Időszámításunk előtt 399-ben hangzott el Szókratész védőbeszéde az athéni törvényszék előtt. Platón, a nagy filozófus, Szókratész tanítványa e beszéd lerögzítésével és valószínű végső megformálásával állított gyöngéd és maradandó emléket mesterének. A védőbeszéd elhangzását Szókratész életében közvetlenül követte az a beszélgetés, melyet barátjával Kritónnal a börtönben folytatott, majd pedig azok a fejtegetések a lélek halhatatlanságáról, melyeket a baráti kör egyik tagjának, Phaidónnak nevéről címet nyert Platón-dialógus foglal össze.
Szókratész védőbeszéde / A lakoma 128 csillagozás

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · Helikon Zsebkönyvek Helikon
Enciklopédia 36
Szereplők népszerűség szerint
Szókratész · Alkibiadész · Agathón
Kedvencelte 9
Most olvassa 10
Várólistára tette 55
Kívánságlistára tette 66

Kiemelt értékelések


Annyira régi. És bár önmagában valaminek a kora még nem garancia az értékére, én most mégis (elsősorban) a keletkezési idejük miatt adok öt csillagot Platón műveire. Hűen demonstrálják ugyanis az irodalom egyik legcsodásabb jellemzőjét: mégpedig, hogy ledönti az időbeli korlátokat. Nincsen még egy olyan művészeti ág, ami lehetővé tenné, hogy behatóan megismerkedhess kétezer-ötszáz évvel ezelőtt élt emberek érzéseivel, gondolataival.
„Jelen lenni” egy ókori lakomán, ahol a férfiak a férfiak közötti szerelmet természetesnek, sőt magasabbrendűnek tartják, mint az ellentétes neműek közötti szerelmet – nos, ez (függetlenül attól, hogy nem osztom a nézeteiket) egyszerre volt felszabadító és meghökkentő egy olyan ország állampolgáraként, ahol a homoszexualitást összemossák a pedofíliával.
Szókratész védőbeszédét megismerni pedig legalább olyan izgalmas volt, mintha én magam is részt vettem volna azon a bizonyos tárgyaláson. A bírái előtt Szókratész egy nüansznyival szimpatikusabb volt számomra, mint a fentebb említett lakomán, ahol az egyik férfiszeretőjével folytatott beszélgetés során inkább tűnt ügyes manipulátornak, mintsem kiváló szónoknak és bölcs államférfinak. De ez utóbbit csak félve jegyzem meg, nehogy a Szókratész-rajongók megkövezzenek. :)
Ugyanígy óvatosan jegyzem meg azt is, hogy a védőbeszéd tartalma, a bírákhoz hasonlóan, engem sem győzött meg. A halálos ítélet elhangzása utáni beszéd utolsó mondata azonban megfogott, mert elementáris erejű: „Én halni indulok, ti élni: de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az Istent”.
Ajánlom a kuriozitása miatt.. :)


Hallgattam. Feszült csendben próbáltam megérteni a kor szellemét. Mennyi tudós is élt akkor, s hagyott-hagyhatott bölcsességet ránk. Ő volt az egyik. A tudás, az erény, a gondolkodás a kérdezés tanácsadója. Platón is micsoda csoda , hogy ezt megörökítette. Egymástól tanulni! Ehhez nyitottság kell, ehhez meghallgatás kell. És Alázat. A legnehezebb dolog a világon. Mert bölcselkedve versenghetünk, mert észt osztva okosíthatunk. S ez nem jó. De változtatható. Felismerés kell. S a részt, mely hiányzik belőlünk, kudarctól, (halálos) ítélettől sem félve, betölteni-betöltetni. Szókratész ismerte a rádöbbentés művészetét. Voltak kérdései és kereste a válaszokat. Itt most válaszol. Az igazságot. A létezőkben lévő valóságot. Az egészet nem tudom, de valamit mindenképpen meg kell jegyeznem:
Bölcsebb vagyok annál, hogy amit nem tudok, azt nem is vélem, hogy tudom.


Természetesen 5 csillag, holott nem egyforma súlyú a két rész, érdekes lenne tudni, hogy anno melyik volt népszerűbb.
A védőbeszéd javarészt persze tényleg irigységből indult ki, habár Szókratész felsőbbrendűsége időnként bicskanyitogató.
A lakoma sokkal filozofikusabb, sokkal távolabb áll a ma emberétől és engem jócskán elszórakoztatott a tény, h a görög-római filozófusok anno mind homoszexuálisak, biszexuálisak voltak – mégis nekik köszönhetjük Európa kulturális, politikai alapozását, az összes mai tudásunk írmagját :D


Fel sem fogja az ember, mekkora hatalma van a szavaknak, amíg nem hall egy ókori szónoklatot. Mert bizony a szónoklatok felépítése, a mondatok összeszedettsége mind azt bizonyítja, hogy ezek a filozófusok bizony kényük-kedvük szerint tudják csűrni-csavarni a szavakat, kegyetlenül szétboncolják a felvetett témákat, majd szép sorban mindennek külön és együtt is értelmet adnak folyamatosan egymásra építve az érveket. Nem könnyű kritizálni olyasvalakit, aki meggyőzőkészségével közvetlenül Peithó alatt állhatna, egyszerűen lehetetlen bárminek is ellentmondani, ami ebben a műben elhangzik, legjobb, ha szép csöndben, teljes elképedéssel szívja magába az olvasó ezeket a tanításokat. Vannak részek, amikor úgy éreztem, hogy teljesen egy hullámhosszon vagyok a beszélővel, majd egy hirtelen váltás hirtelen megállásra késztetett, és biztos voltam benne, hogy soha senki nem fogja elérni, hogy egyetértések ezzel a kijelentéssel. És egyszer csak, pár oldal múlva kénytelen voltam megadni magamat, és teljes hitetlenkedéssel olvastam tovább a sorokat.


A lakoma, avagy Erószról szóló beszélgetések, nem egészen olyan volt, amilyenre számítottam, habár voltaképpen tudhattam volna, hogy a fiúszerelem nem maradhat ki belőle. Kevés dolog áll távolabb tőlem, mint a homoszexualitás, így egyáltalán nem tudtam jó szívvel olvasni, bár a saját nem iránti vonzalom mitológiai magyarázata kulturális szempontból érdekes volt. A Szókratész védőbeszéde és a könnyen érthető nyelvezet miatt felfelé kerekítek.


A filozófia iránti szeretetem miatt olvastam el. Azt hittem, sokkal nehezebben, vagy egyáltalán nem fogom megérteni, de nem volt ilyen gond. Azért másodszorra még elolvasom, hogy teljesebb legyen a kép. A filozófiai részt nem kritizálom, mert szerintem az épp attól szép, hogy ahány ember, annyi nézőpont. Egyes nézetekkel egyetértettem.


Zseniális ez az alkotás, de inkább külön értékelem.
Szókratész védőbeszéde:
Érdekes olvasmány volt, főleg az ízes sértések különösen tetszettek, többször is elfelejtettem, hogy egy több, mint 2000 éves művet olvasok. Rövidke, pont megfelelő, olvasmányos.
A lakoma:
Ez a mű, olyan, mint egy mai tini fanfiction. Híres celebek (itt híres drámaírók, filozófusok és politikusok) összeülnek látszólag ok nélkül, és ok nélkül mindenki összejön mindenkivel, miközben valami felszínes cselekmény zajlik. Zseniálisak voltak az érvelések, ez a művet simán zászlajára tűzhetné az LMBTQ-közösség. Ha életedben egy filozófiai művet el akarsz olvasni, ez legyen az.


