Az egész egy tombolán nyert festménnyel kezdődött: tizenöt napraforgóval, amit egy olyan nő akaszt ki a falra, aki hisz benne, hogy a fiúk és a férfiak csodálatos dolgokra képesek.
És van két fiú, Ellis és Michael, akik elválaszthatatlanok egymástól. És a fiúkból férfiak lesznek, aztán besétál az életükbe Anne, és ez mindent megváltoztat és nem változtat meg semmit.
Sarah Winman Bádogembere a nagy sikerű Amikor Isten nyúl volt és Csodálatos dolgok éve nyomdokaiban járó szerelmes levél az emberi kedvességről és barátságról, veszteségről és túlélésről.
„Csodálatos, nagyon régóta nem indított meg ennyire könyv. Egyszerűen beleszerettem a regénybe és a szereplőibe.” – Joanna Cannon
„Visszafogott, nem érzelgős, magabiztos, meleg, és olyan gyengéd hangvételű, hogy az már fáj.”- Rachel Joyce
Bádogember 395 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2017
Enciklopédia 28
Szereplők népszerűség szerint
Ellis Judd · Michael Wright · Walt Whitman
Kedvencelte 43
Most olvassa 12
Várólistára tette 221
Kívánságlistára tette 153
Kölcsönkérné 7
Kiemelt értékelések
Csak annyit mondhatok, hogy a Bádogember az egyik leginkább élő, lüktető történet, amit a közelmúltban olvastam.
Megtévesztő könyv. A hívogató napsárga borító és az első néhány oldal még egy romantikus, idilli kis történetet sejtet, azonban az olvasó hamar ráébred a könyv mélyebb mondanivalóira is. Egy szép történet a szerelemről, a vágyról, a barátságról, az elfogadásról és a gyászról. Hangulatában és stílusjegyeiben nekem Anna Gavalda jellegzetes világát idézte vissza. Egy hatalmas érzelmi kavalkád, tele érzésekkel, színekkel, illatokkal. A kezdetben meglehetősen keszekuszának tűnő, időben és térben is ugráló történetekből bontakozik ki előttünk Ellie, a „Bádogember” figurája, aki szép lassan elveszített mindenkit, aki fontos volt számára, az édesanyját, a barátját, aki sokkal több volt, mint egy barát és a feleségét is. A könyv központi metaforája Van Gogh híres napraforgós képe, a fény és az árnyék, a világos és sötét színek kontrasztja. Szereplőink a napraforgóhoz hasonlóan mindannyian a fényre, az életre, szabadságra vágynak. A szürke angliai kisvárosi hétköznapokban a napfényes, szabad, önfeledt és boldog élet vágya fűti őket. Ez a vágy, ha csak egy rövid ideig is, de megadatik számukra a napsütötte, napfényes francia nyárban. Aztán hirtelen komorrá és rideggé válik Elii számára a világ. Ez a kettősség végigvonul a regény elbeszélésmódjában is, a szöveg hol lírai, dallamos, már-már mámorosan giccsbe hajló, máskor viszont a végletekig, szinte megmosolyogtató módon vulgáris és naturális. És bár a szerettei elvesztése és a gyász egy időre árnyékba burkolja Ellie-t, azonban végül mégis sikerül a fény felé fordítania arcát, hogy méltó módon őrizze meg szerettei emlékét a szívében.
Megtréfált, megörvendeztetett, elkeserített, hullámvasútba ültetett ez a regény.
Az első lapokon csak kerestem a helyem, képtelen voltam befogadni a történetet és nem tudtam, hogy az befogad-e engem valaha. Aztán hamar eldőlt. Valahol a két fiú találkozása táján elkezdtek csordogálni a finoman ábrázolt érzelmek, majd ezt követően a csorgás-csöpögés egyszer csak hömpölygéssé vált és ez az utolsó lap, utolsó mondatáig kitartott.
S ami a legfontosabb, nem volt szükségem nyálszívóra. Az ábrázolásmód annyira bohókásan kedves, annyira bohém módon könnyed, hogy a hátam beszakadt a súlytól, a fájdalomtól. Annyira nyersen durva, hogy az szinte már érzelgős – persze a pátosznak még a szele sem jár a környéken. Néhol pedig annyira plasztikusan naturális, hogy az már-már lírai. Mindez a kettősség végig uralja a regény hangulatát, és aki fogékony az ilyen végletes billegésre, azt könnyedén elvarázsolja.
Szereplőink csupa jó emberek, tele földi gyarlósággal és szembeszökő hibákkal. De valahogy ettől válik minden természetessé, gördülékennyé és magától értetődővé. S azt se feledjük persze, hogy a jó emberek, mint a mosónők, általában korán halnak. De addig élhetnek teljes életet, telve vágyakkal, áradó szeretettel, reménykedve vigaszt nyújtva, esetleg szilárd hűséggel, mégis örökké bizonytalanul, identitást keresve.
No és, végül ne feledkezzünk meg a történetet uraló fátumszerű szimbolikáról sem. Van Gogh napraforgóinak napba néző szabadságvágya a regény meghatározó súlypontja. Minden kedves (vagy éppen kedvetlen) szereplőnk valamilyen módon belecsöppen a 20. század második felének szögletesre formált, erősen hónaljszagú brit társadalmi viszonyai közé és (akár bevallja, akár tagadja) menekülne, szakadna el ettől a reménytelen valóságtól. Ellis, Michael, vagy éppen Dora Judd, valahogy úgy vágyik a tiszta levegőre, úgy mozdul a szabad akarat csábítása felé, ahogy talán Van Gogh, vagy éppen szegény füle tette azt valaha. Némelyikük meglépi a nagy kiszakadást, és lesz aki visszakozik, de így vagy úgy mindahányan belehalnak végül.
