Fiatal ​fiúk dicsérete 77% 45 csillagozás

Ez egy zseniálisan megírt könyv!
Egy tabudöngető vallomás egy idősödő nő és egy tinédzser fiú kapcsolatáról, egy szívbemarkoló memoár.
Ez nem egy szerelmi történet, korántsem. Hella egy manipulatív, egoista, számító nő aki csakis a saját érdekeit, érzéseit tartja szem előtt. Kihasználja egy fiú naivságát és rossz családi hátterét.
Eléggé ambivalensek az érzéseim Hellával kapcsolatban.
Egyrészt sajnálom, hisz a kamaszkorában elszenvedett trauma rányomta a bélyegét egész életére. Valószínűleg annak hatására lett olyan, amilyen.
Másrészt megvetem, és a 8 év börtönt kevésnek tartom.
Két életet tett tönkre a sajátján kívül. A tragédia ami történt pedig visszafordíthatatlan.
De nem tisztem ítélkezni, ezt megtette a bíróság helyettem.

Itt most kivételesen nemcsak azért hivatkoznak a Lolitára a fülszövegben, mert az megteremti a kellőképpen botrányos (vagy milyen) hangulatot és hype-ot. Ez tényleg egy fordított (és modernebb) Lolita-történet (-újraírás), amelyben az idősebb nő a megrontó, és egy tizenéves fiú az áldozat.

Van itt mindenféle lolitai dolog: akaratos fiú-nimfácska, nyelvi játékok, őrült utazás fel-alá Európában, egy meghasonlott és (a beteg szenvedélyét leszámítva minden másban) félelmetesen tudatos és intelligens személyiség, tengerpart bús mezeje, önámítás, rohanás az elkerülhetetlen végzetbe.

Az elbeszélő, Hella Hell (gondolom, a monogram sem véletlen) a történet jelen idejében a börtönbüntetését tölti, s onnan emlékezik vissza a sorsát – és még inkább: a tizenhárom éves Jocke sorsát – megpecsételő évre.

Humbert Humberthez hasonlóan Hella Hell is egy tragikus véget ért kamaszkori románc után maradt úgy, hogy bár ő egyre idősebb lett, továbbra is csak a kamaszok érdekelték szexuálisan. Hella, ahogy idősödik, egy darabig tudja kontrollálni magát, de amikor (40+ éves korában) először megpillantja a rémes családi körülmények között élő (s ezért kiszolgáltatott) 13 éves fiút, tudja, hogy elveszett.

Hella szerelemre lobban a fiú iránt, majd kezdetét veszi a másik H.H.-t idéző mesterkedés – Hella őrült manipulációkba kezd, hogy szerelmét elválassza a családjától és mindig maga mellett tudhassa, s közben a saját lányát (akit mellesleg Lolának hívnak) is elhanyagolja.

spoiler

Mint mondom, ez egy modernebb Lolita-történet, és ez a modernség főleg a regény nyelvhasználatában vehető észre (mert ez a kapcsolat, ami Hella és Jocke között van, szerintem millióéves mintákat követ). Bár Unni Drougge (és a fordítója) korántsem rendelkezik azzal a nyelvi kifejezőerővel, mint Nabokov (és Békés Pál), azért elég kifejező így is, és nyelvi szempontból (az időnkénti idétlen fordításokat és a szöveggondozás némiképp zavaró igénytelenségét leszámítva) nagyon élvezetes ez a regény – ahogy Hella folyamatosan próbál kamasz-igénytelenül beszélni, de folyton előjön belőle a művelt és a világot ismerő nő kifinomult nyelvhasználata; ahogy intelligensen és cinikusan analizálja és mentegeti magát; ahogy könnyedén ugrál a játékos és mocskos és érzéki és fennkölt stílusok között. Elég jó, na.

(A Lolitát valamikor nagyon régen olvastam – ha jobban emlékeznék rá, valószínűleg több intertextuális utalást észrevettem volna – az így is nyilvánvaló, hogy Unni Drougge eléggé beleásta magát a Lolitába.
Ennek megfelelően – ajánlott olvasmány e könyv előtt: Lolita. [Izgalmas lehet e két regény összevetéséből írni szemináriumi dogát, vagy esszét, vagy valamit!])

Hella alias „cukrosnéni” és a fiatal, pornón nevelkedett srác kalandjában nem a szex a meglepő. Hanem az, hogy ez valós történet. Jó tanárnéni és lelkes tanítványa a felnőtt lét határán, a szórakoztatóipar belső világával. Nem hétköznapi élet, borítékolhatóan magában hordozza a tragédiát.

