Rettenetes ​gyerekek 27 csillagozás

Jean Cocteau: Rettenetes gyerekek

Cocteau, ​századunk egyik legsokoldalúbb, legnyughatatlanabb szelleme, részt vett korának minden jelentős irodalmi áramlatában, írt verset, regényt, tanulmányt, de színművet is, forgatókönyvet is, festett templomfreskót, nyakkendőt és zsebkendőt, fenegyerek volt és akadémikus, zsonglőr és művész, akrobata és költő, a „francia szellem mágusa”, de az utókor és öröklét színe előtt valószínűleg elsősorban költő marad, a modern szerelem tiszta hangú énekese.
Kötetünkben két világhírű művét adjuk: a Rettenetes gyerekek című regényét (korábbi kiadásokban: Vásott kölykök) és a Rettenetes szülők című színművét.
A címek megfelelése tartalmi-hangulati megfelelésre utal. A rettenetes gyerekek és a rettenetes szülők egyaránt az élet racionális törvényeivel szegülnek szembe, konokul, végzetesen, s Paul és Elisabeth, a gyerekek, éppúgy életükkel fizetnek a konok ellenszegülésért, mint Yvonne, a Rettenetes szülők-nek az Oidiposz-monda e modern, és a… (tovább)

Veszedelmes éden és Vásott kölykök címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1929

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1971
204 oldal · puhatáblás · Fordította: Gyergyai Albert, Örkény István

Enciklopédia 20


Most olvassa 3

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

regulat>!
Jean Cocteau: Rettenetes gyerekek

Amúgy tényleg rettenetesek. De nem leszek Cocteau rajongó, mert bár biztosan az volt a célja, hogy a szereplői idegesítőek legyenek, hogy görbe tükröt mutasson… amit lássuk be, sikeresen meg is tett, de…
[És egy ilyen de, mindig sokkal erősebb szempont az olvasóban, mint az esztéták értékítélete…]
…de engem idegesítettek a szereplői, és bár sejtem, hogy ezzel az ő nagyszerűségét és a fordítókat dicsérem, de én nem szeretem az idegesítő embereket. Nem szeretek idegesítő emberekkel lenni, de még olvasni sem szeretek róluk, ezek a gyerekességbe bújtatott felnőttek meg kimondottan zavarnak.

Szóval a kötetben szereplő két mű a Rettenetes gyerekek és a Rettenetes szülők zsenialitását úgy kell elismernem, hogy utáltam őket… és ez most nem az a „pozitív” utálat, hanem a félbehagyás gondolatával játszó utálat volt.

na ezért nem lettem, és nem leszek soha már irodalmár.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1971
204 oldal · puhatáblás · Fordította: Gyergyai Albert, Örkény István
3 hozzászólás
A_mordályos_nyul P>!
Jean Cocteau: Rettenetes gyerekek

A cím alapján (melyet az első néhány oldal is támogatott), arra számítottam, hogy egy amolyan kegyetlenített Pál utcai fiúkat fogok kapni. Az viszont teljesen biztos, hogy erre nem számítottam. Állítólag Cocteau szerette meghökkenteni az embereket. Tehetséges lehetett benne.

Van két gyerek. Igen, rettenetesek. A lány otthon ápolja a beteg anyát, a gyengécske fiú meg lesérül egy hógolyótól (legfontosabb esemény a regényben!), és otthon kell maradnia. Az anya hamar meghal (ez se a történetben sem a gyerekekben nem volt egy nagy törés), és mivel ezután minden történeti elem a gyerekeket szolgálja ki, csak élnek tovább ugyanúgy. Évekig nem csinálnak semmit, csak otthon dekkolnak, és egymást szekálják. Ja, és kábszer nélkül haluznak. (Ezt nagyzolósan Játéknak nevezik, amúgy szimpla álmodozásról, képzelődésről van szó.)
A kisregény második felére ugyan már hivatalosan kilépnek a gyermekkorból, spoiler A történet folyamán összeszednek még három árva gyereket maguk köré, de a testvérekhez nem érhet fel senki, mert ők a Játék mesterei!

Magamtól nem valószínű, hogy sikerült volna olyan gondolatokat alkotnom a könyvről, amikből kitelt volna egy elfogadható értékelés. Ugyanis nem nagyon tudtam mit kezdeni vele. Jó, ezek soha fel nem növő gyerekek. Jó, spoiler És én is játszottam a Játékot, sőt, néha még most is elmerülök egy saját álomvilágba. De mi ez!?
Az utószó világított rá, hogy a 20-as években a fiataloknak nem voltak eszményeik, és az álomvilágukba menekültek. Állítólag ennek a közhangulatnak köszönheti a könyv a sikerét, és ennek hatására a Játék még népszerűbb lett. Lehet, ha ezt előre tudom, nem keletkezik ilyen kellemetlen szájíz olvasás közben. Lehet, hogy ha valaha újra 1001-es könyvet veszek a kezembe, akkor előtte tájékozódom a hátteréről, mert így ilyen furcsa csalódások érhetnek.

A valódi problémám persze nem a történettel, vagy az őrült szereplőkkel volt, hanem a szöveg stílusával. Thomas Mann jutott róla eszembe (nekem ez nem jó hír, mert nem vagyunk jóban), csak amíg Mann milliméterre kimért pontossággal halmozza egymásra a burjánzó dagályosságát, addig Cocteau a büszke festő nagyvonalúságával keni fel a szópacákat a vásznára. Nem érted, mit keres itt ez a mondat? Vagy hogy miért pont ezt a fura szót választotta? Nem is kell, csak érezd! Az egyensúlyok is furák voltak: az események mellékesen voltak megemlítve, mintha nem is számítanának, viszont mindennél vontosabb A Szoba spoiler részletes ismerete, és a testvérek gonoszkodásai.

Persze nem kizárt, hogy a fordító is szerepet játszott az ellenszenvemben, amikor olyan fellengzősen levegős megoldásokat választott. A drámát ugyanis más fordította (nem lehetek biztos, hogy a kettő közül melyik, mert végülis nem volt pontosan jelölve…), de az sokkal jobban tetszett szövegileg is. Meg történetileg is, bár sokkal ismertebb és megfoghatóbb a túl ragaszkodó anya jelensége. Mert bár ma is vannak pánpéterista fiatalok, valahogy nem tudtam párhuzamot felismerni köztük és a könyv szereplői között.

2 hozzászólás
Pony>!
Jean Cocteau: Rettenetes gyerekek

Nem érzem benne, hogy az emberek emberek lennének. Hiányzik az emberek motivációja.

Mustamakkara>!
Jean Cocteau: Rettenetes gyerekek

Nahát. Nem is tudom mire számítottam, csak azt tudom, hogy mindenfelé olvasgatva megakadt a szemem a könyvön, és kitaláltam, hogy ezt nekem el kell olvasni. Már a címe is nagyon tetszett a sok e-betűvel. Aztán elkezdtem olvasni végre és csupa olyan szereplővel találtam szembe magam, akiket nem lehet szeretni (tényleg nem tudom, mit vártam, már a címben is ott van, hogy rettenetes). Tehát először a gyerekek aztán a felnőttek. A gyerekek viselkedését csak azért tartom viszonylag elfogadhatónak (nem is jó ez a szó, de valamennyire megemészthetőnek), mert ott a szülői beavatkozás hiányára is kenhetnénk akár az egészet. A felnőtteket viszont nem tudom védeni. Hát vannak ilyenek. Rettenetes, tényleg.

gjudit8>!
Jean Cocteau: Rettenetes gyerekek

Nem az irodalmi műnek szól a pontozás, hanem a témának, a valóságnak, amelyet témául választott Cocteau. Tényleg rettenetes volna, ha nem tudnánk elkerülni ezeket a helyzeteket, csapdákat. Ha nem volna más az életünk, ha ilyen kapcsolatokban kellene tengetnünk éveinket, ifjúságunkat.


Népszerű idézetek

Lélle P>!

Élete végén egy interjú során megkérdezték tőle, ha tűz ütne ki házában, ahol Picasso-festményeket, Proust-dedikációkat, néger maszkokat, Sztravinszkij- és Radiguet-kéziratokat őriz, s csak egyetlen dolgot vihetne magával, mi volna az? Cocteau egy pillanatig sem habozott: „A tűz” – felelte.

205. oldal, Utószó (Szépirodalmi, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: Igor Sztravinszkij · Jean Cocteau · Marcel Proust · Pablo Picasso · tűz
regulat>!

Az idő rugalmas. Ha csak egy kicsit ügyes valaki, könnyen elérheti, hogy itt látják, pedig ő amott tartózkodik.

107. oldal, Rettenetes szülők (Szépirodalmi, 1971)

regulat>!

Nincs benned semmi emberi; úgy tudsz rosszat tenni, hogy magad sem veszed észre, aminthogy ti különben sem vesztek észre semmit. Semmit a világon.

123. oldal, Rettenetes szülők (Szépirodalmi, 1971)

A_mordályos_nyul P>!

Az emberek vagy felnőttek, vagy gyermekek. Mit csináljak, ha egyszer felnőttnek születtem?

102. oldal, Rettenetes szülők (Szépirodalmi, 1971)

A_mordályos_nyul P>!

Nézz le egyszer a magasból a színház nézőterére. Akik ott ülnek, nem ismerik egymást, de külön-külön mindegyiknek megvan a maga világa, és azt hiszi, csak az övé ér valamit.

181. oldal, Rettenetes szülők (Szépirodalmi, 1971)

1 hozzászólás
regulat>!

Az úton Cannes és Nizza között Michaelt halálos baleset érte.
Kocsija igen alacsony volt. Hosszú sálja, mely a nyakát fedte s a levegőben libegett, egyszerre valahogy az egyik kerékagy köré csavarodott. A sál aztán megfojtotta, és vad dühvel lefejezte, miközben kocsija kisiklott, darabokra tört, egy útszéli fának ütközött, s a csend romhalmazává vált, egyetlen mozgó kerékkel, amely mind lassabban forgott, mint a szerencsekerék a sorshúzáson.

62. oldal, Rettenetes gyerekek (Szépirodalmi, 1971)

1 hozzászólás
A_mordályos_nyul P>!

De az ötödik osztályban az ébredező fiatal erő még a gyermekkor homályos ösztöneinek van alávetve. Állati, növényi ösztönök ezek, s nehéz meglelni a nyitjukat, mivel a felnőttek emlékezete éppoly kevéssé őrzi őket, mint bizonyos fájdalmak emlékét, a gyermekek meg hallgatnak, ha a nagyok a közelükbe érnek. Hallgatnak, s egy másik világ magatartása mögé rejtőzködnek. Ezek a nagy komédiások egyszerre, akárcsak egy állat, ezer tüskével takaródznak, vagy pedig, mint egy palánta, lágy alázatosság mögé bújnak, és sohasem árulják el vallásuk rejtelmes szertartásait. Nem tudjuk, legfeljebb csak sejtjük, hogy ez a vallás cseleket, vértanúkat követel, sommás ítéleteket, borzalmakat, büntetéseket és emberáldozatokat. A részletek homályban maradnak, s a hívek külön nyelven szólnak, úgyhogy akkor se értenénk őket, ha véletlenül, látatlanban, ki is tudnók hallgatni beszédjüket.

8. oldal, Rettenetes gyerekek (Szépirodalmi, 1971)

A_mordályos_nyul P>!

A gazdagság éppen olyan képesség, mint a szegénység. A szegényből lett gazdag ember fényűző szegénységben fürdik.

49. oldal, Rettenetes gyerekek (Szépirodalmi, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: gazdagság · szegénység
A_mordályos_nyul P>!

Paul szenvedett. Gőgjében szenvedett. Reménye, hogy Dargelos másán elégtételt vehet a múltért, siralmas kudarcba fulladt. Agathe uralkodott rajta, és Paul – nemhogy megértette volna, hogy szereti ezt a lányt, hogy ez csakis szelídségével uralkodik felette és hogy engednie kéne, hadd győzzön hát a másik – berzenkedett, ágaskodott s harcolt az ellen, amit démonának, ördögi végzetének tartott.

67. oldal, Rettenetes gyerekek (Szépirodalmi, 1971)

A_mordályos_nyul P>!

Mert akkor észrevette volna, hogyan dolgozik a sors, hogyan utánozza lassan a csipkeverőnők orsóját, hogy tűzdel meg bennünket tűkkel, s hogy tart minket a térdein, mint a csipkeverők a vánkosukat.

69. oldal, Rettenetes gyerekek (Szépirodalmi, 1971)


Hasonló könyvek címkék alapján

Albert Camus: Az idegen
Raymond Radiguet: A test ördöge
André Gide: Meztelen
Marguerite Duras: A szerető
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
George Orwell: Állatfarm
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Romain Gary: A virradat ígérete
John Steinbeck: Egerek és emberek
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai