Három ​értekezés a szexualitásról 73% 81 csillagozás

Nem állíthatom, hogy már a második Freud-kötet olvasása közben odalett volna a lelkesedésem, de teljesen világos számomra, hogy igazából bőven elég lett volna az összefoglalást elolvasni: minden lényeges elmélet és azok kivonatos magyarázata szerepel a könyv végén. A közel százhúsz éves szöveggel egyébként sincs könnyű dolga a ma emberének, főleg ha úgymond egyszerű olvasó, akinek nagyjából és egészében halvány gőze sem akad az adott szakterülethez, de a rengeteg összetett mondat, szakkifejezés és túlságosan is szájbarágós szövegszerkesztés (amivel most úgy tűnik, én is operálok…) sem teszik éppen felhasználóbaráttá ezt a három értekezést, hiába érdekfeszítő a témakör.

A szexualitás kapcsán ugyebár minden alkalommal Freud neve kerül elő – nyomokban tudjuk is, hogy miért –, de azért, hogy valójában tisztában legyünk azzal, milyen alapokat is fektetett le annak idején, talán hasznos lehet ez a könyv. Viszont tényleg csak azoknak ajánlom igazán, akik komolyabban elmerülnének a témában, mert habár nagyon érdekes, bizonyos nézetei azért rendesen elavultak már, helyenként pedig annyira belemagyarázós, hogy maximum szemforgatásra adhat okot. Nem is tisztem, hogy más irányú véleményt alkossak, inkább kíváncsian várom a következő és egyben utolsó találkozást.

Még sosem olvastam semmit Freudtól, viszont mindigis érdekeltek a pasi nézetei. Habár egy csomó mindennel nem értettem egyet, így is érdekes volt, mivel ezáltal kicsit jobban megérthettem, miért is gondolkoztak anno így az emberek. Plusz voltak dolgok, amik szerintem nagyon igazak. A szexualitás, más dolgok mellett, szintén egy fontos tényező az ember életében. Ebből is egy csomó minden kiderül az egyénről, és egy csomó mindent lehet tanulni róla. A perverziókról, homoszexualitásról, valamint a gyermeki szexualitásról szóló részek nagyon tetszettek. Az utóbbiban szerintem már kicsit elszaladt a ló, túl sokat akart mindenbe belemagyarázni. Ettől függetlenül érdekes volt minden.
Ebből a könyvből az is kiderült, hogy Freud kb. semmit nem tud a nőkről. Ezek voltak az egyedüli részek, amik kicsit felidegesítettek. Sose bírtam, mikor egy pasi arról papol, hogyan „működnek” a nők.
Azért még tuti fogok olvasni tőle mást is :D

Ennek meg az értékelése itt lóg már lassan két hete… rittyentek hát valamit!
A tény, az tény: Freud nem mese. Rohadt kacifántosan tudott beszélni szerintem az öreg, pláne, hogy németül tolta, az még adhatott neki egy kis pikantériát. Magyarul se értettem meg minden elsőre, többször nekifutottam egy-egy mondatnak, bekezdésnek és párszor be is szundítottam inkább a könyvön. Viszont a csillag levonás inkább a gyerekkori „erőltetett” szexualitás miatt jár, nekem már túlzás volt, amit ott bele akart magyarázni. Ugyanakkor több érdekes meglátás is volt benne, amit azért jó 100 év távlatából bőven bizonyítottnak lehet tekinteni. Érdekes olvasmány volt, bár a lábjegyzetek néhol inkább betettem volna zárójelbe és nem hagytam volna ott, mert egyik másik két oldalasra duzzadt.

Nem vagyok pszichológus (bár szerettem volna lenni), ezért nyilván az én ismereteim meglehetősen csekélyek a pszichológiatörténet vonatkozásában, de úgy érzem, meg kell védenem Freudot. Hogy elavult, talán nem is kétség, attól jó egy tudomány, ha időről időre elavulnak a nézetei, mégis sablonosnak tartom ezt az értékítéletet. Javaslom, hogy olvasása közben inkább arra gondoljunk, micsoda gondolatokat haladott meg Freud annak idején a tanulmányaival, ne azon töprengjünk, milyen lett a világ azóta, hanem hogy milyen volt előtte. Így tudjuk a helyén kezelni.

Tipikusan Freud: nyakatekert mondatok, elfojtás és szexualitás, mint témakörök, de egyáltalán nem hat unalmasnak, mert hiába olvastam már X tanulmányát, ahol mindig feljött a szexuálpszichológia, mégis mindig tud valami új gondolatot az olvasó/hallgató elé tárni ezekkel kapcsolatban. Tény és való, hogy egy-némely gondolatának vagy akár csak mondatának kétszer-háromszor is neki kellett futnom, mire megértettem, mire is gondolhatott a „költő”, de ennek ellenére a meglátásai még mindig nagyon elgondolkodtatóak és zseniálisak, annak ellenére, hogy már többen megcáfolták és elavulttá váltak a hipotézisei. Az pedig szerintem külön figyelmet érdemel, ahogyan akár a melegséget és a perverziót leírja. Aki olvasott már Freudot, nagyjából sejtheti, hogy mire számíthat, de ha elsőként találkozik a munkáságával, nem ezt a könyvet ajánlanám, mint bevezetés az Ödipusz-komplexus világába.

Alapmű. Számomra teljesen érthetetlen, miért gondolják néhányan úgy, hogy Freud nézetei elavultak. A szerelmi élet tudományos szempontból ugyan máig egy felderítetlen univerzum, de Sigmundé az érdem, hogy – korát jóval megelőzve – rámutatott ennek a területnek számos meghatározó jellegzetességére. Ilyen például az a forradalmi felismerés, hogy a nemi élet irányultságának kialakulása nemcsak az örökletes tulajdonságoktól és a pubertás korban meginduló szervi változásoktól függ, hanem a nemi fejlődéstől látszólag teljesen független, jóval korábbi élményektől is. Önmagunk megismerésében rendkívüli jelentőségű, hogy felidézzük a saját ‘történelem előtti ősidőnk’, azaz a gyermekkorunk sajátos emlékeit és örömeit is, mert később ezek állandó utóhatása érvényesül, hasonlóan az ember első szerelmének maradandó hatásához.

E három tanulmány fogalmi szókészlete, valamint az olyan felismerések, mint például „a neurózis a perverzió negatívja”, vagy hogy a normális nemi áramlás útjainak eltorlaszolása okoz visszaesést az infantilizmusokhoz, rendkívül hasznossá teszik a művet az ösztönös emberi működések megértésében. A szöveg nyelvezete nyilván nem könnyű, de tekintve, hogy több mint száz éves, valamint szakirodalmi munka is, elvárható a téma iránt érdeklődőktől, hogy ők zárkózzanak fel erre a magas színvonalra, ne pedig a szerzőtől kérjék számon, hogy miért nem vitte le a mondanivalóját a népszerűség kedvéért egy alacsonyabb szintre.

Természetesen azóta sokat fejlődött a pszichológia, és ez néhány megállapítást bizonytalanná tehet, de szögezzük le, hogy a valódi lélektan számára mindig lesznek örök felderítetlen területek. A helyzet nagyjából ugyanaz, mint minden más spirituális rendű dologgal: a szokásos profán tudományos analizáló módszerek végül elégtelennek bizonyulnak; viszont kellemes meglepetés, hogy Freud megkísérelte a tapasztalatainak a szintézisét, mely szerintem semmit nem vesztett aktualitásából – bár nem vagyok szakértője a témának.

Nagyon tetszett a nemi energiák átszellemesítésével foglalkozó rész. Ez ma is fontos téma sokak számára, például a jógában is megjelenik, mint a Kundalini felébresztésének gyakorlata. A nemi erők ugyanis átnemesíthetők szellemi energiává, mely a művészeti életben és a nagyfokú kreativitást igénylő szakmákban hatványokkal megnövelheti az alkotói folyamatok sikerét.

Ennek a kötetnek a méltatásához hozzátartozik az a kritikai észrevétel is, hogy a szerző elköveti a modern nyugati tudományos módszertan tipikus hibáját, mely mindent a mennyiségre akar leszállítani, és nem számol azokkal a minőségi szempontokkal, melyek minduntalan kiesnek a látóköréből. Aki olvasta René Guénon: A mennyiség uralma és az idők jelei című munkáját, nem csodálkozik az olyan kijelentések furcsaságán, minthogy „az ösztönök természetéről a legegyszerűbb és legközelebbi felvetés az volna, hogy azok önmagukban véve minőségtelenek, és a lelki életben csak mint elintézést igénylő mennyiségek jönnek tekintetbe.” Nyilvánvalóan abszurd mennyiségi kérdést csinálni az emberi psziché legmélyéből induló folyamatokból – ez egy hibás nézőpont, hiszen a lelki – mint érzelmi – dimenzió teljes mértékben minőségi, ahogyan sok minden más is, amit pusztán mennyiségi alapon vizsgálnak. A modern nyugati mentalitásból fakadó néhány torz meglátás viszont elenyésző azokhoz a felismerésekhez képest, melyekkel szinte minden oldalon találkozhat az olvasó.

