Akhilleusz ​dala 90% 1314 csillagozás

Én nem emlékszem arra, hogy mikor bőgtem utoljára könyvolvasás közben, vagy hogy melyiknél, vagy hogy egyáltalán volt-e ilyen. Több száz könyvet olvastam eddigi életem során, de tán nem érintett még ilyen mélyen semmi. Ami azért is furcsa, mert tudtam, hogy végződik, hiszen a világ egyik legismertebb történetének adaptációjáról van szó, mégis bőgtem, de úgy, hogy az összes nedvem egybefolyt, ami csak egy emberi arcból előtörhet, és még most is szipogok.
El kell gondolkodnom az életemről, és arról, mi marad utánam, ha majd egyszer meghalok. Hogy marad-e egyáltalán valami, és ha igen, kiknek az emlékezetében, és hogyan.
Még hogy a Rómeó és Júlia a világ legszebb és legszomorúbb szerelmes története? Hahh, na még mit nem! Az önfeláldozás és a szerelem teljesen új szintre emelkedik ebben a regényben. Pofán vágott rendesen, nem is térek magamhoz.
off
Nem tudom, mi ütött belém, vénségemre érzelgős leszek? Lehet.
Olvassátok el ezt a könyvet.

Ebben a könyvben minden egyes mondat a helyén van. Egyszerűen tökéletes.
Nagyon tetszett a történet vezetés, nem rögtön a véres háborúval kezdődött, hanem főszereplőink megismerkedésével, illetve gyerekkorával. A Kheirónnal töltött idő lett a kedvencem, annyira idilli.
Bevallom, én az Iliászt meg sem próbáltam elolvasni, de hát ki ne ismerné a legnagyobb görög, Akhilleusz nevét? Imádtam a kivitelezést, hogy Akhilleusz történetét a hű társa, Patroklosz szemszögéből követhettem végig. A szívemhez nőttek mind a ketten.
Nagyszerű könyv, bátran ajánlom! Letehetetlen, lebilincselő, tökéletes.

A történet lényegében, Görögország legnagyobb hősének, Akhilleusznak az újramesélt változata. Mindez legjobb barátjának, Patroklosznak a szemszögéből mesélve. Annyi érzést váltott ki belőlem a történet olvasása közben. A végén ugyan elpityeregtem magam, mégis mosolyogva, elégedetten csuktam végül be a könyvet. Tetszett, hogy a háborún túli, a mindennapi élet részleteibe is betekinthettem. Olyan valóságosnak éreztem és sokkal élvezhetőbb volt, mint az Iliász vagy az Aeneis, amelyekkel még elsős gimnazistaként kínlódtam. Ez a könyv gyönyörű volt és igazán erőteljes olvasmány.
Higgy a hype-nak!

10 évvel a számtalan díjat nyert regény megjelenése után, 2022-ben az év első könyveként vettem a kezembe az Akhilleusz dalát, melyet tudatosan választottam a könyvespolcomról: éreztem, hogy annyira meghatározó lesz számomra, hogy azt akarom, ez a könyv kísérje végig az évem. Nem tévedtem.

A történet bizonyára sokaknak ismerős lehet a gimnáziumi irodalom órákról, viszont Madeline Miller egy olyan szögből mutatja meg olvasóinak Akhilleusz és Patroklosz történetét, amelyből még eddig nem láthattuk. Az író klasszika-filológiából szerzett tudása alapján építkezve egy nagyon hiteles regényt írt meg az Iliász és az Odüsszeia alapján.
A regény elbeszélője végig Patrokolosz, a cselekmény ott veszi kezdetét, mikor szülőhazájából száműzve Akhilleusz otthonában találja magát, elmesélve az olvasóknak a nagy görög hős történetét és elsöprő szerelmük kibontakozását.
A könyv első fele foglalja magába az előzménytörténetet, míg a második fele a Trójai háború és annak végkimenetele.

A regény egy igazi tragédia, amely két férfi keserédes szerelméről szól, ami még a görög istenek erejénél is erősebb, a síron túl is tart. Annyira intenzív érzések voltak ebben a történetben megjelenítve, melyekbe az olvasó szíve is megtörik.

Az egyik legszebb regény, amelyet valaha olvastam!