Szép történet ez a maga módján. Szeretetről, barátságról, hitről és feladásról is…
Ajánlom, értékes könyv.
Szép, fájdalmas történet barátságról, szeretetről, szerelemről, családról, álmokról, vágyakról. Annyi pont van, ahol egy másfajta döntés folytán az ember élete máshogy alakulhatna, ebben a történetben is éreztem ezt. Az emberi vágyódást valami más iránt, a megvalósítatlan, beteljesületlen vágyak iránt.
Bővebben: https://konyvutca.blogspot.hu/2018/03/sarah-winman-bado…
Ez egy lélegzetelállító, gyönyörű szerelmi történet, mely mentes a cukormáztól, ugyanakkor őszinte és nagyon emberi. Megható, bús, magával ragadóan szép regény, és talán túlzás nélkül kijelenthetem, hogy az egyik legjobb könyv, amit idén olvastam.
Még annyit, hogy csendes helyen olvasd, hogy igazán el tudj mélyedni az írás szépségében.
Bővebben: https://konyvparfe.blog.hu/2018/07/25/sarah_winman_bado…
Van ennek a könyvnek egy csodálatos varázsa. Azok közé a nagyon egyszerű emberek közé száll le, akik élik a szürke mindennapjaikat, a család és a munka között lassan elkopó éveiket. Aztán a semmiből, valahonnan fentről leereszkedik egy pici fény, egy ökörnyál, amin utazni lehet. Ha nem is bír el minket teljesen, de a lelkünket megrepteti. Ilyen lehetőséget kap Dora Judd, amikor egy kocsmai tombolán megnyeri Van Gogh Napraforgók festményének másolatát. Hazaviszi, a nappali falára felrögzíti, és ettől kezdve csak ő tudja, hogy milyen és mennyi erőt merít belőle a túléléshez.
Ó kapitány! Kapitányom!
Csak azért vágtam bele, mert @Tóth_Orsolya_3 azt sugallta, hogy olyasmi, mint a Szólíts a neveden, azt pedig imádom. Sajnos számomra ez csak félig volt igaz, ugyanis az első 150 oldal kb hármas volt. Aztán előkerült Michael könyve, és rögtön megértettem, miről van szó. Ugyanis a végét imádtam, mert gyönyörű volt. Lírai, szívet kitépő.
Ha összehasonlító elemzést akarnék csinálni, akkor Michael, Ellis – Elio, Oliver, Franciaország – Olaszország, 10 nap – 6 hét, Van Gogh – Monet, Mabel – Apa
Hát nem csodás? Jó, hogy sárga ez a könyv, a sárga a kedvenc színem.
Ó, hát dehogy nincs ennek a bádogembernek szíve!
…a fejemben megfestem Dorának a provence-i tájképet, még egyszer, utoljára.
„Hiányoztál – mondja.
A mellkasomban a hang, ahogy egy kimerült fecske szelíden a földre zuhan.”
Nagyon egyedi könyv mind hangulatában, mind pedig külső megjelenési formájában is. spoiler Ahogy kinyitottam a könyvet, a kedvenc színem köszöntött. Már ez sejtetni vélte számomra, hogy nem mindennapi könyvet tartok a kezemben. És ez bizony nem mindennapi könyv volt. Annyira különleges, egyedi, mélabús hangulat hatotta át, hogy teljesen magával ragadott. Újabb csodaszép, keserédes történet lopta be magát a szívembe.
Az is egy árulkodó vélemény, amikor az ember nem ír semmit, csak csendben kedvenceli. Én ritkán szoktam kedvencelni, de ezt igen. Alulértékelt és alulreklámozott könyv.
A Libriben a lejárós utalványomat el kellett költeni, SOHA JOBB VÁSÁRT.
Olvassátok el, és változtassa meg az életeteket, mint az enyémet. Soha többé ne menjetek el magatokban hozott, könnyű és jobbára önfelmentő ítélettel senki mellett, mert minden emberben, az Északi Járműjavítóból biciklivel hazamenő munkáséban, a CBA árufeltöltőjében is ott szunnyadhat egy gyönyörű, éveket átfedő napraforgós történet.
Népszerű idézetek
Az, hogy mit akarsz csinálni, meg az, hogy mit fogsz csinálni, két külön dolog.
75. oldal
Az óra egy órát sietett, mert elfelejtette visszaállítani tavaly októberben. Azonban tudta, hogy egy hónap múlva megint előre kell állítani, és a probléma magától megoldódik.
19. oldal
Említett könyvek
- Andrew Morton: Diana igaz története
- Hanif Kureishi: A kültelki Buddha
- Helen Fielding: Bridget Jones naplója
- John McGahern: Amongst Women
- Truman Capote: A Christmas Memory
- Truman Capote: Álom luxuskivitelben
- Walt Whitman: Fűszálak
Hasonló könyvek címkék alapján
- Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai 86% ·
Összehasonlítás - Laura Madeleine: Egy cukrászmester meséje 85% ·
Összehasonlítás - Freya Sampson: Az utolsó könyvtár 84% ·
Összehasonlítás - Bridget Collins: A könyvkötő 84% ·
Összehasonlítás - Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek 95% ·
Összehasonlítás - Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti 95% ·
Összehasonlítás - Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje 93% ·
Összehasonlítás - Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje 92% ·
Összehasonlítás - Clare Pooley: Rendhagyó szabályok ingázáshoz 92% ·
Összehasonlítás - John Marrs: The One – A tökéletes pár 90% ·
Összehasonlítás