A ​kamasz költő 9 csillagozás

Françoise d'Eaubonne: A kamasz költő

A ​kamasz költő: Arthur Rimbaud, a francia irodalom mindmáig megfejtetlen ellentmondásos egyéniségek, aki 19 éves korára befejezi költői életművét és 20 éves korától kezdve haláláig kalandor életre adja magát. Mint költőt minden hagyomány ellen lázadó hideg intellektus, páratlan művészi érzékenység, értelmi és hangulati árnyaltság jellemzik; emberi vonásait Fantin-Latour híres képe őrzi, amelyen szalmakazal hajzatú, fagyos tekintetű, közömbös arc mered ránk, állát hatalmas, durva mancsára támasztva. – Élete mindvégig botrányos és örökös blaszfémia, Paul Verlaine-nel való kapcsolatától kezdve afrikai fegyvercsempész kalandjaiig. De a családjával, barátaival és a költészettel is szakítani tudó kíméletlensége és durva határozottsága valami mélységes titkot, kegyetlen drámát takar. Ebbe a titokba, ebbe a drámába hatol be Francoise d'Eaubonne ugyanolyan támadó és kíméletlen eszközökkel, mint a melyek Rimbaud-t is jellemzik. Pontos adatokra támaszkodó, a kalandregény izgalmasságával… (tovább)

>!
Gondolat, Budapest, 1971
350 oldal · Fordította: Csanak Dóra, Kiss Sándor

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

adrica P>!
Françoise d'Eaubonne: A kamasz költő

Nem tett jót az olvasmányélménynek, hogy kb. novembertől februárig hozzá sem nyúltam. Bár ez nem egyedül a könyv hibája, azt azért jelzi, hogy nem kifejezetten a „letehetetlen” kategória. :)

Hozzá kell szokni a stílusához, nyelvezetéhez, meg az állandó idézetekhez (amik egyébként meg tudják hozni a kedvet a művekhez, csak sokszor kirángatnak a történetből). Vannak erős részek, ahol szinte behúzza az olvasót Rimbaud (vagy épp Verlaine) lelkivilágába, máskor olyan, mint egy hideg és tényszerű életrajz. Verlaine első bemutatása például akár egy irodalom tankönyvből is származhatna, mert stílusban ugyanazt hozza.

Ezeket az egyenetlenségeket sajnáltam, mert egyébként egy nagyon részletes, jól megírt életrajzi regény ez, ami Rimbaud (vagy bármelyik szereplő) sötét oldalairól ugyanúgy beszél, mint az érdemeiről és jó tulajdonságairól, cselekedeteiről. Nem egyoldalú állóképeket fest, hanem változásban, mozgásban mutat hús-vér, esendő, és egyáltalán nem ártatlan embereket. Ez alapján senki nem vágyna Rimbaud személyes ismeretségére, de látjuk azt is, hogy mi az a nehezen megfogható dolog benne, ami mégis olyan sokakat vonzott és vonz ma is.

Rengeteg mondat ismerős volt a Teljes napfogyatkozásból, gondolom ezek levelekből, vagy hasonló helyekről származó idézetek lehettek. Örültem mindegyiknek. :)
És bár féltem tőle, hogy az utolsó rész, ami arról az életszakaszról szól, mikor már felhagyott a költészettel, unalmas lesz, de egyáltalán nem volt az.

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akit érdekel Rimbaud, és van annyira erős ez az érdeklődés, hogy hajlandó némi energiát is adni a szövegnek, mert nem egy agykikapcsoló olvasmány, kell egy kicsit dolgozni az élményért. :)

*Jaj, és majd elfelejtettem: annyira bírom az Utóhangot, amiből kiderül, hogy Francoise d'Eaubonne valójában egy ábrándos szemű Rimbaud-fangirl. Mostanában mélyen együtt tudok érezni az ilyen emberekkel. ^.^

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

berengar>!

Azt mondja a japán közmondás, lehet a vasból legyezőt csinálni, de szablyát a selyemből soha.

292. oldal

adrica P>!

Volt egy bájos – bár végső soron aggasztó bohósága: három foetust őrizgetett alkoholban, el is nevezte őket […]

131. oldal, II. Rimbe - 2 (Gondolat, 1971)

1 hozzászólás
adrica P>!

Regény. Jó cím: az élet, de kissé elrendezve.

34. oldal, I. Arthur, 7 (Gondolat, 1971)

1 hozzászólás
berengar>!

A Saint-Sépulcre üres volt, mint egy tányér, amelyet a szél nyelve tisztára nyalt.

(első mondat)

2 hozzászólás
adrica P>!

Kedves Delahaye-m!

Verlaine ideérkezett a minap, olvasóval felszerelve… Három óra múlva már úgy káromoltuk az istent, hogy Krisztus urunknak mind a kilencvennyolc sebe vérzett belé…

260. oldal, III. Rimbaud, 4 (Gondolat, 1971)

adrica P>!

„Ha még viszontlátnám, szögezte le Rimbaud félhangon, képes volnék elpityeredni a vállán, és bocsánatért esedezni. Ez csak kettős öngyilkossággal végződhetnék.”

261. oldal, III. Rimbaud, 4 (Gondolat, 1971)


Hasonló könyvek címkék alapján

Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső
Bókay János: Bohémek és pillangók
Jean des Cars: Sisi avagy a végzet
Eve Curie: Madame Curie
Alfred Amenda: Eroica
Laura Baldini: A tanítónő
Harsányi Zsolt: Magyar rapszódia
Susanna Leonard: Madame Curie és a teremtő álmok
Zsigray Julianna: A Sugár úti palota
Henri Troyat: Tolsztoj élete