Nem értem azokat, akiknek arra épül az értékelése, hogy mennyire elavult nézetek vannak leírva ebben a könyvben. Ha belegondolunk abba, hogy ezek a gondolatok több, mint 100 éve lettek összefoglalva, akkor joggal mondhatjuk, hogy ez egy igazi mérföldkő. Amely egyébként a maga nemében mondhatni zseniális.
Ettől függetlenül be kell állnom azoknak a sorába, akik unták a könyvet. Az első értekezésen gyorsan túl voltam, annak leginkább csak a végére fogyott el a figyelmem és az érdeklődésem. A második és a harmadik értekezésnél ez az arány megfordult: javarészt untam és ásítoztam rajta, csak néhol sikerült érdekesebb fejezeteket találni.
Ami szintén hozzátesz ehhez, az a nyelvezet. A Pszichoanalízisnél még vettem a fáradságot, és ha kellett, elolvastam ötször is egy mondatot, amit nem értettem elsőre. Na itt erről szó sem volt. Amit értettem, azt értettem, amit nem, azt meg nem. Nem különösebben kötött le. Ugyanakkor ez nem von le a könyv értékéből.
Ami viszont levon, az az, hogy mint a Pszichoanalízis esetében, úgy itt is volt pár állítás, amit erőltetettnek éreztem. Nem gondolnám, hogy mindenáron bele kéne magyarázni ezekbe a dolgokba minden kósza gondolatot.
Szóval ez a maga nemében tényleg egy nagyon jó és érdekes könyv. De egy idő után túl unalmas lesz és felfogni sem egyszerű. Azt hiszem, ez a két Freud kötet így egymás után nagyon tömény volt. És valószínűleg egy jó ideig (vagy soha) nem is olvasok többet. Amit kellett, azt úgy érzem, megtudtam. Végre hozzá tudok szólni a témához, ha valahol, valamikor szóba jön. Ha másra nem is, hát erre pont jó volt ez a két könyvecske.

Kellemes meglepetés volt számomra ez a könyv, bár talán azért, mert nem vártam tőle sokat. Tartottam tőle, hogy túl szakmai lesz a nyelvezete, és mivel csak nagyon érintőlegesen, nagyon köznapi szinten érdekel a pszichológia, nem voltam róla meggyőződve, hogy akár szórakoztató, akár könnyű olvasmány lesz. Viszont szórakoztatóbb és könnyebb is volt, mint hittem – elég kevésszer veszítettem el benne a fonalat.
Mondott olyan dolgokat, amik nem csak újak voltak a számomra, hanem komolyan meg is döbbentem rajtuk; ezeket elraktároztam magamban úgy, mint érdekes adalékokat a szexualitás témájával kapcsolatban, amik vagy idejétmúltak, vagy nem. Ezt a szakmának kell megmondania, nem nekem, mindenesetre számomra tanulságosak voltak.
Szerintem klassz, hogy ilyen könyvek is jelennek meg a nagyközönség számára, ráadásul egy már sok kötetet számláló zsebkönyv sorozat részeként, ami nagyon sokak számára hozzáférhetővé teszi, hiszen ez ebben a formában egy laikusnak is érthető és érdekfeszítő lehet.
Nem igazán tudom, mi alapján csillagozhatnék én egy pszichológiai tanulmánykötetet, úgyhogy csak úgy érzésre adtam neki a 4 csillagot.

Ha valakit érdekel a pszichológia, a szexualitás vagy Freud, az keressen inkább egy másik (modernebb) könyvet kezdésnek és csak később vegye kézbe ezt a kiadást!

Rendkívül nehéz, mondhatni unalmas szöveg, mely napjainkban már igencsak elavult nézeteket vall, inkább Freud általános következtetéseit foglalja csokorba. Persze az adott témában, főleg szakmabeliek számára a maga módján izgalmas lehet ez az olvasmány, ha azt nézzük, hogy micsoda tudománytörténeti jelentőséggel bírnak ezek az értekezések. Az emberi psziché, az abnormalitás és a furcsa, ritka kórképek elemzése ma már messze túlmutat az itt leírtakon, így gyakorlati jelentősége ennek a műnek már nem nagyon van, ám az elméleti alapok megértéséhez tökéletes lehet Freud 3 értekezése. Tekintsünk hát kritikusan erre a kötetre, mely újat, korszerűt nem fog nyújtani, ám a psziché hieroglifáinak, egy tudomány bámulatos fejlődősének színvonalas emléket állít.

Az olvasás élményét számomra kifejezetten rontották továbbá az oldalakon átnyúló lábjegyzetek, a néhol botrányos tördelés, de a Helikon féle kiadás legalább olcsó, a borító színvonalas és igazi zsebkönyv, mely tökéletes lehet a hosszabb utazásokkor is.

Hát, nem mondom, Freud írt már jobbat is :D A Pszichoanalízis sokkal jobban tetszett tőle, mert bár én tanultam pszichológiát, szakmabelinek mégsem számítok. s az sokkal érthetőbb volt. Látszott, hogy nem pszichológusoknak beszélt azokon az előadásokon, s így rengeteg hétköznapi példával támasztotta alá állításait. Na, itt nem. Ez igazi szakkönyv, nem is értettem minden részét, főleg, hogy ő még teljesen más értelemben használt akkor bizonyos szavakat. Sokan azt mondják, már elavult ez a könyv meg tulajdonképpen Freud is, s biztos, sőt remélem, hogy a tudomány tényleg meghaladta már őt, de engem meglepett, hogy akkoriban ilyen nyíltan beszélt ezekről az igen kényes témákról (perverzió, gyermekkori szexualitás stb.), még ha a tudomány szemszögéből is. Épp ezért kapott ilyen magas értékelést, illetve, mert nem ő tehet róla, hogy én nem értettem mindent :D