Mielőtt ​leszáll az éj 69 csillagozás

Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj

Megromlott ​egészségem mélységes depresszióval tölt el: nem tudok már írni, és nem harcolhatok tovább Kuba szabadságáért, így hát bevégzem életem… Kuba szabad lesz. Én már az vagyok.
Reinaldo Arenas búcsúleveléből

Reinaldo Arenas a XX. századi kubai irodalom nálunk még ismeretlen, kiemelkedő alakja. Közvetlenül halála előtt írott önéletrajzi könyvében lebilincselő őszinteséggel mesél életéről és Fidel Castro rendszeréről, amelyet a kezdetekben maga is támogatott. Idővel azonban kiábrándult a szép reményekkel kecsegtető forradalomból, egyre kritikusabban szemlélte Castro diktatúráját, s az ellenzék meghatározó alakja lett.
Írói munkássága mellett nyílt homoszexualitása is üldözötté tette egy olyan korban, amikor Kubában tömegével küldték koncentrációs és átnevelő táborokba a melegeket. Arenas is több évet töltött a szigetország egyik legkegyetlenebb börtönében, majd az Egyesült Államokba menekült. New Yorkban telepedett le, de a szabadság és a szakmai… (tovább)

Eredeti cím: Antes que anochezca

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Európa, Budapest, 2015
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634050995 · Fordította: Körösi Ivett

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Jorge Luis Borges · Fidel Castro · William Faulkner

Helyszínek népszerűség szerint

Kuba


Kedvencelte 10

Most olvassa 3

Várólistára tette 94

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj

Hiperprovokatív szöveg, dupla célponttal. Arenas egyfelől szenvedélyesen vádolja mindazon autoriter rendszereket, akik az egyéni szabadság (a bárhogyan értelmezett egyéni szabadság) ellen törnek, vádolja őket a lélek és a test megnyomorításával, a szépség meggyalázásával. Természetesen leginkább Fidel Castro-nak esik neki, aki a szemében minden gonoszság zenitje, és aki Kuba erotikával és erőszakkal telített légkörét, ami mégis, mindenek felett maga volt a szenvedély és a mágia, kiherélte, és csinált belőle egy málladozó falú kaszárnyát. A másik célpont pedig a latin machismo*, a férfiasság túljátszott ideája. Az Arenas könyvében szereplő férfiak elképesztő számban melegek, vagy legalábbis bugarrónok**, eleven példázataként annak, hogy a szigetek szexualitással átitatott légköre (az író értelmezésében) elmossa az olyan merőben technikai jellegű részleteket, hogy az aktus másik résztvevője nő-e avagy férfi (vagy éppen ló).

Felmerülő problémáim az olvasás során:
1. Vajon szépirodalmi szöveg? Nem is tudom… Nem igazán… Töredezett, szerkesztetlen – még jó, hogy az, hiszen voltaképpen diktafonra mondta Arenas: sürgette az idő. Halálán volt. Ugyanakkor ez a szerkesztetlenség ad egy pulzálást a szövegnek, valami lázas lüktetést. Nem biztos, hogy árt neki.
2. Történelmi dokumentumként olvasható? Ezt se tudom… Nem igazán… Annyira áthatja a szenvedélyes, szent harag, hogy óhatatlanul elosztom kettővel az adatait… Inkább talán vádirat, ahol a szöveg igazságát nem a tárgyilagosság, hanem a mondatokat átitató szubjektív érzések adják. Ami persze nem perdöntő, de nagyon is megfontolandó.
Különös, egyedülálló szöveg. A legáthatóbb önéletrajzok egyike.

* https://www.flickr.com/photos/jordibernabeu/6973355301
** A bugarrón olyan férfi, aki a homoszexuális kapcsolatban kizárólag az aktív fél hajlandó lenni. A könyv jellemző típusfigurája az olyan bugarrón, aki nem is tekinti magát melegnek, mi több: halálos sértésnek venné, ha bárki annak tekintené. Mert amit ő csinál, az más. Belefér a machismo lehetőségeibe, mert uralom, nem megadás.