Szívbemarkoló szerelmi történet. ❤

Nem állítom, hogy az LMBTQ vonal távol áll tőlem, de ezidáig nem különösen olvastam ilyen jellegű könyveket. Ebben a könyvben nem volt kérdés, hogy a kapcsolatuk helyes vagy sem, ezek a tiszta érzések, amelyek végig jelen voltak nem kérdőjelezhetők meg. Még azt sem mondhatjuk, hogy csak erre a szerelmi szálra lett volna kihegyezve a történet, de volt néhány olyan párbeszéd Akhilleusz és Patroklosz között, amelyet majdnem megkönnyeztem, szívbemarkoló volt. ❤

Sosem volt a kedvencem az ókori irodalom, sőt. Na jó, határozottan utáltam. Ám ez a modern elbeszélésbe bújtatott mitológiai történet könnyen fogyasztható, érdeklődésfelkeltő. Megkedveltette ezt a témát velem.

Valószínűleg mindenki ismeri, hogy mi is a sztori vége. Nem volt sok tere az írónőnek, kiszámítható volt a vége, de mégis végig izgultam, hogy hátha nem így lesz.

Egyedül Akhilleusz dicsőséghajszolása volt már kicsit sok, leginkább az elején megismert Akhilleuszhoz képest volt nagy a kontraszt.

Ajánlom annak, aki szereti az ókori mitológiát, mert érdekes lehet, bár Ti inkább fenntartásokkal fogjátok azt hiszem kezelni.

Viszont főként az olyan olvasóknak ajánlanám, mint én, akiket eddig nem vonzott ez a világ, mert ez a könyv lesz a kulcs hozzá! ❤

@Ibanez, nélküled és a világok vándora társasod nélkül, biztosan nem olvasom el. :) Úgyhogy, köszi! ;)
Nagyon, nagyon szeretem azt, amikor egy száraz történelemóra szereplői szinte testközelbe kerülnek egy könyv olvasása közben. Jaj, hogy én hogy megszerettem a két főszereplőt! Most, leteszem a nagyesküt, hogy el fogom olvasni az Iliászt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz ezekkel az érzésekkel, szinte közeli ismerősként újra találkozni velük, Homérosz meséjében. :) Egészen lelkes lettem ettől a könyvtől, sok klasszikus terveztem olvasni, ami anno kimaradt, no de az Iliászt, azt nem! :)

Erre nem is lehet mást adni, csakis a maximum csillagot! Madeline valami zseniálisan ír, amit már a Kirkében is bebizonyított, itt viszont újra megtapasztalhattam a csodás alkotását.
Nem hiszem, hogy lenne olyan ember, aki ne ismerné az Iliászt, vagy legalább Achilles történetét/sorsát, így a sztori kimenetele nem ér senkit meglepetésként. Arra viszont nagyon is jó, hogy az ember már a kömyv elején igazán értékelje a boldog és felhőtlen pillanatokat, ami a két főhősünknek megadatott.
Nagyon tetszett a fiúk megismerkedése, illetve barátsága. Szép volt végigkövetni, hogyan válnak egyre többé egymásnak, és hogy az érzéseik mennyire mélyek. A végsőkig kitartottak.♡
Meglepődtem, hogy nem Achilleus a történet narrátora, hanem Patroklosz. Madilene-nek hála így ő került nagyobb rivaldafénybe, ami szerintem csak még különlegesebbé teszi a könyvet.
Az egész könyvet körüllengi a szerelem és a bánat. Képtelenség nem együttérezni nemcsak a szerelmesekkel, hanem egyben a sok katonával (mind a trójaiakkal és görörökkel). Akkora egy eszetlenség volt ez a háború off. Kicsit sajnálom, hogy az írónő nem alakította át egy boldogabb verzióvá. Szerencsére még így is kaptunk egy, a maga módján, igazán szép befejezést, ami még sikeresen meg is ríkatott.
Szóval köszönöm, Madeline. Egy élmény volt… újfent♡

