsolatnak, s sok szenvedést okozó szüleiket életük végéig nagy tiszteletben tartották. Szüleik oltárán feláldozták a saját szükségleteiket és lemondtak az igazságról, a nyílt kommunikációról, a megértésről és a megértve levésről, s elárulták önmagukat. Lehasították magukról az igazságot, amely így, csak a műveikben tudott kifejeződni. Emiatt a tagadás börtönében ragadtak és rájuk nehezedett a negyedik parancsolat súlya.
Súlyos betegségekhez és korai halálhoz vezetett ez a tagadás, ami újra csak azt bizonyítja, Mózes alaposan tévedett, amikor azt közvetítette, hogy az ember hosszú életű lesz a földön, ha tiszteli a szüleit.
63. oldal
Alice Miller: A test kiáltása 89% A szülői bántás hosszú távú következményei
Hasonló könyvek címkék alapján
- Giandomenico Bagatin: A bennünk élő gyermek 89% ·
Összehasonlítás - Susan Forward: Mérgező szülők 93% ·
Összehasonlítás - Judith Herman: Trauma és gyógyulás 95% ·
Összehasonlítás - Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban 92% ·
Összehasonlítás - Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió 91% ·
Összehasonlítás - W. Thomas Boyce: Orchideák és pitypangok ·
Összehasonlítás - Bruce D. Perry – Maia Szalavitz: A ketrecbe zárt fiú 97% ·
Összehasonlítás - Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan 91% ·
Összehasonlítás - Bácskai Júlia – Fischer Eszter – Mohás Lívia – Vekerdy Tamás: Elszakadás a szülői háztól 92% ·
Összehasonlítás - Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek 87% ·
Összehasonlítás