7 hozzászólás
pepege>!
Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj

@TiaRengia-val ellentétben olvasás közben én azon gondolkodtam, hogy mennyire nem bírom én az LMBT irodalmat olvasni. :D Legalábbis ilyen tömény mennyiségben, mint ami Arenas memoárjában tapasztalható. Máskülönben mindenben egyetértek azzal, amit az értékelésében írt spoiler

Reinas őszintesége meglepő, a kubai hangulat (a Castro-rezsim) teljesen átjött, ez sokat lendített a csillagozáson.

6 hozzászólás
mezei P>!
Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj

Brutális. Felkavaró. És végtelenül őszinte.

Arenas borzasztóan szegény körülmények közt nőtt fel, többi honfitársához hasonlóan. Castro hatalomra jutása után hamar be kellett látnia, hogy a vágyott szabadság helyett az egyik diktatúrából a másikba cseppent az ország. Hogy a nyomort és az elnyomást túlélje, talált rá az írásra, az irodalom szeretetére. Az írás, írótársaival kötött barátsága és rengeteg szerelmi kalandja jelentette számára a túlélést. Mivel nem volt hajlandó beállni a Fidel Castrot éltető művészek sorába, és homoszexualitását is nyíltan vállalta, állandó megfigyelés alatt állt, hazájában nem adták ki írásait, folyamatosan menekülnie kellett. A 70-es évek közepén be is börtönözték. 1980-ban sikerült kimenekülnie Kubából, de az emigrációban is végig Castro diktatúrája ellen harcolt, nem talált megnyugvást.

A könyv olvasása során egy őszinte, végtelenül szerethető embert ismertem meg, akinek az életszeretete minden nehézséget legyőzött. A legsötétebb pillanatokban is élvezte az életet, példa rá rengeteg szexuális kalandja, és az írásba és a szexbe menekülve próbált túlélni, barátaival együtt. Az önéletrajz természetesen sok szempontból nagyon elfogult, jól odamondogat, nemcsak Castronak és politikai sleppjének, hanem azoknak az íróknak is, akik beálltak a sorba. Megrendítő búcsúlevele egy olyan ember búcsúja, aki soha nem feledte hazáját és honfitársait.

TiaRengia I>!
Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj

Olvasás közben azon gondolkodtam, miért is szeretem annyira az LMBT-irodalmat. Végül arra jutottam, hogy amit ebben az értékelésben (https://moly.hu/ertekelesek/2009635) leírtam, itt is megállja a helyét.
Mindehhez még hozzájön az a jellemzően mediterrán életfelfogás, ami nekünk, magyaroknak totál idegen, emiatt pedig egzotikus: miszerint aki tegnap még halálos ellenségem volt, annak akár egy pillanat alatt megbocsájtok másnap, a vágyakat, a szerelmet pedig megélem, ahogy azt jólesik. spoiler
Olvasás közben arra is rá kellett döbbennem, mennyire keveset tudok a Castro-rezsimről, ez a remekül megírt visszaemlékezés teljesen átélhetően mutatja be Kubának ezt a sajnálatosan nyomorúságos történelmi fejezetét. spoiler
Igazi hömpölygő, túláradó érzelmekkel teli, provokatív latin-amerikai memoár. Szívesen olvasnék még a szerzőtől, de ahogy elnézem, más könyve nem jelent meg magyarul.

