Macskám, ​Jugoszlávia 80 csillagozás

Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Egy fiú Helsinkiben a 21. század elején, aki meleg internetes oldalakon keresi a partnereit, kígyót tart, és különös macskákkal ismerkedik. Egy albán muszlim nő 1980-ban Koszovóban, aki az álomesküvőjére készül. A két szálon futó cselekmény idővel összeér, miközben belső és külső világok dőlnek össze és épülnek újra. Pajtim Statovci nappali és éjszakai rémálmokban bővelkedő regénye szívszorítóan pontos és ítéletmentes képet nyújt arról, hogyan sodródnak a hazájukat elhagyók két ország között, hontalanul, és hogyan adaptálódnak a különböző nemzedékek új otthonukhoz.

Az 1990-ben Koszovóban született, Finnországban élő szerző huszonnégy évesen írt első regénye 2014-ben elnyerte a rangos Helsingin Sanomat irodalmi díjat a legjobb első regény kategóriában, és azóta tizenkét nyelvre fordították le.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Magvető, Budapest, 2017
284 oldal · ISBN: 9789631435580 · Fordította: Huotari Olga
>!
Magvető, Budapest, 2017
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631432961 · Fordította: Huotari Olga

Enciklopédia 20

Helyszínek népszerűség szerint

Finnország · Koszovó


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 40


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Van egy életképes vezérfonal, amit ugyan beárnyékol az albán felsőbbrendűségi tudat, s a szerbek iránti zsigeri ellenszenv, ezért objektivitása csak korlátozottan érvényesül. Ám ez a vezérfonal megbicsaklik amint anyáról fiúra helyeződik át a hangsúly. Míg az anya szinte dokumentarista jelleggel tárja fel, hogy miként élte meg egy koszovói albán lány a jugoszláv békekorszak utolsó évtizedeit, hogyan robotolt egy férfiuralmat preferáló házasságban, s hogyan vált beilleszkedési nehézségekkel küzdő bevándorlóvá, addig a fiú szinte betegesen ódzkodik a nyílt beszédtől. Megreked két világ között. Az egyikbe már nem térhet vissza, a másikba viszont látszólagos nyíltsága ellenére sincs belépése. Inkább sejtet, mint kijelentene bármit is. A legegyszerűbb dolgokat is bonyolult jelképek mögé rejti el. Néha oly bonyolultak mögé, hogy maga sem képes megfejteni, hogy miféle üzenetet is kódolt az adott esetben. Kisebbségiként hajlamos a szélsőségekre, az élet más területein is az ott érvényes kisebbségi buborékba menekül.
A regény színvonalát egy tipikus magyar közúthoz hasonlítanám. Többnyire döcögős, néha valóságos szakadékokkal tarkítva, amit ajánlatosabb inkább kikerülni. Olykor viszont meglepően sima, gördülékeny haladást biztosít. Amikor azonban a fiú szemszögéből látjuk a dolgokat, akkor felmerül a gyanú, hogy egy körforgalomban haladunk, ahol minden kereszteződésben meg van tiltva a jobbra kanyarodás.

