vargarockzsolt P karca


>!
vargarockzsolt P

Egyébként – folytatta – nem arról van szó, hogy hiszünk vagy nem hiszünk a véletlenekben. Az egész világ egy véletlen. Volt egy barátom, aki azt mondta, tévedek, amiért így gondolkozom. A barátom azt mondta, hogy annak, aki vonaton utazik, a világ nem véletlen, még ha vonat az utazó számára ismeretlen vidéken is halad át, olyan vidékeken, amelyeket az utazó soha életében nem lát többet. Annak sem véletlen, aki hajnali hatkor kel föl hullafáradtan, hogy dolgozni induljon. Annak, aki nem tehet mást, mint fájdalmat halmoz fájdalomra. A fájdalom felhalmozódik, így mondta a barátom, ez tény, és minél nagyobb a fájdalom, annál kisebb a véletlen.
– Mintha a véletlen valami luxus volna? – kérdezte Morini.
[…]
– A véletlen nem luxus, hanem a sors másik oldala, meg még valami – mondta Johns. – Mi még? – tudakolta Morini.
– Valami, amiről a barátom nagyon egyszerű és érthető okból megfeledkezett. A barátom (talán elbizakodottság a részemről, hogy így nevezem) hitt az emberiségben, ezért hitt a rendben, a festészet és a szavak rendjében, hisz ez nem más mint a festészet nyersanyaga. Hitt a megváltásban. Még az is lehetséges, hogy a dolog legmélyén a haladásban is hitt. A véletlen azonban épp ellenkezőleg, a teljes szabadság, amely felé természetünknél fogva tartunk. A véletlen semmiféle törvénynek nem engedelmeskedik, és ha mégis, mi nem ismerjük ezeket a törvényeket. A véletlen, ha megengedi a hasonlatot, olyan, mint Isten, aki minden másodpercben megnyilvánul a bolygónkon. Érthetetlen Isten, aki érthetetlen cselekedeteivel fordul érthetetlen teremtményei felé.
Bolano: 2666 Jelenkor Kiadó 2016 90-91. oldal

[A két beszélgető közül Morini egy mozgássérült, kerekesszékes irodalomprofesszor, míg Johns egy festő, aki levágta a saját karját, bebalzsamoztatta, és felapplikálta egy önarcképére – ezzel lett világhírű. Egy svájci szanatóriumban beszélgetnek, ahol Morini látogatja meg Johnst.]

Kapcsolódó könyvek: Roberto Bolaño: 2666

Roberto Bolaño: 2666
5 hozzászólás
Hirdetés