Ui.: A filmet olyan jó 15 éve felvettük videóra, de kb az első fél óránál meghibásodott a készülék, amit be kellett cserélnünk – utóbb vettük észre, hogy a kazetta is benne maradt. Azóta sem sikerült megnéznem a teljes filmet, pedig állítólag jó.

marcipáncica P>!
Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj

Rendkívül hatásos, érzelmileg is nagyon megragadó önéletrajz volt, talán a legerősebb, amit eddig volt szerencsém olvasni (jó, mondjuk nem olvastam olyan sokat).
Bár volt, hogy úgy éreztem a valóság összemosódott az írói szabadság kisebb túlzásaival – a távolról sem szemérmes magánéleti kalandokat felelevenítő részeknél – nagyon őszinte és bátor írás volt, egy olyan embertől, aki büszkén állt ki Castro rezsimje ellen, párhuzamba állítva a szexuális szabadságot az egyre általánosabb pusztító elnyomással és az egyre mélyebbre süllyedő kilátástalan szegénységgel. Rengeteg szereplő jelenik meg a történetben, rokonok, barátok, szeretők, árulók, üldözők, ahogy belépnek az életébe úgy el is tűnnek sokszor, Arenas végig a saját útján jár, akkor is, ha ez sokszor rossz döntésekhez vezet. Tetszett ez a nyílt, egyenes hozzáállása, sosem keresett kibúvókat, hitt abban a mond, és tett is érte.
Nem volt egy könnyű életút Arenasé, és nem volt könnyű olvasmány a könyv sem, a stílusa is sokszor nyers, a történet előrehaladtával pedig egyre jobban érezhető az írót egyre jobban sürgető idő, ettől a vége felé egészen akadozó lett az elbeszélés, de a történetvezetés ívét így is végig tartotta, nem ült le sehol, nem kalandozott el (annyira), úgy éreztem, minden a helyén volt, ott, és akkor, ahol kellett. Vegyülnek a szépirodalmi ábrázolások, az erőszakot és a diktatúra borzalmait kendőzetlenül bemutató részek, a politikai elitet és művésztársadalmat kritizáló kinyilatkoztatások, és a már-már pornográfiába hajló (homo)erotikus visszaemlékezések. Ennek a különleges egyvelegnek sikerült nagyon őszintén visszaadnia nem csak Arenas életét, hanem a totalitárius Kubában lezajló kegyetlen valóságot is, egybemosódik az egyén tragédiája az egész ország tragédiájával.
Hiányzott a könyvhöz, hogy jobban ismerjem Arenas munkásságát, nem szerencsés egy búcsú önéletrajzi könyvet olvasni egy számomra ismeretlen írótól, de sajnos ennyi jutott.

szembeszomszed>!
Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj

Azt hiszem, Castro uralmával szemben generációmban mindig volt valamiféle (nem tudom, minek nevezzem) félrenézés, cinkos kikacsintás, mert diktatúra ide vagy oda, innen a messzi távolból Kuba már önmagában is túl egzotikusnak tűnt az USA árnyékában ahhoz, hogy a kelleténél több rosszat feltételezzünk azzal kapcsolatban, ami az utóbbi évtizedekben ott történt. Castrót véleményem szerint itthon, de alighanem még sok helyütt egyáltalán nem övezi megvetés, vagy bármilyen ehhez közelítő viszonyulás, alighanem inkább pozitív a róla kialakult kép (lásd még a Che Guevara-kultuszt).

Reinaldo Arenas önéletrajzi regénye, noha nyilvánvalóan szubjektív és szenvedéllyel átitatott (mi más is lehetne), már létezésének puszta tényével gondolkodásra készteti az embert. Az elgondolkodtatáson túl pedig a mű összes sorából árad a szabadság és az élet szeretete, az érzelmek, a vágy, a humor – lényegében minden, ami egy diktatúrában üldözendő, és ami miatt az írót évtizedeken át üldözték is, hogy aztán ne hagyjanak neki békét egészen haláláig. Mert lehet különbséget tenni diktatúra és diktatúra között, de valószínűleg nem érdemes: mindegyik cinizmusra, megfélemlítésre és elnyomásra épül, kegyeltjein kívül tönkretesz mindenkit, s bár elűzné, de el nem engedi a szolgasorba kényszerített tömegeket.