Bölcs gondolatokkal teli könyv, jó sokat ki is írtam idézetként :) A végén én egy kissé már belefáradtam a bölcselkedésbe, de ez nem von le az értékéből. A nyelvezetéve nem volt problémám, teljesen érthető volt, és bár sosem rajongtam a görögökért meg a görög filozófiáért, tetszett mindkét mű! Örülök, hogy rászántam magam végül.


nagy pofon, belegondolok és lehetetlennek tartom, hogy ilyen fickókat hordoz/hordozott valaha a hátán a föld. az volt a benyomásom, hogy a parasztnak mesél freud a mélylélektanról vagy einstein a relativitás-elméletről és a paraszt megérti.
lenyűgöző írás!
Népszerű idézetek




[…] hitvány az a közönséges szerető, aki jobban szereti a testet, mint a lelket. Az ilyen nem is állhatatos, mert az sem állandó, amit szeret, mert mihelyt oda a test virága, amelyet szeretett, sebes szárnyakon odébbáll, szégyenben hagyva sok beszédét és fogadkozását. A nemes jellem szerelmese viszont egy életen át kitart, mert valami állandóval forrt össze.
81. oldal




Hiszen nem is ez a nehéz, férfiak, megmenekülni a haláltól, sokkal nehezebb megmenekülni a bűntől. Hisz' ez a halálnál fürgébben fut. Így engem, aki lassú járású vagyok és öreg, lassabban futó ellenség ért utol, vádlóimat pedig, mivel fiatalok és fürgék, a gyorsabban futó: a gonoszság.
50. oldal




Mert valószínű ugyan, hogy egyikünk sem tud semmi szépet és jót, csakhogy ő azt véli, hogy tud, noha nem tud, én viszont, mint ahogy nem tudok, nem is vélem azt, hogy tudok. Úgy látszik hát, hogy én evvel a kicsiséggel mégiscsak bölcsebb vagyok nála, hogy amit nem tudok, arról nem is vélem, hogy tudom.
15. oldal (Szókratész védőbeszéde)




Mert nem másban fáradozom, mikor köztetek járok, mint abban, hogy ifjatokat-öregeteket meggyőzzem: ne törődjék előbb, és ne is olyan buzgón, testével, vagyonával, mint a lelke lehető legjobbá tételével; mondván, hogy nem a vagyonból lesz erény, hanem az erényből a vagyon és minden más jó az ember számára, a magánéletben is, a közéletben is.
Szókratész védőbeszéde




[…] mindenkit külön-külön felkeresve, a legnagyobb jótéteményben részesítettelek benneteket, legalábbis én így hiszem, mert megkíséreltem mindegyikteket meggyőzni: ne törődjék semminemű dolgával előbb, mielőtt önmagával nem törődik, hogy hogyan lehet a lehető legderekabb és legokosabb […]
130. oldal, Szókratész védőbeszéde (Helikon, 2021)




Ha pedig azt mondom, hogy az ember számára éppen ez a legfőbb jó: hogy naponként az erényről és más olyan dolgokról beszélgethet, amilyenekről engem hallottatok társalogni, mikor magamat és másokat vizsgáltam, és hogy a vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet, ha ezt mondom, ezt még úgyse hiszitek el nekem. Pedig hát, férfiak, így áll a dolog, ahogy mondtam […]
133. oldal, Szókratész védőbeszéde (Helikon, 2021)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Xenophón: Emlékeim Szókratészról ·
Összehasonlítás - Xenophón: Xenophón filozófiai és egyéb írásai ·
Összehasonlítás - Plutarkhosz: Szókratész daimónja ·
Összehasonlítás - Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei 1-2. ·
Összehasonlítás - Arisztophanész: Nőuralom ·
Összehasonlítás - Theophrasztosz: Jellemrajzok ·
Összehasonlítás - Aristophanes: Aristophanes összes vígjátékai ·
Összehasonlítás - Sarkady János (szerk.): A demokrácia bölcsője ·
Összehasonlítás - Xenophón: Kürosz nevelkedése / Anabázis 83% ·
Összehasonlítás - Longosz: Daphnisz és Chloé 83% ·
Összehasonlítás