Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Törless iskolaévei 118 csillagozás
Robert Musil Thomas Mann kortársa, de ellentétben a Buddenbrook ház fiatalon híressé lett szerzőjével, csak későn, tulajdonképpen csak halála után került be az irodalmi köztudatba. Ma már a század legjelentősebb prózaírói közt tartják számon. Bemutatását első regényével, az 1906-ban megjelent Törless iskolaiévei-vel kezdjük. A Törless iskolaévei nemcsak formában hozott új és korszakot indító elemeket – előrevetítve az expresszionista stílust – , a huszadik századi bonyolultabb lélektan irodalmi felhasználásának is egyik kiváló korai példája. Musil mesterien rajzolja meg a rideg intézeti légkört, ahol a nevelői munka csupán a tanítást és az elkövetett hibák megtorlását jelenti, ahol az önmagukkal és a külvilággal vívódó kamaszok magukra utalva élik át életüknek talán legnehezebb korszakát. Megmutatja, milyen kitűnő táptalaj az ilyen környezet az erőszakosak, a kegyetlenek, a mások megalázásában gyönyörködők számára, és – Törless alakjával – hitet tesz a maga humanista… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1906
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa
Kedvencelte 15
Most olvassa 4
Várólistára tette 104
Kívánságlistára tette 29
Kiemelt értékelések
Klasszikus katonaiskolai történet a hatalom kiépüléséről, a kegyetlenségről, a megaláztatás lépcsőfokairól. Felvet érdekes gondolatokat, ám súlyos hitelességi deficitet eredményez az, hogy a filozófiai mélységekbe szállást tizenéves kamaszokra bízza. Ugyanakkor éppen a kamasz szereplők biztosítják, hogy megértsük; mindaz a gonosz dolog, ami akár egész életünket a rettegés véget nem érő sorozatává változtatja, s ami végső soron akár egész világunkat megsemmisítheti, az játékként is indulhat. Játékként, melyet kezdetben legfeljebb jóváhagyólag a szokásosnál kissé agresszívabbnak minősítünk. S mindez már azt a rendszert is minősíti, mely szemet huny az efféle játszadozás fölött. Bármily idilli képet is fessen magáról egy rendszer, az leleplezhető. Látszólag lehet rózsakertben is tűzokádó sárkányokat dajkálni, de milyen érzéketlen orrúnak kell annak lennie, akit nem zavar ez a “rózsaillat”?
Musilnak orra és tolla egyaránt kiváló volt. Remek regényt írt. De nem hibátlant. Számomra A Legyek Ura előképének tűnik. A könyv második felében olvasható elbeszélések legalább olyan erősek, mint a regény.
Újraolvasás után egy csillag plusz. De több nem.
Gyűlöltem ezt a könyvet, amikor kötelező volt, de @eme értékelése meggyőzött, hogy adjak neki még egy esélyt.
Azt mindig elismertem, hogy óriási jelentőségű könyv, ezt most már sokkal jobban tudom értékelni is, és már nem gyűlölöm – de még mindig folyamatos párharcot folytattam vele olvasás közben, és még mindig ugyanazért.
A könyörtelen elnyomás regénye a Törless: egy bentlakásos katonaiskola növendékeinek története a XX. század legelejének Osztrák-Magyar Monarchiájában, azon belül is Törlessé, aki kamaszként, a legérzékenyebb korban, gyakorlatilag egyéniség nélkül kerül be az intézetbe, és ott válik – igen csúnya körülmények között – felnőtté. A katonaiskola persze nyugodtan jelentheti kicsiben az egész államot, sőt akár az I. világháború (és az azt követő diktatúrák) felé haladó Európát – elhangzik egy-két kísérteties mondat a diákok szájából, amelyek miatt meg is néztem, hogy tényleg 1906-ban jelent meg ez a regény…? Tényleg.
Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/21/robert_mus…
Azóta voltam kíváncsi erre a regényre, amióta elolvastam Ottlik Iskoláját. Olyan gyakran hallottam a két könyv összevetéséről, hasonlóságáról, Törlessről mint az Iskola előképéről, hogy már attól féltem, az Iskola tényleg csak valami utánzat. Az igazat megvallva ebből a szempontból csalódtam. Kellemesen. Egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Vannak ugyan hasonlóságok a két regény közt, nem is egy, és nem is csak a történet szintjén, de azért szerintem a különbségek sokkal erőteljesebben választják el egymástól a két írást, mint amennyire a hasonlóságok összekötik. Mindkettőre jellemző kulcsszavak a katonaiskola, gyerekek/kamaszok, határ, hatalom és kiszolgáltatottság, lényeges gondolatuk a szóban való maradéktalan kifejezés lehetetlensége, mindkettőben lényeges a metafizikai síkra való kivetítés, a szereplők közt is találunk párhuzamokat (H. herceg – Tóth Tibor, a hatalmaskodók bandája és a kiszolgáltatottak) stb. Musilnál az iskola, mint olyan alig jelenik meg, szereplői száma pedig sokkal kisebb. A szerző elsősorban a filozófiai megközelítésre koncentrál, fejtegetéseit 16 éves kamaszok szájába adja, ami néha a hitelesség rovására megy. A regény középpontjában Ottliktól eltérően nem az áll, hogy hogyan lehet egyenes gerinccel kibírni a hatalom nyomását, hogyan kell, lehet megtanulni élni, hanem az, hogy hogyan alakul ki a hatalom, meddig mehet el az emberek megalázásában, és ezt milyen eszközökkel teheti meg. Nem az életre tanító iskola ez, hanem egy sötét, obskúrus, a világos, a hagyományos erkölcsöt érvényesítő élettől elzárt laboratóriumban való kísérletezés a teljes kiszolgáltatottság és a korlátlan hatalom lehetőségeivel, az ember eszközként való felhasználásával. Esettanulmány. (Ugyanakkor nemcsak egy elnyomó rendszer egyénre való hatásaként olvasható, hanem a századelőn divatos freudi szemlélet alapján az iskola a sötét, elfojtott tudatalatti világa is lehet, amely kiszabadul a tudat – kinti világ – racionális ellenőrzése alól). Az iskola elhagyása olyan, mint egy rossz álomból való ébredés, Musilnál vissza lehet térni a világosságba, az értelem, a „működő” erkölcsi normák világába, a bent tapasztaltak pedig a sötét árnyak, ösztönök kitörésének lehetőségét jelentik. Ottliknál az iskolában megéltek egyensúlyt biztosító, az életben eligazító tudást jelentenek.
Musil hősei a századelő tipikus emberei, később magukkal semmit kezdeni nem bíró, nagy felindulások, homályos, ködös hangulatok uralta, szenzációra éhes, érzékeny, a kiválasztottság érzésével eltelt, irányíthatatlan belső erőkkel küzdő egyénekké, széplelkekké, esztétizáló intellektusokká válnak. Semmiben sem hisznek, mindent bizonytalannak találnak – a racionalizmust irracionalizmussal keverő lelkek, akik azonban tudják: nincs semmi rejtély a világban: „Minden megtörténhet: ez van a titkok mélyén.” (157. o.)
Musil a század elején megjósolja mindazt, ami következni fog, a Beineberg miszticizmusa és Reiting militarizmusa által létrehozott terror kísértetiesen vetíti előre a náci rezsim képét.
Az elején úgy tűnt, Ottlik regénye sokkal jobb Musilénál. Számomra most is az: optimistább, értékőrző, nekünk, magyaroknak, külön mondanivalója is van. Távolabb van attól a világtól, melynek válsága a Törlesst ihlette. És a távolság picit szépít, enyhít, elviselhetőbbé teszi a dolgokat, ugyanakkor a világvége túlélése talán feljogosít egy pici optimizmusra. Amint most újból végiggondoltam a Törlesst, el kell ismernem, hogy megdöbbentő az előrelátása, modernebb, idegesebb, persze pesszimistább – egy világ hanyatlása előtt állunk – a tudatalattiba fojtott ösztönök kiszabadulása előtt. Az iskola előtt. Ottlik már megjárta az iskolát – és túlélte azt, súlyos tudást hozva magával.
Most tehát tedd, amit mondok.
Altass el magadban minden gondolatot, bámulj bele ebbe a kis lángba; …ne gondolj többé sem erre, sem arra… összpontosítsd figyelmed befelé… bámuld a lángot… gondolkodásod most olyan, mint egy fokozatosan lelassuló motor… egyre lassabban… las-…sab…-ban… Nézz magadba… amíg eléred azt a mélységet, ahol érzések és gondolatok nélkül érzékeled önmagadat…
Hallgatásod lesz a válasz. Ne fordítsd el tekintetedet önmagadból…!
Jöhetnek fakírok, testem boríthatják árnyak, lelkem már elvándorolt a világból és nem bánthatja azt már senki sem…
Mély, lassú, elvont. Nagyjából ez a három szó jut eszembe róla. Kicsit szenvedtem is vele. Szerintem újra kell olvasnom majd, hogy teljes képet kapjak.
Az idei évem eddigi legjobb olvasmánya. Kegyetlen. Annyira kegyetlen, hogy az olvasása közben arra gondoltam, hogy félbehagyom, és megmondom a tanárnak, hogy én ezt nem vagyok hajlandó elolvasni. Szerencsére nem adtam fel! Szeretek gyerekekről, kamaszokról olvasni, bár olyankor mindig megdöbbenek a gonoszságukon. (Legutóbb ennyire csalódott és kiábrándult A legyek ura olvasásakor voltam.)
Csillagos ötös.
Én mindig sokkal keményebbnek gondoltam, mint az Iskola a határont. Pedig Musilnak is vannak nosztalgiái a a Monarchiával. De nagyobb távolságot tart ezektől.
Intim, könyörtelen, zárt és gyönyörű történet. A kegyetlenséghez való viszonyulások tengernyi lehetősége közül négyet vizsgál meg közelebbről. A lehetőségek közül az egyik, hála az égnek felszabadító.
Nem erre számítottam, és nem is szerettem ezt a regényt. A gyerekek kegyetlenkedése nagyon megvisel, főleg, hogy nap mint nap találkozunk a hírekben hasonló történetekkel. De a legjobban a tanárok hozzáállása háborított fel spoiler Engem egyáltalán nem emlékeztetett az Iskola a határon-ra, sokkal inkább a Legyek ura és A város és a kutyák jutott róla eszembe.
És ami egyértelműen pozitívan hatott rám: az imaginárius szám problémája. Alig hittem a szememnek, hogy már a XX. század elején is ezzel kínozták a diákokat (ráadásul korábban, mint anno engem). Ahogy Törless, én is napokig, hetekig próbáltam megérteni, hogy mi ez, hogyan lehet olyan dologgal számolni, ami nem létezik, és legfőképp miért?!! Persze elfogadható választ most sem kaptam, viszont nagyon megnyugtatott, hogy ez nem csak nekem okozott komoly fejtörést. (+ fél csillag)
Népszerű idézetek
Ülni éjjel a nyitott ablakban, elhagyatva lenni, másnak lenni mint a felnőttek, minden mosolygásban gúnyt látni és minden gúnyos pillantásban az értetlenséget, és nem tudni senkit akinek elmondhatnád hogy milyen sokat jelentesz máris, és kívánni valakit aki ezt megértené, ez a szerelem. De ehhez fiatalnak kell lenni és magányosnak.
És Törless nem keresett többé szavakat. Az érzékiség, amely a kétségbeesés kusza másodperceiből lassan testére lopózott, körülfonta őt, és elhatalmasodott rajta. Oda feküdt mellé, bőréhez tapadt, Törless fejére terítve puha fekete köpenyét. A rezignáció édes-bús szavait suttogta fülébe, és minden kérdést, minden tiltakozást eltávlított meleg ujjaival, mint hiábavalót. Azt suttogta: a magányosoknak mindent szabad.
A szenvedély maga pedig menekülés, amelyben a másikkal való együttlét csupán kettőzött magány.
Csak olyan könyvek számítottak nála, amelyeknek puszta birtoklása is felért valami titkos kitüntetéssel, és amelyek túlvilági kinyilatkoztatást ígértek. Ilyet pedig csak az indiai filozófia könyveiben, a hindu könyvekben talált, és ezek számára épp ezért nem is voltak már könyvek, hanem közvetlen kinyilatkoztatások, maga a megfogható valóságkulcsművek, mint a középkori alkimisták és varázslók könyvei.
22. oldal (Európa, 1999)
Most tehát tedd, amit mondok.
Altass el magadban minden gondolatot, bámulj bele ebbe a kis lángba; …ne gondolj többé sem erre, sem arra… összpontosítsd figyelmed befelé… bámuld a lángot… gondolkodásod most olyan, mint egy fokozatosan lelassuló motor… egyre lassabban… las-…sab…-ban… Nézz magadba… amíg eléred azt a mélységet, ahol érzések és gondolatok nélkül érzékeled önmagadat…
Hallgatásod lesz a válasz. Ne fordítsd el tekintetedet önmagadból…!
151. oldal (Európa, 1999)
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Virginia Woolf: Clarissa ·
Összehasonlítás - Hermann Hesse: A pusztai farkas 87% ·
Összehasonlítás - Ottlik Géza: Iskola a határon 86% ·
Összehasonlítás - David Mitchell: Felhőatlasz 86% ·
Összehasonlítás - André Gide: Meztelen ·
Összehasonlítás - Alice Walker: Kedves Jóisten 92% ·
Összehasonlítás - Alice Walker: Bíborszín 91% ·
Összehasonlítás - Marcel Proust: Swannék oldala 91% ·
Összehasonlítás - Thomas Mann: A varázshegy 87% ·
Összehasonlítás - Murakami Haruki: Norvég erdő 87% ·
Összehasonlítás