100 ​szóban Budapest 2018+ 65 csillagozás

100 szóban Budapest 2018+

A „100 szóban Budapest” egy olyan történetíró pályázat, ami városlakóknak és nem városlakóknak egyaránt szólt. Nem sok szabály volt: a beküldött történetek legfeljebb 100 szóból állhattak és valamilyen módon Budapestről kellett szólniuk. A legjobb történeteket idén Boncsér Sára Luca színésznő, Szabó Benedek zenész és Závada Péter költő választotta ki. A nyertes műveket kortárs magyar grafikusok illusztrálták. A legjobb 100 írás pedig megjelent POKET zsebkönyvben.

A művek szerzői: Mihalik Tamás, Sári Edina, Novák Zsüliet, Pozsgai Katalin, Gulya István, Kertész Éva, Kopor Tihamér, Nagy Gabriella, Varga Júlia, Csongrádi János, Simándi Klára, Hegedűs Boglárka, Polgár Judit, Vincze Dóra, Ferdinánd Zoltán, Maksai Kinga, Czirják Eszter, Bálint Endre, Tarja Kauppinen, Somogyi Péter, Haász János, Kálmán Zsófia, Kónya László, Németh Zsófia, Molnár Judit, Bálint Gábor, Endrédy István, Szabó Era, Tóth Attila

Tartalomjegyzék

>!
Mindspace, Budapest, 2018
166 oldal · puhatáblás

Enciklopédia 12


Kedvencelte 3

Most olvassa 8

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Pandalány>!
100 szóban Budapest 2018+

Budapestet leírni 100 szóban nem könnyű. Mégis akik belekerültek, képesek voltak olyan írásokat alkotni, amik tényleg visszaadják a város hangulatát. Nagyon-nagyon tetszett, jó elővenni időről-időre. És idén én is jelentkeztem két irományommal, hátha méltónak tartja majd a zsűri arra, hogy bekerülhessen a következő kötetbe.
Mióta a fővárosba költöztem, különösen átérzem a kis történeteket, pillanatokat.
Öröm volt olvasni.
Kedvenceim lettek: 16, 23, 35, 50, 54, 96.

2 hozzászólás
kiscsillag0310>!
100 szóban Budapest 2018+

nem is lett volna az igazi, ha nem BKV-n olvasom végig az egészet. így olyan volt, mintha benne lennék a könyvben és valaki a villamosról vagy a buszról mesélné ezeket a történeteket. nevettem is jókat, de többször facsarodott össze a szívem. nekem azért ennyire nem fájdalmas hely Budapest…

K_A_Hikari>!
100 szóban Budapest 2018+

Majdnem én is neveztem a pályázatra, aminek a nyertes írásait most olvashattam, de végül nem tettem, nem voltam biztos benne, hogy elég jó sztorit tudnék írni.
De azért ha már lett belőle utazókönyv, mégis csak elolvasom, kap egy esélyt, valamennyire azért kíváncsi vagyok rá.
Tömegközlekedésre várva, vagy azon utazva jó választás.
A történetek sokrétűek és sokszínűek.
Az egyik megmosolyogtató, a másik múltidéző, a következő nagyon budapesti, két oldallal később meg klisés.
Van, ami gyorsan haladós, más többször olvasós, olykor talán unalmas is.
De legalább nem hosszú.
Kíváncsi voltam, mit lehet kihozni Budapestből 100 szóban.
Ha csak ennyit, az elég kevés.

1 hozzászólás
Molymacska>!
100 szóban Budapest 2018+

Nehéz a kötetről beszélni, mert az ember várta is,meg POKET is (ha csak terjesztésben is)
A felvetés borzasztóan érdekes és izgalmas, hogy Budapestről mit lehet maximum száz szóban írni. Mivel én Pesti vagyok, és keresem is az ilyen irodalmat, nagyon vártam ezt a könyvet, és azt, hogy olvashassam. Az számomra külön érdekesség volt, hogy nem csak a 2018-as pályázat nyertesei, de az előző évi pályázatok legjobb 12 alkotása is bekerült.
Nagyon érdekesek voltak a novellák, egyrészről, mert rengeteg novella rengeteg téma került elő, másrészről, mert a színvonal nagyjából ugyanolyan jó volt. Mivel ez pályázati munkák voltak, amiket a zsűri válogatott, ezért igyekeztek egy szintet tartani, de ez számomra a végére (mivel 100+12+1+12+12+12+1 történet volt benne) unalmassá vált, és már nem tudtam a szememet forgatni a következő Combinós novellán, meg a már megint a háborús nagymama története kerül elő. Ellenben a teljesen egyedi történetek, bár voltak, de elég csekély mennyiségben.
Ellenben borzasztóan sajnálom, hogy ilyen könyv került bele a POKET automatákba. Sajnálom fiúk, de ez a könyv ezt nem érdemli meg :( Az egyik legnagyobb problémám, hogy papírborítós, ami miatt borzasztóan szakad (igen, nekem a vásárlás során sérült meg). Nemrég volt Vecseivel egy előadás, ahol mesélte, milyen prémium minőségű papírt használnak a POKETekehez, és hogy mennyi idő volt, mire a fedlap textúrája kialakult, mit is szeretnének. Ehhez képest ezt nem a Sztalker Csoport csinálta, emiatt papírborítós, igénytelen, és olyan nyeh….
A másik borzalmas problémám, hogy hibák vannak benne! Látványos helyesírási hibákat találtam, amiket az ember hát csak észrevesz, főleg a pályázati munkák miatt, de hát ez! Egy korrektori átnézés nem vészes pénz lehetne, főleg, hogy most a kötettel pénz is termelődik (mivel a nyomdaköltség nem nagy, ezért valószínűleg elég sok…)
Mivel a POKET automatából van, és sokkal több mindenre számítottam. Beltartalomra korrekt, de ennél nem több azt hiszem, míg a külseje hát…
Egy biztos, ha jövő évben is lesz pályázat, akkor arra tuti jelentkezem majd, hátha én is belekerülök. Remélem a jövő évben tanulnak a hibáikból, és kicsit minőségibb kiadásban fog kijönni.

papeerzsepi>!
100 szóban Budapest 2018+

Alapvetően tetszett,viszont egy-két kis történet kilóg. Bárhol játszódhat, bármelyik magyar megyeszékhelyen, semmi Budapestre utaló nincs benne. Voltam olyan elvetemült és kigyűjtöttem ezeket:
Feladásszünet
Intarziás komód kis hibával eladó
Jegyek, bérletek
Fuss a gesztenyéért!
Mindenki köszön
Hé, szomszéd
Pocok

(Azért mondjuk jók voltak!)

cintiatekla P>!
100 szóban Budapest 2018+

Tetszett a könyv, olyan tipikus BKV-kompatibilis, két megálló között minimum egy, de volt, hogy két száz szavas novella is belefért.

Sok írás tipikusan a pesti mindennapokat írta le, voltak történelmi, második világháborús sztorik is, amik legfőképpen a zsidóságról szóltak, utóbbiak pedig olyan bekönnyezős köntösben, amikor az emberek néznek rád a metrón, hogy miért törölgeted a szemed.

És voltak olyan történetek is, amik egészen egyszerűen szívbemarkolóak voltak. Ezeken gondolkodtam el, hogy száz szóban olyat írni, amitől legszívesebben elsírnád magad, milyen tehetség kell.

Remek kezdeményezés, remélem jövőre is lesz hasonló!

Vien P>!
100 szóban Budapest 2018+

Nem kezdett volna el érdekelni a poket-automata dolog, ha @Pandalány nem szerezte be volna ezt a kötetet (ami lényegében egy pályázat miatt jöhetett létre, amit én nem ismertem) és mutatott volna belőle részleteket. De így éreztem, hogy ez nekem kell, és majdnem azt hittem, hogy nem lesz, mert utána egy ideig nem volt. De aztán megszerezte nekem, köszönöm még egyszer, drága!❤

Ugyan nem egy világrengető regény, és voltak írások, amik semlegesebbek; de olyanok nagyrészt, amiken jót mosolyogtam, vagy éppen annyira megérintettek, hogy tartanom kellett egy kis szünetet. Szerintem érdemes beszerezni és elolvasni – lehet állandó útitársam lesz, amit elő-előveszek majd utazásokkor. Mert kicsi, így könnyen elfér, mert minden újraolvasással ad valamit, mert annyira Budapest. Azt tudni kell, hogy én sosem terveztem, hogy idejövök, még csak továbbtanulni sem. De aztán az élet és a szerelem mégis idehozott – itt tanulok, dolgozom, sírok és nevetek – élek a párommal (és a barátaimmal); rohanok Pesten, andalgok Budán. És szeretem.

Úgy döntöttem, hogy megosztom a világgal a legnagyobb kedvenceim:

ÖTVEN FILLÉR
Beke Borbála

Egy ötven filléres hever a tenyeremben. Semmit nem ér.
A szüleim azt mondták, ez a családi szerencsepénz. Mert akkor volt épp az esküvőjük, amikor avatták az Erzsébet hidat.
– Látod?mutatta anyám az érmét, még régen. – Itt a hátoldalán a híd. „ A mi hidunk.”
Ez lenyűgözött akkor. Évtizedekig úgy mentem át rajta, hogy erre gondoltam. „ A mi hidunk.”
Aztán az emlékeim dobozokba kerültek. Költöztem is. Ők is. Végleg. Túl korán, túl gyorsan, túl messze. Nemrég költöztem újra. A dobozok is velem. Előkerült mindenféle.
És most egy ötvenfilléres hever a tenyeremen. Semmit nem ér. De ezzel kezdődött az életem…

FELADÁSSZÜNET
Gál Emília

Titkos vágyaid villamosán minden reggel bliccel a remény.
Szállítsa le akárhányszor a hétköznapok valósága, az ajtók záródása előtti utolsó pillanatban mindig újra és újra visszaugrik. A remény, az állandóan jegy nélkül utazó, az automatákat messziről elkerülő, a jegyárusítónál a sort soha ki nem álló, a jelzőgombot sosem megnyomó, a leszállási szándékkal nem is rendelkező, a szájkosár nélkül büntetlenül lihegő, a jégkrémet teljesen elolvadniés a bársonyborítású ülésen szétfolyni hagyó, a mindig ajtónak támaszkodó, a sárga vonalról el nem mozduló, a sofőr elől az oldalsó kilátást rendre eltakaró, az összes troli felett egyszerre lebegő, lázadó, harcot fel nem adó örök felsővezeték-szakadás.

VISZONTLÁTÁS
Túry Melinda

Rég megittam a kávét, kikanalaztam a habot, elrágcsáltam a jeget, de padhoz ragasztott a gondolat, hogy talán épp a következő percben történik meg, hogy talán már csak egyetlen perc, és kinyitja az ablakot, és borzosan, félmeztelenül, tudod, mint szeretkezés után, a párkányra könyököl, rágyújt, és végignéz a Lövőház utcán. Aztán váratlanul magamhoz tértem, mit művelek, el is költözhetett, ugyan, miért kéne találkoznunk, csöngetni eszemben sem volt, kidobtam a poharat, mentem tovább. De képzeld, a mozgólépcsőn tényleg megpillantottam, haladt fölfelé, semmit sem változott, bámultuk egymást, azt tátogta, „várj meg lent”. Én meg épphogy elcsíptem a metrót, és esküszöm, a Blaháig reszkettem.

INTARZIÁS KOMÓD
KIS HIBÁVAL OLCSÓN ELADÓ
Matola Szilvia

A postásmint görög tragédiákban a hírnök az ajtóban állt, várta a hatást: „behívó sorozásra”.
Erzsébetkezét a hasán összefonva a zongora mellől a férjét nézte. Még el sem mondta neki, pedig lehet, hogy fiú lesz. Hónapok múltán egy havas délutánon néhány fejszecsapástól térderogyott az öreg zongora. Benne szólt abban a fájdalmas hangban a keringők dallama, amikor egybenyitották a szobákat, és a csillárokból áradt a fény. A kisbaba fiú, egy intarziás komódfiókban temették el, szemfedőként használva a célját vesztett zongoraterítőt. Erzsi néni 95 évet élt. Az örökösök hiába hirdetik az intarziás komódot az interneten, nem kell senkinek: hiányzik egy fiókja.

A VELÜK ÉLŐ TÖRTÉNELEM
Csongrádi János

A kávéházi asztalka az utcára nézett. Először érintette meg a lány kezét. Szépen formált, hosszú ujjait, majd a kézfejét. Sokáig nem hitte, hogy ő randevúzhat a szép, göndör hajú zsidó lánnyal. Zsófi általában feketében járt. Miután egyszer virágmintás ruhában meglátta, órákig bolyongott félőrülten az utcán. Most mégis itt ül, beszélgetnek.
– Itt van, egészen közel a családunktól elvett lakás. Megmutassam? kérdezte mosolyogva Zsófi. – Menjünk, ha gondolod. Néhány saroknyira ott álltak az újlipótvárosi ház előtt. – Én a ti lakásotokban élekmondta falfehér arccal a fiú. Nem állhatta sokáig a lány szótlan, üveges tekintetét. Arcát félrefordítva sírni kezdett.

100 ÉVBUDAPEST
Angerer Adrienne

1918: A lánchíd budai hídfőjénél a jobb oldali oroszlánt választotta János, a huszonkét éves baka, hogy megkérje szerelme kezét, aki négy éven át hűségesen írta neki a leveleket a frontra. Jánosnak megsérült a lába a háborúban, nem tudott térdre ereszkedni. Icuska így is igent mondott.
2018: András a Lánchíd budai hídfőjénél épp a jobb oldali oroszlánt tisztította. Milyen különös, hogy épp száz évvel később azon a helyen dolgozik, ahol a dédszülei eljegyezték egymást. Öt gyerek, tizenkét unoka, harmincegy dédunoka. Gyönyörű életmű.
De András magányos… „Megiszunk egy kávét?” hallotta.
András felnézett a mosolygó kolléganőjére… „Pe-persze…”
Ahogy elindultak, visszanézett az oroszlánra. „Köszi, dédi…”

BUDAPEST MATEMATIKÁJA
Matola Szilvia

Ha a hetes busz öt percet késik, és a kettes metró menetideje 19 perc, egy fagyi 210 forint, és én negyedórát hiába vártalak a Deákon, akkor hány magányos lépés kell ahhoz, hogy egy 1895-ben épült bérház lépcsője elkopjon, és végre elfelejtselek?

VAN, AMI MEGMARAD
Maksai Kinga

J. húszéves kora óta először látogatott Budapestre. Az első útja a szülőházához vezetett. Majd kiugrott a szíve a helyéről, amikor a taxi lefékezett. A ház egykor frissen meszelt fala szinte fekete. Mállik. A cipész helyén gyorsétterem, a zöldségesén használtruha-kereskedés. A fák eltűntek a járda mellől. És a kapu is… Várjunk csak, a kapu a régi! Olyan közel hajolt a hatalmas faajtóhoz, amennyire csak lehetett. Vagy tíz percig vizslatta, amikor végre megtalálta: „L és J örökre!”.
– Úgy tűnik, a fontos dolgok azért megmaradnaknyugtázta elégedetten, és megszorította a mellette álldogáló L. kezét.

MANZIL, ÉDES MANZIL
Ferentzi Panna

Sosem éreztem még olyan valódi, olyan kézzel fogható szomorúságot, mint aznap, a Keleti pályaudvaron. Sötét hajú, barna szemű kisfiú volt, szurtos lábán felemás volt a cipő. Magányosan üldögélt a lépcsőn, a csempékre firkálgatott koszos kis ujjaival. Mellé léptem. Nem beszélt angolul, a kezére mutogatva kérdeztem, mit rajzol._ Manzil_ – mondta halkan. Hangjában olyan mély bánat kongott, ami egy felnőtt szívén is lyukat rágott volna.
– Nem értem – feleltem mosolyogva. – Manzil - mondta erre megint, és a kedvemért lassan, határozottan újra belevéste a mintát a porba. Egy négyzet, tetején háromszöggel. Manzil, suttogtam én is megrendülten, és rajzolni kezdtem.

VÁRATLAN AJÁNDÉK
Somogyi Péter

Pár éve, pont a születésnapomon kellett parkolnom a Blahán egy megbeszélés miatt. Megkerestem a parkolóautomatát, és már vettem volna elő a mobilomat a fizetéshez, amikor észrevettem, hogy az egy régebbi berendezés, és sehol nem volt feltüntetve rajta mobilszám az sms-küldéshez. Előkapartam a tárcámat, de a súlyából ítélve tudtam, hogy bajban vagyok. Hiába volt nálam papírbankó, az automata csak az érmét szerette, de amennyivel éppen akkor rendelkeztem, abból még egy zsömlét sem tudtam volna venni. Ekkor odalépett hozzám egy torzonborz hajléktalan, átnyújtotta az időközben tárcámból kiesett személyimet, bedobott két órára való érmét, és széles mosollyal ennyit mondott: „Boldog Születésnapot!”.

HÁLA
Mester Norbert

Debreceniként futaztam Budapestre egy koncert miatt. A koncert után a Nyugatihoz sétáltam, mikor megláttam két, körülbelül velem egykorú srácot, ahogy egy kutyát rugdosnak. Egyből odaszaladtam, és ellöktem őket, majd rájuk ordítottam. Elfutottak. A kutya egészen az állomásig követett, megvárta, míg felszállok, s végignézte a szomorú szemeivel, ahogy elmegyek. Két év múlva szintén Budapesten jártam, szintén a Nyugatihoz tartottam. Két utcára lehettem, mikor megtámadott három, illuminált állapotban lévő srác, az értékeimet akarták. A semmiből egy kutya támadta meg őket, megharapta az egyik lábát, vérzett. Ezen felbuzdulva behúztam a másiknak, elrohantak. Biztos vagyok benne, hogy ugyanaz a kutya volt, akinek segítettem.

VÉGÁLLOMÁS
Kampós Csaba

A nénike metróval a kórházba tartott. Eltérést találtak a koponyaröntgenén. – „ A Ferenciek tere következik” -mondta be a hang. Egyedül utazott, nem volt, aki elkísérje. – „ A Kálvin tér következik.” Minden fontosat elhozott, a lakást rendben hagyta. – „ A Tihanyi-félsziget következik.” Ott kérte meg a Bandi. Virágillatot érzett. – „ A békéscsabai kórház kórház következik.” Ahol Katinka született. Karjaiban egy csecsemő szundikált. – „ A Margit-sziget következik.” Fa árnyékában megcsókolták. Jenő, az a huncut! Szégyenbe hozta, elcsábította. Jöhetett volna korábban is… Jajj, akkor meg Katinka nem lenne. Jól van ez így már. – „ Kőbánya-Kispest, végállomás következik.”. A nénike lehunyt szemmel ült, szája mosolyra görbült. Többé már nem szállt le.

ÚJRA ÉLEK!!!
Takácsné Csontos Tímea

2016-ban rákkal diagnosztizáltak. Kemoterápia, sugárkezelés, kínzó vizsgálatok. Az orvosommal nem voltam megelégedve. Váltottam. Budapest, főváros, remény. Egy magánklinikára mentem, egy jó hírű daganatsebész orvoshoz, akire utolsó reményként tekintettem. Az autópályán az járt a fejemben: mi lesz a családommal, a tanítványaimmal, ha én nem leszek? Kanyargó utak, tömött parkolók, hatalmas épületek a Duna-parton. Istenem, de szép – fut át az agyamon, de a gondolataim máfelé járnak. Belépek, mindenki mosolyog rám. Senki nem mutogat rám a kopasz fejem miatt. Izgatottan járkálok a folyosón. Behívnak. Hosszas konzultáció, vizsgálatok, majd a hír: „Hölgyem, itt már nincs daganat!”.
Budapest. Mosolyogva, szárnyalva lépek ki az épületből. Minden gyönyörű.

A FELSZABADULÁS ÚTJÁN
Asbóth Márton

A Ferenc-József hídon találkozott tekintetünk. Az Eskü téren futott orromba az illatod. A Horthy Miklós-hídon árnyékainkat tápázta a szél.
A Hitler téren gondolni sem mertem magunkra. A Marx téren összeért a kezünk. A Vörös Hadsereg útján szikrát vetett a borostánk. A Lenin körutat kék villogásba vonta a férficsók. Az Erzsébet tértől kezdve nem eresztettük egymást. Az Andrássy úton tekintetünket büszkén felemeltük. A Ferenciek terén lábunkhoz szivárvány hullt. A Rákóczi-hídon régi félelmeket feledve villamosoztunk. Volna. A Széchenyi István téren házasságot fogadtunk. Volna. A II._ János Pál pápa téren a gyerekeinkkel kergetőztünk. Volna. Búcsúkönnyet a Moszkva téren ejtettünk. Ferihegyről repültünk el.

EGYEDÜL
Benza Barbara Panna

Állt régen egy trambulin pálya a Margit-szigeten. Sokat jártam oda gyerekként apukámmal, meg akartam tanulni hátraszaltózni, amiben ő segített. Először karját átkulcsolva ugrottam, hogy megtartson, és segítsen átpördülni. Később pedig már csak a kézfejébe kapaszkodtam, végül pedig csak egy ujjába. Ekkorra már képes lettem volna egyedül szaltózni, de féltem, hogy fejre esek. Ezért apukám leszakított egy falevelet az egyik behajló ágról, és mondta, hogy fogjuk meg egy-egy végét, biztonságban leszek. Ujjaim közé szorítottam, és mindenemet rábízva elrugaszkodtam. Sikerült, és harmadjára már egyedül szaltóztam, a falevéllel a tenyeremben. Mindenkinek szüksége lenne erre a falevélre, amikor úgy érzi, hogy egyedül nem mer élni.

APU
Molnár Nikolett

Apu mindig azt mondta, hogy nézzek a lábam elé, ne álljak szóba idegenekkel, a Fradi a legjobb, szomjas horgász nem fog halat, a matekot nem lehet nem érteni, rajzoljak én is, ne vegyem túl komolyan az életet. Apu azt is mondta, mielőtt elment, hogy ő csillag lesz az égen, csak fény nélkül. Tizenegy éve keresem már azt a láthatatlan csillagot, többször megbotlottam, szóba állok idegenekkel, a Fradi már nem jó, nem horgászom, szomjas vagyok, a matekot továbbra sem értem, rajzolni elfelejtettem, pedig nem is veszem túl komolyan az életet. Apu azt is mondta, hogy Budapesten közlekedni igenis egyszerű.

Eltévedtem. Hiányzol.

ÁLRUHÁS ANGYAL A HÉTBŐL
Nagy Anna Zsófia

R. néni katona volt. Legalábbis ő ezt állította magáról, de elnézve őt, tényleg annak tartottam: a mindennapok irgalmas harcosának. Nap mint nap végigjárta a környező háztömbök nyugdíjasait. Bevásárolt nekik, intézte apró-cseprő ügyeiket, magányos délutánjaikon elképesztő történeteivel szórakoztatta őket.

R. néni hangosan és sokat kacagott. A feketéjét kavargatta, és cigarettája füstjén keresztül kinevette a világot. Megpróbált mindenkit erre tanítani a környéken. Hogy ne vegyük túl komolyan az életet.

R. néni halálos beteg is volt. Utoljára álmomban láttam őt, visszafelé kerékpározott és azt kiáltotta felém: Kislány, sose félj!

A MÉLYSÉG
Mizser Fruzsina

Először egy kis, egyszerű szabású cipőt próbáltam fel. De az orra nyomta a nagylábujjamat. Sajnáltam, pedig tetszett. A következő némileg nagy volt rám, úgyhogy gyorsan kihúztam belőle a lábam. Mellette ott volt egy aprócska gyerekcipő, ez persze szóba sem jöhetett. Odasurrantam egy fénylő magassarkúhoz, ami nagyon szép volt, de aztán megláttam egy törékenynek tűnő, különös kis darabot. Belebújtam. Tökéletesen illett rám. Rám is. Akkor néztem először úgy a Dunára, hogy felfordult a gyomrom. Tovább sétáltam a parton.

SZERDA
Bauer Krisztina

A hídon megállok. Nagyot slukkolok a Duna illatából. Biciklis csenget, elhúz mellettem, nem látsz, kiabálja. Igaza van. Már nyílnak a Gellért-hegyen az orgonák is, alattam egy teherhajó úszhat, olajos füstöt eregetve. Remeg a vasszerkezet a villamosok súlyától. Rövidesen érzem a vásárcsarnok, a zöldségek, a húsok parfümőr által sem kikeverhető szagát. Az épület belseje maga a bábeli torony, a nyelvek keverése után. A galériára igyekszem, az orrom magabiztosan vezet, már sütik a lángost, kolbászt. A majoránna illata az útmutató a kedvenc hurkasütőmhöz. A szokásosat, mondom a „mit adhatok?” -kérdésre, nyújtom a pénzt. A csuklómra fűzött fehér botom a pultnak ütődik.

BUDAPEST OSTROMA
Véssey Miklós

Magzatpózban fekszik az ágyon. Férje valahol Budán harcol, most nem segíthet. Egyre közelebbről hallani a döngő katonalépteket. Fél perc, és betörnek a hálószobába. Vajon mit tesznek majd vele? Nem számít semmit az ajtó elé tolt szekrény. Könnyen felfogják dönteni. Tizenöt másodperc. Hiszen még gyerekei sincsenek. Kettőt akart. Egy lányt és egy fiút. De lehet, hogy jobb is így. Nem hagy árvákat maga után. Fülsüketítő robaj. Egy lövedék embernyi rést ütött a szoba utca felőli falába. Öt másodperc, döntenie kell. Már dűlöngél a szekrény, amikor a résen át kimenekül az utcára.
Negyvenötévvel később unokája születik. Én vagyok az. *

* Ezek mind, amiktől elszorult a szívem, repesett a lelkem, megkönnyeztem, mélyen érintett. De nem véletlenül az utolsót csillagoztam be. Ugyanis az én dédim is menekült a háborúban, két férjét ragadta el a halál, egyedül nevelt fel négy gyereket és sok unokájára vigyázott – köztük rám is. Nemrég töltötte a 96-ot, de még mindig nem tört meg teljesen. Büszke vagyok rá, hogy lehet egy ilyen erős nő, aki a példaképem:)❤ Mint kiderült, én még egy rövidebb történetekkel teli zsebkönyvet is képes vagyok egy kisregényben értékelni:D.. De hát, amit megéri

1 hozzászólás
kávésbögre P>!
100 szóban Budapest 2018+

Mondhatjuk azt, hogy a keserűség szól belőlem, mert évek óta én is pályázok, viszont soha nem kerültem be még a legjobb 100 közé – az idei év „best of” novelláit olvasva azért elhúztam kicsit a szám: némelyiknél biztos hogy volt jobb (talán még a sajátom is). Találtam olyan írásokat, aminek eleve semmi köze Budapesthez, mégis „díjazott” lett. Találtam olyan írásokat, amik nekem egyszerűen túl alpáriak egy ilyen kötethez és kezdeményezéshez. Igen, volt benne olyan, ami megérintett, és tényleg azt gondolom, hogy valamilyen értéket képvisel (Vári Tibor András: Margit-sziget pl.), de a többségről ez nem mondható el. Csalódott vagyok.

theodora>!
100 szóban Budapest 2018+

A szövegek között vannak egészen szépirodalmiak, frappáns, vagy megdöbbentő szösszenetek – különböző élethelyzetekről, személyekről – a máig ott élő történelemről szólnak. Legyen szó egy elkapott pillantásról, beszélgetésről, gyermeki megvilágosodásról, vagy a jellegzetes budapesti helyszínekhez kötődő családi – romantikus emlékekről. Volt perszer néhány olyan ami nem tetszett annyira, de ettől függetlenül nem bánom hogy megvettem, és figyelni fogok a pályázatra a jövőben! :) (Sőt ezeket a történeteket olvasva elkapott a vágy, hogy én is írjak majd hasonlót :D).

Belle_Maundrell >!
100 szóban Budapest 2018+

Tavasszal olvastam a 2019-es kötetet mert miért is haladnék sorban, de nekem ez határozottan jobban tetszett. Lehet, hogy csak toleránsabb hangulatban vagyok, vagy szerencsésebben sikerült beosztanom, vagy tényleg sokszínűbb és változatosabb volt; mindenesetre úgy tűnt, kicsit többször sikerült elszakadni a nagyi háborús / ’56-os emlékeitől meg a tömegközlekedéstől. Valahogy még szívmelengetőbbnek is éreztem.
Meglepett, mikor láttam, hogy a korábbi évekből is van egy kis válogatás a végén, habár ez annyira nem nyűgözött le, mert picit megint befigyelt az egyhangúság.
A budapesti hangulat viszont nagyon jól átjött, szóval a célját mári elérte. És amúgy is annyira jó ötlet ez a pályázat. Ki gondolta volna, hogy ennyi mindenre elég száz szó?


Népszerű idézetek

deaxx P>!

Ha a hetes busz öt percet késik, és a kettes metró teljes menetideje 19 perc, egy fagyi 210 forint, és én negyedórát hiába vártalak a Deákon, akkor hány magányos lépés kell ahhoz, hogy egy 1895-ben épült bérház lépcsője fényesre kopjon, és végre elfelejtselek?

#50/2018 - Matola Szilvia: Budapest matematikája

Kapcsolódó szócikkek: 1895 · busz, autóbusz · Deák Ferenc tér · metró
deaxx P>!

Titkos vágyaid villamosán minden reggel bliccel a remény.

#16/2018 - Gál Emília: Feladásszünet

Kapcsolódó szócikkek: remény
Belle_Maundrell >!

T. Lakók! Ezúton szeretnénk értesíteni önöket, hogy tizedikén beköltözünk a 2./B. lakásba, és a konfliktusok elkerülése végett jeleznénk, hogy három gyerekünk van, két kutyánk, másfél macskánk, pár tucat madárpókunk és egerünk, rendelkezünk egy szenilis anyóssal, aki általában nem talál haza, iszunk és dohányzunk, hangosan szeretjük hallgatni a technót, kedvenc ételeinket (curry, hal, fokhagyma) rendszeresen nyitott ablaknál készítjük, a lakásból hostelt fogunk csinálni fiatal külföldieknek, mert szeretjük, ha van élet a gangon, és üvöltve veszekszünk. Ebből ugyan semmi sem igaz – de a következő fél évben felújítunk, elnézést a kellemetlenségekért. Csak gondoljanak arra, hogy lehetne rosszabb. Köszönettel, az új lakók

#27 / 2018 - Varga Júlia: Formanyomtatvány

2 hozzászólás
kataa_>!

[…] szólnak az osztrák népdalok az élet szépségéről, a boldogságról, én meg állok mellettük a kávéskannával, és arra gondolok, hogy nálunk bezzeg csak a sarjú tüske böködi a tenyered.

#7/2014 - Pásztor Gábor: Béreslegény

Kapcsolódó szócikkek: népdal
Julkó_Jucus>!

Egyszer fejbevágott egy felelőtlenül repülő galamb a Deákon.

#I/2018, True story - Ferentzi Panna

Kapcsolódó szócikkek: Deák Ferenc tér · galamb
theodora>!

Idén ötödszörre hirdettük meg az egészen különleges és tágan értelmezhető keretek közé szabott pályázatunkat, amiben száz szóval elmondott budapesti történeteket vártunk.

(első mondat)

kataa_>!

A Ferenc József-hídon találkozott a tekintetünk. Az Eskü téren futott orromba illatod. A Horthy Miklós-hídon árnyékainkat tépázta a szél. A Hitler téren gondolni sem mertünk magunkra. A Marx téren összeért a kezünk. A Vörös Hadsereg útján szikrát vetett a borostánk. A Lenin körutat kék villogásba vonta a férficsók. Az Erzsébet tértől kezdve nem eresztettük egymást. Az Andrássy úton tekintetünket büszkén felemeltük. A Ferenciek terén lábunkhoz szivárvány hullt. A Rákóczi-hídon régi félelmeket feledve villamosoztunk. Volna. A Széchenyi István téren házasságot fogadtunk. Volna. A II. János Pál pápa téren gyerekeinkkel kergetőztünk. Volna. Búcsúkönnyet a Moszkva téren ejtettünk. Ferihegyről repültünk el.

#5/2017 Asbóth Márton: A felszabadulás útján

Kapcsolódó szócikkek: Budapest, Andrássy út · Ferenciek tere · Moszkva tér
apple_pie >!

SZÓMORZSOLÁS
Tatár Judit

Elsősként nem értettem, hogy apu és anyu miért simogatják a fejem, és min nevetnek, amikor elmesélem, hogy iskolából hazafelé jövet Saci bevitt a Felszab téri templomba, a szép díszes házba, követtem minden mozdulatát, kőtálból vízzel homlokom hűsítettem (pedig tél volt), aztán egészen előrementünk az első sorig, Saci letérdelt, összetette két kezét, én utánoztam megint, és amikor lehajtott fejjel (nagyon csöndesen) suttogni kezdett magában valamit, én is elkezdtem mormolni: „Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend”, és büszke voltam, hogy nem rontottam el semmit.

#82 / 2018

Belle_Maundrell >!

A hangulat lassan oldódik, akár az átfázott testek.

#28 / 2018 - Fodor Károlyné: Vidéki rokon

Belle_Maundrell >!

Horváth Aranka postai alkalmazott hétvégente George Clooney-val kávézott. Pontban reggel nyolckor megjelent az Andrássy út 27. előtt, kinyitotta összecsukható kempingszékét, majd leült a színész mellé, aki csak egy reklámplakáton volt jelen, de ez Arankát nem zavarta. Kortyolt a termoszából, és boldog volt. Hős Imre nyolc éve árult virágot az Oktogonon, minden hétvégén látta Horváth Arankát, akibe beleszeretett. Sosem merte megszólítani, de a hétköznapjait a hétvégék éltették. Péntek esténként letett egy szál virágot Clooney alá, amit Aranka boldogan köszönt meg a színésznek, ő pedig a négyes–hatoson hazafelé a margaréta szirmait faggatta, szereti-e vagy nem a nő, aki nem tudja, hogy létezik.

#25 / 2018 - Száraz Eszter: Szerelmi háromszög

Kapcsolódó szócikkek: George Clooney · Oktogon

Hasonló könyvek címkék alapján

Winkler Nóra – Nagy Dániel Viktor – Szálinger Balázs (szerk.): 100 szóban Budapest 2017
Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók
100 szóban Budapest 2016
Péczely Dóra (szerk.): Budapest off
Békés Pál: Csikágó
Fejes Endre: A hazudós
Térey János: Átkelés Budapesten
Berki Judit: Ülök a matracon
Budapesti aggadák
Kőrössi P. József (szerk.): A budapesti ima