Arenas őszintén és leplezetlenül beszél homoszexualitásáról, elképesztő kalandjairól és persze megpróbáltatásairól – bujkálásról, börtönről, kényszerből többször újraírt regényekről. Imádja Kubát, és hiába menekül, otthonra máshol nem is lelhet. A mielőtt leszáll az éj fájdalmas, megrázó, ugyanakkor hihetetlenül szellemes – mindezek miatt pedig letehetetlen és a végtelenségig szerethető. (Remélem, az egész életmű megjelenik magyarul.)

BacchanteBlues P>!
Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj

Ez a figyelemreméltó önéletrajz fontos és részletes korrajzot nyújt a XX. század második felét túlélni igyekvő kubai társadalomról. Egy különleges szépérzékkel bíró férfi életén keresztül az olvasók betekintést nyerhetnek az akkori falusi és városi miliő hétköznapjaiba, az irodalmi- és homoszexuális közösség sorsába, a kegyetlen módszerekkel operáló politikai rendszer(ek) intézményeinek működésébe, illetve az emigráns lét nehézségeibe.

A hitelességet biztosítja, hogy a szerző a legértékesebb emlékeit osztja meg olvasóival, szépítések és torzítások nélkül: helyenként megnevettet vagy felizgatja a fantáziánkat, máskor elborzaszt, teljes kétségbeesést közvetít, de minden egyes pillanatban gondolkodásra késztet, és összességében tanulságos élményben részesít. Reinaldo Arenas letehetetlen olvasmánnyal ajándékozta meg az emberiséget, melyből megérthetjük az elnyomás összes vonását: Van, akinek maradéktalanul megsemmisíti a jelenét, jövőjét és/vagy jellemét, mások számára viszont olaj a szabadság iránti vágy éltető és az életörömök utáni epekedésen kívül minden egyebet felemésztő tüzére. (Bocsánat, és nyugalom: ehhez hasonló kacifántos mondatok szerencsére nem szerepelnek a szóban forgó önéletrajzban.)

Teljesen lehengerelt ez a folytonos küzdelemről, kisebb-nagyobb élvezetek kereséséről, lélektipró gyötrelmekről és csodálatot érdemlő kitartásról szóló mű, aminek végleges megszületését még az AIDS által okozott kínok sem akadályozhatták meg. Olvasás közben mély tiszteletet és őszinte hálát éreztem, és ez a két érzés fejezetről fejezetre, lapról lapra, sorról sorra nőtt.

Gabye>!
Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj

Bejönnek nekem ezek a latin-amerikai írók. Arenasnál különösen tetszett az ahogy kendőzetlenül ír a kubai rendszer elnyomásáról csakúgy, mint a homoszexualitásról. És mégis végig az az ember érzése, hogy függetlenül attól, miken ment keresztül, mégis mennyire szeretett élni. Végig fogva tartott a történet, és azt leszámítva hogy a végére kicsit elfáradt, nagyon jól megírt önéletrajz.

jethro>!
Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj

Arenas lélekemelő önéletrajza rendkívüli olvasmány. Hogyan lehet (kell) túlélni egy diktatúrát, amely megfosztja az embert szabadságától, hitétől, önbecsülésétől.
Emlékszem, a 70-es évek elején Csillebérc és Zánka zengett a Venceremos-tól, de mit tudtuk mi akkor, hogy mi történik Kubában?
Arenas nagy életszeretetről, szabadságvágyról tett tanúbizonyságot. Sokszor csak az írás tartotta benne a lelket. (lsd:Faludy) Az viszont meglepett, ahogy írótársairól (Márquez, Carpentier, Cortázar) vallott.

