Vidravas 110 csillagozás

Galgóczi Erzsébet: Vidravas Galgóczi Erzsébet: Vidravas Galgóczi Erzsébet: Vidravas

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​vidravas tányér alakú, nyeles, gyilkos szerszám, az apró háziállatokat pusztító kisvadak ellen használják.
Az egyik téli reggel ilyen csapóvas csípi be a regény hősnőjének, Rév Orsolyának a kezét. Orsolya szüleit kuláknak nyilvánították, őt ezért kizárták a Képzőművészeti Főiskoláról. Szülőfalujában várja, hogy folytathassa tanulmányait. Hozzájuk kerül, egy Pestről kitelepített idős asszony, a nemzetközi hírű geológus felesége. A tudóst szabotázs vádjával először halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték…
1952-t írnak. Embertelen rendelkezések nyomorítanak és tesznek próbára öreget és fiatalt, falusit és városlakót egyaránt.
Van, aki nem bírja elviselni az új, megváltozott körülményeket, és elpusztul, fizikailag vagy erkölcsileg megsemmisül. És van, aki addig ismeretlen erőforrásokat tud fölfedezni magában.
Galgóczi Erzsébet új regényében 1956 nyaráig követhetjük az eseményeket. A szereplők egyéni, mégis általános lélektani és társadalmi törvényeket… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
Babits, Szekszárd, 1998
334 oldal · ISBN: 963901575x
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1985
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631529525
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1984
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631526062

Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Alexander Fleming

Helyszínek népszerűség szerint

Alpok · Duna · Andrássy út 60., Budapest · Rábca


Kedvencelte 17

Most olvassa 2

Várólistára tette 109

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Galgóczi Erzsébet: Vidravas

A ’80-as évek végén olvastam először ezt a könyvet. Galgóczi utolsó, 1984-ben megjelent Vidravas című, leghíresebb regényében arra tett kísérletet, hogy végre nyíltan is kimondja a kommunizmus bűneit.
A könyv központjában a szörnyű ötvenes évek egyik politikai pere áll, amelynek következményeképpen egy geológust életfogytiglani büntetésre ítéltek, feleségét pedig egy messzi kis faluba telepítették ki. A regény hősnője, Rév Orsolya, fiatal festőnő, akit politikai okokból rúgtak ki az egyetemről, és aki most éppen ebben a faluban él a szüleivel. A lány először elkötelezetten hisz az ideológiában, de a feleség lassan meggyőzi igazáról, és Orsolya megérti, hogy a geológus ártatlan. Az öregasszony halála után Orsolya a feleség nevében hamisított leveleket kezd írni a bebörtönzött embernek, hogy értelmet adjon az életének és eltitkolja előle a rettenetes igazságot. A könyv története az ’56-os forradalom előtti nyáron ér véget.
Ez a Galgóczi regény, amely talán a legtöbb indulatot generálta. Az akkori cenzúra töröltette egyes részeit, az utolsó fejezetet el is kellett hagynia. A könyv megjelenése után még az egyik magára ismerő szereplő regényalak is beperelte, ám az ügyet végül sikerült elsimítani.
Kitűnő, őszinte, igaz, nagyon aktuális írás! Ajánlom azoknak, akik nem élhették át azon időket, mert ezen lehet edződni!

SteelCurtain >!
Galgóczi Erzsébet: Vidravas

Néhol igen eröltetett a történet, de összességében elég jól sikerült mozaik a Rákosi korszak tablójához. Pontosan ábrázolja a magyar falu és a parasztság elkeserítő helyzetét a világháború utáni évtizedben. Az ostoba sztálinista politika teljesen kamikaze módon szűkítette le egyébként sem túl széles társadalmi bázisát. Nemcsak az egyébként meglehetősen csekély számú, magát kommunistának valló egyének közül igyekezett kiszűrni, s olykor fizikailag is megsemmisíteni ideológiai alapon a meggyőződéses marxistákat, de hatalmi intrikák folytán hamarosan saját sorait is ritkítani kezdte. Ezzel párhuzamosan az ország legnépesebb társadalmi osztályának, a parasztságnak is hadat üzent. Pedig ez az osztály megnyerhető, biztos alap lehetett volna a számukra. Hogy ez a borzalmas politika mennyiben volt orosz elvárás, és mennyiben önkéntes túllihegése az elvárásoknak, az talán sohasem lesz tisztázva. Annyi azonban bizonyos, hogy nálunk mindig is nagy divatja volt a vezetők részéről az idegenek hátsójának megkörnyékezése. Én még a harmadik évezred elején is dolgoztam olyan külföldi cégnél, ahol a francia igazgató rémülten tapasztalta, hogy helyben a magyar vezetők milyen eszetlen módon sokszorozzák meg a gallok elvárásait. Galgóczi mindenesetre elég szépen rajzolta fel az 1956-hoz vezető utat. Rév Orsolya karaktere telitalálat. Mellette azonban többnyire elfakult a többi fontos szereplő. És sokalltam az egykori illegális kommunistát is. Demény Pál: Rabságaim I-II.] elég pontos képet fest arról a maroknyi kommunistáról, aki a Horthy rendszerben akár a marxista, akár a sztálinista elvek jegyében szembeszállt az akkori rendszerrel. Galgóczi ezen a ponton éppúgy túlzásokba esik, mint a korszak szinte valamennyi többi írója, legitimálva ezzel a sztálinista legendáriumot. Az sem tetszett, hogy önfelmentést nyújt a magyar értelmiségnek, mondván, hogy nekik korábban sejtelmük sem volt a sztálini diktatúráról. Ez legalább annyira hihető, mint az, hogy én festettem a Mona Lisát. Hibái ellenére megkerülhetetlen mű az ötvenes évek megértéséhez.

5 hozzászólás
eme P>!
Galgóczi Erzsébet: Vidravas

Gorkij írta valahol: Csak az történt meg, aminek történetét megírták.

Az emberek vérében edzett vidravas történetét megírták. Többféleképpen is. Az viszont meglepett, hogy így is megírhatták, kiadhatták, ráadásul a rendszerváltás előtt. Nálunk akkoriban, a nyolcvanas évek első felében, álmodni sem lehetett volna ilyesmiről. Túlságosan szorított a vidravas, nem igazán lehetett lélegzethez jutni. Olvasni egyáltalán, beszélni sem nagyon lehetett arról, ami megtörtént, többek közt arról, hogy ki a kulák és miért. És mivel jár kuláklistára kerülni. Nálunk a faluban, nagyszüleim falujában sokan még mindig kulákoznak. Ilyenkor, nagyszüleimre gondolva nagyon össze tud szorulni a szívem. Talán ezért is éreztem azt, hogy jó olvasni ezt a könyvet. Egyáltalán jó, hogy van ez a könyv. Igaz, olvasni is kellene…

Korlátolt emberek kezében korlátlan hatalom. Vidravas. Ügyekké kopott sorsok vergődnek benne. Orsolya, Simon Pál és Emma néni regénye azonban nemcsak a vergődés története, hanem lassú kiszabadulás is a szorításból. Fejlődéstörténet, mely egy „kommunista” parasztlány és egy „reakciós” idős házaspár közti kapcsolat alakulására épül, mesteri mértéktartással, anélkül, hogy bármely szereplő, vagy netán maga az elbeszélő ideológiai szócsővé válna. Nagyon emberi ez a történet, és őszinte. Az őszinte emberi kapcsolat pedig a legtöbb, legértékesebb, amink van. Demagógia és ideológiai nevelés, kuláklisták, szabotőrlisták, árulólisták, megalkuvások és megalázások közepette embernek maradni, gondolkodni, érezni, őszintének lenni.
A regény nagy erénye (többek közt), hogy bár a történet megengedné, nem elégszik meg olcsó megoldásokkal, óvatosan, ügyesen kikerüli a csapdákat karakterábrázolásban, cselekményvezetésben egyaránt. Nagyon tetszett az is, hogy elég egy kis perspektívaváltás ahhoz, hogy Orsolya regényéből Simon Pál regényévé alakuljon a történet, de mindkét olvasat nyugodtan megfér egymás mellett is.
Igen, határozottan jó volt olvasni a történetet, még akkor is, ha a lezárásból picit kicsippentett a vidravas. (Ha jól értettem, az ’56-os eseményekre is reflektált volna eredetileg, de azért így is eléggé egyértelmű a befejezés.)

Ami még birizgálja a fantáziámat: Sztálin halálhíre, amit Simon Pál a Gyűjtőben Thury Zsuzsa A francia kislány c. regényéből tud meg. Az én példányomban nem találtam semmit erről, több mint valószínű, ezt a regényt is menyirbálta a vidravas.

javult a háztartások szemétjének minősége – rádióhír 1953. március 5-én.
Mondjuk XVI. Lajos sem jegyzett fel sokat 1789. július 14-én a naplójába: Semmi.
Még jó, hogy mások is írnak naplókat, könyveket, megírják a történetet, hogy tudjuk: megtörtént.

2 hozzászólás
mcgregor>!
Galgóczi Erzsébet: Vidravas

A Vidravas egy olyan üdítően józan hang az erőszakos államosítások, a kuláklisták, a gerinctelen senkikből lett titkosrendőrök és a megvalósíthatatlan ötéves tervek időszakából, hogy megdöbbentő, hogy a magát hithű szocialistának valló Galgóczi hogyan tudott önazonos maradni azzal az erős igazságérzettel és kritikai érzékkel megáldva, amellyel saját eredendő származási közegének, a paraszti társadalomnak a szocialista szétrombolását riportálta. Persze nem véletlen, hogy a legkeményebb ötvenes években játszódó mű csak az „enyhülés” éveiben, 1984-ben jelenhetett meg, de szókimondása és a kommunista ostobaságot, a méltánytalanságot és az önsorsrontó társadalommérnökösködést ostorozó lelkülete miatt még így is csoda, hogy engedték kiadni. Galgóczi a magyar falu átalakulásának érző lelkű megéneklője, az egyik legérdekesebb átmeneti csoport: a paraszti sorból felemelkedett elsőgenerációs értelmiségi par excellence példája. Már/még mindkét közegben idegen, és míg benne van a felemelkedő rétegeknek a véges létbe vetettségből táplálkozó türelmetlensége, megértetlensége, finom és még bizonytalan gőgje, de egyúttal önmarcangoló és önkritikus hajlama is kifejezésre jut. Főszereplőjének, Orsolyának a karakterében nem nehéz felfedezni az önábrázolási igényt és az önéletrajzi elemeket. Nagyon ajánlom azoknak, akiket érdekel, hogy nagyszüleink generációjának életük legszebb éveiben milyen pofátlanul erőszakos, kizsigerelő és végtelenül buta rendszert kellett elviselniük, miközben a létbizonytalanság annyira áthatotta a társadalom minden rétegét, hogy még a kritikátlan párthűség és szervilizmus bajnokai számára sem volt garancia arra, hogy egy újabb irányváltás ne sodorja őket egykori alávetettjeik és megnyomorítottjaik közé, vagy tüntette el őket nyomtalanul a konstans „forradalom” jakobinusokat idézően önfaló szörnyetege.

Csabi P>!
Galgóczi Erzsébet: Vidravas

A könyvek sorsa különös. Ez a regény 1984-ben jelent meg, innen nézve az már elég közel van a rendszerváltáshoz, hát miért ne jelenhetett volna meg? De aki élt akkoriban az tudja, hogy abban az időben még fel sem merült semmiféle változás szele, az MSZMP egyeduralma olyan biztosnak és öröknek tűnt, mint a Göncölszekér az égen, vagy a karácsonyi bejgli. Hogy mégis megjelenhetett, annak külön története van, most nem térnék ki rá (a linkeknél van róla infó), és persze szenzáció lett, keresett könyv, pultalatti termék, ez a címke akkor többet ért, mint a Kiváló Áruk Fóruma (akkor ilyen is volt). Ma meg már alig ismerik, olvassák, a címéből talán azt gondolják, valami feketeistvános természet könyv. Pedig ez a könyv örök mementóként hirdeti, mire képes az ember, ha a tudatlanság, a rosszindulat, az önhittség hatalommal párosul.
A történet 1952 és 1956 nyara között játszódik, két sors fonódik egymásba, vagy inkább csak érinti meg egymást. Az egyikük Rév Orsolya, egy parasztlány, aki művész szeretne lenni, de a kuláklistázás kipenderíti a főiskoláról. A másikuk tulajdonképpen egy házaspár, előbb a feleséggel hozza össze a sors a lányt, Simon Pálnéval, a kitelepített, de egykor úri életet élő asszonnyal, majd később a férjjel, a MAORT perben ártatlanul elítélt, világhírű geológussal. Orsolya kommunistának vallja magát, de abban a kommunizmusban nehéz volt hithű kommunistának maradni, az ő csalódása, kiábrándulása a regény vezérvonala.
A regény végigveszi a kor összes bűnét, hiteles képet fest a mindenre rátelepülő félelemről és gyanakvásról, a koncepciós perekről, az érthetetlen megaláztatásokról, a beszolgáltatások népnyomorító rendszeréről, arról, ahogy mindenki bűnrészessé válik. Egyrészt ez a hitelesség a regény erőssége, másrészt a kiválóan megrajzolt karakterek. És nem csak a főszereplőké, de Dr. Gyetvayé és feleségéé, akik át tudták menteni jólétüket a pártállamba is, de őket is meglegyinti egy koncepciós per szele, vagy Smukk Tónié, aki senkiházi legényből lesz ÁVH-s őrnagy.
Ha meg akarod ismerni a légkört, a hangulatot, ami ötvenhathoz vezetett, akkor érdemes elolvasnod, hatásosabban mutatja be a kort bármelyik történelemkönyvnél.

6 hozzászólás
ppeva P>!
Galgóczi Erzsébet: Vidravas

Kötelező. Ha tudni akarod, hogyan éltek szüleid, nagyszüleid, min mentek keresztül, milyen életbe voltak beleszorítva, el kell olvasnod. (Bár inkább annak lenne kötelező, aki nem akarja tudni… Meg a nagy hőzöngőknek, aki nem hagyták volna, meg jól megmondták volna, meg majd ők megmutatták volna.)
Emma néni és Simon Pál alakjában egy nagyon kedves, idős ismerősöm kitelepített szüleinek sorsa járt a fejemben. Mimi néni is a porcelán teáskészlete, a délutáni teázás, a színes selyemsálai „segítségével” vészelte át a faluvégi putrit, földes szobát, és mindazt a megaláztatást, amit ötven felett kellett megélnie.
Én még kicsi gyerek voltam az ötvenes évek második felében, csak a „szelét” éreztem a hallgató, fejlesunyós világnak. Ahol a gyereket már kicsi korában szájbarágósan kioktatták, mit nem szabad mondani a családon kívülieknek. Ahol a szülők elhallgattak, ha gyerek volt a közelben – nehogy hallja, nehogy véletlenül kikotyogja, mit és hogyan kommentálnak otthon. De ez már semmi se volt ahhoz képest, mikor a vidravas vasa foga közé kapja valaki sorsát, és nem ereszti.

GTM P>!
Galgóczi Erzsébet: Vidravas

Több mint egy hete készülök értékelni ezt a regényt, de nagyon nehezen megy. Szinte minden fontosat elmondtatok már róla. Elmondtátok, hogy tanítani kellene, hogy olyan árnyaltan mutatja be az ötvenes évek Magyarországát, mint kevesen, hogy mennyivel átélhetőbb így a kor, mintha a tankönyvekből olvasnánk róla. Többen megállapították, hogy lehetne akár dokumentarista regény, de mégsem az, mert sokrétű, hiteles a jellemábrázolás és a jellemfejlődés bemutatása.
Nem tudom, mit tehetnék még mindehhez hozzá.

Nem tudom, hogyan mondhatnám el, milyen az, amikor a fortélyos félelem igazgat. Galgóczi elmondja helyettünk. Megmutatja milyen, amikor a szorongás a mindennapok megszokott létélményévé válik. Megszabadulni tőle csak a szorongás forrásának, a diktatúrának kiszolgálásával lehetséges. Akkor is csak ideiglenesen. Mert előbb-utóbb elhisszük, hogy félnivalónk nem az önkénytől van, hanem a kommunistától, a zsidótól, a kuláktól, a ….. , mikor éppen kitől. Majdnem folytattam a felsorolást, pedig az itt most nem ildomos.

Hálás vagyok, amiért csak a nálam is idősebbek elbeszéléseiből ismerem ezt a korszakot. És fontosnak tartom, hogy emlékezzünk rá. Ezért nem szabadna hagyni feledésbe merülni ezt a regényt. Sok érdeme mellett számomra ma az a legfontosabb, hogy bemutatja az ellenségképzés mechanizmusát. Azt, hogy milyen nehéz ennek ellenállni, hogy akarva akaratlan lassan szinte mindenki beáll a sorba. A diktatúra diagnózisát kapjuk, mert a folyamat nem csak a Rákosi-rendszerre jellemző.

Érdemes lenne hát odafigyelni a jelekre! Olvasni kellene ezt a könyvet! Hátha tanulnánk végre belőle!

3 hozzászólás
Gyöngyi69>!
Galgóczi Erzsébet: Vidravas

@Csabi írta egyszer valahol, kb. két éve, hogy olvassunk Galgóczit, mert jó. Azóta még csak a második kötetnél járok, de igazat kell adjak: Galgóczi valóban jó. Mondandóját őszintén, egyszerűen, érthetően fogalmazza meg, gyönyörű nyelvezettel. Sem ez utóbbi, sem az akkori események leírása nem hatásvadász, nem is kell, hogy az legyen, hiszen félelmetes időszak volt ez mindenkinek, igazi „ember embernek farkasa” kor. Akik nálam tájékozottabbak a történelemben, azok újat talán nem tanulnak a kötetből, de nekem sok információval szolgált a Rajk-per körüli időkről, több mindennek utána is olvastam.
Abban, hogy a Vidravas kerek egészként vált kedvencé, az is szerepet játszott, hogy szereplőit nem idealizálta túl az írónő, a főszereplőket is esendő emberként mutatja be, akik tisztában vannak saját gyarlóságukkal, s arról vallani is hajlandóak adott pillanatban. S legyen bármilyen súlyos a „vétkük”, ettől csak még szerethetőbbé válnak. Más kérdés, hogy a bűnösök nem ők voltak, hanem az sok korlátolt ember, aki Istennek gondolta magát egy veszett világban.

ddani P>!
Galgóczi Erzsébet: Vidravas

Galgóczi Erzsébet a Vidravas lapjain egy korszakot ábrázol, ez az első oldalakon is teljesen félreérthetetlenül kiderül a forrásmegjelöléssel utánközölt (párt-)történeti kronológiával. Ugyanakkor ez egy rendes regény, főszereplővel és történettel, emberekkel, akik időnként tömören és valamelyest irodalmian fejezik ki egymásnak beszélve, levelezve a koruk politikai valóságát. A mutatvány nagyrészt sikerül, néha tablósodik be csak épp annyira, hogy ne feledkezhessünk meg a nagyobb formátumról, amit ez a kis terjedelmű könyv átfog, sikerrel. Amit az ’50-es évek Magyarországáról tudni kell, talán nem túlzás, hogy itt van, az ötvenhat előtti közhangulatok, néprétegek, kisebb stílű másod- és negyedvonalbeli hatalmi játszmák. Kicsit meg is lepett, hogy 84-ben ezt így kiadták, hát végülis Rákosi akkor már bőven megírható lehetett, de ötvenhat előszele eléggé explicite fújogat a lapok között, épp hogy forradalom nem tör még ki.
Ugyanakkor sokat és jól dolgozik a regény azon, hogy ne politikai tabló legyen, hanem emberi történetek a történelmi-politikai kontextuson túlmutató polifóniája, ahol a szereplők nem csak a kor nagy izéin morfondíroznak, de egy csomót dolgoznak a földeken, meg álmodnak, meg úgy általában olyan érdekesek a sorsaik, mintha nem is egy korrajz illusztrációi lennének.
Sokan írtak több-kevesebb kritikával illetve nosztalgiával a háború utáni Magyarországról, az ’56-os forradalomról, és bizonyára fognak is még, ez egy látszólag kimeríthetetlen talaja a magyar történelmi-irodalmi emlékezetnek. Nem egy vidám korszak, és nagy próbatétel elviselhetően írni róla valami élvezhetőt. A Vidravas szerintem megkerülhetetlen ebben a tematikában, és nagyon örülök, hogy mai olvasóként is tudtam hozzá viszonyulni, néhol kicsit még mosolyogni is, Ráfért volna egy folytatás, úgyhogy most hogy megírtam az értékelésem róla, meg is nézem: van-e tovább.*

*nincs, ez volt az utolsó regényírása, amit nagyon sajnálok. viszont a ’98-as kiadás tartalmaz pár kicenzúrázott és ’56-os részt, egy újraolvasást majd egyszer megér…

encus625 P>!
Galgóczi Erzsébet: Vidravas

Eléggé elfeledett könyv ez, pedig nem kellene így lennie. Kemény témáról ír, egy olyan korszakról, amiket én már csak történelemkönyvekből ismerhetek, de azokban sem volt sok minden megemlítve (pedig kellett volna).
Orsolya regényeként indul, aztán szépen lassan Emma néni és Pali bácsi könyve is lett ez. Sokáig eszembe fog még jutni ez a könyv.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1984
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631526062

Népszerű idézetek

Dölfike>!

Terheinket nem az élet rakja ránk, hanem mi szedjük útközben magunkra.

221. oldal (Szépirodalmi, 1985)

Maya>!

Várakozás közben semmi értelmeset nem lehet csinálni. Várakozás közben csak várakozni lehet.

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: várakozás
4 hozzászólás
eme P>!

Az élet homokóráját nem lehet fejtetőre állítani… Ez a baj.

89. oldal

Dölfike>!

Aki beletúr egy hosszú élet kacatjába, úgy jár, mint a nádasba tévedt őz, minél beljebb megy, annál mélyebben süpped az ingoványba.

64. oldal [Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985]

mcgregor>!

– Nem kell misztifikálni a felsőfokú képzést! Számos elvtársat ismerek, aki csak a párttörténetet tanulmányozta, és persze, rengeteg élettapasztalata van. És nagyszerűen megállják a helyüket. Minden helyzetben tudják mi a Párt érdeke, és aszerint cselekszenek.
– Először is, nem értem, miről beszélsz! – fakadt ki Orsolya. – Mi az, hogy Párt? A párt nem emberekből áll? Valami emberek fölötti idea? Ha elvont eszme, hogyan tud minden aktuális kérdésben gyakorlatilag dönteni…? Másodszor: én attól nem leszek festő, hogy ismerem a párttörténetet; nekem a művészettörténetet kell ismernem, a nagy festők képeit, nekem látni és rajzolni kell tanulnom. Be kell járnom a világ múzeumait…
Tóni elnézően mosolygott.
– Farkas elvtársról beszélik, hogy amikor berendezte az új villáját, magával vitte a Szovjetunióból hozott kalmük szakácsnőjét, és azokat a képeket vásárolta meg, amik a szakácsnőnek tetszettek. Mert a szakácsnő – a nép. És Farkas elvtárs nem akar elszakadni a néptől.
Orsolya a kezébe temette arcát. Nem ugyanattól a majomtól származunk!

163. oldal

mcgregor>!

Mi is mit gürcöltünk az urammal, mire összehoztuk a házat, meg a földeket! Emlékszem, ilyen kemény tél volt, mint most, amikor az uramat hazahozták a harmadik faluból a lovak. Okos lovak voltak, megálltak minden kocsma előtt maguktól. – Állával a közönyösen pipázó férfira intett, akiből csak a bajusz látszott a föl-fölparázsló pipa fölött. – Alig bírtam leszedni az ülésről, bevonszolni, lefektetni. A kocsin öt hasított disznó, ponyva alatt. A gyerekek még kicsik voltak, egy szál magam nem bírtam a kocsit behúzni a pajtába, ahol rázárhattam volna az ajtót. Olyan volt a hideg, amire azt mondják, a borjú is megfagy az anyja hasában. A falu összes kutyája megérezte a nyers hús szagát. Egész éjszaka a kocsi tetején kuporogtam, és szíjostorral tartottam távol a kutyákat… S erre az életre sütik rá a bélyeget: kulák! Kizsákmányoló! … Kit zsákmányoltunk mi ki? Önmagunkat!

42. oldal

Gyöngyi69>!

A bűnjeleket elmosta a víz.
A bűnt is …?

197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bűn
mcgregor>!

AZ anyját pedig még ma is magázzák a szomszédasszonyok – ez a be nem fogadás legbiztosabb jele.

27. oldal

Eszter01>!

Néha azon tűnődöm, hogyan bírok el ennyi semmit.

136. oldal

Nandi>!

A falunak olyan kicsi erdeje van, hogy kipisil belőle a nyúl, ráadásul ezt is államosították.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Az ajtó
Németh László: Iszony
Závada Pál: Jadviga párnája
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Vámos Miklós: Apák könyve
Móricz Zsigmond: Erdély I-III.
Szilvási Lajos: Egymás szemében
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Polcz Alaine: Asszony a fronton