Hát én oda meg vissza voltam a gyönyörűségtől az első fejezetek alatt, mert nagyon úgy tűnt, hogy az Akhilleusz dala egy fejlődésregénynek álcázott görög mitológiai celebmustra.
Aztán világossá vált, hogy ez mindenek előtt egy különleges szerelem története, egyúttal az Iliász újramesélése, csakhogy egy – a mai olvasó igényeinek sokkal jobban megfelelő – erősen szubjektivizált szemszögből. Nagyon eredeti ötlet, és remek kivitelezés: a szerző gördülékeny kortárs regénybe simítja az epikus eseményeket, világépítésében precíz és következetes, egyszer sem esik szét a háttér, a tempó, a stílus.
Igaz, ezt inkább így utólag tudom kijelenteni, hogy már egyben látom a képet. Valójában a középső rész nekem kicsit megült, túl vontatottnak és érzelgősnek találtam. De utólag úgy gondolom, a révedező, nyugodt atmoszféra végeredményben már előre ellenpontozza a vérben gázoló, erőszakos, testileg-lelkileg kíméletlen záró fejezeteket. Ezáltal domborodik ki igazán a kontraszt a két lehetséges életút között, amik közül a legenda szerint Akhilleusz választhatott. Így az Arisztosz Akhaión hübrisze még visszatetszőbb, hiszen a történet vége felé kétség nem marad afelől, milyen kevesen választhattak meg bármit is Homérosz világában.

Be kell vallanom, hogy olvasás közben nem mindig éreztem ilyen kiemelkedőnek a könyvet, mint ahogy most nyilatkozok róla. De „dolgozik” bennem a regény, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni: főleg egyes karakterek, döntések és viszonyok motoszkálnak bennem még most is, és nem feltétlenül a központi szálra gondolok. Szóval érzékeny, keresetlenségében nagyon is sokrétegű írás ez, Iliász rajongóknak pedig egyszerűen kötelező.

Már megint úgy érzem, hogy én vagyok az, aki a forgalommal szemben halad az autópályán,de a bőven 90 % feletti értékelés ellenére nekem egyáltalán nem tetszett. Sokat gondolkodtam a miérteken és arra a következtetésre jutottam, hogy mivel már élt bennem egy kép erről a történetről, ezért óhatatlanul is ahhoz próbáltam hasonlítani a regényt is. off Az alapkoncepció, hogy Patroklosz narrációja révén ismerjük meg a történetet, valamint a szerelmi szál középpontba helyezése kifejezetten tetszett. Ez a szokatlan, az iskolai tanulmányainkban megszokottól teljesen idegen és újszerű nézőpont igazán érdekessé teszi a trójai háború és Akhilleusz életének történetét. Azonban a megvalósítás módja már egyáltalán nem tetszett. Sajnálom, de engem az írónő stílusa egyáltalán nem hengerelt le, szerintem meglehetősen unalmasra sikeredett ez a könyv. Elképzelhető, hogy a fordítás miatt is éreztem így, de a szöveg nekem inkább egy ifjúsági mű és egy romantikus regény stílusjegyeit hordozta, ahol az igeidők is gyakran, látszólag mindenféle koncepciót nélkülözve folyamatosan változtak. Annak ellenére, hogy jó érzés volt feleleveníteni ezt a történetet, összességében inkább csalódás volt számomra ez a könyv és csak a nagyon szép borító és az igényes kivitelezés miatt adtam végül fél csillaggal többet az eredetileg tervezettnél.

Hozzám is elért az Akhilleusz-láz, miután @sanna_apró_könyvespolca annyit beszélt róla. És nem semmiért, ugyanis ez egy olyan retelling történet, amit tényleg érdemes volt újramesélni.

Én nem olvastam az Iliászt, de már nem is bánom, mert így még jobban izgultam olvasás során, habár nagyjából képben voltam az eredeti történettel. Patroklosz és Akhilleusz viszont olyan karakterek voltak, akikről élvezetes volt olvasni, szerettem a kapcsolatukat, a problémáikat, és ez az, amit az eredeti görög mitológiából nem kapsz meg.

Nagyon szívszorító volt ez a történet, sokan sírnak a végén, én inkább dühös voltam, rettentően haragudtam, és nemcsak Akhilleuszra, hanem a rendszerre, amelyből nincs kibúvó. Ha férfi vagy, akkor házasodnod kell, gyereket kell nemzened, és legfőképpen harcolnod kell. Ölnöd kell, ha akarsz, ha nem, és ezt a kemény világot sajnos még mindig rímelni látom a mindennapjainkra. Ehhez képest meglepett, hogy az LMBTQ-szál kevesebb problémát okozott a karaktereinknek, mint hittem volna.

Amiért mindenképpen érdemes elolvasni a könyvet, az az, hogy rengeteget lehet belőle tanulni. Én nem sokat tudtam a görög mitológiáról, de nem hiszem, hogy egyhamar elfelejtem mindazt, amit ebben a kötetben olvastam. Örülök, hogy végre sort kerítettem erre a könyvre, mert még soha nem olvastam hasonló történetet. :)
https://youtu.be/jRp91KXfblg