Ebben a könyvben nem az erotika, szex, vagy a pedofília a fő mozgató erő, hanem a lélek. A szeretet, szerelem utáni vágyódása egy olyan nőnek, aki mindig megkapja amit akar, mert nagyon ügyesen kihasználja az embereket, irányítja őket, és mivel okos, így könnyen az ujja köré csavar mindenkit, lehet az felnőtt vagy akár zavarodott tini srác. Ügyesen készít terveket, megfigyeli a gyenge pontokat, így mindenkinek azt mondja, amit az hallani akar, annak érdekében, hogy az amit eltervezett valóra váljon. Hellaval kapcsolatban sajnálatot és megvetést is érzek, de azt hiszem , hogy máshogy nem is lehet, mert annyira kettős személyiség. A szomorú véget már a könyv elején tudni lehetett, ez az élet amit ő folytatott nem is vezethetett volna máshoz , csakis tragédiához.

Bevallom érdekelt a téma miatt. Nem sűrűn olvasni olyan esetekről, amikor a nő a pedofil és ő rontja meg a kisfiút.
Nem hittem volna, hogy ennyire megráz majd ez a könyv. Néha le kellett tennem, mert úgy éreztem ez már sok(k) lesz nekem is. Hella Hell egy beteg nő, nagyon beteg. Az, hogy szerelmet érez egy 13 éves fiú iránt egyszerűen az abszurditás határvonalait súrolja. Meg van győződve arról, hogy Jo neki az igazi nagy szerelem és ami a legfontosabb a fiúnak is csak ő lehet élete asszonya.
Groteszk, ahogy a két ember „világa” és érzései próbálnak egy síkban mozogni…vagy legalábbis Hella így festi le az olvasónak. Az egyik oldalon a szerelmes (beteg) nő, míg a másikon egy 13 éves srác, akinek tombolnak a hormonjai, kamaszkora küszöbén áll és tele van vágyakkal, amiket önerőből nem valószínű, hogy képes lenne elérni. Hella ezeket az álmokat, vágyakat kielégítve próbálja kicsikarni az érzelmi viszonzást, és kialakítani az érzelmi függést a fiúban.
Nem tudom kit sajnáltam a legjobban. A beteg nőt, aki az utolsó percig szerette Jo-t amit a fiú sosem vett komolyan, vagy Jo-t, aki egy gyerek volt és „megvezették”, esetleg Hella lányát, Lola-t, aki keselyű módjára védte az anyját és féltékeny volt mindenkire, aki csak a közelébe kerülhetett..
Mindenesetre tetszett, mert felkavaró és érzelmeket generáló olvasmány.

Tényleg ennyire elvakult az ember (kortól és nemtől függetlenül) amikor szerelmes?
Ennyire el lehet rugaszkodni a valóság talajától, lehet ennyire szánalmasan kapaszkodni, ennyire megalázni önmagunk?
Nos a könyv szerint: igen!
Talán tudtam volna kedvelni (egoizmusa ellenére is), együtt érezni Hella Hell-el DE ott a feltételes mód, hiszen rajongása tárgya egy 13 éves fiú volt.
Milyen az olvasó? Olvasás közben vizuál – így voltak részek ahol a tömény undor kerített hatalmába.
A könyv nagy pozitívuma, hogy nem szleng stílusban, hanem művészi remekkel van megírva.

A téma tabu, a stílus rendkívül naturális, a szereplők igen ellenszenvesek. A könyv pedig jól van megírva! Felkeltette érdeklődésemet az írónő iránt.

Érdekes volt olvasni egy ilyen ember gondolatait.Az uralkodásmániás idősödő egoista nő és egy buta, fiatal fiú találkozása.

Ehhez a könyvhöz nagyon erős gyomor kell. A megírásához pedig beteg elmére volt szükség. Viszont felkerült a könyvespolcra, mint megrögzött realistának, erre is szükségem van, hogy emlékeztessen a világ ehhez hasonló, kifordult részeire is. A „naturális” kifejezés gyenge semmiség erre a könyvre használva, de valahogy illik is a történethez, nem volt zavaró.

Nekem nagyon bejött. Érdekes volt megismerni egy pedofil nő gondolatait…Furcsa. Szerintem még hetekig rágódni fogok rajta…
Aki szereti a beteg dolgokat, annak mindenképpen ajánlom!