Chicago ​ostroma 81% 11 csillagozás

Röviden összefoglalva csak.
– William Faulkner: WASH – Szomorú, tragikus, de méltóságteljes volt amit Wash tett.
– Bernard Malamud: A REMBRANDT-SAPKA – Két magányos férfi kölcsönös gyűlöletté fokozódó kollegiális viszonya, ami tulajdonképpen egy félreértésen alapult.
– Norman Mailer: CHICAGO OSTROMA – Ez tulajdonképpen visszaemlékezés, vagy nem is tudom, konkrétan milyen műfaj. Jó volt olvasni. Mailer okosan ír, le tud kötni.
– Truman Capote: A HÁLAADÁS-NAPI VENDÉG – Itt két 12 éves gyerek közötti háborúskodása van a középpontban (a gyengét kipécézte magának az erősebbik – elég elterjedt dolog). Érdekessége, hogy a kissrácnak egy idős nő a legjobb barátja, akinek szép (bár meglehetősen naiv) az a próbálkozása, hogy rendbe hozza kettejük viszonyát.
– Philip Roth: DIVATOS HÁZASSÁG – Roth persze mindig jól ír, most is jó volt. De bevallom, ez az elbeszélése nem igazán tetszett. Nem kétlem, hogy vannak ilyen szörnyű nők, nekem is maximálisan ellenszenves volt, de akkor is „kettőn áll a vásár”. Szóval nem lehet minden felelősséget az egyik fél nyakába varrni. A férfi is érezte, hogy nagy hiba elvenni feleségül a dilis nőt, de mégis ő az, aki megkéri a kezét… És együtt is élt vele évekig a leírás szerint. Akkor pedig ő is sáros a dologban. Hagyta magát belerángatni egy ilyen eszeveszett hülyeségbe, minden intő jel, minden baráti és szülői tiltakozás ellenére.
– Thomas Pynchon: ENTRÓPIA – Ez elég zavaros valami volt (persze, nyilván direkt). Egy házibuli és annak résztvevői. Nem hagyott bennem mély nyomot…
– Daniel Lang: A HÁBORÚ VESZTESÉGEI – Ahogy elkezdtem olvasni, rögtön rájöttem, hogy hohó, én ezt a sztorit ismerem! És valóban, filmen láttam korábban. Azt nem tudtam, hogy a film alapjául szolgáló írás (novella? – oknyomozó riport!) magyarul is megjelent. Érdekes volt elolvasni.
– Donald Barthelme: A TEMPLOMOK VÁROSA – Ezt a szerzőt egyáltalán nem ismerem. Ez az elbeszélése rövidke, de nem rossz. Ahhoz azonban kevés, hogy véleményt merjek formálni róla ez alapján.
– Joyce Carol Oates: HOLTAK – Ezt érdemes összevetni Roth elbeszélésével. No, íme, itt egy „bolond nő”! Itt belepillanthatunk a fejébe. Kiderül, hogy azért az sem vidám… Oates-nél nincsen áldozat és nincsen bűnös: itt férfi és nő egyenlő felek a rosszban… A férfi is és a nő is gyönge és esendő, ugyanúgy követnek el hibákat, ugyanolyan szerencsétlen, botladozó mind!

A 20. századi amerikai irodalom színe-java.

Klassz válogatás. A művek:
William Faulkner: Wash – Nagyon méltóságteljes, szomorú történet, amiről messziről üvölt, hogy Faulkner írása (ez persze jó dolog).
Bernard Malamud: A Rembrandt-sapka – Ez az író eddig ismeretlen volt számomra, lehet, hogy érdemes lesz utánanézni. Ez a története ugyanis hétköznapi, de nagyon érdekes mind ötlet, mind leírás szintjén.
Norman Miller: Chicago Ostroma – egy tüntetés / felvonulás nyers, stilisztikailag száraz de stílusát összességében tekintve nagyon mozgalmas, gördülékeny leírása. Abszolút realista, helyenként majdhogynem közleményszintű megfogalmazások követik egymást, de mindemellett remekül állít emléket az ilyen eseményeknek.
Truman Capote: A Hálaadás-napi vendég – Hangulatos leírások, sokunkban fájó, mégis nosztalgikus emlékeket ébresztő cselekmény. Nagyon jól működő írás, talán hangulat tekintetében a gyűjtemény legjobbja.
Philip Roth: Divatos házasság – Okos, de azért elég kellemetlen olvasmány két ember kölcsönös, meglehetősen kegyetlen boldogtalanságáról.
Thomas Pynchon: Entrópia – Intelligens, de szinte olvashatatlanul zavaros leírás egy korát tekintve modern házibuliról.
Daniel Lang: A háború veszteségei – Talán a kedvencem volt a könyvből. A vietnami háború egy valószínűleg fiktív, de az amerikai kegyetlenkedést hűen tükröző incidens és az abból kirobbanó katonai vizsgálat és per újságíróian tényszerű, mégis lebilincselően izgalmas és vérlázító leírása.
Donald Barthalme: A templomok városa – Ez is egy ismeretlen szerző számomra. Története rövid… példabeszéd? Gúnyos korrajz? Szomorú vicc? Igazából nem is tudom, egyszerre mutat be egy amerikai problémát és egy szürreális szituációt. Mindenesetre nagyon jó.
Joyce Carol Oates: Holtak – Faulkner novellájához hasonlóan ez is magán viseli írója keze nyomát, nagyon Oates. A téma itt is a boldogtalanság, ezúttal egy pszichésen beteg nő élményein keresztül ismerhetjük meg a történetet, de abszolút nincs felelős, mindenki hibás és közben senki sem.
Összességében egy nagyszerű gyűjtemény, jó volt elolvasni.