ppeva P>!
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Már a címe alapján felfigyeltem rá, a fülszöveg (meg az értékelések) olvasása után pedig biztos voltam benne, hogy ezt el kell olvasnom.
Napok óta töröm már a fejem a csillagozáson meg az értékelésen. Mert tetszett is, meg nem is. Nagyon tetszett a két szálon futó történet, amit elég hamar összeraktam fejben, de hát nem is ez volt a lényeg, hogy ez legyen a nagy durranás. Volt benne egy csomó nagyon érdekes és jól megírt rész, különösen tetszett a koszovói albán mindennapi életet és gondolkodást, valamint bevándorlóként Finnországban beilleszkedni (vagy nem beilleszkedni) törekvő családtagok sorsát bemutató rész. Aztán voltak benne nehezebben befogadható vagy értelmezhető részek. A jelképek (vagy leginkább annak tekinthető elemek) közül legnehezebben a kígyót tudtam értékelni vagy értelmezni, részben talán amiatt, hogy elképzelhetetlen számomra egy kígyóval egy légtérben tartózkodni. Ahányszor arról írt, hogyan fogdossa, ölelgeti, tekergeti a nyaka köré, tartja szabadon a szobájában a kígyót, szaladgálni kezdett valami a hátgerincem mentén, és legszívesebben elfordultam volna, hogy ne is lássam… Hogy a kígyó, amitől kisgyerekként rémálmai voltak, mitől vált hirtelen potenciális házikedvenccé számára, arról csak találgatni tudok: talán így akarta legyőzni magában a félelmet, és egyszer s mindenkorra leszámolni a rémálmok kígyóival. Nem tudom, jelkép szinten jelentheti-e ez az apát, akitől szintén rettegett, és akivel szintén szeretett volna leszámolni. De nem vagyok se pszichiáter, se vájtfülű bölcsész, hogy erre valami végtelenül okosat mondjak.
A macskán is sokat töprengtem. A macskák nem váltanak ki belőlem olyan reakciókat, mint a kígyók, de macskával se szeretnék egy lakásban lakni. Érdekes, hogy az otthoni hagyományok szerint a koszovói család számára a macska tisztátalan állat, a fiú mégis macskával él, vagy talán inkább macskaként határozza meg partnerét – hol így, hol úgy értelmezhető a macska jelenléte. Törtem a fejem azon is, vajon minek a jelképe a macska. Aztán egyik hajnalban hirtelen beugrott, hogy ott a megoldás a címben: Macskám, Jugoszlávia. :)
Egyes részek nem voltak eléggé kidolgozva, vagy nehezen értelmezhetők voltak (nekem legalábbis), a tempó se lett egyenletes: nagyon kidolgozott részek után nagyon összekapott részek következtek.
Egészében véve érdemes volt elolvasni, rengeteg olyan kisebb-nagyobb kérdésre választ kaptam belőle, amit másnak nem tudtam volna feltenni, és még megfogalmazni sem lett volna egyszerű. Bekimet és Eminét meg nem kellett kérdeznem, elmondták maguktól is.

2 hozzászólás
Zsoofia>!
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Imádtam ezt a könyvet!
A stílusa pont olyasmi, amit én is szeretek, nyers, fiatalos, szűkszavú. A történetben megjelenő elemek, a kisebbségi lét elemzése, és főleg a megrendezett házasság pozitív oldalának bemutatása pedig tökéletes olvasmányélményt nyújtottak. Különösen élveztem, hogy mennyiféleképp lehet értelmezni a macska jelentését spoiler, ugyanígy a kígyóra.
Elgondolkodtató, problémafelvető, de azokra válaszokat nem adó könyv.

1 hozzászólás
anesz P>!
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Furcsa ez a könyv. Először is nem tudtam eldönteni a műfaját, mert néhol teljesen realisztikus, máskor meg mintha átcsaptunk volna mágikus realizmusba. Rengeteg mindenről szól, legfőképpen egy család széteséséről a történelem hullámain. A végén a csattanó jól zárja le az eseményeket. A múltbeli szálban nagyon érdekes volt, hogy a 20. században mennyire megmaradtak a sok századot megélt és megkövesedett hagyományok. Ugyanakkor a vőlegény/férj mennyire semmibe veszi őket, durvaságával széttöri őket annyira, hogy végül már neki sem marad semmilyen kapaszkodója, főleg, amikor elhagyják Jugoszláviát.
A menekültlét nagyon aktuális téma manapság, mégsem volt túl sok olvasni róla. A regény szerintem főleg a magányról szól, arról,hogy szereplőink mennyire nem találják meg a helyüket a világban, mennyire nincsenek kibékülve magukkal. Az anya és a fia nagyon hasonló gondokkal küzd, hasonlítanak egymásra, nem is tudják, hogy milyen nagyon, azonosan gondolkodnak az alapvető dolgokról, mégsem találják a közös hangot.
A macska és a kígyó szimbólum engem is elgondolkodtatott, nem mondhatnám, hogy teljesen képben lennék.
Mi a kiút a regénybeli helyzetből? Erre nem kapunk választ.
Elgondolkodtató regény, örülök, hogy végül a kezembe került.