3 hozzászólás
atalant IP>!
Reinaldo Arenas: Mielőtt leszáll az éj

Rengeteg gondolat kavargott bennem olvasás közben, és a sok spanyol hangzású névtől úgy zsongott a fejem, mint egy felbolydult méhkas.
Szinte követni is alig voltam képes, hogy mikor, kivel és mi történik. Viszont így szerencsére – gondolkodás közben – sikerült magam túltennem azon a tényen is, hogy ezek a fiatalok mintha életmódként alkalmazták volna azt, amit napjaink egyetemistái a a JATE Klubba indulás előtt sörgőzös csatakiáltásként üvöltenek a langymeleg éjszakába:

„Ma mindenkit megb@szunk, de a lányokat kétszer is!”

Úgy gondolom, hogy mindez a szexuális felszabadultság (ami valószínűleg némi fikcióval keveredett) a mezei olvasót elriaszthatja egy amúgy lehengerlően olvasmányos és zavarba ejtően érdekes életrajzi regénytől, amely a diktatúrákban megtört, de kitartóan szabadságra vágyó ember útját mutatja be a szülői ház zsúfoltságától a halál árnyékának magányáig. Ne hagyjuk magunkat eltántorítani.

Eltekintve attól, hogy milyen aktuális belpolitikai zúgolódások tartják izgalomban jelenleg az átlagembert, elképesztő, hogy olyan nagyot azért nem fordult a világ a könyvben szereplő Kubához képest. Úgy értve legalábbis, hogy a (bárminemű) másság ma is megbélyegez embereket. Sajnálatos, hogy az ehhez hasonló történeteknek még mindig van aktualitásuk. Az átlagostól eltérőt, az idegent ma is kinézzük magunk közül – bár szerencsére már (vagy csak még?) nem vetjük őket börtönbe. Aki nem velünk, az ellenünk van… és egyéb közhelyek, amelyek sajnos mind igazak. Legyenek ők egy adott párt, vallási irányzat vagy akár egyéb csoportosulás ellenségei. A szomorú az, hogy bármelyikünk lehet más. Minden csak nézőpont kérdése. Talán egy napon majd minket is elér a változás szele, amikor rájövünk, hogy sokkal könnyebb a másiknak segítő jobbot nyújtani, mint készakarva elgáncsolni…


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

A kommunizmus és a kapitalizmus között csupán egy különbség van: bár mindkét rendszerben seggbe rúgnak, a kommunizmusban tapsolnod kell utána, a kapitalizmusban azonban megengedik, hogy kiabálj.

Miami

399. oldal

31 hozzászólás
FeketeAlex IP>!

Nagyanyám – aki állva pisilt, és Istennel beszélgetett – volt a ház úrnője.

20. oldal

1 hozzászólás
FeketeAlex IP>!

A fák titkos életet élnek, amit csak akkor érthet meg az ember, ha felmászik rájuk.

22. oldal

6 hozzászólás
FeketeAlex IP>!

Emlékszem, egyszer, amikor vihar tombolt, nagyanyám megpofozott egy pálmafát.

50. oldal

FeketeAlex IP>!

Szánalmasnak tartom, ha valaki úgy koldul az életéért, mintha valami szívesség volna: vagy úgy élsz, ahogy szeretnél, vagy meghalsz.

5. oldal

FeketeAlex IP>!

Mindig is szükségem volt arra, hogy legyen valaki mellettem a vészhelyzetekben.

235. oldal

2 hozzászólás
FeketeAlex IP>!

Kétéves voltam. Meztelenül ácsorogtam, majd lehajoltam, és végignyaltam a földet. Az első íz, amire emlékszem, a föld íze.

16. oldal

FeketeAlex IP>!

A testi vágy felülírja azokat a hímsoviniszta attitűdöket, amelyeket apáink neveltek belénk.

42. oldal

FeketeAlex IP>!

Minden diktatúra életellenes, és igyekszik elnyomni a szexualitást.

144. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A remény rabjai
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Andrew Lloyd Webber: Maszk nélkül
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Horváth Sándor (szerk.): Mindennapok Rákosi és Kádár korában
Milan Kundera: Tréfa
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Viviane Villamont: Nem akarok belehalni a szerelembe
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában