Vannak vágyak – néha a szájunk köré is kirajzolódnak –, melyek, ha már engedtük kifejlődni őket, nem maradhatnak kielégítetlenül, legyen bármi is a következményük: nem bírjuk megállni – ha túlságosan régóta nézzük –, hogy meg ne csókoljunk egy fedetlenül hagyott vállat, s ajkunk úgy csap le rá, mint madár a kígyóra, vagy hogy egyetlen falással el ne tüntessünk egy süteményt, melyet a farkaséhség igézővé varázsol, nem bírunk lemondani a csodálkozásról, a zavarról, a fájdalomról vagy a derűről, amelyet meggondoltlan szavainkkal váltunk ki lelkéből.
A fogoly lány (Az eltűnt idő nyomában 5.) 18 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Veszedelmes viszonyok Atlantisz
Kedvencelte 6
Most olvassa 3
Várólistára tette 39
Kívánságlistára tette 30
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
LuPuS_007>!
Albertine iránti szerelem folytatódik veled vagy mégsem vagy akkor mi is van. A magánélet mellé az eltűnést kell tényként kezelni
A féltékenység színes kontaktlencsét visel, így itt teljesen felesleges is kérdezni milyen színű volt eredetileg csak azt kell tudni, hogy minden oldalon ott lapul.
Míg Swann az ablak alatt őrült meg Odette miatt, addig jelenleg megint töketlen hősünk párhuzamosan hasonló hülyeségeket csinál. Vagy amennyiben nincs akkor generál magának. Tény, hogy a nők a regényben és az életben csalfábbak, mint az ártatlan és gyermeki férfiak.
S amíg folyamatosan tudjuk követni azt, hogy mikor és kinek mit hazudtunk addig nincs is baj, így van ezzel Albertine is.
Ám hősünk nem csak féltékeny, hanem magába a „féltékenység gondolatába” féltékeny. Nem biztos, hogy megcsalt, de lehet, nem baj ha nem tudom meg, de akkor is b_ssza a csőröm*. Minden oldalon ezeken kesereg.
Felesleges olyan érzelmeket színlelnünk, amilyeneket nem táplálunk magunkban. Tudja ezt Albertine is, hiszen nem boldog, mivel fogoly és állandóan hazudnia kell.
A regény alapvetően 5 napot mesél el, de jóval összetetebb mint aminek látszik. Míg megjelenik egy újabb Swann-i párhuzam, az elmaradt éjszakai puszi miatt kap élete végéig szóló lelkitörést, addig Proust a Bois de Boulogne-i séta alatt kapja a hasonló csapást.**.
A közös élet, a mindennapok és azok rutinja ébredéstől lefekvésig,Napközbeni csavargások és a rutinná vált dolgok- ebbe beletartoznak a hazugságok is -. A pesszimista világnézet a szerelemről folyamatosan kikacsint ránk, annak tragédiája, hogy elveszíthetjük sokkal nagyobb és fájdalmasabb, mint ha valójában el is veszítünk valakit.
Charlus*** báró is a féltékenység oltárán áldozza fel magát, de ő míg mellékszereplőként volna ábrázolva, ám nem hagyja magát hátrébb tolni, képes még így is a szálak mozgatására, s kedvenc hobbijának az emberi lelkek alázásának szentelni magát, még így is. ÓRIÁS PACSI Charlus bárónak.
Ám egy újabb szintlépés érkezik; Bergotte halála egyben az irodalmi kritikáinak a halálát is jelenti Proustnál, ez az egész áthelyeződik a zenére, amit Vinteuil képvisel. A művészetek szerepe egyre nagyobb teret nyer, mintha a szereplő is, mint az író még csak készülne az ÍRÓSÁGRA….
* https://moly.hu/idezetek/935778
** Bergotte már nem élt, amikor Albertine találkozott vele… You are so busted …….https://www.youtube.com/watch…
*** Robert de Montesquiou, aki Charlus báró alakját ihlette https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Montesquiou,_Ro…
KIEGÉSZÍTÉS:
@Ross értékelésében csökkenő oldalszáma a testre és lélekre gyakorolt pozítiv hatásáról ír. Időnként én is így érzek, ám bennem a mazochista gén által időkénti érzés is a felszínre tör … Jó olvasni, még akkor is, amikor FÁJ
Népszerű idézetek
LuPuS_007>!
1 hozzászólás
A Dreyfus-ügy idején a monarchisták mit sem törődtek azzal, hogy valaki republikánus, netán radikális vagy antiklerikális, ha az illető antiszemita és nacionalista volt.
267. oldal
Bogas>!
És arra gondoltam, hogy ha a sofőr nem lett volna olyan derék ember, második meséjének egybecsengése Albertine „üdvözlőkártyávail” nem jelentett volna sokat, hiszen mi mást is kaphat az ember Versailles-ból, mint a kastélyt és a Trianon-palotákat, hacsak a lapot nem valami finomkodó választja, valamely szobor szerelmese, vagy egy hülye, aki a lóvasútállomást vagy a pályaudvart emeli ki jellegzetes látképül?
152. oldal
LuPuS_007>!
A féltékenyek között alig akad olyan, akinek a féltékenységébe ne férnének bele bizonyos eltérések. Az egyik belemegy abba, hogy megcsalják, feltéve, hogy megmondják neki; a másik csak akkor, ha elhallgatják előle, s az egyik éppoly ostoba, mint a másik, mivel az utóbbi megcsalatása valóságosabb, hiszen elrejtik előle az igazságot, az előbbi viszont ebben az igazságban keresi fájdalmainak táplálékát, elhatalmasodását, megújulását.
30. oldal
Lily_Sz>!
Az egyetlen igazi utazás, az egyetlen fürdő az örök ifjúság vizében nem az lenne, ha új vidékek felé törnénk, hanem a másféle látás, ha valahogyan más szemével, ha száz más szemlélő szemével láthatnánk azt a száz világmindenséget, amelyet mindegyikünk lát, amelyet mindegyikünk jelent; s ezt meg is tehetjük egy Elstir, egy Vinteuil jóvoltából – a hozzájuk hasonlókkal csillagról csillagra szállunk.
293. oldal (Atlantisz, 2001)
Fehérló_Filozó_Fia>!
Szeretni csak olyasmit szeretünk, amiben valami
elérhetetlent hajszolunk; csak azt szeretjük, amit nem birtokolunk, és én
igen gyorsan ismét rádöbbentem arra, hogy Albertine-t nem birtoklom.
A sorozat következő kötete
 | Az eltűnt idő nyomában sorozat · Összehasonlítás |
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Virginia Woolf: Clarissa ·
Összehasonlítás - Jean Rhys: A sötétség utasa / Jó reggelt, éjfél ·
Összehasonlítás - Jean-Paul Sartre: Az Undor 84% ·
Összehasonlítás - Vladimir Nabokov: Lolita 83% ·
Összehasonlítás - Virginia Woolf: Az évek 83% ·
Összehasonlítás - Virginia Woolf: Évek ·
Összehasonlítás - Margaret Atwood: Fellélegzés 80% ·
Összehasonlítás - William Faulkner: A hang és a téboly 81% ·
Összehasonlítás - Virginia Woolf: Mrs. Dalloway 79% ·
Összehasonlítás - Djuna Barnes: Éjerdő 75% ·
Összehasonlítás