szanes1 >!
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Kicsit szürreális, de mégis valahogyan nagyon ismerős közeg mind a koszovói, mind a finn történetszál. A női szemszög persze ismerősebb volt, jobban megérintett, de a bevándorlói léttel is tudtam azonosulni, off. Mindenesetre nagyon aktuális témákat dolgoz fel könyvében Pajtim Statovci: felnőtté válás, otthon~~(talanság)~~, szerelem, nemi identitás, vagyis szexuális irányultság, kihasználás, önzés, anyaság, apaság, párkapcsolati témák, családon belüli erőszak, hagyományok, beilleszkedés a társadalomba, háború, az élet értelmének keresése.
A macska szürreális alakját nagyon nehéz értelmezni, a cím nélkül talán lehetetlen is lenne. De mégis kellett ez a kis hihetetlen, álomszerű, bulgakovi szál a könyvbe. [[Egyre jobban szeretem egyébként a szürrealizmust, úgy látszik, ez olyasmi, amire meg kell érni.]] És egy meglepetés a végére: amikor az egyik szereplő megkéri az elbeszélőt, hogy ajánljon neki valami könyvet a hazájáról, akkor az elbeszélő Dragománt ajánlja. https://moly.hu/idezetek/854904
És ez egyben magyarázat is arra, miért lehet nekünk magyaroknak annyira ismerős ez a kis balkáni történet.

Arturo>!
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Először azt hittem, nem fog tetszeni a könyv, hiszen az első fejezet egy Finnországban élő, koszovói származású meleg srác alkalmi szexuális kalandját mutatta be. Bevallom, ez kicsit sok lett volna nekem egy egész könyvnyi mennyiségben… Azután a történet átváltott a másik szálra, amely 1980-ban kezdődik Koszovóban, muszlim albánok között. Jugoszlávia még egységes, mert Tito vasmarokkal egyben tartja az országot, hatalmi szóval elsimítja a nézetkülönbségeket. Nagyon izgalmas volt ez a szál – érdekes volt a muszlim közösség leírása, ahol még a régi szokások szerint élnek: az asszonynak kuss a neve, az apja hozzáadja valakihez, és onnantól szinte rabszolgaként szolgálja a férjét.
A két szál váltakozik – napjaink Finnországából átugrunk a 80-as évek Koszovójába és viszont. Finnországot Bekim, a meleg srác szemén át látjuk – itt mágikus realista az elbeszélés módja. A koszovói rögvalóságról Emine, egy fiatal lány mesél, realista stílusban. A Bekim-történetet, az első sokk után, egyre jobban megkedveltem, mert érdekes kérdéseket feszeget: a befogadó nemzet bevándorlókhoz való viszonyát, a beilleszkedés kérdését valamint a Koszovóba való visszatérés lehetőségét. Ezek megjelennek Eminénél is, csak egy kicsit más szemszögből. A két szál azután összeér, és még az sem baj, hogy ez az összeérés eléggé kiszámítható.
A Macskám, Jugoszlávia fikció, bár nehéz nem észrevenni a hasonlóságot a regénybeli Bekim és Pajtim Statovci között. A történet, legalábbis az indítása, egy kissé kívül esik a komfortzónámon, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Nemcsak a meleg szubkultúrát segített jobban megértenem, hanem a traumát is, amely Jugoszlávia lakosait érte az ország véres széthullásakor.

>!
Magvető, Budapest, 2017
284 oldal · ISBN: 9789631435580 · Fordította: Huotari Olga
3 hozzászólás
Francesca>!
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Az értékeléseket olvasva rosszabbra számítottam, kifejezetten kellemes csalódás volt. A könyv nagy erénye az első és a második generációs bevándorlók nehézségeinek hiteles bemutatása. Különösen nagyra értékelem a második generáció sorsát, mert ez nem egy túl gyakran megjelenő téma a kortárs irodalomban. Pedig ők azok, akik tényleg két kultúra, két nemzet közé szorulnak, és minél nagyobb a különbség az eredeti és a befogadó ország kultúrája között, annál nehezebb a fiatal bevándorlónak megtalálnia a saját helyét a világban. Közel tíz évet éltünk Németországban, és több olyan fiatal afgán lányt is megismertem, akik miután elhagyták a középiskolát, ami kötelező volt, ami benne tartotta őket a német rendszerben, az integráció illúzióját adta nekik, ám amikor befejezték, és újra elsősorban a saját családi-nagycsaládi köreikben mozogtak, azaz kvázi egy párhuzamos társadalomba kerültek vissza, elvesztették a talajt a lábuk alól, és a regény főszereplőjéhez hasonlóan éveket töltöttek lefagyva, a négy fal között.
Tetszett a szexualitás szál is a történetben (a macsó, erőszakos, homofób balkáni apa, aki a finn társadalomból kilóg, és a meleg fiú, akit pedig a koszovói közeg vetne ki magából), és érteni véltem a kígyó- és macskamotívumot is, de ezt néha kicsit már túlzásnak éreztem.

chhaya>!
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Ugrok minden könyvre, ami macskás, aztán végül úgy is elolvasom, ha annyira nem is macskás… Valahogy így jártam ezzel a kötettel, jóval nehezebb témát kaptam, mint amire számítottam. (De legalább szerepel benne igazi macska is! Egy szép vörös. És kígyó, de arról inkább ne beszéljünk.)

Az otthonából, hazájából kiszakadt embernek sosem könnyű, főleg, ha a távozás kényszer, és a visszatérés gondolata miatt az új helyet csak átmenetinek tekinti. De mi van akkor, ha ez az ideiglenesség, évekig, évtizedekig is eltart? A régi helyet már nem érzi hazájának (túl sokat változott, megszólják már a közösségben), az új helyet soha nem is fogja (túl keveset változik, képtelen beilleszkedni, nem fogadják be). Tetézzük meg az egészet családi gondokkal, egy merev albán családmodellel, pénztelenséggel, rémálmokkal… És megkapjuk ezt a nem túl kedves, de elgondolkodtató jugoszláv macskát.

Eule P>!
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

Eleinte tetszett a könyv, a két szálon futó történet, különösen a múltban játszódó, amely egy tőlünk nem is oly távoli, de mégis ismeretlen és érdekes világot mutat be. Élvezettel olvastam a koszovói muszlim albánok spoiler szokásairól. Ez a szál a délszláv háború fiataljait mutatja be, azokat, akik külföldre mentek a harcok és a kilátástalanság elől és válnak otthon és az új lakóhelyen is gyökértelenné, lenézetté és kibeszéltté. Aztán a fogadó ország nehézségei, spoiler.

A másik szál számomra kevésbé volt élvezetes, túl sok volt. Mindenből: szenvelgésből, píszíből, takarításból, állatokból és vérből. Az összekapcsolódás is adta magát, sehol egy kis meglepetés… Nem kenyerem a mágikus ralizmus, ami itt is megmutatkozott: időnként fogalmam se volt a vége felé, hogy mi a valóság.

Számomra új volt a másodgenerációs bevándorló (tekintsük főhősünket annak) szemszög. Nemcsak az derült ki, hogy a felszínen toleráns finnek közel sem azok, de az is, hogy az identitását elvesztett felnőtt gyereke identitáskereső lesz, aki egy kis figyelemért szinte bármire hajlandó. A magányát pedig saját családja nem tudja enyhíteni, mert az a maga a beiileszkedésére koncentrál és a túlélésre, a gyerekre csak a legszükségesebb időt fordítja.

V_Szilvió IP>!
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia

A Macskám, Jugoszláviában két cselekményszálat követünk. Az első napjainkban játszódik, Finnországban. Egy fiatal srácról szól, aki kígyót vásárol, majd elmegy szórakozni, és szerelmes lesz egy beszélő és párkapcsolatot létesítő, kifejezetten rosszindulatú macskába, aki képvisel valami visszataszító európai gőgöt, és folyamatosan reflektál arra, hogy a srác meleg és bevándorló. Ugyanakkor ez a macska értelmezhető egyfajta migráns jugoszláv életérzésként, jugoszláv identitásként, amit nem lehet lekaparni, amihez viszonyulnia kell, ami nem mindig kedves, behatárolja a lehetőségeit, és vissza-visszatérően emlékezteti, ki is ő valójában.

A második történetszál az 1980-tól napjainkig tartó időszakot veszi végig, ami egy fiatal koszovói lány felnövését, szerelembe esését, pontos vallási szabályok és hagyományok szerinti házasságkötését, és az asszonnyá, anyává válásának mozzanatait követi. Nagyon alapos, és őszinte, naiv kislányos érdeklődéssel mesél az elbeszélő az esküvő körüli előkészületekről, és megmagyarázza a szokásoknak az eredetét, fontosságát, okát is, ami érdekes utazás volt ebbe a másként népi, és másként patriarchális, családcentrikus világba.

És az asszony nézőpontjából tekintünk a háborúra, ami a családja körül zajlik, és mint családanya tekint a menekülésre és a menekültség különböző formáira. A családja számára nem igazán ismert más társadalmi rend, mint a koszovói, vagy más világnézet, mint az iszlám. És ezzel persze nincsenek egyedül. A könyv egyaránt fog reflektálni, mindkettejük történetében az emberjogi kérdésekre, a befogadás kérdéseire, és nehézségeire, akár a bűnözés lehetőségére, és ezzel együtt nem is ad egyértelmű választ arra, hogy hogyan kezelendő egy ilyen válság, sokkal inkább új kérdéseket vet fel, és ránagyít fontos, de első ránézésre lényegtelennek tűnő részletekre.
Bővebben itt: https://egymelegsracolvas.hu/pajtim_statovci_macskam_ju…


Népszerű idézetek

csgabi P>!

Nem szörnyű, hogy amint valami jó történik, az ember félni kezd attól a pillanattól, amikor le kell mondania róla?

241. oldal

1 hozzászólás
csgabi P>!

Bárki bármikor megváltoztathatja élete irányát, csak megfelelően motiváltnak kell lennie. […]

77. oldal

csgabi P>!

Az otthont naponta kellett takarítani, mert a rendetlen otthon marre, és egyetlen magát valamire is becsülő ember sem hozna szégyent a családjára azzal, hogy piszkos lakásban él. Az otthonnak is arca van, amire nem szabad szégyent hozni. Egy becsületbeli ügy. Egy albán hajadon hajlandó meghalni a becsületért, azért, hogy ne maradjon szégyenben, mert ez sokkal rosszabb a halálnál.

59. oldal

csgabi P>!

Egyszer kért tőlem valami olvasnivalót, ami a hazámról szól. Azt válaszoltam, hogy az én hazámról nem nagyon írtak történeteket, de odaadtam neki Dragomán Györgytől A fehér királyt, és kértem, lassan olvassa, és gondolkodjon el rajta, de ki se nyitotta a könyvet.

273. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dragomán György: A fehér király
1 hozzászólás
csgabi P>!

Esténként a macskával együtt nézzük a televíziót, vagy csak úgy egymás közelében vagyunk. Vakargatom, azt nagyon szereti. Sárga, mély szeme van, és amikor ott ül, órák hosszat az ablakpárkányon, és kinéz, az a furcsa érzésem támad, hogy egyáltalán nem ismerem, de amikor ennivalót teszek a tányérjára, tudom, mindig hálásan jön, és megeszi.
Leginkább a tehetségkutató műsorokat nézzük a macskával.

279. oldal

Kapcsolódó szócikkek: étel · macska
csgabi P>!

Szombatonként a várost járom, a csillogó hó borította parkokban sétálok, szeretem, hogy telente ilyen hideg van. A fagy mindent mozdulatlanná merevít, a havas fák úgy állnak, mint a szobrok, a hó az utakon olyan kemény és sűrű, mint az aszfalt, az utcai lámpákra pedig sapkaként feszül.

278. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Finnország · · tél
csgabi P>!

Tavasszal megemlítette, hogy kölykezett a macskája. Egészen átlagos, házimacskakölykök. Fényképet mutatott róluk, három szürke és egy fekete kölyök aludt egymás mellett egy kosárban. Azt a feketét, azt megkaphatnám?, kérdeztem rögtön ezután, és ő mosolyogva válaszolt, hogy persze, nekem adja.

279. oldal

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!

A történet az ismert közmondással végződött: egy albán ígérete mindig biztosra vehető.

82. oldal

>!

A mennyasszonynak piros fátyol alá kellett rejtenie arcát, sorban mindenki előtt meghajolnia, megölelnie az illetőt, és sírni. Minél közelebbi volt a rokon, annál hangosabban kellett sírnia. Így búcsúztak a menyasszony családja a nőtagjaitól és barátaitól.

86. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Joe Hill: Szarvak
Kolozsi László: A bejrúti járat
David Mitchell: Csontórák
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
S. A. Locryn: Gyufaláng
Belinda Alexandra: Zafír égbolt
John Cure: Istentelen vidék
Alice Hoffman: Galambok őrizői
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete